Rész, Fej.
1 1| I.~Az Úr 1620-ik esztendeje körül
2 1| ahol a pogány török az úr és a mi szent vallásunkat
3 1| tűrhetett a nagytiszteletű úr.~- Kelemen, Kelemen, mondta
4 1| vagyok.~A nagytiszteletű úr a logika embere volt, ennélfogva
5 1| előtte.~A nagytiszteletű úr párnák között, kocsin vitette
6 1| várja őt. Volt a hatalmas úr árnyékába sereglett törökség
7 1| kifoltozzátok.~A nagytiszteletű úr egyszerre egészséges lett,
8 1| imádjátok?~A nagytiszteletű úr még jobban örvendezett.~-
9 1| van?~- Jól beszélsz, pap úr. E szerint ti mind testvérei
10 1| mi tanító-mesterünk, az Úr Jézus Krisztus mondotta
11 1| rózsaszál.~A nagytiszteletű úr ráncba szedte a homlokát.
12 1| bocsátott magához embert az öreg úr. Harmadnap virradóra rettenetes
13 1| nagy pompával: a plébános úr összeadta az ő fiát, Kelemen
14 1| szőnyeg szélén; mert a kádi úr másodmagával gyönyörködött
15 1| Kompeskálja magát az úr! - dörgött egyszerre a vastag
16 1| Kompeskálja magát az úr! - rikácsolta a vékonyabbik.~-
17 1| De kompeskálja magát az úr! - zúgott vissza a másik,
18 1| rettenetes dolgokat a két ádáz úr egyszerre harsogta, folytonos
19 1| búcsúzni jön.~A nagytiszteletű úr komoran hallgatott.~- A
20 1| rázta fejét a nagytiszteletű úr. - Én tégedet marasztallak,
21 1| csattant föl a nagytiszteletű úr. - Asszony, az apád szava
22 1| alatt.~A nagytiszteletű úr fölemelte pennája hegyét
23 1| rajta. A nagytiszteletű úr hosszú léptekkel méregette
24 1| vissza Sólya Gáspár és a két úr ismét szemben állott egymással,
25 2| Könyörülj rajtunk, felséges úr! - siránkozott Menyhárt. -
26 2| mondanak:~- Akarunk, felséges úr...~- Ez már derék beszéd,
27 2| hátráltatná.)~- Kegyelem, felséges úr! Ne kívánd kora halálunkat! -
28 3| tégedet az ördög.~Monda az Úr; és elfogyott az ezredik
29 4| oda járulva a fényes nagy úr elébe, szólani kezdett.
30 5| flegmatikus, kövér pálcás úr. Utána hat rózsaszíntaláros,
31 5| női nem iránt.~Most két úr halkan mondott valamit a
32 7| harmadik emeleten Popovics úr, a rác borbélylegény, tamburázott,
33 7| furulyaszó; sőt még a Popovics úr tamburája is.~Egy novemberben
34 7| Amiért a nagyságos professzor úr dörmögött is, főképp mivel
35 9| induktív módszert kedvelő úr, röviden elmagyarázta Newton
36 9| nevetett a főtisztelendő úr, akkor hagyjuk az egészet,
37 9| a legény.~A pléhgalléros úr kacagva vette le nyakáról
38 9| kacagott; a tiszteletes úr pedig másnap megszólította:~-
39 9| megbízott benne a doktor úr. Most már sietni kellett
40 10| basa elébe. A nagyságos úr kurta processzust csinált.~-
41 10| hanton.~- Kedves pajtás úr, szólalt meg végre hosszú
42 10| hogy mégis csak a pajtás úr fogja neki pártját, mert
43 10| jutni.~- Úgy van, tekintetes úr. De az a nagy feneség van
44 10| készpénzről eleinte az öreg úr gondoskodott Heves vármegyében;
45 11| uborkaorrú, sánta főtisztelendő úr körül igazi legendák keringtek.
46 11| meneküljön».~A főtisztelendő úr mindezt nem hallotta; mert
47 11| suttognak. A főtisztelendő úr hosszú életét privatizálva
48 11| indította őt. A főtisztelendő úr leülvén az Elked valamelyik
49 11| Nagy szó ez, főtisztelendő úr! ordítottam a fülébe lehető
50 11| spriccert. A főtisztelendő úr jókorát húzott belőle, aztán
51 11| vívmány.~A főtisztelendő úr most már igazán haragos
52 11| örvény.~A főtisztelendő úr most egy kicsit nyugodtabban
53 11| megmutatta a főtisztelendő úr, milyen rövid ez az időköz) -
54 11| közbevetés után a főtisztelendő úr egy kicsit megpihent és
55 11| főpincér most a főtisztelendő úr füléhez hajolt:~- Kérem,
56 11| mondta a főtisztelendő úr egy megpirongatott gyermek
57 11| sziporkázott.~A főtisztelendő úr pedig megállt magában és
58 12| már tudják, hogy Mindenki úr ma gőzfürdőbe megy és bizonyos
59 13| köszvénye van. Az őrnagy úr hosszú, szikár ember és
60 13| Strang!» Az őrnagy-hadbíró úr mostanság, ha minden sátoros
61 13| Ignác, a titulusa «tanácsos úr». Kemény hazafi. Egy jótát
62 13| sincsen többé. A tanácsos úr úgy megpuhult, hogy még
63 13| beszél; és ez az egy Potvora úr. Mozgékony, gömbölyű, pirospozsgás,
64 13| felvilágosítással senki. Potvora úr csak a Potvora úr. Egyéb
65 13| Potvora úr csak a Potvora úr. Egyéb biztos tudomás nincsen
66 13| fontosságú dolgokról. Potvora úr azonban a szokás embere
67 15| Engedje meg főhadnagy úr, hogy bemutassam magamat:
68 15| gyógyszerész vagyok.~A másik úr, alacsony, zömök, kopasz,
69 15| Geédy Aladár ügyvédjelölt úr között rég húzódó lovagias
70 15| becsületbíróság nem mondja ki ez úr párbajképességét.~Tibold
71 15| Tischlerffy nyugalmazott őrnagy úr lesz... Már megválasztották.
