Franciaországnak

      Midõn Oudinot tábornok, utasítása szerint, az olasz köztársaság el nem
      ismerését s a pápai hatalom helyreállításáérti harcolandását nyilatkoztatá

Oh, napnyugot hazája! mily hamar
Keresztül élted a fényes delet!
Mely elõbb még bálványozott, a föld
Kiábrándult és szánja estedet.
Elvész a hír és dicsõség, amit
A szabadságnál jobban szeretél;
Meggyûlölt a szabadság istene,
S halállal büntet e rút vétkedért...

Tekints reánk, kiket nem ismerél,
Mert nagyravágyó és kevély valál;
Hisz sasod a völgy ibolyáinak
Bokraihoz csak ragadozni száll.
Nézz ránk, kik küzdünk egyedül csak a
Szabadságért, s piruljon el hired.
...Meghalhatunk, de halálunk dicsõ
S nem gyalázatos lesz, mint a tied!

Oh, nagyszerûen nevetségesek,
Oh, szent szabadság arszlán-hõsei!
Kiknél csupán divatnak mondhatók
Az emberiség szent küzdelmei.
Csak gúnyoljátok hát magatokat
- Hisz külszin az, mi nektek élvet ád -
De ne mondjátok a világnak azt,
Hogy honotok most is köztársaság!

Te hatalom, hír s dicsõség után
Sohajtozol örökkön, s nem tudod,
Hogy a szabadság legfõbb hatalom
S legszebb dicsõség... s ez ölõ bajod...
Szabad léssz majd, de büntetésedül
Éppen dicsõség nélkül léssz szabad,
Egy ismeretlen nép ajándokul
Adandja vissza szabadságodat!

Oh, nemzetem, magyar nép! küzdj, remélj!
Szemem könyez, midõn rád gondolok;
Látom jövõdet: hidd el, oly nagy az,
Hogy bámulásától nem szólhatok.
Oh, franciák országa, te neked
Volt szánva e jövõ... sirasd, sirasd...
- Ha szenvedél, felejtsd el, nemzetem;
Mert istened tenéked szánta azt!