Rész, Fej.
1 1| pogány török az úr és a mi szent vallásunkat ésszel
2 1| reménykedéssel várja őt. Mi dolga lehet ottan olyan
3 1| bámult volna maga elé. «Mi leli ezt a törököt?» gondolta
4 1| deák a vállára ütött:~- Mi bajod van te?~A török erre
5 1| orvosiskola tájékán is. Tudta, mi a teendő. Iziben lehasított
6 1| meg.~- Poéta? Hiszen akkor mi testvérek volnánk, mert
7 1| uram, hát hol imádjuk a mi Istenünket?~- Az a ti dolgotok,
8 1| még jobban álmélkodott.~- Mi a keresztyének tévelygéses
9 1| kétséges dologban, aminek mi nem vagyunk tudói, mert
10 1| felelé elégedett szívvel. A mi tanító-mesterünk, az Úr
11 1| szerint, ez az értelme:~A mi alul van írva, megerősítem.~
12 1| Szólj hát, Halil efendi, mi tevők legyünk, - mondta
13 2| Biz az baj, fiaim. De mi közöm nekem hozzá?~- Az
14 2| szóval, büszkén mondották:~- Mi vagyunk a te fölséged röstjei,
15 2| heverő legény mellett.~- Mi hír a leányasszonyról? -
16 3| papagályról.~Ha a padisah, a mi urunk, tyúkszemet vágatott,
17 3| és udvari poéta.~Mikor a mi urunk, a padisah, felfogadta
18 3| No Mehemed efendi, mondd, mi fizetés kell neked egy esztendőre?
19 4| fordult vissza.~- Hát veled mi lesz, Hasszán? Neked velem
20 4| öv se. De ha vihetnél is, mi haszna volna? A tenger zivataros.
21 5| pletykákat fecsegnek; elmondják, mi történt az éjjel három utcában.
22 5| orvos?~- Nem volt.~- Ugyan mi leli?~- Tudja az Isten.
23 5| a gavallérok.~- Menjünk mi is, fiam, - mondta a szépapám.~
24 5| volna a szénája. Mert hogy mi gavallérok láttuk, az nem
25 6| tizenhatodszor másolja le. De mi az! Ó, ha nem lenne hazudság
26 6| nagy napján, ha ezt látja! Mi tehetné őt méltóbbá arra
27 7| elgondolni, hogy utolsó órájában mi után nyulkál a puszta levegőbe
28 7| De a kis púpos tudta. A mi Urunk Jézus Krisztus, a
29 8| a Hentallerét is.~- Nos mi van ezzel a párbajjal? Abszolute
30 10| körülfogták a vendéget:~- Mi vagy?~- Én borostyánkő-esztergályos
31 10| legnagyobb jövedelme, íme a mi nagyurunk már tíz esztendeje
32 11| aki épp közelében ült. Mi kell önnek? História, paleontológia,
33 11| Mindent. Elmondjam önnek, mi a minden?... Elmondjam,
34 11| kérdéssel: «Tessék megmondani, mi van a lábunk alatt?» A tudós
35 11| a maga zsombikját, mint mi, emberek, a mi bolygócsillagunkat
36 11| zsombikját, mint mi, emberek, a mi bolygócsillagunkat fönt
37 11| kukucskáltak be a függönyök felett: mi a manó, atléták vannak az
38 13| eső zuhogása hallatszott. Mi pedig mindnyájan zokogtunk.
39 14| amelyet én nem tűrhetek.~- Mi a patvar?~- Iszonyú egy
40 15| húzódó lovagias ügy folyik és mi felünket addig nem engedhetjük
41 15| eljegyzésünk előtt... És mi fizetünk annak a gaz cselédnek,
42 16| neve. Ami arra vall, hogy a mi becsületes keleti fajunk
43 18| korában azt kérdezték tőle, mi akar lenni, azt felelte: «
44 18| vak hitet. Mindaz, amit mi hirdetünk, bizonyítható,
45 18| lefelé pörgő papirosszalagra.~Mi a patvar? Az Etna megint
46 19| a segédek félrevonulnak, mi pedig kisétálunk a leszúrt
47 20| ittak, fogyott a masztiksz, mi pedig, szép ifjúság, hirtelenében
48 20| non canendo. Uram Jézus, mi köze lehet ennek a hetvenesztendős,
49 20| embernek az asszonyokhoz; és mi köze lehetett világéletében,
50 20| kerül.~Néha késett a hajó és mi türelmetlenkedtünk. Csapkin
51 20| Csapkin Jóska már rég meghalt.~Mi volt abban a levélben?~Nem
52 21| de inkább tégy hálákat a mi kedves Apánk Urunknak, a’
53 21| máris azt kérdezed, hogy mi volt a’ Lotti Nénénk múlatságával.
