Rész, Fej.
1 1| közé, hogy ottan töltse el gyászos életét. Mikor a
2 1| paulinusok közül. Végezd el isteni félelemmel a szent
3 1| külső országokban végezte el a stúdium generálét; és
4 1| legény vagy te! Ügetvést is el tudnálak vinni Hatvanig.~
5 1| tulajdon apja nem tiltja el tőle...~- Rogo humillime!
6 1| dolgot megint nem igazítja el más, ha nem a jó Mirjám,
7 1| útjába állott:~- Ne menjen el így, édes apám uram, az
8 1| áldja meg.~- Vakarj tova! El az utamból! - szólt Dienes
9 1| esztendeje, könnyen mentem el. Szegény legénynek hátán
10 1| valami árok szélén éri-e el azt a szegény asszonyt a
11 1| megszűnt. A föld nyelte el azt a szekeret vagy megállt?
12 2| perzselte a forróság: usdé vesd el magad, úgy kiszaladtak a
13 2| azt, hogy miképpen fogta el Lassú Gáspár a nyulat futtában,
14 2| még azt ki az ördög hiszi el nekem, ha azt mondom, hogy
15 2| minden napja azzal telt el, hogy a vadakat űzte a cserjésben.
16 2| Szent Gellért hegye, ha el találod veszíteni. Lódulj
17 3| ghazelt, nem mulasztván el alája kanyarítani: «Csinálta
18 3| révén mindig az találja el az igazat, aki bolondul
19 3| árnyékában. Ennélfogva vigyen el tégedet az ördög.~Monda
20 4| fazék szájára tette, hogy el ne guruljanak. Mert test
21 4| koráig, mikor már bízvást el lehetett törni a cserepet,
22 4| rácsai. Aki kaikon evezett el a trónörökös háza mellett,
23 4| eltriktrakoz veled, ameddig el nem unod.~A szultán intett
24 4| terhet. Kettőnket nem bír el az öv se. De ha vihetnél
25 5| mondja nekem, hogy mennyire el van bájolva, ma délelőtt
26 6| fecskék csicseregve löveltek el a nyitott ablak előtt, a
27 7| sajtóbírósággal szemben árulom el. Coppelius mester a lárvához
28 7| valami szégyenkezésféle fog el; a lehetetlenség szégyene,
29 7| rejtelmes rózsaszín mosolygás, el a nílusi zöld selyem tündöklése; -
30 7| ugyan olykor nem találta el a kellő likat; de azért
31 7| volt és fodrásznak külön is el lehetett volna adni - tizennégy
32 7| kérdik: «Istenkém, nem jön-e el a viaszkisasszony, visszakövetelni
33 8| visszaéléseket követett el. Egy lelkes r. l. e visszaélésekről
34 8| előtt s azt hiszem, nem vész el egész nyomtalanul. Azért
35 8| alig érthető hangon mondta el generáliáit az elnök kérdéseire.
36 8| emberek vérmességével dörgött el egy csomó közhelyet az erkölcsi
37 9| harminckilenc évig nem mulasztott el egyetlen egy hivatalos órát
38 10| legyünk vele. Én viszem el őt, vagy kegyelmed?~- Ez
39 10| a füstöt és aligha vetem el a sulykot, ha azt állítom,
40 10| milliom okka dohány fogy el a föld hátán.~- És nem törnek
41 10| akik, remélem, mindent el fognak követni a maguk részéről,
42 11| életét privatizálva töltötte el. Igen gazdag pesti patricius-család
43 12| születik, asszonyt vészen el feleségül és ágyban hal
44 12| kötelesség érzetével nyújtózik el és élvezi a lassú megfövés
45 13| nyomtalanul viharzottak el Piszkos József fölött. Ma
46 14| Vagy harmadszor haladván el a bolt előtt, láttam, hogy
47 14| cudarabbul hatalmasodott el rajta ez az oktalan, ostoba
48 14| távírótiszt e napokban jegyezte el özvegy Nahrobek Mátyásné
49 14| az öreg három helyen töri el a háta gerincét... Az eredmény
50 14| férfikar művészien zengi el fölöttünk? Viszont nem rettentő-e
51 15| információkat nem fogadok el ilyen esetben egyik fél
52 15| monda az ügyvéd.~- El fogunk jönni méltóságodért
53 15| azt hajtotta:~- Ne higyje el azt a vádat... Hiszen az
54 16| ezt az egyet még sem éri el, mert nála nem félhet senki
55 17| életemet azzal töltöttem el, hogy az olaszt, azt a bizonyos
56 17| másodpercben háromszor akadnak el a hősi szenvedéstől s ez
57 17| akadtam rá sehol. Hiába kopott el a sarum, hiába fogyott ki
58 17| irígykedve, sóvárogva gondolják el, hogy ez a bolond német,
59 17| népét, melyet még nem nyelt el a mindent egyesítő nagy
60 18| törvényei szerint intézte el, bár - Bródy Sándor a tanúm -
61 18| és egész oldalokat foglal el benne a számok serege. Ami
62 19| mely az élet, ekkor éri el tetőpontját. Akarata minden
63 19| nyomorult ugyan már érzi, hogy el van szigetelve a világtól,
64 19| növekedett. És nem érte el végső fokát akkor sem, mikor
65 19| között. Jó messze ballagtam el a karakoltól. Egyszerre
66 21| Mentorságot. Hányszor akadánk el, ne kérdezzed, édes Húgotskám,
67 21| kiabáltak, hogy hordjam el magamat, mert náluk van
68 21| eggy marék aranyat vivék el a’ kis szobából, hijábann
69 21| élő szóval elébb is mondom el mindezeket, semmit a levelemben
70 21| hogy miért ne mondhassam el ezeket neked mikor tégedet
71 21| mikor tégedet is tsak úgy el vittek volna a’ bálba, mint
72 21| hivatalossak a’ bálba hogy el se fértünk mind a’ kastélyba.
