Rész, Fej.
1 1| söprötte a zsindelyt a szél. Az öreg plébános betegen ült zsöllyeszékében
2 1| bocsátott magához embert az öreg úr. Harmadnap virradóra
3 1| dologból, hogy mind a két öreg leveszi a kezét ezekről
4 1| kérleléssel engesztelje. De az öreg fölcsattant:~- Vade retro,
5 1| íróházába és megálla az öreg előtt:~- Apám uram, áperte
6 1| egy nagy árkus papirosra öreg betűket kezdett vetni, folytatván
7 2| térdelni, hogy megcsókolja az öreg vadász barna kezét. Geréb
8 3| Mehemed efendi.~Én, bárányaim, öreg mesemondó vagyok már. Régi
9 5| minduntalan azok a kedves, öreg velencei harangok. Hajnalszürkületkor
10 5| bábaasszonyt hívták?~- Az öreg Zanzét, az öreg Zanzét.~-
11 5| hívták?~- Az öreg Zanzét, az öreg Zanzét.~- Úgy-e sietett,
12 5| Azt hiszem, kis, vézna öreg ember. De a reá borított
13 5| keskeny, ráncos, kicsiny, öreg ábrázata mosolygott. Mosolygott
14 6| dolgoztak odabent.~A tisztes, öreg pater Sylvesternek vala
15 6| az alkonyat ragyogása.~Az öreg, ájtatos pater Sylvester
16 6| vallás áldása sugárzott szép, öreg arcáról.~A rajongó pater
17 7| leányzó. Az ilyen fogást az öreg Szvorényi az ő Ékesszólástanában
18 7| schicht’! November van, azt az öreg asszonyt, meg azt a kis
19 10| szükséges készpénzről eleinte az öreg úr gondoskodott Heves vármegyében;
20 11| Nagy szó? fagótozott az öreg. (Franc, spriccert!) Ellenkezőleg:
21 11| Niksz!~Erre aztán az öreg megnyugodva csöngetett be
22 12| se szőke, se barna; se öreg, se fiatal; se víg, se szomorú;
23 13| Ezért szeret oda járni a sok öreg ember, aki kikopott ebből
24 13| és mellükön át látszik az öreg karszék faragott háta. Aztán
25 14| meghal tüdőgyulladásban; az öreg Cheörszárky gróf egy-két
26 14| A kocsi felfordul, az öreg három helyen töri el a háta
27 16| is liberális hírben álló öreg Gombay István prókátor borz-utcai
28 16| kihallgatta volna. Mert a két öreg igen keveset beszélt, s
29 16| a csapat mögött.~Bent az öreg urak szép csöndesen beszélgettek.
30 16| egrivel teli poharaknál, három öreg úr ült.~Prókátor Gombay,
31 16| szál haj.~Mert a harmadik öreg úr nem volt más, mint a
32 20| meredek lépcsős utcában. Öreg, beteg volt. És meghökkent
33 21| Aufklärista voltát. (Mert az Öreg nagy Aufklärista és Magyar
34 21| vatsora. Esmerősöm tsak ama’z öreg Viza vala benne, a’ kit
35 21| Kananok Úrnak, ez igen tisztes öreg tudós férfiúnak, tennap
36 23| Uram Istenemet, szeretem az öreg fejedelmet, kit huszonhat
37 23| vágynak: ihol zöldelnek öreg szemem előtt Zágonnak nyájas
38 23| ottan), mellettem az én jó öreg fejedelmem és eggyügyü írásomba
39 23| comedentiáknak sokaságáról meg az öreg örmény miséskönyvrül, a’
40 23| meg és tsak a’ legokosabb öreg egérnek jusson néha napján
41 23| Könnyen repülök, mert az öreg embernek kopik a’ lába,
42 24| facipőcsináló igen tisztes ábrázatú öreg ember volt és kis csákányával
43 24| alkalmasint szorította.~A kis öreg most még jobban nevetett.
44 24| örömest! - szólt a vidám kis öreg barátságosan. - Én azt a
45 24| beszédem, - mosolygott az öreg bácsi. - Roppant nevetségesnek
46 24| ifjú uram! - nevetett a kis öreg. Nézz ide!~Azzal kaftánja
47 24| lábokkal vesződnek.~Szólt az öreg és megint nevetett. Én pedig
48 24| csészéket, a szürke kis öreg így kezdett mesélni:~- Én
49 24| cigányt, Hasszán, - szólt az öreg keményen. - Én immár régtől
50 24| mesélt tovább a falábú öreg. Este lett, szép holdas
51 24| elébe és átnyújtott neki egy öreg pecsétes levelet.~Fölöttébb
52 25| tisztességesek, - szólt az öreg lelkipásztor. - De az is
53 26| elfojtani a halk éljent. Az öreg János pedig egy ősi oltárán
54 27| szomszéd asztalnál egy csöndes öreg bácsi ült a pohár mellett.
55 27| nyelvtudósát. Szép, sima összakálú öreg úr volt. Barna bőréről itélve
56 27| tudtam, hogy kicsoda az én öreg szomszédom.~Meglepett, mikor
57 27| akkor. Ez a világlátott öreg irígységgel és érdeklődéssel
58 27| fásultat, az egykedvűt. Az öreg pap észrevette kelletlen
59 27| a libanoni cédrusig.~Az öreg most rágyújtott egy furcsa,
|