72 15| méltóságodért és elvisszük az őrnagy úr lakására.~A főhadnagy úr
73 15| úr lakására.~A főhadnagy úr kezet szorított a hajlongó
74 15| kérdezte:~- Tibold főhadnagy úr?~A katonatiszt meghajolt
75 15| becsülete fölött a főhadnagy úr holnap reggel bíráskodni
76 16| Budán Drobnicsek fiskális úr kissé keményen meg is mondta
77 16| kompanistákkal egybe.~Drobnicsek úr e szavak hallatára mosolygott;
78 16| teli poharaknál, három öreg úr ült.~Prókátor Gombay, dr.
79 16| haj.~Mert a harmadik öreg úr nem volt más, mint a Drobnicsek
80 16| volt más, mint a Drobnicsek úr principálisa. Németh, causarum
81 16| És így szólt a hatalmas úr:~- Százszor mondtam már,
82 17| ideálomra. A napszámos, az úr, a boltos, a kellner, a
83 17| signor Giulio Perotti Gyula úr és végét vetette az én nyugodt,
84 17| garanciákat nyújtó, komoly úr, alkalmasint a Kisfaludy-Társaság
85 17| Kisfaludy-Társaság tagja is.~De Perotti úr megint csak belevitt engemet
86 18| igen értek, 2. az adjunktus úr ezeket a dolgokat meglehetős
87 18| A tisztelendő adjunktus úr megállt a nagy fa alatt
88 21| kezde, hogy a’ Méltóságos Úr nékie vesztére tör vala,
89 21| profonde nuit», miként Racine Úr mondgya, mikoronn végtére
90 21| a Főtiszteletű Plébános úr fogada bennünket barátságossann
91 21| Tekintetes Józsa György Úr, több Nemes Vármegyék Tábla
92 21| de kövesse meg magát az Úr, világ csúfja lenne, mert
93 21| haragszik.~Ezen Józsa György Úr engemet mint jó Család béli
94 21| Rettenetes lőn a’ Fótisztelendő Úr felháborodása, mikor az
95 23| De botsássa meg nékem az Úr Isten, hogy ime ő szent
96 23| tuggya ked, mióta Csáky úr és Zay úr is meghala. De
97 23| ked, mióta Csáky úr és Zay úr is meghala. De mégsem mondom
98 23| utollyára! Leborulok az Úr előtt, hálálkodván nékie,
99 24| förmedt rá a nagyságos úr. - Csak nem indulok éhgyomorral
100 24| sarkalni jöttelek, kegyelmes úr! mondá a kis tiszt félénken.
101 24| De nagyságos basa úr, - szakította félbe most
102 24| voltunk a te vendégeid gazdag úr korodban. Engedd meg hát,
103 24| Bocsánatot kérek, nagyságos basa úr, - szólt most megint Bálint, -
104 24| erre a két falábra, jó ifjú úr. És mondom, ez volt az életemnek
105 24| Bocsánat, nagyságos basa úr... Rohan az idő... Nézd,
106 24| mondom el neked, derék ifju úr, mit szenvedtem, a hosszú
107 24| egeret táncolni.~- Nagyságos úr, te kívánod...)~ ~A dervis
108 24| alázatossággal járult a hatalmas úr elébe és átnyújtott neki
109 24| szólván:~- Fényes ábrázatú úr, Abdurrahman basa meghagyta
110 24| ettőlfogva a kevély bíró úr már nem ítélte a deákot
111 25| napján délután a tiszteletes úr behívta a theologust a kis
112 25| elbúcsúzott a tiszteletes úr családjától, mint aki -
113 25| megvolt az új fajta és Schunke úr ékes deák levélben engedelmet
114 25| tünődött a tiszteletes úr.~- Soha! - kiáltott Grete
115 25| Kanadából és Trempelmeyer úr (Berlin) kijelentette, hogy
116 25| meg is halt már, Schunke úr pedig plébános egy mezővárosban
117 27| Szép, sima összakálú öreg úr volt. Barna bőréről itélve
|