A Váci utcán

            1

A Váci utcán, fényes délben,
Úgy fél tizenkettõ után...
- Szép olvasónõ a vidéken
Ez prózai neked talán?
„A Váci utcán, hol a sarkon,
Mint jelfa keresztúti parton,
A rendbiztos mereven áll...
Haha... gyönyörû ideál!”

            2

„És bekiséri kérlelhetlen,
Ha valaki nagyot kiált,
Ugyan mi történhetnék itten
Vasárnap déltájban kivált?
Midõn a boltok zárva sorba,
A tolvaj alszik a lebujba;
Sörházban a filiszterek.
S nem kódorog cipészgyerek?”

            3

Valóban kedves olvasónõ,
Nem vadregényes ez a tér.
A sziklabérces vadonerdõ
Festõibb színpadot igér.
De mindazáltal én azt mondom,
Kissé idõzhetnénk e ponton.
Mert legyen a keret mi szép,
Mégis csak ami fõ, a kép.

            4

S a vadonerdõ s fellegvára
Ma már csak egy üres keret.
Bõsz vajda, hõse - képe tárgya -
Belõle régen kiesett.
A vár mindenható lovagja,
A rengetegnek fenevadja.
A boszorkány - s tündércsoport -
Mind itt ez utcán sürg-forog.

            5

Regénye megvan minden kornak.
Minden tavasszal nyíl virág.
Az istenek polgárosodnak
És szállnak alább-alább.
Olymp szirtorma rég lakatlan;
Éj csöndjét zord lovagvárakban
Kisértetek föl-fölverik,
De már egymást sem ismerik.

            6

Csak más a név, a mód s a fegyver,
Csak más az eszköz, a divat.
Alatta mindig egy az ember,
A szenvedély s az indulat.
Diszítmény és jelmezben már ma
Jelleg s alakban más a dráma;
A szakma mindig egyezõ:
Van hõs, szerelmes, cselszövõ.

            7

És ezt itt mind együtt találod.
Mily tarka, gazdag változat!
Bejárhadd a kerek világot,
Hasonlót ehhöz nem mutat,
És pedig ép a legszebb cikkben...
Nem egy, ki járt az öt földrészben,
Itt széttekintve fölkiált;
Ah, imhol a tündérvilág!

            8

A párisi kirakatokban
Több fényt találsz, megengedem.
Ez óriási emberbolyban
Az ipar több csudát terem.
Több emberkéz, több emberszellem,
Nyomán több ott a csín, a kellem;
De amit adnak istenek,
Abból meg itt több a remek.

            9

Szép hölgye, mondják, Albionnak,
Aranyhajú Afrodite;
Nápoly körül barnák honolnak,
Az arragóni fekete.
De annyi és oly szép, mint itten
E keringõ syrén örvényben -
Akármit mondjatok nekem:
Nincs e világon idelenn!

            10

Azért hát, kedves olvasónõ,
Ne kárhoztass el hirtelen,
Ha elbeszélõ énekem bõ
Tárgyát ez utcán keresem.
Hol egy király ül, bármely zugban,
Az elsõ hely mindenkor ott van.
Ahol a szépség, szerelem,
Költõi tárgyam ott lelem.

            11

E zörgelemben, kalmár-zajban,
E síma aszfalt-burkolat
Szalagján egy-egy pillanatban
Ah, mennyi szerelem fakad!
A fogatok vígan robognak,
A kocsisok „EO”-ot rikoltnak;
Sok ragyogó szem ezalatt
Javába gyilkol, gyujtogat.

            12

Egyébiránt és utóvégre...
Mivelhogy... és ezek után...
Száz szónak is csak egy a vége, -
Elég is a fenék talán?
Igaz divatszerübb lehetnék,
Ha kissé én is „szédelegnék”;
Ha ütve-verve a dobot
Csapnék elõre nagy hühót...

            13

S szó ami szó, tagadhatatlan,
Divatnak hódol a világ.
És van valami a dologban,
Hisz a divat is - ifjuság.
Õ mindig a jelen bálványa,
A szerelemnek szobalánya.
S a szobalányok közt akad
- Igaz-e? - hej, sok jó falat...

            14

S én hódolok is a divatnak,
Tudniillik ami benne szép.
De azt hiszem, elõljárónak
Kétszer hat versszak már elég.
Talán sok is... pedig fölöttébb
Sokat ne várj, tisztelt közönség.
Hiába tervelném, tudom,
Nálunk nem épül kölni dóm.

