Rész, Fej.
1 1| a jó lélek, Sólya Gáspár uram oly igen elbúsulta magát,
2 1| múlva így lett Sólya Gáspár uram jászberényi plébános. És
3 1| versekkel?~- Kedves apám uram, válaszolt Kelemen deák,
4 1| nagytiszteletű Dienes Péter uram leányába.~Mikor nagytiszteletű
5 1| nagytiszteletű Sólya Gáspár uram ezt a beszédet meghallotta,
6 1| Musztafa, mikor Sólya Gáspár uram nagy alázattal elébe járult,
7 1| kárhozatos dolgokat.~- De kádi uram, hát hol imádjuk a mi Istenünket?~-
8 1| nagytiszteletű Sólya Gáspár uram és hallván a rossz hírt,
9 1| ritkán lehet látni.~- Pap uram, szólt Ahmed efendi szokatlan
10 1| tüstént megtalálni.~- Nos, pap uram, kezdjük, szólt Ahmed efendi.
11 1| a kérdés.~- Egyet, kádi uram.~- És valahány felekezet
12 1| Nagyot vétkezik, bíró uram, válaszolt Sólya Gáspár,
13 1| Engedelmet kérek, kádi uram, vágott közbe a reverendissimus,
14 1| rózsaszálakkal kúrálni...~- Pap uram, szólt Ahmed efendi meglehetős
15 1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nagy verejtékcsöppeket törült
16 1| templomához.~- Jól van, pap uram, szólt a kádi mogorván.
17 1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram halálos betegen érkezett
18 1| tiszteletű Sólya Gáspár uram ritka pompával áldotta meg
19 1| Péter czeglédi prédikátor uram leányával. Az egész város
20 1| zekéjét:~- Maradj, édes uram, az Isten szerelmére kérlek,
21 1| Nagytiszteletű Dienes Péter uram kint termett az ámbituson,
22 1| mint a pipacs.~- Hát nász uram, ezt a dolgot megkeserüli,
23 1| kinyomtattattatom!~- Állok elébe, nász uram! Szolgálok kendnek! De tudja
24 1| közepett és Dienes Péter uram nem is látta meg, hogy leánya
25 1| szóval juháztatja: «De apám uram, édes apám uram!...»~A cselédházakból
26 1| De apám uram, édes apám uram!...»~A cselédházakból meg
27 1| menjen el így, édes apám uram, az isten áldja meg.~- Vakarj
28 1| megálla az öreg előtt:~- Apám uram, áperte akarok te kegyelmeddel
29 1| vajúdás. De megyek, apám uram, mégis megyek; megyünk.
30 1| igével sem tartóztatlak, fiam uram. Huszonnyolc esztendős vagy,
31 1| Nem, nagytiszteletű apám uram, mondta most az ajtóban
32 1| férjét. Ha az én szegény uram bujdosik, vele bujdosom
33 1| személy vagy.~- Nagytiszteletű uram, - mondta Rozsály, - ami
34 1| hogy itt vagytok még. Fiam uram azt hiszi, hogy megszökteti
35 1| nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nem törődött vele. Esze
36 1| Kerüljön beljebb, nász uram, - mondta csöndesen. - Ilyen
37 1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram a fejéhez kapott, mint aki
38 1| tiszteletes Dienes Péter uram pedig elsápadt és szívfájós
39 2| Menyhárt:~- Leégtünk, fölséges uram.~- Biz az baj, fiaim. De
40 2| ház végett jöttünk volna, uram király.~- Új ház? Miféle
41 2| vagyunk a te fölséged röstjei, uram király!~Mátyás összeráncolta
42 2| tapasztalta Geréb mester uram Erzsike leányán, akinek
43 2| nyulat:~- Itt az első, mester uram!~És ragyogott a szeme.~Az
44 2| király nyulásza, Sebes Gáspár uram!~*~Becsülettel beszámolván
45 2| választ:~«Kedd, felséges uram.»~Aztán előhívatta a király
46 2| pajtás, nagy baj! A bíró uram valamit kifelejtett a leveléből.~-
47 2| jönnöd Váradra, hogy a bíró uram maga bízza rád a levelet.
