Önkéntes dala

Isten hozzád apám, anyám, kedvesem;
A hazáé a legelsõ szerelem,
A szabadság harcaiba elmegyek,
S vissza csak a gyõzelem hoz engemet!

Emelkedik a szabadság zászlója,
Ki ne menne, ki ne menne alája?
Héj, leéltük a keserves idõket,
Mikor érte meghalni sem lehetett!

Keljetek föl régi sírok lelkei,
Elrabolt szabadságunknak hõsei!
Nézzetek ránk, s vígasztalva légyetek,
Nem hiába folyt el a ti véretek!

Nincs ugyan már a magyarban annyi vér,
Mennyi eddig elfogyott a hazáért,
Hej de ami kevés magyar vér kering,
Szabadságért kifolyt vérbõl származik!

Isten hozzád apám, anyám, kedvesem;
Szabadságé a legelsõ szerelem;
Szent szabadság, ha te nem lehetsz miénk,
Sírjainkon élni fog a dicsõség.