Gyászvég

Alázuhanni magasból mélybe,
Elbukni hatalom tetõfokán,
Alámerülni kiontott vérbe,
Mint nap, mit elnyel izzó óceán...

Letörni, mint egy óriási szálfa,
Mit forgószél csavar ki hirtelen...
Leesni mint Éden bosszuálló...
Vagy mint gonosztevõ vesztõhelyen...

Nektek ott a szomorujáték?

Nem ez a teljes éjszinü rémkép...

Nem ez a legsötétebb gyászvég...

Óh, még nem ez a teljes sötétség,
Nem a végtelennek tetszõ éjszaka,
Nem a körös-körül bezárult ég,
Melynek van egyetlen csillaga.

Szomorújáték...
A legsötétebb gyászvég nem ott van...

Látványnak tetszõ szomorújáték...
Óh, nem a legszomorúbb gyászvég...
      nem vérben...
A legszomorubb gyászvég az ott van
A föld üvöltõ nyomorban
Hol semmi fény!

                                            1897 (?)