Rész,  Fej.

3001   18|                          mindent megemészt a tűz.~A püspök pedig fölméne a hegyre
3002   18|                            A püspök pedig fölméne a hegyre az ő papjaival, aranyos
3003   18|                    Nicolositól háromszáz méterre, a láva szélén, kiterjesztette
3004   18|                           Agata fátyolát. Énekelt a sok pap, füstöltek a gyertyák,
3005   18|                      Énekelt a sok pap, füstöltek a gyertyák, a forró szél lobogtatta
3006   18|                        pap, füstöltek a gyertyák, a forró szél lobogtatta azt
3007   18|                         forró szél lobogtatta azt a kis fakó rongyot, a hegy
3008   18|                           azt a kis fakó rongyot, a hegy pedig bömbölt, okádta
3009   18|                        hegy pedig bömbölt, okádta a lángot és a hamuzápor vastag
3010   18|                       bömbölt, okádta a lángot és a hamuzápor vastag szürke
3011   18|                          szürke burokkal vonta be a skófiumos pluviálékat.~Ennekutána
3012   18|                pluviálékat.~Ennekutána hazamentek a monsignore és a tisztelendő
3013   18|                        hazamentek a monsignore és a tisztelendő urak. Ők elkövettek
3014   18|                       mint még soha. Egy tűz lett a világ. Ahova a szem látott,
3015   18|                           tűz lett a világ. Ahova a szem látott, minden vakító
3016   18|                     vakító fényesség volt, mintha a tenger lánggá változva elfoglalta
3017   18|                           carabinierek vágtattak; a prefektus elrendelte, hogy
3018   18|                        prefektus elrendelte, hogy a faluból ki kell költöznie
3019   18|                      éjfélig egy kő sem marad ott a helyén.~Don Marzio még többet
3020   18|                        Marzio még többet mondott. A rettenetes lávamennyiségek
3021   18|                   bosszantó, de örvendetes dolog. A bolond tűzokádóhegy hirtelen
3022   18|                meggondolta magát és elsötétedett. A láva még piroslott az éjszakában;
3023   18|                       piroslott az éjszakában; de a kráterből nem szökött többé
3024   18|                          reggel jámborul pipázott a hegy, bodor, fehér felhőcskéket
3025   18|                           esztendeig mérgesítette a turistákat, akik a tájékon
3026   18|                   mérgesítette a turistákat, akik a tájékon jártak, látni egy
3027   18|                        füstöt; de hiába jártak. - A lávafolyó pedig szépen megállott
3028   18|                            Don Marzio könyvet írt a század e legnagyobb Etna-kitöréséről.
3029   18|                    Tömérdek fontos adat van ebben a munkában. Én, sajnos, keveset
3030   18|                         oldalokat foglal el benne a számok serege. Ami azonban
3031   18|                         azonban nem gátolja, hogy a család méltán ne tekintse
3032   18|                        tekintse büszkeségének ezt a kötetet és szerzőjét.~Ezt
3033   18|                  szerzőjét.~Ezt onnan tudom, mert a hajón együtt utaztam Nápolyig
3034   18|                          folyvást őrjöngve szidta a vén róka Crispit, de lucidum
3035   18|                           szentelt egy-két percet a családi büszkeségnek is.~-
3036   18|                            És mit mond Don Marzio a Santa Agata fátyolára? -
3037   18|                           ily nyugodt pillanatban a bősz politikust.~Válaszul
3038   18|                         bősz politikust.~Válaszul a kitünő fiatal természettudós
3039   18|                       curriculum vitaejét kaptam, a lehető legerősebb Crispi-szidásokkal
3040   18|                          hogy mit mond öcsém arra a babonára?... Mert ő liberális.
3041   18|                   imádságában ezer átokkal illeti a haza hóhérjának fejét...
