A nyaralóban

            1

Tehát igen: minden bizonnyal;
Ez elhatározott dolog.
Nõsülni fog. Mátkája angyal;
És mind a ketten boldogok.
Oh, boldog, édes házas élet!
Tisztesség útja, áldott végzet...
Hogy sorsa ezt így rendelé,
Örömmel néz most már elé.

            2

Mi van becsesb a jó otthonnál?
Mindent, mi kell, föllelve itt,
Felebarátja ablakánál
Az ember nem gyalázkodik.
S eszébe jut önsorsa, átka:
Rideg, kinos apátlansága...
Szakadjon magva annak itt,
Hol õ családot alapít.

            3

Elég volt úgyis a kalandból!
Tán sok is a tiltott gyümölcs.
A föld terített asztaláról
Mitsem felejt ki, aki bölcs.
Ha még a savanyú is ízlett,
Kihagytad épen a szinmézet?
S hiába! a mézeshetet
Csak feleséggel élvezed.

            4

Hát még ha olyan feleséggel,
Majd aminõ Etelke lesz?
E méz-oáz majd este, reggel
Mi végtelen gyönyört szerez!
Már látja édes képzeletben,
Mi jól fog állni neki minden:
Kötény és konyha-marechal-
Pálcája, a - fõzõkanál.

            5

„Kötény, kanál? Fi donc!” kiált föl
A most divó szokás fia,
Kinek mindjárt az esküvõtõl
Külföldre kell utaznia.
S követve e bomfordi bon-tont,
Befutja Svájcot, Párist, Londont.
Megtérve aztán, némelyik
Elõkelõen kérkedik:

            6

Hogy egy körút, külön, magában
Nem megvetendõ élvezet;
A mézes éj, csöndes magányban
Még istenibb gyönyör lehet.
De ezt a kettõt egybe venni
S egymással õket tönkre tenni,
Igaz, hogy sokba is került -
De nagyszerûen sikerült.

            7

Minõ sivár természetlenség!
- Vándormadárnak szárnya van,
Röpködhet a látképdús kék ég
Mérhetlen távolságiban;
De hogyha párját megtalálja,
Vonul sötét, csöndes magányba,
S elhallgat árnyas ág bogán,
Fészkén a boldog csalogány.

            8

Ernõnek is, ha szép estennen
Nõs életérõl képzeleg,
Ülvén Etelkéjével szemben,
Lelkén ily ábrándkép lebeg.
Mit csússza-mássza e világot,
Ki meglelé a boldogságot,
S egy kedves lényben föltalált
Mindent, mi földön üdvöt ád?

            9

Szivében ostromállapot van;
Szerelem ott az egyedúr,
E hatalmas diktátor onnan
Minden más érzelmet kitúr.
Mit a világ s bohó divatja,
Hívság s ezernyi indulatja!
Õ majd csak önmagának él,
Ez most az egyedüli cél.

            10

Majd elmegy õ, el messze, messze
Itt hagyva e vásári zajt,
Hol víg madár szól zengedezve,
Az erdõ illatot sohajt.
Hol pázsitos berek homálya
Álommal a vándort kinálja,
Mely hetedik eget igér;
Súg-búg, cseveg a hegyi ér.

            11

Hol kis lak áll domb oldalában,
És oly vidáman mosolyog,
Hogy azt hivé, gyerekkorában,
A tündérek lakhatnak ott...
Ott, ama távol kék hegyekbe
Épít magának, mint a fecske,
Egy kicsi fészket, házikót,
S örökre ott fog élni, ott...

            12

Képzelt jövõjét rajzolgatva,
Ily szép szinekkel festi ki.
Etelke bajjal titkolhatja,
Hogy mily nagyon tetszik neki.
Pedig titkolni kell okvetlen,
Maradni szigorún egy kedvben,
Sõt épen kinevetni azt,
Mi örömkönnyeket fakaszt.

            13

Hja, Ernõ úrral nem megy máskép;
Õ csakhamar rosszat mivel.
Ismerni kell ám ezt a kópét,
És vele akként bánni el.
Mutatni, hogy hévvel csügg rajta,
Vagy épen el van ragadtatva,
Hogy él-hal érte már - ohó!
Ez semmikép se volna jó.

            14

Többé ugyan nem lopja õt meg.
Majd megmutatja õ neki.
Kérlelhetlen szigort erõtet;
A csínyt azonnal bünteti.
Vetemedik illetlenségre?
Egy, kettõ - marche! három lépésre.
Amott a szék, a negyedik.
Úgy hát; minek legyeskedik?