            15

Tehát elvégre... a dologra!...
Ünnep, tizenkettõ után
Álljunk ki itt e zsibsarokra,
Itt lép el a sok szép leány.
És itt jön õ... Segíts, Apolló!
Szeme bogár, a fürtje holló...
De mit beszélek - irgalom!
Hisz ez merõ gúny, szidalom!

            16

Holló, bogár... hisz feketének
Fekete egykép mindenik.
Hanem bizony némák, szegények,
Már legalább is színeik.
De ezek a fürtök - beszélnek;
E szép szemek tüzet lövelnek,
Mely valamint a csatatûz
Öl, perzsel vagy rabszíjra fûz.

            17

Beszélhetnék ugyan még többet,
Leírva körülményesen
Azt a cégéres dús szemöldet,
Mely meghajol szemérmesen,
Tán a fölötti szégyenébe,
Amit elárul sûrüsége...
Holott szem, pilla, tûzajak
Már úgyis annyit mondanak!...

            18

Beszélhetnék, hisz mindezekrõl
Ki nem beszélne örömest?
De egyrészt a föntebbiekbõl
Láthatni, hogy fölösleges.
Ha csak nem azt, hogy e kis édes
Arc épen oly igen beszédes,
Hogy maga elmond, hej sokat,
Mit a költõnek sem szabad.

            19

De nem beszélek már azért sem,
Mert bármi bájos, szép ez arc,
Találó még se lenne képem,
Aligha lenne hû a rajz,
Ha úgy mutatnám õt be nektek,
Mint aki csak szép, szép a szemnek;
Holott tömérdek kelleme -
Ez mégis a fõ érdeme.

            20

Nem; ez a szépség, bár vakító,
Ezt jó lélekkel mondhatom.
De mégsem olyan vérlázító,
Mind inkább édes az nagyon.
El nem találod - hogy is mondjam -,
Szemed vagy szád ingerli jobban?
És hamarjában nem tudod,
Csókolni avvagy enni jobb?

            21

Sõt hogy ha már az igazságot
Kimondanom tisztára kell:
Ha volna ép e szabadságod,
Azt se tudnád, hol kezdjed el?
Öleld-e vagy csókold, s hol és mit?
Kis lábait vagy kezecskéit?
Ez egy kis kellem-tömkeleg,
Hogy nem tudod, hol a fejed?

            22

Õ a virágok seregében
Nem tündöklõ kamélia;
De több, mint a bokrok tövében
Illatozó kis ibolya.
Nem királynõi lény, uralgó,
Nem ragyogó arany pillangó.
Egy édes mézü kis darázs,
Nem lobbanó láng, hû parázs.

            23

Ma õ uralkodott a „pályán”,
De õ nem látszék tudni ezt.
Õ még csak egy kis szende bárány,
Mely már a fûre járni kezd.
És ott vigan bár, anyja mellett,
Tünõdve, félénken legelget.
Mert sok a nyájban az olyan,
Ki vakmerõ és csintalan.

            24

Rá férfiak merõn, bár lopva,
Sováron, hõn pillantanak.
Kisérgetik hátul, titokba,
Suttognak, fölsohajtanak:
Ah, és oh! ejnye, terringettét!
Be kedves angyal; fölséges, szép!
S õ már tünõdik, révedez,
Hogy mi bajuk? miért van ez?

            25

Vajjon ki õ, s hol van lakása?
Ezt volna bezzeg tudni jó.
Divatfi, delfi egyre-másra
Kiséri már egy légió.
Egyik kinyaltabb, mint a másik;
Mindegyikének foga vásik
A kedves kis galamb után,
Hogy - hátha, mégis, netalán?

            26

A gyermek arca, öltözéke
És a mamáé szigorú;
A korosabb roué-k szemébe
A fürt azonnal savanyú.
Egymásra fanyarul mosolygnak,
Föl és alá elsompolyognak
És észrevétlen elmarad
Az arszlán - az hogy rókahad.

            27

Csak egy van, aki nem tágul még.
Talán egy ártatlan bohó,
Kinek szivében tiszta láng ég,
És tisztességes cél?... ohó!
Regényt ki írna most ilyenrõl?
Nem, nem! Nézzük csak õt közelbrõl.
Õ nem közönséges veréb,
Valóban furcsa keverék.

            28

A szõke haj, pozsgás arc, kék szem
Rossz hírbe jöttek, jól tudom.
Fekete, barna a regényben
Mind valamennyi Seladon.
S ahány ábrándozó, érzelgõ,
Légvárakban lakó, képzelgõ,
A sírig hû boldogtalan:
Mind szöszke az, s kék szeme van.