3042   18|                          uram, ő azt mondja, hogy a fátyolt mégis célszerű minden
3043   18|                     fekete emberem így deklamált, a Lipari szigetek mögött még
3044   19|                      homok került volna közéje és a szemem közé. A vékony újságpapirost
3045   19|                          közéje és a szemem közé. A vékony újságpapirost oly
3046   19|                          micsoda nyelven olvasok.~A tíznapos Temps végre kicsúszott
3047   19|                   tíznapos Temps végre kicsúszott a kezemből. Egy darabig még
3048   19|                         Egy darabig még hallottam a vizek zsongását, a gőzgép
3049   19|                      hallottam a vizek zsongását, a gőzgép egyforma, érces zörejét,
3050   19|                       ketyegése. Aztán elaludtam.~A tenger jó éles, tiszta levegőjétől
3051   19|                           az összeráncigált ideg, a hurutos gyomor - egyszeriben
3052   19|                      egyszeriben helyreigazítódik a világ legkonzervatívabb
3053   19|                         legkonzervatívabb helyén, a tengeren, mely ma is olyan,
3054   19|                            mely ma is olyan, mint a teremtéskor vala. És aranykorbeli
3055   19|                    egészséges emberré válik rajta a keserű katarrhusos, a lankadt
3056   19|                       rajta a keserű katarrhusos, a lankadt neuraszténiás. Eszik
3057   19|                         Egyszerre lerántják rólam a pokrócot s egy ijedt hang
3058   19|                        egy ijedt hang azt kiáltja a fülembe:~- Al fogo!~Emberségemre
3059   19|                         mondom, csúnya egy szó ez a velencés szájjal ejtett
3060   19|                   szárazföldtől.~Captain Marryat, a vizi Marlitt, műveihez folyamodjanak
3061   19|                       műveihez folyamodjanak azok a tisztelt olvasóim, akik
3062   19|                      tisztelt olvasóim, akik most a hajóégés s a riadalom leírását
3063   19|                            akik most a hajóégés s a riadalom leírását várják
3064   19|                           Az emberek vad tódulása a lépcsőkön, a jajveszékelés,
3065   19|                         vad tódulása a lépcsőkön, a jajveszékelés, a pőre alakok,
3066   19|                       lépcsőkön, a jajveszékelés, a pőre alakok, a födélzeten
3067   19|                     jajveszékelés, a pőre alakok, a födélzeten a rohanás, a
3068   19|                         pőre alakok, a födélzeten a rohanás, a holdvilágtól
3069   19|                           a födélzeten a rohanás, a holdvilágtól fehér égen
3070   19|                       fekete apostoli keresztjei, a dörömbölő gőzszivattyú,
3071   19|                     gőzszivattyú, herr Bliemchen, a hajó elmaradhatatlan dräsnerje,
3072   19|                        skatulyát akar megmenteni, a hegyeskönyökű missek, akik
3073   19|                          missek, akik ájuldoznak; a sziciliai parasztasszonyok,
3074   19|                  sziciliai parasztasszonyok, akik a Madonnát kórusban hívják
3075   19|                     kórusban hívják segítségül és a hajóstiszt urak, akik belül
3076   19|                          kicsit ijedve - már csak a Triesztben váró «orr» miatt
3077   19|                        volna ki.~Ezért hát inkább a saját félelmemről beszélek.
3078   19|                         önök is mind tapasztalják a rémület pillanatában. Ez
3079   19|                          rémület pillanatában. Ez a rettentő ütés megzsibbasztott
3080   19|                           egy óra alatt. Pedig ez a hihetetlenül gyors munkája
3081   19|                        gyors munkája kitűnő volt, a logikának igazi remeke;
3082   19|                      épületének számtalan atomját a következetesség erős szálai
3083   19|                     szálai fűzték egybe. Csak épp a sémáját rajzolom ide. «Ej,
3084   19|                      lehet komoly tűzvészről szó. A percenként hektoliterek
3085   19|                       százait ontó gőzszivattyúk, a vasközfalak... De hátha
3086   19|                          baj van?... Gyanús, hogy a cameriere fölverte az utasokat
3087   19|                      utasokat álmukból. Ez csakis a kapitány parancsára történhetett.
