1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4758
Rész, Fej.
1 1| vala Sólya Gáspár uramnak, a pápista plébánosnak.~...
2 1| örvendezni, amiért 1620 táján a jászberényi katholikus plébánosnak
3 1| plébánosnak fia vala. Mert ez a fiú nem rút paráznaságból
4 1| Gáspár uramnak, aki, mielőtt a papirendbe lépett volna,
5 1| asszonyommal. Meghalálozván ez a jó lélek, Sólya Gáspár uram
6 1| ember létére nem átallott a paulinus barátok közé állani.
7 1| bement szívének nagy sebével a monostor falai közé, hogy
8 1| el gyászos életét. Mikor a második apródesztendőt szolgálta
9 1| esztergomi érsek, vizitálni jőve a monostort, és elálmélkodék,
10 1| monostort, és elálmélkodék, hogy a pelyhetlen állú, siheder
11 1| szükség vagyon ott, ahol a pogány török az úr és a
12 1| a pogány török az úr és a mi szent vallásunkat ésszel
13 1| erővel kell megvédelmezni. A votum solenne még hátra
14 1| hátra van, szabad eljönnöd a derék paulinusok közül.
15 1| Végezd el isteni félelemmel a szent theologiát; akkor
16 1| buzgósággal és becsülettel.~A fia, Kelemen deák, külső
17 1| külső országokban végezte el a stúdium generálét; és minekutána
18 1| generálét; és minekutána a padovai univerzitáson baccalaureus
19 1| fiában, aki messzeföldről a tudákosság borostyánát hozta
20 1| hívságokon jár az esze. A helyett, hogy aquinói sz.
21 1| Bálint énekeit olvasgatta; ez a két könyvecske még éjtszaka
22 1| könyvecske még éjtszaka is a vánkosa alatt volt. És holdas
23 1| efféléket. Koboz és virágének a parókián! Ilyen megbotránkozást
24 1| megbotránkozást nem tűrhetett a nagytiszteletű úr.~- Kelemen,
25 1| magam is szerelmes vagyok.~A nagytiszteletű úr a logika
26 1| vagyok.~A nagytiszteletű úr a logika embere volt, ennélfogva
27 1| nagytiszteletű Sólya Gáspár uram ezt a beszédet meghallotta, mind
28 1| beszédet meghallotta, mind a két kezével az asztal szélébe
29 1| kapaszkodott, hogy le ne szédüljön a földre.~Mert rettenetes
30 1| Péter nem volt más, mint a czeglédi kálvinista prédikátor.
31 1| nyakas eretnek, akivel a nagytiszteletű Sólya Gáspár
32 1| egymást, hogy mindenik kerülte a másikat: nyomtatásban.~Dienes
33 1| ilyen titulusú könyvecskét: A jász kürtnek csúfos megrepedése,
34 1| mérgesebb könyvecskével: A hazugság csirize, melybe
35 1| hogy nincsen ki belőle még a füle sem, pedig az elég
36 1| mondja, hogy szerelmes ennek a csirizes embernek a leányába;
37 1| ennek a csirizes embernek a leányába; és pro secundo
38 1| papi titulussal illetni ezt a hitvány eretneket, akinek
39 1| hitvány eretneket, akinek még a kend is alig dukál!~Hallhatatlan
40 1| mondott:~- Takarodj, takarodj a szemem elől, te istentelen
41 1| befordult szobájába és nemsokára a Zagyva partján látták őt
42 1| könnyű kis zöld palástban, a hátán kobozzal, mint aki
43 1| mint aki sétálni indul a füzesbe.~Pedig a jó Kelemen
44 1| sétálni indul a füzesbe.~Pedig a jó Kelemen deák a nagy világnak
45 1| Pedig a jó Kelemen deák a nagy világnak vágott neki.~ ~
46 1| II.~Ment, mendegélt a szegény fiú, maga se tudta
47 1| később vette észre, hogy a hatvani országúton ballag.
48 1| Czegléd felé nem ment volna a világért sem. Mert szörnyű,
49 1| gondolt Czegléd városára, ahol a szép, a jó Rozsály boldog
50 1| Czegléd városára, ahol a szép, a jó Rozsály boldog reménykedéssel
51 1| kutya módjára oldalogjon a kis kert sövénye körül,
52 1| Lesütött fejjel bandukolt a gyepes gyalogúton és még
53 1| még azt sem hallotta, hogy a feje fölött a levegő-ég
54 1| hallotta, hogy a feje fölött a levegő-ég kis hegedőse,
55 1| levegő-ég kis hegedőse, a szántókamadár énekel.~Amint
56 1| Kelemen deák. Nem turbán volt a fején, hanem megfordított
57 1| palást burkolta be. És ez a csodálatos szerzet meg se
58 1| szerzet meg se moccant, mikor a fiú hozzája lépett; csak
59 1| lépett; csak összehúzódva ült a földön és mintha mereven
60 1| volna maga elé. «Mi leli ezt a törököt?» gondolta magában
61 1| ember arcába pillantott. A török sovány, sárga ábrázata
62 1| volt egy kis igazság. Mert a kék palást körül tiszta
63 1| körül tiszta piros volt a pázsit: a süveges ember
64 1| tiszta piros volt a pázsit: a süveges ember sűrű vértócsában
65 1| vértócsában ült.~Kelemen deák a vállára ütött:~- Mi bajod
66 1| ütött:~- Mi bajod van te?~A török erre felvetette bágyadt
67 1| így felelt:~- Nem értem a beszédedet. De ne is szólj
68 1| kell halnom.~- Nem addig a, barátom, vágott közbe Kelemen
69 1| Mondd, ki sebesített meg?~A török véghetetlen nagy nyugalommal
70 1| kell az én zarándoklatom. A lábamban megpattant egy
71 1| lábamban megpattant egy ér és a véremet most a föld issza.