            15

Szoktatja Ernõt kurta fékre;
S jól menne a dolog, de haj!
Hisz így még bájolóbb Etelke!
S most már meg épen ez a baj.
Mi haszna? Ernõ úgy találja,
Hogy már igy épen ki nem állja,
S most még „maradhatatlanabb”,
Amint nyilást lel, csíp, harap.

            16

Már maga Ernõ is belátja,
Hogy ez tarthatlan állapot.
S ha tõle függ, percet se várva,
Hivatná rögtön a papot.
De hasztalan minden beszédje;
Mig el nem készül a kelengye
Hat-hat párnája, paplana,
Addig nem enged a mama.

            17

Hiába emlegette volna
A régi jó szokásokat?
Hogy most, midõn kijött a sorja,
Õ hagyja cserbe azokat?
Mit tudja, hogy mi a tisztesség,
Ez a mai szédelgõ népség?
Tanulja ez meg, hogy minõ
Egy régi minta házinõ!

            18

Aztán meg - és ez tán a legfõbb -
Etelke is még csak gyerek;
Várhatna még akár esztendõt;
Ám csak hadd epekedjenek.
Ismeretségük is rövid még,
Hadd nõjön az, hadd növekedjék.
Nem tart soká a szerelem,
Sem semmi, ami hirtelen.

            19

Megmondta. Punktum. És ez ellen
Ernõ mit is tehetne mást?
Megnyugszik a kemény végzetben,
S folytat heves ábrándozást.
És ebben õ kifogyhatatlan.
Most egy vadonban él nyugodtan,
Már készen a kicsinyke ház,
Etelke fõz, õ meg vadász.

            20

Majd a mérhetlen oceánnak
Beljén, lakatlan szigeten,
Árnyas, füves parton halászgat,
Holott szélcsöndes éjeken
Holdfényes tengeren oly néma
Körültük minden, néha-néha
Csupán az õ és a habok
Csókolkozása hallhatók...

            21

Õ most szeret, nagyon, valóban,
Mérhetlenül, kétségtelen.
A szenvedély, ha lángra lobban,
Õ benne mindig féktelen,
Sokáig alszik az, de aztán
Rettentõ, mint az éh oroszlán.
Hogy jó-e vagy rossz végzete? -
Ez már az õ természete.

            22

Õ most szeret, és lánggal égõ
Szerelme tárgya nem csupán
Etelke, a gyöngéden érzõ
Gyöngyharmat keblü kis leány.
Õ még szerelmes egy eszmébe:
A házas élet édenébe.
Ez eszményképbe olvad át
Elõtte a kerek világ.

            23

S õ a valódi boldogságot
Csak a magányban képzeli.
A vadon erdõt, pusztaságot
Elragadón ecseteli.
A nagy világban, sokaságban
Hej, ott ezernyi vész, sok csáb van.
Hol csak az isten van jelen,
Csak ott örök a szerelem.

            24

„Ah!” szóla olykor, dús képzelme
Ragadván õt, miként az ár: -
„Volnék egy ország fejedelme,
A királyok királya bár;
El-elvonulnék hébe-hóba -
Legteljesebb inkognitóba -
Magamra öltve pór-ruhát,
Keresni egy csöndes tanyát.

            25

És itten élnénk, éldegélnénk
Kettecskén egy-két jó napot:
Boltozatos fák rejtegetnék
Világ elõl a kis lakot.
A királyné - azaz kérem
Itt csak az én kis feleségem
Készítené a bablevest,
Lángost, pogácsát, izletest.

            26

Oh, mennyi kéj van a természet
Kifogyhatatlan kebelén!
Összalkotása emberkéznek
Azokhoz képest mily szegény!
A paloták arany fénymáza
Tehetlenségünket álcázza.
A legtökélyesb mûalak
Hiú, erõtlen másolat.”

            27

És így tovább. Igy ûzve-fûzve
Ábrándja kedvenc képeit,
Tervezgetés, merengés közben
Egy gondolatja születik.
Mit is csapong itt epekedve,
Hisz hogyha épen tartja kedve,
- Úgy van - király vagy nem király -,
Megtenni azt módjában áll?

            28

Ha „kis lakot domb oldalában,
Mely oly vidáman mosolyog”,
Ha ezt keres, csöndes magányban -
Sz’ ez igen egyszerû dolog.
Hát mit vétett az õ tanyája,
Hogy ne gondolna egybe rája -
Az allaghi hegyoldalon,
E földi menny, paradicsom?

