Washington

Háború van Amerika földjén.
Két hires nép: angol s francia
A népeket koncokul tekintõk,
Szokás szerint marakodnak rajta.
Megesküszik Amerika népe,
Hogy szabad lesz, bármi legyen ára.
Megválasztják Washingtont vezérül,
S szót fogad honának jó polgára.

Áll a harc, s az együgyû szerencse
A zsarnok-erõre mosolyog.
Nemes harag s szégyen futja végig
Az ifjú vitéz tábornokot.
Be akar rohanni a halálba,
De föltartja néhány jó barátja,
S szót fogad - mert népe úgy akarja -
Amerika legnemesb polgára.

És mig a tél sötét fátyolával
Elaltatta ellenségeit,
Õ szent buzgalommal készitette
Gyõzelemre elszánt hõseit.
És mire a szép tavasz megtermé
A koszorút gyõztes homlokára,
Amerika szabad volt! - Legyõzte
Zsarnokait legnagyobb polgára.

S elnökéül a szabad hazának
Megválasztják polgártársai.
Kétszer elfogadta; harmadízben
Nem találták õt barátjai.
„A hazának gazdálkodni is kell
S fölépítni, mit ledúlt csatája.”
S szántott-vetett, épitett békében
Amerika legnagyobb polgára.

- Ezerhétszáz kilencven kilencben,
Bevégzendõ a nagy századot,
„Fáradt vagyok” - gondolá magában -
„Itt a perc meghalni”, és nyugodt
Elégülten saját két kezével
Elsötétült szemeit lezárta,
S meghalt, rá se gondolván, hogy õ volt
Amerika legnagyobb polgára!