72 1| egy ér és a véremet most a föld issza. Eredj és hagyj
73 1| nem hozott volna engemet a közeledbe. Mutasd csak a
74 1| a közeledbe. Mutasd csak a lábadat...~A dervis megösmerte,
75 1| Mutasd csak a lábadat...~A dervis megösmerte, hogy
76 1| ösztövér lábát, melyből a bokája fölött vastagon csurgott
77 1| fölött vastagon csurgott a sötét vér.~Kelemen deák
78 1| orvosiskola tájékán is. Tudta, mi a teendő. Iziben lehasított
79 1| teendő. Iziben lehasított a maga zöld palástja széléből
80 1| hosszú darabot, hogy lekösse a megszakadt eret.~A dervis
81 1| lekösse a megszakadt eret.~A dervis azonban azt mondta:~-
82 1| testemen nem lehet. Mert a zöld a próféta színe. Én
83 1| testemen nem lehet. Mert a zöld a próféta színe. Én pedig
84 1| ember. Hát majd szakítok a te palástodból. Az kék.~
85 1| deák és meg is cselekedte. A vérzés nyomban elállott,
86 1| nyomban elállott, mihelyt a kötés leszorította az eret.
87 1| kötés leszorította az eret. A dervis hagyta, hogy elbánjanak
88 1| másik nagy jót: adj innom.~A deák fölkapta a zarándok
89 1| adj innom.~A deák fölkapta a zarándok kobakját, elszaladt
90 1| kobakját, elszaladt vele a patakra és visszasietett
91 1| patakra és visszasietett a friss itallal. A dervis
92 1| visszasietett a friss itallal. A dervis nagyot húzott belőle
93 1| keresztyén? Kobzot látok a hátadon. Muzsikus vagy?~-
94 1| inkább olyan poéta-féle.~A dervis arca mosolygás derűjétől
95 1| hogy nem hagytam elfolyni a véredet. A jó poéta mindig
96 1| hagytam elfolyni a véredet. A jó poéta mindig korán hal
97 1| kettőnkért is. Fölveszlek a hátamra. Hatvan egy jó futamodás
98 1| futamodás ide.~- Hatvan? szólt a dervis örvendezve. Az odavaló
99 1| iziben, Halil. Karold át a nyakamat. Ej, be könnyű
100 1| indult eleven terhével. A dervis pedig lehajtotta
101 1| minduntalan valamit morgott a fiú fülébe. Ezt már nem
102 1| amikor áldást mond, mindig a próféta szent nyelvén, arabul
103 1| csapásokkal látogatta meg híveit. A Zagyva folyó áradása elsöpörte
104 1| Jászberényt. Félig romba dőlt még a Nagy-Boldogasszony temploma
105 1| legyen hol megengesztelni a haragvó Urat. És mikor a
106 1| a haragvó Urat. És mikor a vész után a hívek és az
107 1| Urat. És mikor a vész után a hívek és az ő papjuk arra
108 1| díszességébe helyeztessék vissza a szentegyházat: a török hallani
109 1| vissza a szentegyházat: a török hallani sem akart
110 1| Megbolondultál, te pap? szóla a kemény hatvani kádi, Ahmed
111 1| járult, könyörögni engedelmét a templom kijavítására. Allah
112 1| Allah azért rongálta meg a ti babonátok helyét, mert
113 1| mert nem hallgatja örömest a berbitélést, amit benne
114 1| olyat: épületet tatarozni? A ház is olyan, mint az ember:
115 1| kádi uram, hát hol imádjuk a mi Istenünket?~- Az a ti
116 1| imádjuk a mi Istenünket?~- Az a ti dolgotok, emberfia. Az
117 1| Sólya Gáspár uram és hallván a rossz hírt, véle bánkódott
118 1| Mindenek búsan tekintettek a Nagy-Boldogasszony romladozó
119 1| temploma felé, mint ahogy a család néz a beteg anyára.