            29

Van ottan is hegy, völgy, erdõség;
Szól abba vígan a madár.
Elõl vidám, habos mezõség,
Sok rajt a lepke, csapodár...
Kövér buzában pitypalatty szól
Mondhatlan ízü pillanatról...
Patak fölött, fûzlomb alatt
Nyögi szerelmét a galamb.

            30

- E sok csodát, szépséget látni
Etelke is kiváncsi már.
Miért ne rándulnának hát ki
Most, mig diszében áll a nyár?
Egy szép nap odakünn a villán -
E gondolat gyujt, mint a villám.
Etelke tapsol - „ez dicsõ!”
S a mama? - még tünõdik õ.

            31

De majd elõrobbantja Ernõ
Huszonnégyfontos érveit.
Egy régi jobb kor tisztelendõ
Szokásait, erkölcseit!
Nos hát a „háztûznézõ” semmi?
Csak nem fogunk úgy ott csöppenni
Vaktába tartva násznapot -
Elõbb csak szét kell nézni ott?

            32

Az istenért! ha meggondolja,
Hisz ott tömérdek a dolog.
Õ már nem látta évek óta,
Tán a vidék kissé kiholt.
Elõtte kedves a csöndélet,
De nem ohajt remeteséget.
Mindent, mi jó, úgy véli, itt
E kicsi ponton egyesít.

            33

Legyen körülte egy kis élet,
A ház körül egy kis moraj.
Nem is valódi föcskefészek,
Ha nincs belül egy kis zsibaj.
Ha már lesz egy kis gazdasága,
Legyen meg annak minden ága.
És ami van, ám hát legyen
Jó karban és kellõ helyen.

            34

Úgy szép a ház, ha udvarából
Jár a mezõre fürge nyáj.
A legelõn csikó ficánkol,
A garmadán baromfi váj.
A macska a padkán dorombol;
Vendég elé fut a komondor.
A tyúk kodál az asztagon,
Ökör, bivaly bõg vastagon...

            35

E házias, családias kép
Megszéditette a mamát.
Ez maga a szent egyszerûség!
Ám teljék benne kedve hát.
Mily nagy a lánya szerencséje!
Ha ez sem a jó férj eszménye,
No akkor aztán nem hihet
Már e világon senkinek.

            36

Tehát kimennek. Mindjárt. Holnap.
Szép hûvös hajnalon; korán.
Nagy örömükben úgyse tudnak
Alunni már ez éjszakán.
Egy próbanap a házasságból,
A lét e szép vígjátékából,
A nyár fényébe öltözött
Méltó diszitmények között...

            37

Egy óra a paradicsomból,
Midõn az még el nem veszett;
Abból a boldog ártatlanból,
Hol még kigyó nem szerepelt...
Ah isteni, fölséges tréfa!
Ádám lesz õ, Etelka Éva...
- Ej, ej a mama fenyeget:
„Tûzzel ne játsszék a gyerek!”

            38

No’s hát a nap, az áldott jó nap
(Holott már Ernõ kételye
Nagy volt, hogy mostan elkésik majd)
Elvégre mégis fölkele.
Sõt oly kegyes volt, úgy sugárzott:
A föld egy óriás gyémánt volt.
Fénylett a fû, erdõn, mezõn
Örömtõl harmat-könyezõn.

            39

Oh, ez egy szép, egy ritka nap lesz!
Örömteli, minõt talán
A halandó csak egyszer élvez
E föld szinén egyátalán...
Ez a teljes boldogság napja,
Szerencse ittas pillanatja,
Midõn a jó mind egyesül.
Minden kivánság teljesül.

            40

Minden kivánság? - Bár csak annyi...
És vajha semmivel se több!
De hátha majd ki fog csorranni
Az a pohár, mely teli tölt?
Ej! gyáva gond! S ha úgy is; aztán
Patvarba! hát baj lenne az tán?
Övé Etelke, kell-e több?
Isten s ha kell a pap elõtt!

            41

A tréfa, jó kedv szakadatlan.
A vasderes négyes fogat
A fót-csomádi nyárasokban
Csillogva nagy vígan halad.
Majd egy félig nyilt völgybe érnek;
Ott, hársöves partján az érnek,
A napsugárban nevetõ
Szép úri lak tünik elõ.

            42

A hölgyek halk ah-ot hallatnak.
Oly kedves a hely, meghivó.
A sûrübõl, csalogatólag,
Füttyent eléjök a rigó.
A kémények vigan füstölnek;
Sorfákon a szarkák csörögnek
S a bennlevõket fölverik,
Hogy íme vendég érkezik.

