Rész,  Fej.

 1    1|          derék Kelemen deák és az ő édes párja. Sőt megérdemled azt
 2    1|          szokott pihenni egy csésze édes serbet mellett.~Ez napon
 3    1| másodmagával gyönyörködött volna az édes serbetben és a még édesebb
 4    1|  muzulmánnak ma nem lehetett valami édes se a serbet, se a nyugalom.
 5    1|     megragadta a zekéjét:~- Maradj, édes uram, az Isten szerelmére
 6    1|          juháztatja: «De apám uram, édes apám uram!...»~A cselédházakból
 7    1|         állott:~- Ne menjen el így, édes apám uram, az isten áldja
 8    1|   megmentőjét, összesegítetted az ő édes párjával? Tizenhetet fordultam
 9    2|             a cseresznye; van egyéb édes is, nemcsak a nádméz. Mindezeket
10    2|            a képe, piros az ajka és édes a nézése, a beszéde.~Az
11    3|          Uardát és Gülbahart ejtett édes rabjává a gyönyörű ghazelekkel
12    3|            egy tál piláfot.~Mondom, édes cselédjeim, már csak három
13    3|           csapnivaló gazember vagy, édes fiam. Én ugyanis mindentudó
14    4|              Mert szemtelenül nősz, édes fiam. Hetedik fazékra ne
15    4|         fazéktörpe? Ügyelj magadra, édes lelkem, mert unom a dolgodat
16    4|          maga a szultán. Mert saját édes öccsét csak nem bízza a
17    4|            játszani.~- Mulass vele, édes öcsém, monda a szultán.
18    4|          sem. Könyörülj meg rajtam, édes gazdám!~A herceg fölkapta
19    5|       asszonynak akkor nem nyargalt édes tűz minden erében? És nem
20    6|            szaga, mely nehéz és nem édes, de éltető, mint a kemencéből
21    6|           De érezte. Érezte egy arc édes mosolygó rózsaszínét, érezte
22    6|   rózsaszínét, érezte egy szőke haj édes aranyos tündöklését, érezte
23    6|             tündöklését, érezte egy édes ajk édes, ostoba, szerelmes
24    6|    tündöklését, érezte egy édes ajk édes, ostoba, szerelmes csacsogását.
25    6|         hallja, ama pogány meretrix édes mosolygását, édes csacsogását.~
26    6|          meretrix édes mosolygását, édes csacsogását.~Máskor tudománnyal
27    7|             szemem csak az aranyhaj édes, meleg, illatos hullámait
28    7|        hagyma szagú udvar tele volt édes, bánatos, szegény muzsikával.
29    7|             És mikor belefáradva az édes gazdagságba, örökre elaludt,
30    8|      Asszonyom!» ... Bizony mondom, édes volt ámítani magamat, hogy
31   10|           minek iszod, uram?~- Mert édes, fiam.~Ez a paradoxon már
32   10|   megpróbálja másszor is, míg végre édes leszen a keserű.~Egy nap
33   10|            És ez az öntudatlan élet édes.~A kis palánta boldogan
34   14|   világítanak elénk.~- Isten veled, édes barátom, szólt Boldizsár,
35   18|           mechanikus darálás. Erős, édes, dühös hit támadt benne;
36   19|        Hölgyek előtt bátornak lenni édes dolog. És folytattam a kiabálást,
37   19|            a más, aki még mindig az édes reménység. Nem igaz, hogy
38   19|            száz meg száz millióinak édes dobogása hirdeti, hogy a
39   20|           Messze idegenben bujdosók édes érintkezése az anyafölddel,
40   20|         akinek az adatott meg, hogy édes anya, édes nő írását olvassa!~
41   20|        adatott meg, hogy édes anya, édes nő írását olvassa!~Roppant
42   21|      januarii 1794.~Ne síránkozzál, édes Húgotskám, ne hullassad
43   21|           akadánk el, ne kérdezzed, édes Húgotskám, mert többször
44   21|       körülnézénk a’ városbann. Te, édes Hugotskám, már voltál Nyíregyházánn,
45   21|      Farkassal; de mondhatom néked, édes Hugotskám, hogy ez inkább
46   21|       Kármán pedig a kótát forgatá. Édes Hugotskám, irígylem Tettes
47   21|             mindenkit, néked pedig, édes Hugotskám, vagyok magamnak
48   21|        külön nagy árkus papíroson:) Édes jó kis Klariszom, ne haragugy
49   21|              hogy az Isten éltessen édes kis Klariszom drága szivetském
50   21|            mingyárt el mondom mért. Édes kis Klariszom ha látnád
51   21|         tsakhogy ez nagy mizéria ám édes lelkem. Gondoljad meg hogy
52   21|         tántz és én reád emlékezten édes Klarisz mert mikor az Eszlári
53   21|         soká a’ Speizban. Tsókollak édes kis Klariszom az idei Mádi
54   21|             Párádon 1824. 15. Juni.~Édes jó Asszony Anyám!~Mindenekelőtt
55   21|          nélkül. Bizodalmamat vetem édes jó Asszony Anyámnak szeretetébe,
56   21|     Jurátusokkal (én nem kártyázok, édes jó Asszony Anyám, aztat
57   21|          mert én, méltóztatik tudni édes Asszony Anyám, nem kártyázok
58   21|      mellybe mindenki burkolódzzék.~Édes jó Asszony Anyám, bizony
59   22|       második Lalage, az én Lalagém édes kacaját: én most itt veszteglek
60   23|             December 24.~Pola téti, édes néném, mostan utollyára!
61   23|        zúgolódok; és ne haraguggyon édes néném se, hogy kedet igy
62   23|             a’ mi nagy szerentsénk, édes néném, hogy én voltaképpen
63   23|           nem láttam!), szeretem az édes Olt vizét (ötvennégy esztendeje
64   23|      üldögélek a’ pulpitusnál. Ked, édes néném, soha sintsen velem
65   23|          unalmas leveleimet vagy az édes néném’ kedves, mulatságos
66   23|              tolvaj-nép. Mert az én édes néném levelei nem a’ Csáky’
67   23|           ked levelei maradnak meg, édes néném, bizony nem hal meg
68   23|           Vagy hogy a’ ketek’ saját édes hangja szóll a’ ketek fülében,
69   23|            tsak ketek ösméretlenek, édes ösmérősink! Bánom is én,
70   23|     leveleit az egész világnál! Ked édes néném, már 1717-ben íra
71   23|          Istenem álgya meg keteket, édes néném, kedet és Madame de
72   23|          nyő a’ szárnya. Pola téti, édes néném, mostan utollyára!
73   24|          magyarázd meg ezt nékem.~- Édes örömest! - szólt a vidám
74   24|           hogy ügyetlen csaló vagy, édes bátyám! - nevetett a Bingöz
75   24|     huszonöt aranyat, mondván: «No, édes fiam, most eredj Isten hírével
76   25|          messze szózat: «Ne búsulj, édes menyasszonyom!» Aztán nagy