120 1| mint ahogy a család néz a beteg anyára. A régi egyház
121 1| család néz a beteg anyára. A régi egyház pedig, annyi
122 1| födeléről mindig söprötte a zsindelyt a szél. Az öreg
123 1| mindig söprötte a zsindelyt a szél. Az öreg plébános betegen
124 1| lovas csaus vágtatott be a parókia udvarára és levelet
125 1| vont elő csalmája mellől. A hatvani kádi írta ezt a
126 1| A hatvani kádi írta ezt a levelet: hogy a jászberényi
127 1| írta ezt a levelet: hogy a jászberényi plébános rögtön
128 1| rögtön jelenjék meg előtte.~A nagytiszteletű úr párnák
129 1| elálmélkodott, mikor látta, hogy a kádi egész diván közepett
130 1| közepett várja őt. Volt a hatalmas úr árnyékába sereglett
131 1| bölcsességedtől kérjünk tanácsot.~A reverendissimus még jobban
132 1| jobban álmélkodott.~- Mi a keresztyének tévelygéses
133 1| ő is azt vallja, hogy az a Nagy-Boldogasszony temploma
134 1| megengedem, hogy kifoltozzátok.~A nagytiszteletű úr egyszerre
135 1| magában, hogy kész lett volna a kádi előtt még a filozófusok
136 1| lett volna a kádi előtt még a filozófusok kövét is tüstént
137 1| imádtok ti keresztyének?~A plébános megörült, hogy
138 1| megörült, hogy ilyen könnyű a kérdés.~- Egyet, kádi uram.~-
139 1| azt az egyet imádjátok?~A nagytiszteletű úr még jobban
140 1| teríti rátok az ő palástját?~A reverendissimus szinte elmosolyodott;
141 1| elmosolyodott; hiszen ha ilyenek a kérdések, a jövő héten már
142 1| hiszen ha ilyenek a kérdések, a jövő héten már kőmivesek
143 1| kőmivesek és ácsok dolgoznak a Nagy-Boldogasszony templomán.~-
144 1| felelé elégedett szívvel. A mi tanító-mesterünk, az
145 1| boldog hízásától feszül a reverendája.~- Mindezt jó
146 1| nekünk, muzulmánoknak, szólt a kádi, csöndesen cirógatva
147 1| szakálát. Hát most hallgasd meg a pörös kérdést; mert ezeket
148 1| egyiknek volt egy legényfia. A másiknak nem volt fia, hanem
149 1| hanem volt kertje és abban a kertben nyílott egy szépséges
150 1| egy szépséges rózsaszál.~A nagytiszteletű úr ráncba
151 1| nagytiszteletű úr ráncba szedte a homlokát. Mit emlegeti ez
152 1| homlokát. Mit emlegeti ez a török a keresztyének rózsáskertjeit?~
153 1| Mit emlegeti ez a török a keresztyének rózsáskertjeit?~
154 1| keresztyének rózsáskertjeit?~A kádi pedig tovább beszéllett:~-
155 1| tovább beszéllett:~- Az a legény igen derék, becsületes
156 1| egyszer nagy betegségbe esék. A szíve fájt neki. És tudta,
157 1| fájt neki. És tudta, hogy a szíve nem gyógyul meg, míg
158 1| míg az övé nem lesz az a szép rózsaszál...~- Engedelmet
159 1| kádi uram, vágott közbe a reverendissimus, orvosdoktor
160 1| orvosdoktor preskribálta nékie ezt a medicamentumot? Amit azért
161 1| kérdezek, mert az én időmben a szűfájósokat még nem szokták
162 1| azért hívattam ide, hogy a jeles orvostudományban vetélkedjünk;
163 1| hogy ama derék legénynek a fájós szívét csakis az az
164 1| rózsaszálat meg is kaphatta volna a beteg fiú, ha a tulajdon
165 1| kaphatta volna a beteg fiú, ha a tulajdon apja nem tiltja
166 1| Rogo humillime! kiáltott a plébános, már azt is elfeledvén,
167 1| Nyomatékos argumentumok? szólt a kádi egyre bosszúsabban.
168 1| bosszúsabban. Hát nem volt a rózsáskert ura becsületes
169 1| olyan, mint ő? Nem volt az a rózsaszál tiszta, ártatlan
170 1| pap, én attól tartok, hogy a ti templom nevű házatok
171 1| verejtékcsöppeket törült le a homlokáról.~- Érdemes bíró,
172 1| én azt hiszem, hogy ennek a dolognak semmi köze sincsen
173 1| dolognak semmi köze sincsen a jászberényi Nagy-Boldogasszony
174 1| Jól van, pap uram, szólt a kádi mogorván. Akkor hát
175 1| beszéljünk többet erről a pörös ügyről. Én tanácsot
176 1| Jászberénybe. Úgy szedték le a kocsiról párnástul, és mindjárt
177 1| rettenetes szélvész kerekedett és a Boldogasszony templomának
178 1| tetejét végképpen lesodorta. A szomorú omladék csonkán,
179 1| csonkán, csupaszon meredt a levegő-égbe. S a reverendissimus
180 1| meredt a levegő-égbe. S a reverendissimus mindezt
181 1| vivén. Este aztán visszatért a parókiára; és övébe nagy
182 1| pergament vala szorítva.~... Az a pergament mai napig megvagyon
183 1| szerint, ez az értelme:~A mi alul van írva, megerősítem.~
184 1| alul van írva, megerősítem.~A legszegényebb ember (Allah
185 1| levélnek az az oka, hogy a Jász-Berényben lakó gaz
186 1| balgatag babonájuk helyének, a Nagy-Boldogasszony nevű
187 1| legyen hol gyülekezniük.~A próféta törvényszéke hites
188 1| küldött ki, hogy meggyőződjék a dolog mibenlétéről. Ama
189 1| mibenlétéről. Ama hites ember azt a silány templomot jól megvizsgálta
190 1| törvényszék megengedi, hogy a gyalázatos keresztyének
191 1| VI.~Mikor pedig a jászberényi Nagy-Boldogasszony
192 1| az immár erős falakat és a virágos, aranyos oltárt.