54 21| beszélének egyébről, mint a’ mi Nénénk Báljáról; sok fiatal
55 21| comme il faut Gavallér, a’ mi pedig tudását és gebildet
56 21| irást viszi; de ki tudja, mi lészen véle utjábann.~ ~
57 21| fértünk mind a’ kastélyba. Mi Poldiékhoz száltunk vis-à-vis
58 21| térgyig érő sár volt és mink a mi Sylphid ruhánkba! Kotsiba
59 21| mindenek jót nevettek.~A’ mi ritkaság nyáron kint van
60 21| aranyos lábas üvegtornyot a’ mi teli van kissebb nagyobb
61 21| nincsen exponálva annak, a’ mi most itt Párádon minden
62 21| jajgatva ugráltak fölfele, mi ketten jó ízűt nevettünk.
63 21| kárvallott kompániát a’ mi Bátyánk és azt mondja:~«
64 21| nekünk: Uraim, ezt a’ tréfát mi majd visszafizetjük nékiek.
65 22| a hitvány gondatlant; de mi haszna? Mégis kopasz vagyok,
66 22| mellett annál nagyobb legyen a mi éhségünk; hogy Vénus csak
67 23| A’ sóltáros mongya: A’ mi esztendeinknek napjai hetven
68 23| öttse légyen kednek.~Az a’ mi nagy szerentsénk, édes néném,
69 23| világ keserűségében pedig a mi édesség vagyon, mind a’
70 23| Hanem ugyan mit fognak mi kettönkrül gondolni száz
71 23| az iránt, hogy éltünk-e mi ketten valaha a’ világon
72 23| egymást és irkáltunk egymásnak mi kettetskén.~Nem tud igazi
73 23| álommal szőttes, mivel hogy mi otromba bölts férfiak nem
74 23| öreganyám is lehetett volna; és mi közöm bele, miket írt ő
75 23| Istennek szent rendelése, hogy mi férjfiak e’ kietlen világon
76 24| pecsétes levélben vagyon:~«Mi, az hatalmas és győzhetetlen
77 24| Idem, qui supra.»~- Hát mi pedig nem fizetünk, mert
78 24| basának nincsen jussa a mi adónkat kénye-kedve szerint
79 24| kénye-kedve szerint augeálni! A mi törvényes tizedünknek, robotunknak
80 24| neki az indulás, mikor a mi emberünk már rég megjárta
81 24| e merészség hallatára.~- Mi, micsoda? Megbolondult kend?
82 24| idején tanakodtak, hogy mi tévők legyenek? Ha most
83 24| Kezdett bántani a kíváncsiság. Mi van itt nevetni való? Alattomos
84 24| én meg haragudtam: hogy mi van ezen nevetni való?~A
85 24| aranyat, ha megtudhatom: mi az ő jó kedvének az oka.~
86 24| adtam volna, ha megtudhatom: mi az ő jó kedvének az oka.~
87 24| szíveskednél megmondani: mi nevetni valót találsz te
88 24| csalárd kereskedőt. De mi hasznunk belőle, ha száz
89 24| kétségbeesetten kószáltam a piacon. Mi tévő legyek? A kalmárságot
90 24| Juszuf, - amint mondtam, mi nem egyszer voltunk a te
91 24| Engedd meg hát, hogy ma mi hívjunk meg tégedet ebédre.~
92 24| Folytonos vadászat... Hol mi kergetjük a zsákmányt, hol
93 24| legalább tudni akarom, mi a manónak tanított az a
94 26| fiúcskán, nem vesztettünk mi, a mindenség sem. A halhatatlan
95 26| borús napokon.) De ide, a mi kedves kocsmánkba, mindig
96 27| törököt és franciát: «Ferete mi zithon! Caramba! Arpa szu
97 27| fekete boltozaton, vagy a mi göncölszekerünk, higyje
98 27| meggyőződtem, hogy ez mégis csak a mi régi napunk, holdunk s az
|