Egyedül

Csöndes egész világ, béke van a földön.
Édesen szendregve pihennek a népek.
Mint a forró nyári dél a néma erdõn,
Olyan a föld, s olyan édes most az élet.

Néha csendûl egy-egy alvó nyáj kolompja,
Mert a szemtelen légy mostan lakomázik:
Mikor az oroszlánt az álom elnyomja,
Csúszó-mászó féreg a fülébe mászik.

Egy-egy alvó bogár donog itt-ott halkan,
S gyönge nyögést hallat a fához ütõdve;
Az is elenyészik egy félénk visszhangban,
S tetszhalotti álom nyomul az erdõre.

Minden csöndes, minden álmodik és boldog;
Csak én vagyok ébren, engem éget a nap;
Nekem fáj a sugár, mely hiába ragyog,
Homlokomon vampír: vérivó gondolat.

Majd ismét ugy rémlik, mintha minden ember
Mind meg volna halva, el volna temetve;
Csak én magam élnék, csak én volnék éber
Egyedûl! egyedûl! s én is megmeredve.

Ijeszt a csöndesség, s szólni mégis félek.
Hallgatózom, hogyan zsong a sok koporsó;
Bennem az undortól rezzen át a lélek,
Hallom, a rút féreg hogyan õröl, morzsol!

Körülöttem, mint az oceáni habok,
Egymást érve, némán feküsznek a holtak.
Mind olyan mosolyban meredt, nyugodt arcok;
Azt hiszem, alusznak s édesen álmodnak.

Anyja karjaiban szenderg a csecsemõ,
Mintha csak szopása szakadt volna félbe.
Kedvesének kezét fogja a szeretõ,
S tündér csengetyûnek hangja cseng fülébe.

Hallja még és fogja hallani örökké:
Szeretlek, szeretlek! És az ajk oly duzzadt,
Mintha a végsõ csók lenne itt elsõvé,
S mint a parázs égne csöndes hamu alatt.

Mintha a hõs harcos kardjával kezében
Szép halálával még itt is dicsekednék.
A fukar még érzi ezreit zsebében,
A hitbuzgó mondja: ott fönn vár a mennyég!

Haza, emberiség, kedves, dicsõség, hit,
Egyik megjutalmaz, ha a másik megcsal.
Egyiktõl szeretve voltak ezek mind itt -
S aki volt szeretve, az soha meg nem hal.

Mind olyan elégült, mind oly panasztalan;
Nem nyílik sohajra egyetlen egy ajak.
Csöndes a levegõ, az éj csillagtalan,
Nem tudom valóban, élnek-e vagy halnak.

Mindegy; azt tudom csak, hogy szerettek, éltek,
S testben, mint a fû, fa, bogár, halhatlanok.
- Ah sátáni testben megátkozott lélek!
Hûtlen, önzõ fajzat! elmulandó vagyok!