193 1| délután pedig esküvő volt a templomban, ugyancsak nagy
194 1| ugyancsak nagy pompával: a plébános úr összeadta az
195 1| város összesereglett erre a ritka szép esküvőre.~És
196 1| ritka szép esküvőre.~És míg a ceremónia folyt, a templom
197 1| És míg a ceremónia folyt, a templom előtt egy nagysüvegű,
198 1| ólálkodott, betekintvén a tárva nyitott ajtón a gyertyák
199 1| betekintvén a tárva nyitott ajtón a gyertyák világában ragyogó
200 1| kezöket áldólag terjesztik ki.~A dervis soká nézte a képet,
201 1| ki.~A dervis soká nézte a képet, aztán mosolyogva
202 1| bizony te nekem köszönöd ezt a ritka szép templomodat.
203 1| hiszem, most történt először a világon, hogy a Nagy-Boldogasszonynak
204 1| először a világon, hogy a Nagy-Boldogasszonynak dervise
205 1| nélküled most nem volna boldog a derék Kelemen deák és az
206 1| néked tiszteletet tegyek a magam módja szerint.~Azzal
207 1| valaki.~Mindenki bent volt a templomban, nézni a ritka
208 1| volt a templomban, nézni a ritka szép esküvőt, a drága
209 1| nézni a ritka szép esküvőt, a drága ruhákat és hallgatni
210 1| drága ruhákat és hallgatni a gyönyörűséges orgonaszót.~
211 1| öve mellé, kiterjesztette a két karját, behunyta a szemét
212 1| kiterjesztette a két karját, behunyta a szemét és tizenhétszer megfordult
213 1| sebesen, mint az orsó.~... A virágok, a viaszgyertyák
214 1| az orsó.~... A virágok, a viaszgyertyák között pedig,
215 1| pedig, fönt az oltáron, a Nagy-Boldogasszony édességesen
216 1| klárisokkal pöttyegette be a dér a szőlő leveleit. De
217 1| klárisokkal pöttyegette be a dér a szőlő leveleit. De délutánonként
218 1| langyos verőfény lopódzott a lugasba, zománcosra fényesítette
219 1| zománcosra fényesítette a sárga, a kék gerezdeket
220 1| zománcosra fényesítette a sárga, a kék gerezdeket és meleg
221 1| és meleg aranyat hintett a szőnyegre, melyen ő nagysága
222 1| szőnyegre, melyen ő nagysága a hatvani kádi, Ahmed efendi,
223 1| napon két csésze állott a szőnyeg szélén; mert a kádi
224 1| állott a szőnyeg szélén; mert a kádi úr másodmagával gyönyörködött
225 1| volna az édes serbetben és a még édesebb nyugalomban.
226 1| nyugalomban. Az ő atyjafia: a jó Halil dervis vala vendége.~
227 1| dervis vala vendége.~De a két emberséges muzulmánnak
228 1| lehetett valami édes se a serbet, se a nyugalom. Érintetlen
229 1| valami édes se a serbet, se a nyugalom. Érintetlen volt
230 1| nyugalom. Érintetlen volt a csésze; a derék urak meg
231 1| Érintetlen volt a csésze; a derék urak meg nem heverésztek,
232 1| peckesen ültek, akár csak a divánban és igen szaporán,
233 1| amivel rendszerint csak a bolond gyaurok fárasztják
234 1| nem szeretem hallani ezt a dolgot! - monda a kádi és
235 1| hallani ezt a dolgot! - monda a kádi és bosszúsan rántott
236 1| bosszúsan rántott egyet a szakálán.~- Pedig nincs
237 1| efendi. Eleinte csak az a pocakos pápista pap haragudott,
238 1| haragudott, de most már a másik, az a sovány fekete
239 1| de most már a másik, az a sovány fekete is mérges
240 1| sovány fekete is mérges s a dolognak meglásd, elébb-utóbb
241 1| meglásd, elébb-utóbb az lesz a vége, hogy az a derék fiú,
242 1| az lesz a vége, hogy az a derék fiú, az én jóltevőm,
243 1| életem megmentője, meg az a szegény menyecske - ebben
244 1| kezdődött az egész história?~- A pápista pap házában eleinte
245 1| eleinte olyan élet volt, mint a galambdúcban. A fiatalok
246 1| volt, mint a galambdúcban. A fiatalok úgy babosgatták,
247 1| hozzájuk Dienes pap, és a két régi ellenség a barátság
248 1| és a két régi ellenség a barátság poharait forgatta
249 1| vannak: hogy megszaporodik a család. De az örömből keserűség
250 1| hogy micsoda hitű legyen a gyermek, aki eljövendő lészen.~-
251 1| akar. Ha fiú, ha leány lesz a gyermek, pápistának szánta.