            43

Az Ernõ ecsetelte képet
Tetézi dúsan a való
A „pásztorosdihoz” keretnek
Ugyancsak úri nyaraló.
„Ez hát a kunyhó? - hisz ez ékszer;
Ah ez aztán »arany« középszer.”
Körültekintve odabenn,
Ugymond Etelke élcesen.

            44

De mindamellett, tréfa nélkül -
Hisz õ is csak nõ, bár ha jobb, -
Büvölten áll a csintul, fénytül,
S így tetszik épen a dolog.
Sõt már nem is palástolhatja,
El van fölöttébb ragadtatva.
S csak fél, hogy álom mindez és
Majd szörnyü lesz az ébredés.

            45

Bejárja, nézi Ernõ karján
A selyembársony termeket.
A kertet, majd az erdõ alján
Egy vadregényesb részletet.
Im itt egy csöndes hûvös barlang,
Alatta csacska csermely ballag;
Kõpadja lágy moh-bársonyán
A legpompásabb ottomán.

            46

Elõtte minden, amit most lát,
Oly épen kedv szerint való.
Nem mese hát a tündérország,
Lehetne ennyi jó - való?
Van pillanat s hely e világon,
Melyben valósul minden álom?
A dajkadal, pásztorrege
Mind-mind beteljesülnek-e?

            47

És maga Ernõ, võlegénye
(Az õ szemében) oly nemes;
Lehet-e férfi s minden ténye
Eszményileg tökéletes?
Hát nem hazudnak a regények?
Volnának még e földön lények,
Minõkrõl, úgy hivé, hogy itt
Leányi szív csak álmodik?

            48

S ha veszi önmagát, szerényen,
Õ egy szegény polgárleány.
Õ csak szeretni tudna véglen,
Forróan, híven, igazán...
Mi több? õ érzi s ez borzasztja,
Bár elhagyatva, megcsalatva,
Már mást szeretni képtelen,
Szerelme egy és végtelen.

            49

És hátha mégis... megcsalódik?
Ó, szívrepesztõ gondolat!
S remegni kezd tetõtül talpig
Mint szél ha rázza, patyolat.
Ah, hogy ha mindez csak káprázat?
S valóban mintha erdõt, házat
Forogni látna hirtelen...
Ó, kínos ádáz sejtelem!

            50

S egyszerre arca haloványul,
Sötétül, csuklik a szeme.
Talán e gondolat nyilátul,
Mely úgy szivébe lövele?
Vagy tán az uti fáradalmak,
A hegyi lég, erõs izgalmak,
Vagy mindezek s rossz szelleme
Esküdtek össze ellene?

            51

Én nem tudom. Elég az ahhoz:
Meglátva a színváltozást,
Mint ahogy illik jó lovaghoz,
Ernõ mit is tehetne mást?
Föllépve, mint egy házi orvos,
(Egyébiránt is, - oh, fondor sors!
A mama is, én istenem!
Ép itt e percben nincs jelen...)

            52

Szegény Etelkét kapja ölbe.
Ej, édes könnyü volt neki;
Akár csak a gáz a léggömbbe,
Mely azt egekbe emeli.
És viszi, mint a szél a hangot,
Mint kesely a fehér galambot,
Haladva tüskön-bokron át,
Hogy majd beéri a tanyát.

            53

És vajha úgy! - Azonban mégse.
Már sorsuk ezt így rendelé.
Szándék-e vagy véletlenség-e?
Elérnek a barlang elé.
A hûs patak valódi gyógytár,
S holott a jó mohágy is ott vár,
Honn a mamát ijessze meg?
Hogy lenne egybõl két beteg!

            54

Majd meggyógyítja õ Etelkét;
És ezzel késni nem szabad.
Kár volna mostan minden percért,
Sürgõs ez ilyen pillanat.
Ereszti a füzõt derékon,
Föcskendi vízzel halántékon,
Csókkal borítja mindenütt,
Hogy így majd minden bajt elüt.

            55

Füröszti ebbe a gyógyszerbe.
Van nála ebbõl jó adag;
Hogy attól már utóbb Etelke
Szüz ajka szinte földagad.
S arcára visszatér a hajnal,
Majd föltekint halk ámulattal,
S szeme arkangyal fényitül
Egy percre Ernõ megkövül.

            56

Igen bizony s egy pillanatra
Változnak im a szerepek.
Akár a márvány Ernõ arca,
S most már meg õ a nagy beteg.
Nagy, szörnyü nagy, halálos a baj,
S ez nem szeszély, nem tréfa, ajjaj,
Szörnyet hal õ egyszerre itt,
Ha rajt Etelke nem segít.

