Rész, Fej.
1 1| deák a nagy világnak vágott neki.~ ~
2 1| hatvani országúton ballag. Neki ugyan mindegy volt akár
3 1| betegségbe esék. A szíve fájt neki. És tudta, hogy a szíve
4 1| szembeszállok vele és gátat vetek neki!~Ismét a pulpitusra görnyedt
5 1| biztató kézmozdulattal intett neki:~- Ne félj, ne félj... Ma
6 2| kupa fehér bort, úgy ízlett neki az étel, ital, mint még
7 2| köppölyt vetettek rá, főztek neki háromféle italt, javasasszonyok
8 2| nézett... Ez a komolyság neki talán még jobban esett,
9 2| legjobb lovászlegény vágott neki az országútnak. Hajnalig
10 3| körül is. Ha megtetszett neki Fatma, Emine, Uarda vagy
11 3| ugyancsak erszényszámra adták neki a szerelmet. Minthogy pedig
12 4| az állapotot és nem kell neki az emlő, mikor a mester
13 4| le könnyeit és azt mondta neki:~- Nem nevetek rajtad, Hasszán,
14 5| előrelép és kezet nyújt neki.~- Az unokám, - mutat rám
15 5| minden erében? És nem volt neki őrjítő gyönyörűség az a
16 6| akarta, mert érezni nem vala neki elég.~Fogta tehát az ecseteit
17 6| Lalage édesen, ott csacsogott neki az aranyhajú, kékszemű Lalage
18 7| négyszögletű eget, úgy rémlett neki, hogy a léniákkal körülvett
19 7| kirakatból. Igen jó dolga van neki lent is, fent is. Kivált
20 8| nem mutatkozott az utcán. Neki alkonyatkor virradt. Akkor
21 8| meglepetés gyanánt odaakasztott neki.~- Pajtás, szólt az én jó
22 8| Megöleltem őt. Azt nem mondtam neki, hogy ez a beszéd a toll
23 8| megbarátkozott saját hangjával. Neki bátorodott. Kieresztette
24 9| mulva.~*~Az anyja nem vett neki játékot, mint a többi gyermekének.~-
25 9| volt a lecke», és beírtak neki egy elégségest.~A nyolcadik
26 10| mégis csak a pajtás úr fogja neki pártját, mert hiszen kerékbe
27 10| virágaiban remegett. Fájt neki, mikor virágait leszakították;
28 10| virágait leszakították; és fájt neki a halál is. Mert nem tudta,
29 10| rágyújtott a licium-bokorban.~Neki is csakhamar három elefánt
30 12| János, a kabinomat!» Mert neki, a szokás jogánál fogva
31 12| megvallva, még nincs elemében. Neki közönség kell. Tapasztalatlan,
32 12| gőzférfiu álnokul cselt hány neki és ki akarja használni tapasztalatlanságát!~
33 13| leggorombábban és az apám neki adott át egy csomó kulcsot.
34 13| kapu előtt és oda se néz neki. Ottkint új világ van...
35 14| varrásról; úgy felelgetett neki. Csak akkor nézett rá, fölvetve
36 14| pedig teljességgel nem vala neki oka epedni, mert az újságok
37 14| iskolát. Nevet nem adott neki, de én úgy merném hívni:
38 15| nagybátyja... Azt mondta neki: «Fiam, ha pénz kell, csak
39 15| szekrényembe...» Megmondta neki, világosan, akárhányszor...
40 15| igaz! Édesapám maga mondta neki: «Fiam, ha pénz kell...»
41 15| igaz!... Az apa megmondta neki: «Fiam, ha pénz kell, csak
42 15| Hiszen az apa megmondta neki... Négy év előtt volt az,
43 16| ügyefogyott szamár ember.~De volt neki vörös szeplőkkel teli alattomos
44 16| titkát rejtegetvén, vala neki olyan színe, mintha borzasztó
45 16| hiába, mert nem sikerült neki semmi titkot fölfedezni.
46 16| többet. De ez is elég volt neki. A százgalléros köpönyeg
47 18| kanonoki stallumot adnak neki; a magas kormány pedig direktorrá
48 21| gázoló Stiblijeivel vága neki a’ saraknak; de reánk is
49 21| szobájába és aztat mondá neki: «Audiat, schuwichsolja
50 21| Jósa Gyuri azt monta hogy neki rossz a’ szeme és a’ tsupasz
51 22| örömei közepett juttatsz neki egy futó pillantást? Igy
52 22| rám, mert nem nyitottam neki kaput sem asztalnak, sem
53 23| szalad, elég széles hid neki a pók szála, kaput meg sose
54 24| kövér török. Eszibe se jut neki az indulás, mikor a mi emberünk
55 24| hosszú, emez rövid volt neki.~Az én deres szakálú emberkém
56 24| vagy húsz párt. Egy se volt neki jó. «Szörnyen kényes lábú
57 24| előkerült valahonnan egy pár neki való cipő. A dervis soká
58 24| békén.~- Uram, - mondtam neki, - ha már ennyire megoktattál,
59 24| barátja volt, és könyörögtem neki, hogy hitelezzen még egyszer.~-
60 24| Sundám bundám, aztán háttal neki támaszkodtam a puszta levegőnek.~
61 24| örményt, az én jótevőmet. Neki köszönöm azt is, hogy megsegített
62 24| hatalmas úr elébe és átnyújtott neki egy öreg pecsétes levelet.~
63 25| végzet útjai: elsőben mégis neki akadt vőlegénye.~Mecklenburgban
64 25| kisasszonynak mondott. Erre megvolt neki az ő különös oka. A hosszú
65 25| a leányt és futva vágott neki a homokbuckáknak. Grete
66 26| kivánságát, mint hogy hozzanak neki egy kis pörköltet rizskásával;
67 27| legények ugyanis nem hoztak neki sört, hiába ismételgette
|