252 1| gyermek, pápistának szánta. A fekete Dienes alább engedi;
253 1| engedi; azt mondja: kövesse a gyermek a hitben az ő szülőjét.
254 1| mondja: kövesse a gyermek a hitben az ő szülőjét. Ha
255 1| kálvinista.~- Jól beszél az a fekete szakál. Vagy nincsen
256 1| szakál. Vagy nincsen megírva a koránban: galamb fióka menjen
257 1| koránban: galamb fióka menjen a galamb után, csirke menjen
258 1| galamb után, csirke menjen a tyúk után?~- Haj, Ahmed
259 1| ezeken az embereken fogna a jámbor bölcsesség! De épp
260 1| jámbor bölcsesség! De épp az a baj, hogy mind a ketten
261 1| épp az a baj, hogy mind a ketten ádáz oktalanságban
262 1| attól tartok, hogy az a két szegény fiatal földönfutóvá
263 1| harmadmagával.~- És mit szól a deák, mit a deákné?~- Eleinte
264 1| És mit szól a deák, mit a deákné?~- Eleinte nem szóltak
265 1| valljatok színt, nem tűrjük a se hideg se meleg embereket.
266 1| És ekkor elkövetkezett a nagy baj. Kelemen deák igazat
267 1| Kelemen deák igazat adott a kálvinista papnak; mert
268 1| megneheztelt az ő fiára. A Rozsály asszony meg azt
269 1| asszony meg azt vallotta, hogy a plébánosnak van igaza, mert
270 1| az urát és nem bánja, ha a gyermek követi a hitében.~-
271 1| bánja, ha a gyermek követi a hitében.~- Derék asszony!
272 1| Az ám, csakhogy ezért a beszédért meg a fekete szakál
273 1| csakhogy ezért a beszédért meg a fekete szakál haragszik
274 1| efendi, az sül ki majd ebből a dologból, hogy mind a két
275 1| ebből a dologból, hogy mind a két öreg leveszi a kezét
276 1| mind a két öreg leveszi a kezét ezekről a szegényekről.~
277 1| leveszi a kezét ezekről a szegényekről.~A kádi most
278 1| ezekről a szegényekről.~A kádi most már a szemöldökét
279 1| szegényekről.~A kádi most már a szemöldökét ráncigálta.~-
280 1| Te igen bölcs ember vagy. A templom dolgát is te sütötted
281 1| kitalálni valamit, mert ezt a két szegény fiatalt te boronáltad
282 1| Én belebolondulok ebbe a galibába.~A dervis följebb
283 1| belebolondulok ebbe a galibába.~A dervis följebb taszította
284 1| taszította izzadt homlokán a nehéz mozsársüveget.~- Nem
285 1| mondta: Attól tartok, ezt a dolgot megint nem igazítja
286 1| igazítja el más, ha nem a jó Mirjám, a Boldogasszony,
287 1| más, ha nem a jó Mirjám, a Boldogasszony, akinek én
288 1| VIII.~A jászberényi parókia ámbitusán
289 1| aki halavány volt, mint a liliom és a fejét is lehajtotta,
290 1| halavány volt, mint a liliom és a fejét is lehajtotta, mint
291 1| fejét is lehajtotta, mint a liliom.~Belülről, a nagy
292 1| mint a liliom.~Belülről, a nagy szobából, heves vitatkozás
293 1| vékony, éles szózat emlegette a concilium Tridentinumot,
294 1| szent Bertalan éjszakája...»~A fiatalok egymáshoz simulva
295 1| egymáshoz simulva hallgatták ezt a háborús zajt és gyakorta
296 1| úr! - dörgött egyszerre a vastag hang.~- Kompeskálja
297 1| magát az úr! - rikácsolta a vékonyabbik.~- De kompeskálja
298 1| magát az úr! - zúgott vissza a másik, mint az orgona legöregebb
299 1| morgó sípja, aztán mind a két szózat együtt harsogott,
300 1| Rozsály asszony megragadta a zekéjét:~- Maradj, édes
301 1| te is beleelegyednél ebbe a pörpatvarba, csak annál
302 1| ámbituson, majd visszafordult a küszöb felé, az öklét rázta
303 1| rázta és sápadt volt mint a halál. A küszöbön pedig
304 1| sápadt volt mint a halál. A küszöbön pedig reverendissimus
305 1| rázta és vörös volt mint a pipacs.~- Hát nász uram,
306 1| pipacs.~- Hát nász uram, ezt a dolgot megkeserüli, mert
307 1| megkeserüli, mert én megint a fejéhez vágom a megrepedt
308 1| én megint a fejéhez vágom a megrepedt jász kürtöt és
309 1| kürtöt és megint letapasztom a csácsogó száját az igazság
310 1| napja lesz, tudom, mikor azt a könyvet elolvassa, de én
311 1| visszakenem hazug szájára a magakotyvasztotta csirizt,
312 1| kötete fog beleszakadni a présnek, míg ezt kinyomtatja,
313 1| ilyet nem nyomtattak még a tipográfusok, ilyen könyvet
314 1| ilyen könyvet nem árultak a bibliopólák. És a lapos
315 1| árultak a bibliopólák. És a lapos guta fogja kerülgetni
316 1| guta fogja kerülgetni magát a kompaktort is, míg beköti,
317 1| beköti, olyan bűze lesz annak a csiriznek!~Ezeket a rettenetes
318 1| annak a csiriznek!~Ezeket a rettenetes dolgokat a két
319 1| Ezeket a rettenetes dolgokat a két ádáz úr egyszerre harsogta,
320 1| uram, édes apám uram!...»~A cselédházakból meg kicsődült
321 1| cselédházakból meg kicsődült a nép apraja-nagyja és bámészkodva
322 1| és bámészkodva hallgatta a nagytiszteletű urak perlekedését.