3088   19|                          parancsára történhetett. A kisebb tüzeket titkolni
3089   19|                         semmi gyulékony portékát. A kapitány tegnapelőtt az
3090   19|                    riasztott föl bennünket, hanem a közmondásos ostobaságú Checo,
3091   19|                     közmondásos ostobaságú Checo, a harmadik, aki bizonyosan
3092   19|                          már részem különbben is, a Fekete-tengeren, egy török
3093   19|                         fegyelmes legénység... Ez a fogo szót sem érdemel. De
3094   19|                    menjünk nézni... mert érdekes.~A következő percben már fönn
3095   19|                           percben már fönn voltam a födélzeten és a zűrzavar
3096   19|                       fönn voltam a födélzeten és a zűrzavar közepett versenyt
3097   19|                       közepett versenyt kiabáltam a tisztekkel, a camerierekkel: «
3098   19|                           kiabáltam a tisztekkel, a camerierekkel: «Ma non c’
3099   19|                         cikkely - megvallom, hogy a hősiség kellemes, meleg
3100   19|                         egy kicsit jobban ismered a helyzetet, mint ezek a szegény
3101   19|                    ismered a helyzetet, mint ezek a szegény halálra vált nők
3102   19|                          halálra vált nők és ezek a most először tengeren járó
3103   19|                          tudsz, épp így tördelnéd a kezedet, épp így szaladoznál,
3104   19|                    tizenkilenc éves korodban azon a török gőzyachton.»A hiúság
3105   19|                          azon a török gőzyachton.»A hiúság azonban fölülkerekedett
3106   19|                         édes dolog. És folytattam a kiabálást, a francia család
3107   19|                           folytattam a kiabálást, a francia család felé fordulva:~-
3108   19|                         azonban torkomba fojtotta a frázist a rémület. Egyszerre
3109   19|                       torkomba fojtotta a frázist a rémület. Egyszerre valami
3110   19|                           csapott föl az égre, le a hajóra és a tengerre. Seregeknek
3111   19|                           az égre, le a hajóra és a tengerre. Seregeknek ura!
3112   19|                     Gyomromat ismét megboxolta az a láthatatlan ököl.) Ez hát
3113   19|                           az egyedülvalóságnak az a kietlen érzése, mely a félelem.
3114   19|                         az a kietlen érzése, mely a félelem. Borzasztó magányosság.
3115   19|                         gondol többé senki. Süket a világ... nem hall engemet.
3116   19|                             nem hall engemet. Vak a világ... nem lát engemet.
3117   19|                        nem lát engemet. Szívtelen a világ... nem könyörül rajtam.
3118   19|                   árvaságban, elhagyottan, mintha a világtér közepén suhannék
3119   19|                        tudtával vigyorog rám, ő - a Halál.~Ily pillanatokban
3120   19|                            Ily pillanatokban hajt a valaki, a társ után vágyódás
3121   19|                      pillanatokban hajt a valaki, a társ után vágyódás ösztöne
3122   19|                         ne, csak egyedül ne... Ez a gondolat kavarog fejünkben
3123   19|                         bennünk minden okosságot. A szalmaszálhoz kapkodó fuldoklónak
3124   19|                       példája sarkalatos igazság. A vízben vergődő is a valakit
3125   19|                      igazság. A vízben vergődő is a valakit keresi immár félig
3126   19|                   öntudatlanul tapogató kezével s a szalmaszál, a forgács néki
3127   19|                           kezével s a szalmaszál, a forgács néki az, aki vele
3128   19|                           az, aki vele van, mikor a Halál feléje nyúl.~Ilyenkor
3129   19|                       hatásokra van szükség, hogy a logika gépét ismét megindítsa.
3130   19|                       hányadszor pillantottam meg a félelemnek e percében az
3131   19|                           villamos fényvetőt, míg a józan ész ismét megszólalt
3132   19|                          lámpa és arra való, hogy a tisztek lássák a födélzetet.»
