Rész, Fej.
1 1| fiának, miért bíbelődsz te mindig szerelmes versekkel?~-
2 1| takarodj a szemem elől, te istentelen és ne lássalak
3 1| ráförmedni: «Mit csavarogsz itt, te nebuló?»~Lesütött fejjel
4 1| vállára ütött:~- Mi bajod van te?~A török erre felvetette
5 1| ember. Hát majd szakítok a te palástodból. Az kék.~Szóla
6 1| szolgád néked. De ki vagy te, jó keresztyén? Kobzot látok
7 1| emberlakta helyre; mert te beteg vagy és étel, ital,
8 1| Ej, be könnyű legény vagy te! Ügetvést is el tudnálak
9 1| építkezésről.~- Megbolondultál, te pap? szóla a kemény hatvani
10 1| nyugodni. Csak eredj innen, te pap, és ne beszélj nekem
11 1| nem igen fog fölépülni, ha te nékem kétféleképpen beszélsz.
12 1| Én tanácsot kértem tőled. Te nem tudsz adni. Ne pocsékoljuk
13 1| Mostan pedig jó estét kívánok te kegyelmednek.~ ~
14 1| anyja, Mirjám, hát bizony te nekem köszönöd ezt a ritka
15 1| legyünk, - mondta mogorván. - Te igen bölcs ember vagy. A
16 1| vagy. A templom dolgát is te sütötted ki. De sőt kutya
17 1| ezt a két szegény fiatalt te boronáltad össze. Hát most
18 1| könyörgött reszketve. Ha te is beleelegyednél ebbe a
19 1| és villogott a szeme. - Te is az ellenségemmel tartasz,
20 1| fili! Takarodjál innen, te gonosz, aki pártot ütsz
21 1| Apám uram, áperte akarok te kegyelmeddel szólani. Nem
22 1| mégis megyek; megyünk. Te kegyelmed megmondotta nékem,
23 1| benőhetett már a fejed lágya. Te tudod, mit csinálsz. Eredj
24 1| sírás.~- Nem is mondom, hogy te rászolgáltál, nem is mondom,
25 1| rászolgáltál, nem is mondom, hogy te elmenj, - rázta fejét a
26 1| apád szava szól belőled? Te is meg akarod csúfolni az
27 1| Én vagyok az, Halil, a te dervised! Emlékszel még,
28 1| érje fagy. Terítsd reájok a te szép bársony palástodat.
29 1| szép bársony palást? Ha te ezt a jó dolgot megcselekszed,
30 1| Mirjám! Hallgasd meg a te dervisedet!~És Halil efendi
31 2| ház? Miféle új ház?~- Amit te fölséged fog ajándékozni
32 2| mondották:~- Mi vagyunk a te fölséged röstjei, uram király!~
33 2| vadaskertembe nyulásznak; te pedig Késő Menyhárt, kengyelfutó
34 2| Mert az esküdt kengyelfutó te vagy, nem én, szegény katona.
35 2| királynak szóló írást csak te veheted a kezedbe. Hát csak
36 3| nem írtak hozzám. Csakhogy te csapnivaló gazember vagy,
37 3| tudom azt is, hogy ezt nem te, az ostoba Mehemed efendi
38 4| gyermekem veszett kárba, te meg a nyakamra nőj? Vagy
39 4| kacagnak a bolondságaimon. Csak te nem veszel észre, csak te
40 4| te nem veszel észre, csak te nem mulatsz rajtam, csak
41 4| nem mulatsz rajtam, csak te nem nevetsz nékem. Pedig
42 4| Miért nem nézel hát rám te is jó szemmel, én uram?
43 4| mert jó barátod vagyok, bár te... De ne beszéljünk erről.
44 4| Hasszán, itt a bábu fejében. A te hív kis szolgád. Én eszeltem
45 4| eszeltem ki ezt a furfangot. A te jó begtasi derviseid csináltatták
46 5| szépapám:~- Öltözz, szaporán, te gyerek! Rögtön itt a parókacsináló.
47 5| kamaráskulcsodat itthon feleded, te paraszt? - szól a pipaszár
48 5| hibás. ~- Nem is az a baj, te szamár, - súgta a fülembe
49 5| szipákolva ígyen beszélt:~- És te azt hiszed, hogy annak az
50 5| gavallérok láttuk, az nem baj. De te, fiam, mondom, szamár vagy
51 6| beszélte: «Én hím vagyok, te nőstény vagy, hát szeretlek,
52 8| meglehetős fanyar hangon, te nem voltál tegnap eléggé
53 9| keresztet akarod ledobni, te pogány?~*~A gimnáziumban
54 9| halálomat várod. De hiába várod, te gonosz. Mert én százezer
55 9| azt mondta a társának:~- Te, olyan furcsa képe volt
56 10| együgyüen csodálkozva.~- Csitt, te! kiáltott a pap ijedten
57 10| efendi ígyen szólott:~- Hanem te Ali, ha valakinek elmondod,
58 10| egész világ füstöt iszik. A te nevedre mondom, uram, hogy
59 10| esztendős koromban haltam meg. Te viszont a te prófétád, Mohamed
60 10| haltam meg. Te viszont a te prófétád, Mohamed által
61 10| szakála is rezgett bele. Amit te tőlem kivánsz, az a metempsychose
62 14| képe van...~- Ugyan eredj, te balgatag. Csak nem hiszed,
63 14| az In paradisum deducant te angeli. Hát nem örvendetes
64 19| ismét megszólalt bennem: «Te, hiszen az, amit lángnak
65 19| csakis rólad. Magad vagy; a te éned száll szembe a romlással.»