323 1| urak perlekedését. Elsőben a plébános vette magát észre
324 1| humillimus servus! - kiáltott a prédikátor és az ágashoz
325 1| Dienes Péter és villogott a szeme. - Te is az ellenségemmel
326 1| ellenségemmel tartasz, megtagadtad a hitedet, nem vagy a leányom!~-
327 1| megtagadtad a hitedet, nem vagy a leányom!~- Ecce animus paternus!
328 1| csúfondárosan Sólya Gáspár.~A deák hozzájárult, hogy szerető
329 1| védelmére kelsz. Nem vagy a fiam!~A tiszteletes már
330 1| kelsz. Nem vagy a fiam!~A tiszteletes már a lovon
331 1| fiam!~A tiszteletes már a lovon ült.~- Megyek, - mondta
332 1| aznap, mikor megszületik az a boldogtalan ártatlan kis
333 1| az én unokám. Mert hogy a lelkét ellopja az öregapja,
334 1| engedem. Nem én, ha ezzel a két kezemmel is kell kiragadnom
335 1| kezemmel is kell kiragadnom a bölcsőbül.~- Állok elébe! -
336 1| Állok elébe! - kiáltott a plébános.~A prédikátor pedig
337 1| kiáltott a plébános.~A prédikátor pedig mogorván
338 1| pedig mogorván húzódott bele a palástjába és oldalba döfve
339 1| döfve kis lovát, kiügetett a parókia udvarából.~Az utcán
340 1| kékköpönyeges dervist, aki a sövénynél ólálkodott.~ ~
341 1| Most nehezebben veszem a nyakamba a világot, hiszen
342 1| nehezebben veszem a nyakamba a világot, hiszen másodmagammal,
343 1| harmadmagammal vagyok; és csak a jó isten a megmondhatója:
344 1| vagyok; és csak a jó isten a megmondhatója: bujdosásunkban
345 1| árok szélén éri-e el azt a szegény asszonyt a vajúdás.
346 1| el azt a szegény asszonyt a vajúdás. De megyek, apám
347 1| nékem, hogy nem vagyok többé a fia. Értem alássan. Köszönöm
348 1| jóvoltát. Istennek ajánlom. A szekérke már a kapu előtt
349 1| ajánlom. A szekérke már a kapu előtt vár ránk. Csak
350 1| feleségemnek, mikor búcsúzni jön.~A nagytiszteletű úr komoran
351 1| úr komoran hallgatott.~- A feleségeddel nekem semmi
352 1| esztendős vagy, benőhetett már a fejed lágya. Te tudod, mit
353 1| ajtóban Rozsály asszony. - A feleség mindenben követi
354 1| És elfojtotta szavát a sírás.~- Nem is mondom,
355 1| te elmenj, - rázta fejét a nagytiszteletű úr. - Én
356 1| kérlek, hogy ne hozd reám ezt a szomorúságot, ezt a szégyent...
357 1| ezt a szomorúságot, ezt a szégyent... Mert szégyen
358 1| menye világgá bujdosik... De a fiam uramat, aki engemet
359 1| szólt tiszta, erős hangon a deákné. - És vele mennék
360 1| Igaztalanság? - csattant föl a nagytiszteletű úr. - Asszony,
361 1| sem mondhatnék egyebet, ha a hóhér állana mögöttem pallossal.~
362 1| csak annyit bocsátott ki a száján: «Hát akkor...» aztán
363 1| pulpitusa mellé, beleütötte a tollat a kalamárisba és
364 1| mellé, beleütötte a tollat a kalamárisba és egy nagy
365 1| magát prédikátornak nevezi, a keresztség szentsége ellen
366 1| rugódozván...» Egyszerre fölkapta a fejét:~- Aha, jó, hogy itt
367 1| gátat vetek neki!~Ismét a pulpitusra görnyedt és egy
368 1| Domine Cardinalis...»~Mikor a harmadik szónál járt, már
369 1| szónál járt, már maga volt a szobában. És mire az ötödik
370 1| zörgött az ablak alatt.~A nagytiszteletű úr fölemelte
371 1| fölemelte pennája hegyét a pergamentről. Mintha valami
372 1| különöset hallott volna. A kocsi zörgése hirtelen megszűnt.