3133   19|                       való, hogy a tisztek lássák a födélzetet.» Erre a magányosság
3134   19|                        lássák a födélzetet.» Erre a magányosság érzése azonnal
3135   19|                   ostobaságomon.~- Szíveskedjenek a szalonba menni, hölgyeim
3136   19|                        hölgyeim és uraim! - szólt a kapitány és lejött a parancshídról. -
3137   19|                        szólt a kapitány és lejött a parancshídról. - Náthát
3138   19|              parancshídról. - Náthát kapnak ebben a hideg éjtszakában. Tanácslom,
3139   19|                     Tanácslom, igyanak teát.~- És a tűz? - kiáltott egy nagy
3140   19|                 eloltottuk. Egynéhány varrógépnek a gyékényburkolata gyulladt
3141   19|                     gyékényburkolata gyulladt meg a magazinban... Checo, nekem
3142   19|                        Checo, nekem grogot hozzál a konyháról.~Mondá a comandante
3143   19|                         hozzál a konyháról.~Mondá a comandante s aztán a szalonban
3144   19|                        Mondá a comandante s aztán a szalonban puskaporszállítmányok,
3145   19|                    éjszakán még soká gondolkoztam a félelem mivoltáról s azóta
3146   19|                           cselekszik egyebet, aki a bölcselkedést meddő, hiábavaló
3147   19|                         hiábavaló dolognak itéli.~A félelem az egyedüllét abszolut
3148   19|                       érzése. Nagy veszedelmekben a társ, a segítő után való
3149   19|                       Nagy veszedelmekben a társ, a segítő után való görcsös
3150   19|                         lep meg; nem bírjuk tűrni a magányosságot, mely üres
3151   19|                             Ez egyszer rád került a sor. Többé nincsen szó másról,
3152   19|                         csakis rólad. Magad vagy; a te éned száll szembe a romlással.»
3153   19|                            a te éned száll szembe a romlással.» És az önzés,
3154   19|             egyedülvalóságból, amelyben nincs ott a más, aki még mindig az édes
3155   19|                         reménység. Nem igaz, hogy a halálra itélt vívódása már
3156   19|                        halálra itélt vívódása már a siralomházban kezdődik.
3157   19|                        siralomházban kezdődik. Az a nyomorult ugyan már érzi,
3158   19|                            hogy el van szigetelve a világtól, hogy ő az, maga,
3159   19|                          még vele vannak az őrök, a gyóntató, a falak, a bútorok,
3160   19|                       vannak az őrök, a gyóntató, a falak, a bútorok, a legyek,
3161   19|                        őrök, a gyóntató, a falak, a bútorok, a legyek, az ablakon
3162   19|                     gyóntató, a falak, a bútorok, a legyek, az ablakon bebólingató
3163   19|                     ablakon bebólingató lombok és a szivarok. A nagy, a végső
3164   19|                 bebólingató lombok és a szivarok. A nagy, a végső egyedülvalóság
3165   19|                     lombok és a szivarok. A nagy, a végső egyedülvalóság csak
3166   19|                        kezdődik az udvaron. Mikor a pap utolszor nyomja az elitélt
3167   19|                          nyomja az elitélt ajkára a feszületet aztán elfordul,
3168   19|                   elfordul, még mindig nem teljes a magányosság, csak növekedett.
3169   19|                      végső fokát akkor sem, mikor a delinkvenst már a hóhérlegények
3170   19|                           mikor a delinkvenst már a hóhérlegények kötözik...
3171   19|                        végtelenné, mikor fönt áll a zsámolyon és szeme előtt
3172   19|                        láthatatlan kéz lebocsátja a hurkot... Ebben a másodpercben
3173   19|                      lebocsátja a hurkot... Ebben a másodpercben tekintete könyörögve
3174   19|                       tekintete könyörögve keresi a valakit és megtalálja vagy
3175   19|                         hozzá. Sokszor láttam ezt a pillantást, - bár ne láttam
3176   19|                     Egyszer engemet választott ki a valakinek és mint tőrdöfés
3177   19|                         mint tőrdöfés verte által a szívemet.~A horror solitudinis
3178   19|                           verte által a szívemet.~A horror solitudinis törvényét
3179   19|                     dologban egyaránt. Vajjon nem a magányosság nyomasztó érzése
3180   19|                        először kellett kiállanunk a médiumra, hogy fölmondjuk
3181   19|                         médiumra, hogy fölmondjuk a leckét; s midőn először
3182   19|                           Ugyan ki az ördög félne a párbajtól? Az ember igazán
3183   19|                      nélkül is nyugodtan szivaroz a kocsiban, míg kiérünk Rákos-Palotára;
3184   19|                        Rákos-Palotára; és nem ver a szíve sebesebben, mikor
3185   19|                           szíve sebesebben, mikor a pisztolyokat töltik. De
3186   19|                     pisztolyokat töltik. De mikor a segédek félrevonulnak, mi
3187   19|                félrevonulnak, mi pedig kisétálunk a leszúrt pálcáig s fölhajtjuk
3188   19|                      leszúrt pálcáig s fölhajtjuk a kabátunk gallérát, hogy
3189   19|                           kabátunk gallérát, hogy a fehér ing ne kinálkozzék
3190   19|                          embert, aki ezt tagadja.~A törvény helyességét talán
3191   19|                megfordítva szintén megáll. Vagyis a fizikai magányosság megfélemlítő.