66 20| tisztítsd ki a csizmámat! Te meg, kavedsi, tölts! És
67 20| meg, kavedsi, tölts! És te is masztikszos!~Ha fölpillantottam
68 20| Szegény!» mondta a pillantás, «te kapsz levelet!»~Egyszer
69 21| könyveit, a’ mért nem jöhetél te is fel ide Pestre, Lotti
70 21| körülnézénk a’ városbann. Te, édes Hugotskám, már voltál
71 21| mindeztet megirni mikor te tsak fél esztendővel vagy
72 21| a külömbség köztünk hogy te az Apátzáknál nevelkedel
73 21| mint engemet ha itt vagy és te is éppen olly jól mulattál
74 21| ebédlőben tanultuk mindig te voltál a Dáma én pediglen
75 21| Klariszom az idei Mádi bálon már te is velünk leszel addig is
76 22| igen hosszú előadást s ha a te bölcsességed és ízlésed
77 24| szóljanak hozzá.~- Ki vagy te? - kérdezte a basa, jóízűen
78 24| mi nevetni valót találsz te ez előttünk történő igen
79 24| ember fasarut vásárol s te nevetsz; a második bőrcipőt
80 24| második bőrcipőt vesz s te kacagsz; a harmadik kivágatja
81 24| szóltam csodálkozva. - Te azt állítod, hogy a láb
82 24| történetét. No mondd hát, te emberfiú, szaporán.~Bálint
83 24| óta botránkozva nézem a te gonosz dolgaidat és most
84 24| becsületes polgároknak, akiket te megkárosítottál, most jussunk
85 24| ismertem; megláttam, hogy te vagy a jó korhely Hasszán.
86 24| mi nem egyszer voltunk a te vendégeid gazdag úr korodban.
87 24| költött tovább.~- No, bátyám, te igazán nagy tolvaj vagy, -
88 24| fordult hozzám:~- Hasszán, te most mindjárt olyan komédiát
89 24| Bingöz Ali. - Nem loptad te vissza azt a hat tojást
90 24| balba!... Láttam!~- Ejnye, te hazug! - kiáltott a Binel
91 24| ereszteni a dolgot. Pedig te sietsz. Köszönöm hát szíves
92 24| lábát az az ember?~- Uram, te parancsolsz, - monda Bálint
93 24| És ezt nem szégyelled, te ember? - sopánkodott az
94 24| lehessek.~- Hát hogy kerültél te össze a dsinnekkel?~- Azt
95 24| holdsugáron járást csak te magad tudod? - kérdezte
96 24| pedig az egész családja.~- Ó te balgatag tolvaj! - szólt
97 24| pórul járj. De tudd meg, te boldogtalan, hogy mikor
98 24| azért a házamba fogadlak, te szegény; és gyógyíttatlak,
99 24| kárbunkulusszemű kígyó.~- Uram, a te akaratodnak nagy az ereje.)~ ~
100 24| falábú Hasszán», mondok, «te ugyan szerencsés egy ember
101 24| szemecske feddőleg, «hogy merted te az ujjadra húzni ezt a gyűrűt?
102 24| tolvajnak levágják a kezét. Te pedig tolvaj vagy, ha a
103 24| aranyamat.~- Derék ember vagy, te falábú, - szólt a kádi. -
104 24| Ne tartsd a markodat, te falábú zsivány! - Így förmedt
105 24| kármányhoz fordult:~- Kalmár, te becsületes ember vagy, hát
106 24| magadnak, ami nem a tied. Te azt mondod, hogy a te erszényedben
107 24| tied. Te azt mondod, hogy a te erszényedben ezer arany
108 24| ki megint a tellálokkal a te erszényedet; hátha megkerül.
109 24| Hát Isten és ember előtt a te tulajdonod ez a kincs. Most
110 24| fegyvereseiddel...~- Ne fájjon a te fejed az enyém helyett, -
111 24| táncolni.~- Nagyságos úr, te kívánod...)~ ~A dervis kilenc
112 24| dühvel kiáltotta:~- Hát te panaszt tettél reám, vén
113 24| amelyben az van, hogy ne a te szavadra hallgassanak ezután.
|