373 1| zörgése hirtelen megszűnt. A föld nyelte el azt a szekeret
374 1| megszűnt. A föld nyelte el azt a szekeret vagy megállt? Csönd
375 1| alkonyat szele suhogtatta kint a jegenyéket.~Aztán egy nagy,
376 1| jajszó hallatszott kint a ház előtt.~A reverendissimus
377 1| hallatszott kint a ház előtt.~A reverendissimus lecsapta
378 1| reverendissimus lecsapta a tintával teli pennát a drágalátos
379 1| lecsapta a tintával teli pennát a drágalátos pergament közepére.
380 1| nagy sürgés-forgás volt a parókián. A leeresztett
381 1| sürgés-forgás volt a parókián. A leeresztett ablakkárpitok
382 1| amint szövétnekkel jártak a szobákon végig. A pitvarban
383 1| jártak a szobákon végig. A pitvarban akkora tűz égett,
384 1| herbateát melegítsen rajta. A nagytiszteletű úr hosszú
385 1| és minduntalan kifordult a pitvarba, egy-egy halk szót
386 1| halk szót váltani azzal a négy tagba szakadt némberrel.
387 1| temetve arcát. Éjféltájt a deák egy szál zekében, hajadonfőtt
388 1| hajadonfőtt nekivágott a városnak és csakhamar visszatért
389 1| egy óra múlva távozott és a küszöbön azt mondta: «Bármi
390 1| dervis, hűségesen lappangván a sövény mellett. Észre se
391 1| mellett. Észre se vette a jámbor, hogy vékony kék
392 1| árnyék, átsurrant az utcán a templomhoz. Ott meglapult
393 1| templomhoz. Ott meglapult a kapunál és tapogatózva kereste
394 1| kapunál és tapogatózva kereste a kulcslyukat. Mikor megtalálta,
395 1| Mirjám! Én vagyok az, Halil, a te dervised! Emlékszel még,
396 1| tettem néked tavaly, mikor a derék Kelemen deákot, az
397 1| fordultam előtted, Mirjám, a nagy Mevlevi Dselaleddin
398 1| Akkora, hogy hozzá képest a vén papok civódása csupa
399 1| bizony az is baj. Beteg a menyecske, nagyon beteg.
400 1| adni. És könyörülj azon a zsenge kis csemetén is.
401 1| érje fagy. Terítsd reájok a te szép bársony palástodat.
402 1| bársony palást? Ha te ezt a jó dolgot megcselekszed,
403 1| dolgot megcselekszed, veszem a botomat, meg se állok Indiáig
404 1| gyönyörűt, aminőt még nem látott a világ! Hallgass meg engemet,
405 1| Boldogasszony, Mirjám! Hallgasd meg a te dervisedet!~És Halil
406 1| Halil efendi bekandikált a kulcslyukon. A határtalan,
407 1| bekandikált a kulcslyukon. A határtalan, üres sötétségben
408 1| mint egy izzó rubintkő: a nagy oltár örökfénye. De
409 1| lóhalálban érkezett Czeglédről a tiszteletes. A dervis tárt
410 1| Czeglédről a tiszteletes. A dervis tárt előtte kaput.~-
411 1| Megjelent most az ámbituson a reverendissimus is.~- Kerüljön
412 1| Köszönöm, - válaszolt a tiszteletes. - Jó nekem
413 1| hinném, hogy rám szakad a ház.~És a két ellenség némán,
414 1| hogy rám szakad a ház.~És a két ellenség némán, szomorún
415 1| szomorún ült egymással szemben a pitvar előtt. Galambok tollászkodtak
416 1| tollászkodtak az ereszen, a napsugár megaranyozta az
417 1| nehezedett. És csöndes volt a világ, mintha nem is akarna
418 1| is akarna fölébredni ezen a reggelen. A reverendissimus
419 1| fölébredni ezen a reggelen. A reverendissimus összekulcsolta
420 1| nagy lótás-futás támadt a házban. Ajtókat csapkodtak,
421 1| csörömpölt minden edény s a pitvar küszöbén hirtelen
422 1| hirdetvén világgá:~- Se baj! Itt a kis lyány! Azzal megint
423 1| lyány! Azzal megint eltűnt a homályban.~- Az én unokám
424 1| vágott vissza Sólya Gáspár és a két úr ismét szemben állott
425 1| Én is megmutatom...~A dervis most ott termett
426 1| kalabalyk olmaz! - rimánkodott a kezét tördelve. - Uraim,
427 1| veszekedjetek. Mire való ez a lárma? Hát még azt a szegény
428 1| ez a lárma? Hát még azt a szegény beteg asszonyt sem
429 1| elpirultak. Kiki visszaült a maga helyére. Fogukat összeszorítva,
430 1| minden csetepaténál. Ebben a pillanatban feltárult egy
431 1| deák rohant elő. Törülte a könnyeit, kacagott és csak
432 1| Most meg... most meg itt a fiú is!~Nagytiszteletű Sólya
433 1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram a fejéhez kapott, mint aki
434 1| szívfájós ember módjára a melléhez szorította a tenyerét.~
435 1| módjára a melléhez szorította a tenyerét.~Igyen fogadták
436 1| tenyerét.~Igyen fogadták a boldog pironságot, az áldott
437 1| áldott szégyent, melyet a legnagyobb Bölcsesség reájuk
