Rész,  Fej.

 1    1|        örömmel, hogy Kelemen deáknak mindig csak világi hívságokon jár
 2    1|               Tamást forgatta volna, mindig amaz olasz Petrarca verseit
 3    1|           fiának, miért bíbelődsz te mindig szerelmes versekkel?~- Kedves
 4    1|        Kelemen deák, azért bíbelődök mindig szerelmes versekkel, mert
 5    1|            darabig némán állott, még mindig az asztal szélébe kapaszkodván;
 6    1|       elfolyni a véredet. A jó poéta mindig korán hal meg. De hallod-e,
 7    1|           ember, amikor áldást mond, mindig a próféta szent nyelvén,
 8    1|         Falai roskadoztak, födeléről mindig söprötte a zsindelyt a szél.
 9    1|       leveleit. De délutánonként még mindig langyos verőfény lopódzott
10    1|        játszál szeretetemmel! Tudod, mindig szerettelek, mert jó és
11    1|            szabad ege alatt. Ottbenn mindig azt hinném, hogy rám szakad
12    2|            pocakos fiú.~Geréb mester mindig a sarkában volt:~- Szaporán,
13    2|             ha azt mondom, hogy ez a mindig a tyúkokkal fekvő lusta
14    2|     szeretett volna, bár a futás még mindig nem vala kedves mestersége.~-
15    2|            történni szokott.~Hogy ne mindig egy malomban őröljek, biz
16    3|           vala az egész szegény fiú. Mindig köhögött s a köhögése úgy
17    3|        vagyok már. Régi nótát fújok. Mindig előre megmondom, mit akarok
18    3|            folytatnak; minek a révén mindig az találja el az igazat,
19    3|             tanulságos, szép mesében mindig mondottam.~Mert a pokolban
20    4|            részéről ez a vállalkozás mindig nagy materiále-pocsékolással
21    4|       pitvarában, nappal a ház előtt mindig tíz-tizenöt fazék áll sorba
22    4|      gondosan elhelyezi a gyékényen, mindig megszámlálja az ujjával:
23    4|            hatodik fazekad. És nekem mindig rettenetes veszteség egy-egy
24    4|     veszteség egy-egy új fazék. Mert mindig valamivel nagyobbat kell
25    4|            nagy, sötét szemét, azt a mindig szomorút. Az udvarbéliek
26    4|           vergődő szegény csodára és mindig bánatos tekintete még fátyolozottabb
27    4|      fölséges bátyjára. És a szultán mindig olyan jókedvű, olyan kegyes,
28    5|             az én bemutatásom. A még mindig szép, elhízott asszony rám
29    5|         kiabáltak a dámák és urak. - Mindig maga tartja a bankot! Csúfság,
30    6|           valahány hexametert leírt, mindig fölemelte a pulpitus alól
31    6| scriptoriumba a déli permetegtől még mindig nedves fák, bokrok tiszta
32    6|     scriptoriumba. A három barát még mindig írt, hogy befejezze az utolsó
33    7|         sacher-masochi kacabajkában: mindig elviselhetetlenül előkelő
34    7|           mesterségem folytatásának, mindig pozitúrázáson kezdem a dolgot.
35    7|      centimeos abrégéiből is tudjuk) mindig ünneplő ruhában, frissen
36    7|          igenis hat, szörnyen hat...~Mindig a szegény és csúnya ember
37    7|              fényes, tiszta hold. Ez mindig májusban történt. Ilyenkor
38    8|          szállítván. Mikor azonban a mindig egyforma betű testetlen
39    8|        törvényszék elé került.~- Még mindig nem értem.~Barátom kissé
40    8|              az a még nyolc vagy tíz mindig új, mindig fogyó terjedelmű
41    8|            nyolc vagy tíz mindig új, mindig fogyó terjedelmű munkálat,
42    9|            miért jössz ! kiáltott rá mindig a néni. Azt kémleled, van-e
43    9|             öcsben soha; az ételeket mindig kipróbálta macskáin; nem
44   10|         szivarozásába.~Kovács István mindig a legfinomabb Upmanokat
45   10|        szükségképpen Mummot iszik és mindig oly sietős dolgai vannak,
46   10|           kemény, fehér hamvából még mindig átlátszó, kék füst karikázott
47   10|             arra rendelt téged, hogy mindig a dohány legyen a veszted.