            57

A baj elég komolynak tetszõ,
Ernõnek hangja halk s remeg;
Azonba mégis csak incselg õ, -
Etelke meg már mit tehet?
Haragja harcol a kacajjal,
De mind hiába, nem bir azzal.
Nagy baj biz ez, de hasztalan,
Igy a tekintély oda van.

            58

Kisül ugyan, hogy voltaképen
S egyáltalán nincs semmi baj;
Sõt már Etelke kérné szépen,
Ha el nem fojtaná kacaj,
De Ernõ tart „recidivátul”,
Ki nem vergõdik a tréfábul,
Az alkalom jó, jobb se kell;
Ily ürügyöt eresszen el?

            59

Denique Ernõ egyre „golyhóbb”:
De hát ily állapot s eset,
Én istenem, hát ennyi s ily csók
Vajh kit nem részegítne meg?
Egyébiránt biz õ nem is szent;
S hiába, amit ezután tett -
Hja, már ha erre gondolok,
Én magam is dühös vagyok.

            60

De én megmondtam, hogy szivében
Megannyi szörny az indulat.
Hogy izzó láva ég erében
És szenvedélye - fenevad,
Amely nagylelkü, olykor, mondják;
De hogyha egyszer vért szagolt, hát
Jöhet az isten angyala,
Bizony hamar fölfalja a.

            61

És most e fenevad fölébredt...
S Etelke kelté föl, mi több:
Tüzes vasával szépségének
- Kérem - még sütögette õt!
Igaz, hogy tette akaratlan,
És ebben õ szegény, ártatlan.
Hanem, hogy szép volt, szép nagyon,
E bûnét nem tagadhatom.

            62

És szép, kivált egy pillanatban...
S ez, kérem, lényeges dolog;
Mert hát, mit is csûrjem, csavarjam?
Már jobb, ha mitsem titkolok...
Midõn, mit gyógymütét kivánt itt,
Az öltözéki fesz korlátit
Tágítni kelle itt-amott,
Ernõ egyet-mást láthatott.

            63

Jóságos ég! örök hatalmak!
Mily szemfényvesztõ látomány!
Minõ tökélye idomoknak!
Minõ csodák a mell haván...
Hát még odább... de hopp! ne többet.
Hah! mint irigylem a festõket!
Hogy mindezekrõl szólanom
Nekem megtiltja a szalón!

            64

Egyébiránt... bizony sokkal jobb;
Mit is beszélek, hencegek?
Mikor tudom, hogy vannak dolgok,
Miket leírni nem lehet.
Miket sem én magam, belátom,
De te se, mázoló barátom,
Még meg se közelithetünk,
Jobb hát, ha rá fátyolt vetünk.

            65

De végre már idõnk sincs erre;
Mert ime jön már a mama,
És hangzik messzirõl: „Etelke,
Hol vagy?” rettentõ szózata
Háromszoros egymásutánban;
Ah, épen mint a bibliában...
Etelke is pirul, ijed.
Furdalja lelkiismeret?

            66

A mese a paradicsomrul
Teljesüléssel fenyeget.
Ah, hogyha mindvégig valósul,
S örökre itt is elveszett...?
De voltakép mi is az éden?
És hol van az? - Ernõ szivében.
S tán onnan csak nem ûzi el
Az a kegyetlen Gábriel?

            67

Nevetve fojtogatja csókba
Ernõ e bal sejtelmeket.
„Hisz nem is éden az” suttogja,
„Mit elveszítnünk nem lehet.”
De mind hiába, tagadhatlan,
Föladva, szegve már a programm...
Valami abba csúszhatott,
Mi elrontotta a napot.

            68

Immár a pásztorhangulatnak,
Játék-szeszélynek vége van.
Szebb része eltölt már a napnak,
Etelke méla, hangtalan.
Elég is a magányból, csendbõl!
Ernõ is zajt kiván; közelbõl
Hozat vendégeket, cigányt,
S tölt zene közt víg délutánt.

            69

Igy tölt a nagy nap. És az este?
A nyári éj, a méla hold
Maradjanak kétségbeesve,
Hogy itt mi szerepük se volt?
Nos hát a hold - hogy is felejtem! -
Hazafelé, ünneplõ fényben,
Mint tõle várni lehetett,
Kisérte a vendégeket.

            70

Elõzékeny galant barátként
Viselte mindvégig magát.
Elõ-elõrántott idõnként
Egy felhõt, s onnan kandikált,
Mig Ernõ a bakon használva
Az eltünõ borút, futtába
Még egy-egy édes zálogot
Etelke ajakára lop...