438 1| az ő szent neve, - mondta a prédikátor és meghajtotta
439 1| akár leány, gonoszabb lesz a dolog, mint valaha!»)~Ennekutána
440 1| ágyas házába, megcsókolták a beteg boldogságtól sugárzó
441 1| sugárzó fehér homlokát és a két rózsaszínű bimbócskát,
442 1| mellett, egy vánkosban aludt.~A dervis csak a küszöbig merészkedett
443 1| vánkosban aludt.~A dervis csak a küszöbig merészkedett és
444 1| Majd, mint akinek hirtelen a fejébe ötlik, hogy valami
445 1| fölszedelőszködött és úgy elsietett, hogy a papucs szinte lemaradt a
446 1| a papucs szinte lemaradt a lábáról.~A templom kapuja
447 1| szinte lemaradt a lábáról.~A templom kapuja épp akkor
448 1| barátságos pillantást vetett a nagy oltár képe felé és
449 2| A három röst.~Mátyás királynak
450 2| valának három röstjei, akiket a nagy király világ csúfjára
451 2| ritka bölcsességében, hogy a vétket minden prédikációnál
452 2| prédikációnál jobban pusztítja a nevetés.~Ezekről a három
453 2| pusztítja a nevetés.~Ezekről a három röstekről a krónika
454 2| Ezekről a három röstekről a krónika csak annyit jegyzett
455 2| meggyulladt fejük fölött a ház, az egyik azt mondta:~-
456 2| Egyre jobban elharapódzván a veszedelem, megszólalt a
457 2| a veszedelem, megszólalt a másik is:~- Talán nem ártana,
458 2| kitakarodnánk innen.~Mire a harmadik ásítva dörmögte:~-
459 2| Ugyan hogy koptathatjátok a szátokat ilyen potomság
460 2| beleveszett az égő házba mind a három.~Mondom, csak ennyit
461 2| Mondom, csak ennyit tud róluk a krónika. És igy tökéletes
462 2| mesterségüknél fogva. Valamint a fülemile nem úszik és a
463 2| a fülemile nem úszik és a hal nem énekel: az igazi
464 2| jót, se rosszat.~Csakhogy a három röst dolga nem egészen
465 2| nem egészen így volt ám. A mai kutatás még az ő négyszáz-esztendős
466 2| anekdotájuknak sem kegyelmez meg. A nyáron egy borsodi úri család
467 2| szollo szeep história.»~*~A három röst neve vala Lassú
468 2| csúfolták őket, tudniillik.) És a három közül az égő házba
469 2| mikor már ropogni kezdett a mestergerenda is és arcukat
470 2| is és arcukat perzselte a forróság: usdé vesd el magad,
471 2| el magad, úgy kiszaladtak a házból, mint annak a rendje.
472 2| kiszaladtak a házból, mint annak a rendje. A másik percben
473 2| házból, mint annak a rendje. A másik percben leszakadt
474 2| másik percben leszakadt a padlás és a zsarátnok eltemette
475 2| percben leszakadt a padlás és a zsarátnok eltemette Tunya
476 2| az ő restségéért. ~Másnap a király elé állított Lassú
477 2| Gáspár és Késő Menyhért erre a beszédre azt hitte, hogy
478 2| beszédre azt hitte, hogy a király nem ösmert rájuk.
479 2| mondották:~- Mi vagyunk a te fölséged röstjei, uram
480 2| király!~Mátyás összeráncolta a homlokát.~- Nem oda Buda!
481 2| hogy becsületesen értik a mesterségöket. De ím a tegnapi
482 2| értik a mesterségöket. De ím a tegnapi tűzkor kiderült,
483 2| tegnapi tűzkor kiderült, hogy a három között csak egy volt
484 2| három között csak egy volt a röst névre igazán méltó:
485 2| röst névre igazán méltó: a derék Tunya Boldizsár. Az
486 2| illett: inkább beleégett a házba, semhogy kimozduljon.
487 2| silány kontárok vagytok a mesterségtekben. Ezért jó
488 2| Menyhárt. - Éhen halunk!~És a két dinnyehasú, gömbölyű
489 2| Fiaim, ha enni akartok, a jövendőben dolgoznotok kell.
490 2| dolgoznotok kell. Mostanig a semmittevés volt a kötelességetek;
491 2| Mostanig a semmittevés volt a kötelességetek; de nem teljesítettétek
492 2| becsülettel. Ezentúl csak a munka révén élhettek meg.
493 2| élhettek meg. Akartok dolgozni?~A lusták rémülten pillantottak
494 2| lusták rémülten pillantottak a királyra, aztán oly félénken
495 2| hogy épp nektek való volna a karthágói érsekség. Mert
496 2| szép jövedelemmel jár ez a nem egzisztáló méltóság.
497 2| kétszer olyan széles mint ti s a jövedelméből megélhetne
498 2| megélhetne két ember is; de a stallumot még sem lehet
499 2| szántam nektek, jó fiúk.~A lusták füleltek, mint a
500 2| A lusták füleltek, mint a hiúz.~- Téged, Lassú Gáspár,
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-2000 | 2001-2500 | 2501-3000 | 3001-3500 | 3501-4000 | 4001-4500 | 4501-4758 |