48   11|         legendák keringtek. Az utcán mindig hangos megjegyzések kísérték.
49   11|          kevesebbet gyóntatott, mert mindig nagyot hallott és csak a
50   12|         nagyon. A gőzférfiu ellenben mindig gyöngének ítéli a dögönyözést
51   12|      kísérőivel és a sok közül egyet mindig különösen kitüntet. Ez az
52   13|       alkonyat van itt. Az avatatlan mindig azt várja, hogy mikor gyújtják
53   13|            faragott. De éjszakánkint mindig azzal a csúnya lakatképű
54   13|            magyar úri ember, aki még mindig a hatvanas évek karniol-gombú
55   13|          emberek között egy van, aki mindig mosolyog; e hallgatag emberek
56   13|         emberek között egy van, a ki mindig beszél; és ez az egy Potvora
57   13|      csökkenne ritka szép tehetsége. Mindig ő távozik elsőben, mert
58   14|      paszomántos, magas portást, aki mindig a halottas házak kapuja
59   14|           szegény fiú képe. De azért mindig oly vidám volt, aminő azelőtt
60   16|            mikor hozzánk ért is, még mindig volt annyi ereje, hogy megrezgesse
61   18|              Ezek a viták, melyekben mindig az egyház győz, épp oly
62   18|            félig pogány volt; de még mindig hitt valami szükséges, kikerülhetetlen
63   18|             a vásznon, hogy voltakép mindig a levegőbe pingál. A papirosszalagok
64   18|           Lipari szigetek mögött még mindig kéklett egy hullámos kék
65   19|             nincs ott a más, aki még mindig az édes reménység. Nem igaz,
66   19|       feszületet aztán elfordul, még mindig nem teljes a magányosság,
67   19|          félhet. A fény és a zaj még mindig valaki. De az egyedülvalóság
68   20|          firkája, hogy a Kispipa még mindig virágzik s a hírlap leghátsóbb
69   20|               és azóta ama két napon mindig magyarok gyülekeztek a régi
70   20|              kaszinója kilenckor már mindig teljes volt. Elsőnek vonult
71   20|          levelet a hazából, de mégis mindig eljöttek, legalább egy kis
72   20|       egymást.~Ennek a gyülekezetnek mindig megvolt a maga folytatása:
73   20|              De a postaváráson mégis mindig megjelent. A magyarság vitte
74   20|           tábor a levélhordó jöttére mindig fölzajgott; aztán, mikor
75   20|        Csapkin Jóska elpirult. Nekem mindig fáj, ha valakire rápirítok.
76   21|           Eszlári ebédlőben tanultuk mindig te voltál a Dáma én pediglen
77   23|           néném, hogy én voltaképpen mindig tsak gyermek voltam, vagyok
78   23|         szukák és kandúrok, állyatok mindig strázsát mellette és kiáltsatok
79   24|              füvet. Tejjel tartottam mindig és olyan a húsa, mint a
80   24|             borbély tányérába és még mindig bicegve egy kicsit, odább
81   24|              feleségem nyelveskedik, mindig van mivel megvernem. Azon
82   24|              a diót. Ha tűznél ülök: mindig nálam a piszkafa. Mikor
83   25|            egy kis jóakarat mellett, mindig találkoznak. A tizenegyedik
84   25|             utolsó szót, Schunke még mindig dolgozik, az új genus, a
85   26|             egy fájdalmas mosolygás, mindig olyankor, mikor megigazította
86   26|            tépelődő és szenvedő volt mindig; roskadozott lelke nagyságának
87   26|           büszke apa. Nemes arcát, a mindig sápadtat, a mindig fájdalmasat,
88   26|          arcát, a mindig sápadtat, a mindig fájdalmasat, most látta
89   26|              ritka hasonlatosságában mindig megvan a komikum; de nem
90   26|              a mi kedves kocsmánkba, mindig mint II. Rákóczi Ferenc
91   27|            valamit ki kell fejeznem, mindig az a szó ötlik agyamba,
92   27|          európai dolgokról beszélek. Mindig a célszerűség diadalmaskodik
93   27|        emelkednék ki a tengerből. És mindig egyforma volt fölöttem az