A lakás

Lakásodra nézve azon iparkodjál,
Hogy az legyen száraz, ez az elsõ szabály.
Ha mocsáros helyen építettél házat,
Biz örökös lehet benne ideglázad.

A földszinten ugyan jobb, mint a pincében,
De még annál is van jobb, mert voltaképen
Az emelet mégis legtökéletesebb,
Már akinek ezt megengedi a telt zseb.

Például vehetnõk a rég mûvelt olaszt,
Emeletre épít az utolsó paraszt.
Ha csak két szobája: egyik az istálló,
Annak hegyibe van építve a háló.

Pedig ott ugyancsak melegen süt a nap,
Az emberek mégis kevésbbé izzadnak.
Kaviccsal kiverve a szoba pallója.
Már kinek ahogy jut még erre is módja.

Az alföldön ez nem telik a homokbul,
De elég szerencse, hogy rá nem is szorul,
Mert hogy e talajnak mi a javalatja,
A hamisítatlan természet mutatja.

Legerõsebb fajok, állatok, emberek
Mind a szellõs, száraz földeken termenek.
A nemes oroszlán, állatok királya,
Hogy ne mondjak többet, elég példa rája.

Azért hát aszondom, állandó tanyára,
Akár ha csak ép egy nyári éjszakára
Síkon is a dombot, a buckát keressed.
Lakó- vagy fekhelynek ez a leghelyesebb.

Második szabálynak következik már most
Hogy a lakás legyen jó derült, világos.
Itt is az olasznak közmondása talál:
Hova nem megy a nap, oda megy a halál.

Hej pedig én kedves testvérem, barátom,
Földmívelõ népem hegyeken, pusztákon,
Ki szûk ablakot is papirossal fedsz be,
E szabály ellen is be sokat vétesz te!

Ha már alacsony is, szûk is a szobátok,
Benne hatan-heten dunyhák alatt háltok,
Míg a tüzet gyõzi boglyakemencétek:
Legalább éjjelre kiszellõzhetnétek.

Házadra tehát jó nagy ablakot vágass,
Tekintete így lesz kivül-belül nyájas.
Habár a kályhában több tüzelõ ég el,
Visszatérül az mind erõ-egészséggel.

Ami a vontató mozdonynak a kazán,
A mi testünknek a tüdõ épen az ám.
A tiszta levegõ az õ tápláléka,
A jó isten adja ugyan ajándékba,

Ne vonjuk meg hát ezt egy percig se tõle,
Adjuk neki mindig a javát belõle.
Bocsássuk be gyakran a nyilt ablakon át,
Úgy futós a ló is, ha jól abrakolják.

Ruházat

„Fejedet hidegen, lábadat melegen”
Régi szabály, mégis vannak ám elegen,
Akik viselkednek épen megfordítva,
Aztán kettesével áll elõ a hiba.

A gyerek örül a báránybõr süvegnek.
Néhol ilyet már még nyárban is viselnek.
Pedig ezzel fejét úgy elkényezteti,
A legkisebb hideg könnyen megárt neki.

Fejedet, nyakadat hideghöz szoktassad.
Kalapot viselhetsz kisség magasabbat;
Téli, nyári lehet vastagabb kelmébõl,
Ez óv meg a széltõl, nyári nap hevétõl.

A többire nézve úgy intézd, hogy nyáron
Testeden, ha száraz, a szellõ átjárjon.
Ha lehet gyapjuból csináltasd ruhádat,
Melyen az izzadság mihamar fölszárad.

Szép a feszes ruha, de nem célirányos,
S már nem is szép, ha a termet nem szabályos.
Azért öltözeted kényelmesre szabasd,
Egészségre úgy, mint dologra alkalmasb.

Nadrágot a szíjjal szorítni legényes,
De kivált erõsen, mondhatom, veszélyes.
Okozója lehet bél-, hashártya lobnak,
Mert alatta a vér bátran nem foroghat.