            29

Ezekre most nem jó idõ jár;
Az ördögnek sem köllenek.
Hûtlen s ledérnek áll a vásár.
Ódondásznál penészlenek
A Heloizek, Abelárok;
Tündöklenek a csapodárok.
Szegény Toggenburg lovagon
Nevetnek utcán, színpadon.

            30

De ám azért ne adjuk õt fel,
Csak türelem, csak bizalom.
Ez ifju itt félszõke fürttel
Sem Abelár, sem Seladon.
Ha dandy-szemmel végigméred,
Hogy nem veszélyes õ, azt véled.
De megcsalódnék benne sok
Bár legerõsebb psycholog.

            31

Én nem takargatom hibáit;
Bár volna gyöngesége több!
Nagy bûne, melyrõl szólok majd itt,
Lehetne ekként menthetõbb.
Volt igen is, volt benne sok szép,
Erõ nagy, testi lelki, egykép...
Azaz hogy - egyképen? - vajon?
Nem gyûl meg e szóval bajom?

            32

Egykép igen, sokáig, szépen,
Mint himbán két testvérgyerek,
Ellensulyozta küzdõ szellem
A bõszült szenvedélyeket.
De végre elbillent a mérleg;
Talán utóbbi erõsebb lett?
Vagy rásüvöltött sors szele?
Nem bíbelõdöm most vele.

            33

Hagyom önökre megvitatni.
Elmondom úgy, amint esett.
És van szerencsém bemutatni
Ezennel ifju hõsömet.
A dolog egy kis bajjal járó,
Mivelhogy õ se gróf, se báró.
Oh, botrány, még nem is nemes;
Lehet ily ember érdekes?

            34

De hát lássátok, a természet
Olykor minõ játékot ûz.
Kik, mint a vérmén, úgy tenyésztek,
Nincs bennetek felényi tûz!
Kik jártok a verseny-porondon,
Higyjétek vagy nem, én azt mondom:
Hogy még halandó emberér
Nem volt ilyen hõn telivér.

            35

Egyszer családfáját kutattam;
Fojtott haraggal válaszolt;
S keserüen, hogy apja vadkan
S az anyja, ugymond, medve volt...
Ez úgy-e bûnös kegyetlenség?
De haj! rettentõ nagy a mentség.
Szegény fiú! szánhatjuk õt,
Szülõtelen, sínlõdve nõtt.

            36

Szülõit õ nem is gyanítja.
Erdõs, vadon bércek között,
Sanyarra jó korán tanítva,
Pásztorcsalád nevelte õt.
Egy barlang volt az õsi fészek,
Holott a zerge legelészett,
A szarvas a sót nyalni járt,
Nem rettegvén a pór-ruhát.

            37

Jégzápor, szélvihar, rettentõ,
Nem egyszer utolérte itt.
Miközben a mennydörgõs mennykõ
Csapkodta a táj bérceit.
Furkós botjával egyszer-másszor
A hatéves kis csodapásztor
Sasokkal összeütközött,
Midõn azok fészkébe tört.

            38

Késõbb egy gazdag úr jött erre,
Festõi tájat kedvelõ.
Kalauzúl föl a hegyekre
Vadászva, járt-kelt ezzel õ.
Egy les után, szép holdas éjen,
Sûrû bozótos meredélyen
Kisértetes látvány elõl
Az úr lábánál majd ledõl.

            39

Lombok közt, holdsütött nyilásból,
Alakra ember, de nagyobb,
Miként ha vón’ izzó parázsból,
Úgy fénylik, füstölög, ragyog.
Az utazó remeg: azonba
Kezébõl földre hull forgója.
A kis fiú fölemelé
S megy vakmerõn a rém felé.

            40

Egy kissé borzongott a háta,
De közel érve fölkacag.
Nagyot rug a rém oldalába,
Az úr is bátorságra kap.
Taplóvá rothadt cserfa törzse
Holdfényben mintegy füstölögve -
Ez volt a rémes látomány -
Megfejtve a bûvös talány.

            41

A vendég másnap lõtt egy zergét,
Az egy kõszálon fönnakadt.
Elsõ lövése; terringettét!
Hogy a szép zsákmány ott rohad!
A vezetõ csak szemlélõdik,
Vadász még nem járt ezelõtt itt;
De mezítláb egy kisgyerek
A szakadékon átmehet.

            42

S lerugva bocskorát, azonnal
Megindul a merész fiú.
Egy hasadékon, mint kigyóhal
Örvény fölött át és kibú.
Eláll urának szeme-szája,
Majd visszahíja, kiabálja.
Csak még egy vészes pillanat,
S már hozza a sûdõ vadat.

