1897

A nagyurakhoz

Hogy nálatok özön a kincs, -
Való, hogy pénzetek tömérdek,
De könyvre, magyar könyvre, nincs
A milliókból egy fillértek!

Vörös kabátot ölttetek,
Talán azért, hogy példázzátok:
A haza testén, mely beteg,
Ti vagytok a létõrlõ rákok.

Egész más a mi istenünk
S egészen más a ti istentek:
Mi mindig elõre megyünk
S ti egyiránt csak hátra mentek.

Ne többet errõl! Ezután
Ti balra és mi jobbra térünk.
Sok víz foly el még a Dunán
- Vér is talán -, mig összeérünk.