3192   19|                         magányosság megfélemlítő. A gyermek fél, ha egyedül
3193   19|                           fél, ha egyedül hagyták a szobában; és meglágyul a
3194   19|                          a szobában; és meglágyul a legkeményebb férfiszív is,
3195   19|                      életnek semmi nyoma. Óh, nem a sivatag ilyen rettentő,
3196   19|                        rettentő, sem az erdő, sem a tenger... Amíg egy csillag
3197   19|                    csillag hunyorog az égen, amíg a szél söpri a fövenyt, ameddig
3198   19|                           égen, amíg a szél söpri a fövenyt, ameddig falevél
3199   19|                       torlódik, férfi nem félhet. A fény és a zaj még mindig
3200   19|                       férfi nem félhet. A fény és a zaj még mindig valaki. De
3201   19|                        Nem tudom, mutatkozik-e ez a tünemény minden emberéletben;
3202   19|                           szégyelli megvallani. - A Balkán-félszigeten kóborolva,
3203   19|                      napszállatkor egyet sétáltam a buckák között. Jó messze
3204   19|                            Jó messze ballagtam el a karakoltól. Egyszerre azon
3205   19|                        hogy rám esteledett s hogy a négy-öt óra járásnyira lévő
3206   19|                       addig fogalmam sem volt. És a sötétség egyre sűrűbb lett.
3207   19|                           és íme, mégis megrohant a magányosság érzése: a sötétség,
3208   19|                   megrohant a magányosság érzése: a sötétség, a csönd és az
3209   19|                   magányosság érzése: a sötétség, a csönd és az iránytévesztés,
3210   19|                          és az iránytévesztés, ez a három fizikai hatalommal
3211   19|                        mintha kergetne valami. De a józan ész visszatartott:
3212   19|                       hátha még messzebb szaladok a karakoltól. Megálltam és
3213   19|                     hallgattam szívem verését. Ez a kis élő hang fölbátorított.
3214   19|                         messziségből egy szózat s a homok tompán dongott a vágtató
3215   19|                          s a homok tompán dongott a vágtató ló patkói alatt.
3216   19|                          vágtató ló patkói alatt. A hű Musztafa egynéhány perc
3217   19|                   mellettem volt. Homlokom fázott a jéghideg verejtéktől. Kis
3218   19|                  gyermekkorom óta először éreztem a testi félelmet, magányosságtól
3219   19|                 elmélkedtem az egyedülvalóságról, a félelemről, mikor a keresztyén
3220   19|            egyedülvalóságról, a félelemről, mikor a keresztyén világ apraja,
3221   19|                      apraja, nagyja mind összebúj a szeretetnek fészkében és
3222   19|                       édes dobogása hirdeti, hogy a nyugalom, a bátorság, a
3223   19|                         hirdeti, hogy a nyugalom, a bátorság, a vidámság, a
3224   19|                           a nyugalom, a bátorság, a vidámság, a boldogság csak
3225   19|                           a bátorság, a vidámság, a boldogság csak ott lehet,
3226   20|                           kötötte össze Európával a páros érc-szál, a vasút
3227   20|                       Európával a páros érc-szál, a vasút és hetenként csak
3228   20|                   hetenként csak kétszer érkezett a várnai Lloyd-gőzös, hozván
3229   20|                        várnai Lloyd-gőzös, hozván a nyugati postát.~Nagy portéka
3230   20|                  nyomtatott papiros révén is. Ezt a papirost otthon írták, otthon
3231   20|                   nyomtatták teli; drágalátos hát a tinta, a festék nyoma; csodálatos
3232   20|                           drágalátos hát a tinta, a festék nyoma; csodálatos
3233   20|                        nyoma; csodálatos közelség a messzeségben; szívet megindító
