Rész,  Fej.

 1    1|               vala.~- Frecandum pucí! szólt jámbor, tisztes káromkodással.
 2    1|          véghetetlen nagy nyugalommal szólt:~- Engemet az Isten sebesített
 3    1|              futamodás ide.~- Hatvan? szólt a dervis örvendezve. Az
 4    1|              tudnálak vinni Hatvanig.~Szólt Kelemen deák és útnak indult
 5    1|              lehet látni.~- Pap uram, szólt Ahmed efendi szokatlan nyájasan,
 6    1|               Nos, pap uram, kezdjük, szólt Ahmed efendi. Hány Istent
 7    1|          tudni nekünk, muzulmánoknak, szólt a kádi, csöndesen cirógatva
 8    1| rózsaszálakkal kúrálni...~- Pap uram, szólt Ahmed efendi meglehetős
 9    1|              Nyomatékos argumentumok? szólt a kádi egyre bosszúsabban.
10    1|     templomához.~- Jól van, pap uram, szólt a kádi mogorván. Akkor hát
11    1|      mozsársüveget.~- Nem különben, - szólt és sóhajtás rezgett végig
12    1|               nem hagyhatom tovább, - szólt Kelemen deák és fölugrott.~
13    1|         Vakarj tova! El az utamból! - szólt Dienes Péter és villogott
14    1|       feleségeddel nekem semmi bajom, szólt aztán. - Egy árva szóval
15    1|               én az urammal megyek, - szólt tiszta, erős hangon a deákné. -
16    1|          stafétát küldöttél hozzám, - szólt Dienes Péter.~Megjelent
17    1|              Isten osztoznunk adta, - szólt végre Sólya Gáspár és kezét
18    2|     pillanatra...~- Frecandum puci! - szólt egy nap Gáspárhoz a mogorva
19    2|              az új levelet, amely így szólt:~«Hétfőre kedd következik,
20    2|               s egy fuldokló hang így szólt:~- Itt az orvosság!~Az emberek
21    3|         mostan meghalok, az a dolgom.~Szólt az okos Mehemed efendi és
22    3|             Mindenik más-más dologról szólt: és nincsen olyan portéka
23    3|                Allah elolvasta és így szólt:~- Ez remek egy ghazel,
24    4|              egyedül, Resid efendi? - szólt egy nap, felkuporodva a
25    4|      rabpajtás? Nekem nincsen pénzem, szólt szomorú tréfával. De egyszerre
26    4|        faember feje szomorúan, halkan szólt:~- Az lehetetlenség, jó
27    5|        csillogott.~- Sept et le va? - szólt a dogaressa és kétfelé dobta
28    5|         Casanova, ön hamis játékos, - szólt aztán olyan nyugodtan, mintha
29    6|               Ez a pompa se a falunak szólt, hanem az imádásra méltó,
30    8|          odaakasztott neki.~- Pajtás, szólt az én jó barátom olyan hangon,
31    9|         medália dukál ennek a hősnek! szólt az ezredes. De ki az?~A
32    9|                Minek nevezzük ki önt? szólt a hivatalfő kellemetlenül
33   10|              tehát hallgatott; és nem szólt akkor sem, mikor maga a
34   10|       dohányos, meghalálozott. De nem szólt, mert hiszen megmondta hodzsa
35   10|          belőle s ekkor már senki sem szólt bele a szivarozásába.~Kovács
36   10|           felé.~*~- Itt vagyok, uram, szólt a Bilmez Ali, Allah trónja
37   14|            Isten veled, édes barátom, szólt Boldizsár, mélyet sóhajtva.
38   15|         holnap reggel nyolc órakor, - szólt közbe az ügyvéd.~A gyógyszerész
39   15|              tisztázását. A leány nem szólt, csak lihegett. Arca égett
40   15|              keveredett.~- Nagysád, - szólt merev hangon, - én erről
41   15|               Nyugodjék meg, nagysád, szólt Tibold Miklós szinte halkan,
42   16|             ennek inkább lehet hinni, szólt a doktor.~... No én a másikat
43   16|      minduntalan egy igen vastag hang szólt bele a konverzálásba.~...
44   16|           hazája ad jobb bort. És így szólt a hatalmas úr:~- Százszor
45   19|           menni, hölgyeim és uraim! - szólt a kapitány és lejött a parancshídról. -
46   19|            nevét. «Efendim, efendim!» szólt nagy messziségből egy szózat
47   20|    könyörületes hang.~- Nem, kérem, - szólt a postás. - A levél Európából
48   20|                  Nem bontottam föl! - szólt valami félelmes dicsekvés
49   21|             hogy milyen vékony hangon szólt az az Angyal Bandi?~Ezt
50   24|              Poroszlai Bálint deák, - szólt a bíró - fogjon kend tüstént
51   24|              merészel?~- Bíró uram, - szólt Bálint deák, - igaz, hogy
52   24|           gazda vagy, Kadri efendi, - szólt a basa elégedetten.~Most
53   24|           beszél.~- Bocsássátok be! - szólt a basa. - Nincs ugyan sok
54   24|     borbélyműhelybe.~- Jaj, mester, - szólt, lerúgva lábáról a papucsot, -
55   24|              nékem.~- Édes örömest! - szólt a vidám kis öreg barátságosan. -
56   24|            akik a lábokkal vesződnek.~Szólt az öreg és megint nevetett.
57   24|           verik a cigányt, Hasszán, - szólt az öreg keményen. - Én immár
58   24|        hallottam.~- Kedves Hasszán, - szólt a Binel Juszuf, - amint
59   24|            kéne ám.~- Itt az ember! - szólt kevélyen a Binel Juszuf. -
60   24|            igazán nagy tolvaj vagy, - szólt a Bingöz Ali. - Megérdemled
61   24|              Uram és mesterem vagy! - szólt most Binel Juszuf és megcsókolta
62   24|           kérek, nagyságos basa úr, - szólt most megint Bálint, - de
63   24|    kalmárságból gazdagodtam én meg, - szólt az örmény vastag hangja, -
64   24|               Ó te balgatag tolvaj! - szólt fölibém hajolva Csibukdsián. -
65   24|          mondani.~«Hasszán, Hasszán», szólt a két fényes szemecske feddőleg, «
66   24|              ember vagy, te falábú, - szólt a kádi. - Hívjátok ide Daud
67   24|              rám.~- Falábú Hasszán, - szólt hozzám, - meg mersz esküdni,
68   24|             fejed az enyém helyett, - szólt a basa nagy füstöt eregetve
69   24|               hát csak jöjjenek be, - szólt Mahmud Kumurdsi és rosszat
70   24|              lehetünk...~- Menjünk, - szólt Mehemed Kumurdsi és dühösen
71   25|      szándékok igen tisztességesek, - szólt az öreg lelkipásztor. -
72   25|            van.~- Nini, békalencse! - szólt Schunke halkan, elgondolkozva.~
73   25|                Ez nagy dolog, fiam! - szólt a plébános meghatottan,
74   26|          néztem rá.~- Semmi, semmi, - szólt mosolyogva. - Örömkönnyeket
75   27|               vetettem rá, mosolyogva szólt:~- Ne haragudjék rossz szokásomért.