|
Körültünk
vagy tíz ellenség
Körültünk vagy tíz ellenség,...
Hát hiszen csak hadd legyen!
Megint te lész a legelsõ
A népek közt - nemzetem!
Dicsõ leszesz és hatalmas
Úgy, mint ezerév elõtt,
Mikor Árpád õsapánk tíz
Ellenséget megtörött.
Ne mondjátok, hogy elhagyott
Volna a mi istenünk;
Tudja õ már - õ ne tudná?! -,
Hogy mi a természetünk!
Tudja, hogy oda se nézünk
Egy kutyának, minek is!
El se kezdjük, míg ellenség
Minden ujjunkon egy nincs!
Ránk küldé a mult tavasszal
A bolondos rác hadat;
Akkor nem mertük bevenni
Azokat a sáncokat.
Jó mulatóhelyünk volt az
A néhai Szenttamás,
Ha ott rögtön elromboljuk,
Akkor mi lett volna más?
Ekkor nem lett vón dicsõség,
Elszégyeltük vón magunk,
S a kis verésért utóbb nagy
Ajándékot is adunk.
S annyira megszánjuk õket,
Hogy újra fölneveljük,
S hizlaljuk csak, hogy erõsben
Fordulhasson ellenünk!...
Soha jobbkor! most javában
Zsivioztak: mulattak,
Ezrivel raktak minisztert
S választák vajdáikat.
S egyszer a Perczelünk csak,
Mint a mennykõ, ott terem,
S megmutatja, hogy minálunk
Ezután nincs kegyelem!
A hûséges mócok is már
Kimulatták magokat;
Ne panaszkodjanak, hogy
Zavartuk farsangjukat...
Ott is jókor ütött széjjel
A jó öreg Bem apánk,
Mert amit õ osztogatott,
Az nem volt farsangi fánk!
A szászok is eljátszották
A hurrah komédiát,
Magyarosan megfizettük
A bemenetel diját.
De minek is tartanánk itt
A föld e szétszórtjait,
Ezek lesznek majd utóbb jó
Udvari bolondjaink...
Tavaszodik már valóban;
Jól dolgoznak a szelek;
Megindulnak a felhõk, és
A vándorló legények.
Majd ha melegebb lesz, egyet
Gondol ez a német is,
S egy szép reggelen megindulnak
Windischgraec, a Jellacsics.
Ide jöttek kitelelni
A hazátlan jámborok;
Mit tehetünk róla, mindig
Voltak s lesznek koldusok!...
Hanem már nekünk elég volt,
Adjon már most más nekik,
- A magyar vendégelést csak
Tudom megemlegetik.
Azért is csak hadd legyen tíz
Ellenségünk, hadd legyen!
Büszke vagy most, de dicsõ lész
És hatalmas - nemzetem!
Téged csodának teremte
S ostorának istened:
Akinek mértéke megtelt,
Azt fordítja ellened.
Istentõl elrugaszkodott
Gézengúz nép, mit akarsz?
Hogy mi eddig le nem gyõztünk,
Tudod-e hogy mért van az?
Istenünk akarja, hogy midõn majd
Miénk lesz a gyõzelem,
Ne legyen már szíveinkben
Számatokra kegyelem!...
|