73 21| onnan odáig majd mingyárt el mondom mért. Édes kis Klariszom
74 21| előre az urat pedig vigye el az ördög, monta Asszony
75 21| ügyelni de hogy ne sikkasszak el belőle sokat nesze egy tsomó :::,,,;;;!!!???
76 21| fájt a’ lábom. Jósa Gyuri el akarta járni a’ Kállai kettest
77 21| rázta a’ hideg.~(Jaj, eggyet el is felejtettem mondani:
78 21| között mellettük haladának el ama Fő Uri Dámák, a’ kiket
79 21| Ma estve megint jertek el hozzám. De helyheztessétek
80 21| elmondok és nem titkolok el semmit.~Estve hát az asztal
81 21| szivemet rabollya vala el. Pedig könnyen megeshetett
82 22| a leányok, míg nem érik el életök tizenharmadik esztendejét,
83 22| napjaim mily unalomban telnek el? Ha attól a rettentő átoktól
84 22| írtam, élő szóval mondom el és még jobban fogtok engemet
85 23| utánna eggyikőnk se, mert el fogják hinni kedről is,
86 23| bizony jó későn iutottak el ide ebbe a’ szegény Rodostóba,
87 23| és hogy fehér kéz simítsa el a redóket, mellyeket homlokunkra
88 23| ollyan igen gyakran jövének el az én kisded könyves házamba,
89 23| szeretet! Hirtelen múlott el ez élet is, miként a’ sóltáros
90 24| meg tűz, nem harácsolhat el semmi ellenség. Én Pádovában
91 24| éjjel-nappal, akkor sem fogyasztaná el a világ nagy meséskönyvének
92 24| megoktattál, nem beszélnéd el nekem azt is: miképen ért
93 24| Potom áron vesztegettem el a drágalátos portékákat
94 24| akasztófára való vagy. Hordd el magad innen és többé ne
95 24| ismeretlenre.~- A tied, csak vedd el, - folytatta a fekete szakál. -
96 24| már hogy lophattad volna el, - szóltam, - mikor az ingem
97 24| De a szarkát nem riasztod el?~- Már hogy riasztanám?
98 24| mordult föl a basa. - Sőt el sem eresztelek, míg el nem
99 24| Sőt el sem eresztelek, míg el nem mondtad a falábú ember
100 24| ki vele? Hogy veszítette el a lábát az az ember?~- Uram,
101 24| nap már nyugvóra hajlik... El találsz késni...~- Ne félj
102 24| lélek sem ismer.~Nem mondom el neked, derék ifju úr, mit
103 24| forral az az istentelen. El akarja tőlem vitatni az
104 24| kezét s boldogan siettem el gazdagságommal. Ez a becsülettel
105 24| mérgesen. - Azaz, hogy csukasd el a semmirevalókat. Hogy mernek
106 24| nekem, hogy azonnal kérjem el a kardodat kellő tisztelettel,
107 24| dühösen harapdálta az ajkát.~El se búcsúzott a káditól,
108 24| mázsa gyantát fogyasztottak el.~Rég elhangzottak azok a
109 25| azt a fontos kérdést dönti el, hogy ha Péter és Pál közös
110 25| mondottam, itt a minőség dönti el a vőlegénységet, nem a mennyiség.~
111 25| Schunke fiam. Ráér, higyje el. Különben is gyerekember
112 25| hányadszor búcsúzott már el s tudom is én hányadszor
113 25| de a leány csak nem vette el a fejét a válláról. Úgy
114 25| speciest róla nevezhesse el, míg tovább folytatandó
115 25| várta, hogy mikor készül el az ő monográfiája? De hiába
116 26| történetét, meg az anyjáét is. El. És pedig nem holmi unalmas
117 26| részletek... nem mulasztott el semmit. Hát az a leány északnémet
118 27| japáni vagy tatár szó kergeti el ajkamról az olaszt, nem
119 27| lábbeli; soha nem fárad el benne az ember. Az amerikai
120 27| és érdeklődéssel töltött el. A Kelet elkábított. Azt
121 27| hogy csak ne mulasszak el semmit, amit látni lehet.
|