            43

De a fiúnak bátor tette
Szerzett apát, nevet, vagyont.
A gazdag úr örökbe vette
S idõvel mindent ráhagyott.
És mert azon tul is szerzett õ.
Lett gazdag úr: Virányi Ernõ.
Hatalmas ifju, óriás,
Országremény, mint annyi más...

            44

Országremény! mert hát az ember
Csak a jelen után itél.
De hány kalászt, szép bimbót elver
A lét viharja: szenvedély?
A természet buján fogant ám,
De sors anyó irigy boszorkány.
E méreg- s kártyakeverõ
Cselétõl vész sok szép erõ.

            45

De most csak éljünk a jelennek,
Ne bántsuk a sötét jövõt.
Most még virágokhoz vezetnek
Utai, hát kövessük õt.
Deák-, Hajóstér elmaradnak,
Már-már a városerdõn vannak;
Itt egy kicsiny ház ajtaján
Belép anyjával a leány.

            46

Minõ szerencse! kapuajtón
Gyöngéd kezek vonásai:
No majd kap õ a kész alkalmon:
„Két szép lakás, egy utcai.”
Megvan szerencsés apropos-ja,
A többi oszt ügyesség dolga...
De ez a perc nem kedvezõ;
Néhány nap mulva visszajõ.

            47

Közömbös arccal, mintha õket
Nem látta volna még soha,
Megjegyzi, hogy mily meglepõleg
Barátságos minden szoba.
A mama nyájasan fogadja,
Magát az ifju bemutatja;
Örülnek, örvendeznek, és
Megtörtént az ismerkedés.

            48

Az úrnõ pamlagát kinálja.
Õ egy karszékbe ül, de hát
Van elegendõ oka rája,
Mert a szomszéd terembe lát.
Holott a kisleány magában
Van elmerülve nagy munkában.
Kezében tû és cérna van
És öltöget szorgalmasan.

            49

Redõtlen szürke pongyolája
- Amint feléje háttal ül -
Imitt-amott, hogy rejtett bája
Jobban kitûnjék, megfeszül...
Ó képzelemgyulasztó látvány!
Hát még ahogy fehérlõ vállán
Fekete fürtje játszadoz,
S velõt, vért forró lázba hoz!

            50

A mama nem bánná a „parthie”-t.
Ernõ hírét hallotta már.
„Eset”-je volt: megölt egy marquis-t.
Ilyesmi szájról szájra jár.
Szép kettes fogatán különben
Megfordult olykor a köröndben.
S ez alkalommal az anyák,
Hogy mije van? - tovább adák.

            51

Van háza, földje, nyaralója,
Ez már ma is csak valami.
Hát ifjusága agiója,
Hogy még lehet - ki tudja mi?
S ami hazánkban ritkaság most,
Nem kártyás és nem is iszákos.
És ámbár törzsökös magyar,
Csak bõkezû, de nem pazar.

            52

Henyélni nem szeret s bizonnyal
- Úgy vélik - célja nagy, komoly.
Mulatni tud a mulatókkal,
De szépen ír és szónokol.
Az „Orfeumba” is hogy eljár?
Hja... a levegõben van ez már!
Olykor ki is csap egy kicsit,
De csak módjával, képesint.

            53

Nem áll õ udvaronc hirében.
Még érzik rajta a vadon.
Öltözködik tisztán, szerényen,
De nem piperkõc, nem majom.
Ha, mint õ, olyan az ember mind,
A tébolydába zárják Darvint.
Szóval, mi lényét illeti,
Természetes, eredeti.

            54

Gallérja vagy kendõje csokra
Sokszor nem épen comme il faut.
A bókot nem halmozza bókra;
Nem végtelen toasztivó.
Az üres fecsegést utálja...
De ennél is nagyobb hibája:
- Ó, szörnyü végzet, mostoha -
Táncolni nem szokott soha!

            55

Ki féltené ilyen lovagtól
A jól nevelt okos leányt?
Ez egyszerû komoly alakból
Ki olvas csélcsap Don Juant?
Mamának is nagy a bizalma.
Hogy Ernõ arca meg nem csalja.
Hisz olyan az, mint szentirás,
Pénzt adna rá az uzsorás.

            56

Vígan csevegnek, élcelõdnek.
A lányka néha közbeszól.
Ez a jel kedvezõ Ernõnek,
És egy-egy bókkal válaszol.
Azokból a dolog kitetszõ:
Ez nem lakás-, de leánynézõ.
S az anya szól háromszor is:
Legyen szerencsénk másszor is.