48 2| kedd következik, felséges uram; és esztendőben egyszer
49 4| fájó érce.~- Én fenséges uram, haragszol rám? - kérdé
50 4| Ó én jó szolga vagyok, uram; imádkozom éretted minden
51 4| rám te is jó szemmel, én uram? Micsoda új bolondságot
52 4| a réztilinkót? Meghalok, uram, ha nem tudom meg, miért
53 4| riadj meg tőlem, fenséges uram. Én vagyok a Csömlek Hasszán,
54 4| áldjon meg.~- Köszönöm, jó uram... És most dologra, mert
55 4| Isten vezéreljen, jó uram.~Resid efendi sietve kanyarította
56 10| tapasztalt.~- Mit mívelsz, uram? kérdezte együgyüen csodálkozva.~-
57 10| jobban bámult.~- Iszol, uram? Hogyan hihessem azt néked,
58 10| Hát akkor minek iszod, uram?~- Mert édes, fiam.~Ez a
59 10| azt mondta:~- Hallgatok, uram, ha nekem is adsz egy kis
60 10| Bilmez Ali: «Hallgatok, uram, ha nekem is adsz egy kis
61 10| az ítélet, nagyságos basa uram.~*~A cigány hóhérok elsőbben
62 10| Hasszán efendinek: «Hallgatok, uram, ha nekem is adsz egy kis
63 10| álmélkodott ezeknek hallatára.~- Uram, nem egészen értem a kérdéseidet,
64 10| Allahhoz a hetedik égbe:~- Uram, velem nagy igazságtalanság
65 10| iszik. A te nevedre mondom, uram, hogy ez nem járja!~Allah,
66 10| jönni a hetedik égbe?~- Uram, szólott a Bilmez Ali, szíves
67 10| ég felé.~*~- Itt vagyok, uram, szólt a Bilmez Ali, Allah
68 16| Nemzetes Koperta Mihály uram polgári foglalatosságára
69 16| Nemzetes Koperta Mihály uram ezt a gyönyörű mesterséget
70 16| nemzetes Koperta Mihály uram csak egymaga tud és nem
71 16| nemzetes Koperta Mihály uram is, még pedig cudarul. Attól
72 16| nemzetes Koperta Mihály uram, szimatolván, mint a jó
73 16| Nemzetes Koperta Mihály uram hiába hegyezte a fülét,
74 16| nemzetes Koperta Mihály uram vállát; és kegyelmes vala
75 16| Nemzetes Koperta Mihály uram fülét illesztette az ajtóra,
76 16| valamint az én substitutus uram ő nagysága is.~ ~
77 18| hóhérjának fejét... Nos, uram, ő azt mondja, hogy a fátyolt
78 20| gúnyolás! Canis a non canendo. Uram Jézus, mi köze lehet ennek
79 21| volt Bétsbül hozta Apám Uram három szakasztott egyformát
80 21| kövesse meg magát ötsém uram mert ez szemetlenség. Józsa
81 21| terheltessék (de úgy, hogy Apám Uram ne tuggyon rúla) és ha lehetséges,
82 21| hogy ama V. kontesz, a kit Uram Bátyám Angyal Bandinak bélyegze,
83 21| Rebesszer!» kurjant Józsa György Uram Bátyám és ebben a’ szempillantásban
84 23| Szeretem az én teremtő Uram Istenemet, szeretem az öreg
85 24| I.~Zsombor András uram, Gelej falvának bírája felbiggyesztette
86 24| kiáltott Zsombor András uram, nagyot csapván az öklével
87 24| Én írom, érdemes bíró uram, - válaszolt Bálint deák -
88 24| kiáltott Zsombor András uram. - Ki hallott olyant, hogy
89 24| nagy Törökországban, bíró uram.~- No az már igaz, hogy
90 24| házánál. Zsombor András uram az egyik kezében rózsabokrétával,
91 24| No megálljon kend, deák uram! Én ezt a virágot meg ezt
92 24| Biz azt én írtam, bíró uram.~- Hát még nem is tagadja?~-
93 24| hogy ilyet merészel?~- Bíró uram, - szólt Bálint deák, -
94 24| vágott közbe Zsombor András uram. - Egy szó, mint száz: kend
95 24| tanácsban Zsombor András uram - van elég idő rácáfolni
96 24| ablakán:~- Keljen föl, Zsombor uram! A nyakunkon a török! Most
97 24| efendi?~- Fényes ábrázatú uram, - mosolygott nagy kevélyen
98 24| járulni.~- Mesemondó?~- Az, uram. És azzal kérkedik, hogy
99 24| vagyok, fényes ábrázatú uram, - felelt a jövevény. -
100 24| utána kiáltott: «Jer vissza, uram; legyen a tied, viseld egészséggel.»
101 24| magamat tovább türtőztetni.~- Uram, - fordultam szomszédomhoz,
102 24| még kevésbé értelek, jó uram!~- Pedig világos a beszédem, -
103 24| sem értek a beszédedből, uram! - szóltam csodálkozva. -
104 24| jószág?~- Biz azt, ifjú uram! - nevetett a kis öreg.
105 24| falábam van? Ládd, kedves uram, én nem vagyok kénytelen
106 24| melegszem mellette. Ládd uram, ezért nevetem én azokat
107 24| kíváncsiság nem hagyott békén.~- Uram, - mondtam neki, - ha már
108 24| Szerencse az, fiatal uram, szerencse! - kiáltott a
109 24| nyújt felém:~- Bocsánat, uram, ez az arany a tied.~Álmélkodva
110 24| szattyánbőr harisnyát.~- Uram és mesterem vagy! - szólt
111 24| el a lábát az az ember?~- Uram, te parancsolsz, - monda
112 24| kárbunkulusszemű kígyó.~- Uram, a te akaratodnak nagy az
113 24| siettem a kádi elébe:~- Uram, hozom a Daud kármányországbeli
114 24| Mert én csak egyet látok. Uram, kádi, ez a kutyafülű ellopta
115 24| gyűrű volt?~- Meg én, kádi uram.~- No hát esküdjél meg.~
116 24| tanított táncolni...~(- Uram, - szakította magát félbe
117 24| berontott a szobába:~- Kegyelmes uram, a geleji bíró van itt tizenkettedmagával.~-
118 24| szemöldökét.~Zsombor András uram a gelejiek élén nagy furfangos
119 24| Poroszlai Bálint geleji nótarus uram és Zsombor Ilona leányasszony
120 26| még az új kalapokat is...~Uram, bocsásd meg nékem gonosznak,
121 27| megbámulta különös ruhámat is. Uram, ez a legbölcsebb öltözék
122 27| göncölszekerünk, higyje meg uram, igen csekély különbség,
123 27| a miénken. Ház csak ház, uram, higyje meg nekem. Az aranyos
|