1852

A fecskék

      Béranger után

Mór parton egy fogoly vitéz, kit
A rabbilincs meggörbített,
- Fecskék, ti a tél ellenségi,
Im újra látlak titeket -
Így szól - ti, kiket a remény e
Forró égaljba követe,
Frankhonból jöttök, úgy-e, - nekem
Hazámról nem beszéltek-e?

Több éve kérlek, hogy a völgybõl,
Melyben homályos éltemet
Szebb jövõ álma ringatá el,
Hoznátok egy üzenetet.
Ifjú virágok közt kigyózó
Kristályhabú patak megett
Láttátok zsupkunyhómat úgy-e?
E völgyrõl, oh, beszéljetek!

Tán egyitek ott született, hol
Elõször láttam a napot;
Itt egy szerencsétlen anyának
Szerelmén szánakoztatok.
Ki haldokolva minden órán
Hallani véli léptemet,
S hallgatva sír... de ez anyának
Szerelmérõl beszéljetek.

És húgom férjhez ment-e? hát még
A jó fiúknak csapatát
Láttátok-e lakodalomban,
Halljátok-e azok dalát?
S ifjúkorom bajtársai, kik
A csatákban követtenek,
Meglátták-e falunkat, e sok
Barátról, oh beszéljetek!

Tán ellenségnek útja van most
A völgyben hamvaik fölött;
Kunyhómban idegen parancsol
S viszályt szõ húgom s férje közt
S nincs már anyám, ki istent kérje,
Míg rabbilincsben szenvedek.
Hazám fecskéi, szép hazámnak
Bajáról, oh, beszéljetek!...