            57

S Ernõ barátunk menne is már,
De nem tud, szíve oly nehéz.
Maga sem tudja, hogy még mit vár,
Csak a szomszéd terembe néz,
Ah! végre megvan! üdv, szerencse!
Maguk maradnak egy-két percre...
Oh! drága boldog pillanat,
Szivrészegítõ gondolat!

            58

A szõnyegen, halkan, pár lépést
Beközelíti Etikét
(Így hítták a kedves teremtést)
Oh, szédítõ, tündéri kép!
Kinyilva hûtlen inge fátyla,
És azon át Ernõ belátja
Hó melle, válla bájait...
- Nap úgy nem éget, nem vakít!

            59

S az ifju, aki láta vadkant
Csörtetni zörgõ fák alatt,
Midõn az ég rettentõt csattant,
Pokolsötét éj meggyuladt;
Ég és föld egy lángban álltak;
Egymást kereste a vadállat,
S az erdõ mélyén egymagán
Istenre gondolt a zsivány:

            60

Most, mint a déli verõfényben
Tündöklõ délceg nyárberek:
Nem tudja, hogy mi félelemben?
De szent igaz, hogy úgy remeg,
Lelkében szörnyü harcra kelnek
Szemérem és bõsz szenvedelmek.
S csak tréfa volt szándéka bár,
De vágya többre készti már!

            61

S hogy állna ellen õ e vágynak?
Mi rettentné attól el õt?
Hisz a mélységes Gyehennának
Lángnyelve már nem égetõbb!
Egy csókot e szûz hattyuvállra!
S mint menydörgés a villámlásra,
A gondolat után a tett
Hej! gyorsan elkövetkezett.

            62

A lányka rémülten sikolt föl,
Elsápad, majd meg elpirúl.
Rettenve kissé a merénytõl,
Ernõ bûnbánva földre hull.
S mint egy vezeklõ búcsujáró,
Kulcsolt kezekkel a hátráló
Leányka lábához csuszik,
S forró szerelmet esküszik.

            63

Mondott sokat, szépet, hizelgõt;
Hogy megérdemli a halált.
És az ne is kimélje itt õt,
Ha viszonzásra nem talált.
Igér hüséget ékes nyelven,
És mindazt, amit mond e percben,
Való, hogy mind átérezi,
S hogy meg is tartja, azt hiszi.

            64

De mind hiába, mind hiába!
Kilábolhatlan a hinár.
Csak egy hibából más hibába
Sülyed mélyebb s mélyebbre már.
Etelke arcán megerednek
A könnyek és sürün peregnek.
Ez ifju õt - ez fáj neki -
Vajjon minek tekintheti?

            65

És épen õ, ez ifju tette,
Kirõl magában azt hivé
Mindjárt az elsõ tekintetre:
„Ez jobb, nemesb a többinél.”
Kirõl elõször gondolt szépet,
És alkotott egy kedves képet,
Melyrõl, ha jött a holdas est,
Álmodni olyan jól esett.

            66

A jelenet szivet repesztõ;
Nagy a kelepce, a veszély.
Mint tegye jóvá gyorsan ezt õ,
Hogy hozza helyre bölcs eszély,
(Ha bírna is e percben ezzel)
Mit elrontott vak hévvel, tüzzel?
Miként engesztelhesse meg
A vérig sértett illemet?

            67

És mintha éktelen zavarja
Nem volna már több, mint elég,
Tetézi még a sors haragja:
Pour comble a mama belép...
A csónak oldva, nyíl kilõve!
Nincsen menekvés már elõle.
Megkéri hát a kis leányt,
Hisz úgyis ez, amit kivánt...

            68

De tudja, úgymond, hogy lépése
Ily rögtönûl, szerénytelen.
Választ azért hát kérésére
Nem is ohajt ily hirtelen.
Ezennel õ csupán kimondja,
Hogy ez komoly, forró ohajja.
S mihelyt Etelke arra kész,
Legyen övé a drága kéz.

            69

Lesimul a vihar; Etelke
Még újra megbotránkozik;
Mig szép nyakára s a történtre -
Duzzogva bár - fátyolt borít.
Meglepetése, hányatása
Egy indulatból át a másba
Oly ellentétes, hirtelen,
Hogy most itélni képtelen.

            70

Ernõ belátja, hogy az óra
Ki van merítve s távozik.
Vágy levegõre s nyugalomra
Közûlük egyként mindegyik.
Mámorban õ, Etelke lázban
Tünõdnek, önmagukba zártan:
Mi volt ez, álom vagy való?
Áldás vagy - átokfoglaló?...