3234   20|                    messzeségben; szívet megindító a jó újságíró-pajtás firkája,
3235   20|                     újságíró-pajtás firkája, hogy a Kispipa még mindig virágzik
3236   20|                     Kispipa még mindig virágzik s a hírlap leghátsóbb borgis
3237   20|                     borgis cikkelye, mely szerint a ditrói gimnázium sérelmeket
3238   20|                         szenved oláh részről.~Hát a boldog, akinek az adatott
3239   20|                        várjuk.~Hétfőn és pénteken a postát várni rendes foglalkozás
3240   20|                          emigránsok kezdték lesni a Pest-fogadó előtt, mikor
3241   20|                       mindig magyarok gyülekeztek a régi ház kapujában, postaérkezés
3242   20|                       valami hazafias kötelesség.~A Lloyd-gőzös, ha a Fekete-tengeren
3243   20|                     kötelesség.~A Lloyd-gőzös, ha a Fekete-tengeren nem volt
3244   20|                         felé juthatott kézhez.~De a várakozó magyarok kaszinója
3245   20|                          volt. Elsőnek vonult föl a jó Széchenyi basa - a gyülekezet
3246   20|                         föl a jó Széchenyi basa - a gyülekezet hallgatagon megválasztott
3247   20|                       letelepedett egy nádszékre, a kapu előtt. Aztán következett
3248   20|                          előtt. Aztán következett a perai magyar kolónia, majd
3249   20|                        perai magyar kolónia, majd a Héttoronyból, újpestnyi
3250   20|                      vártak hetenként két levelet a hazából, de mégis mindig
3251   20|                           szeretik egymást.~Ennek a gyülekezetnek mindig megvolt
3252   20|                      gyülekezetnek mindig megvolt a maga folytatása: egész tábor
3253   20|                        vesztegeljenek itt hiába - a magyarok miatt. Minden jó
3254   20|                           jó lélek kitisztíttatta a cipőjét, a kereskedők kávét
3255   20|                         kitisztíttatta a cipőjét, a kereskedők kávét ittak,
3256   20|                   kereskedők kávét ittak, fogyott a masztiksz, mi pedig, szép
3257   20|                 fölösleges faktorok is elegyedtek a sokadalomba: bömbölő halárusok,
3258   20|                     veteményeken akartak túladni. A jó basa ezeket is megkímélte
3259   20|                         basa ezeket is megkímélte a csalódástól. Postaérkezés
3260   20|                   megvetette az egész társaságot.~A Csapkin Jóska.~Isten a lelkem,
3261   20|                            A Csapkin Jóska.~Isten a lelkem, máig sem tudom,
3262   20|                         hogy olyan legény, akinek a fehérnép körül szerencséje
3263   20|                   fehérnép körül szerencséje van. A Jóskára e második értelmében
3264   20|                           értelmében ragasztották a csúfoló Csapkin-nevet. Keserves
3265   20|                          Keserves gúnyolás! Canis a non canendo. Uram Jézus,
3266   20|                        Jézus, mi köze lehet ennek a hetvenesztendős, törődött
3267   20|                      élhetetlen, együgyű gyermek!~A forradalom vihara sodorta
3268   20|                      forradalom vihara sodorta ki a Keletre. Honvéd volt, maga
3269   20|                          deres szakála reszketett a nevetéstől. Másoktól hallottam,
3270   20|                    Amolyan őrmesteri rangot visel a világegyetemben. És nem
3271   20|                   nevették zagyvalék beszédét. De a postaváráson mégis mindig
3272   20|                           mégis mindig megjelent. A magyarság vitte oda? Hát
3273   20|                          nemzete, mikor megvénült a bujdosásban?~Nem, a Csapkin
3274   20|                     megvénült a bujdosásban?~Nem, a Csapkin Jóska csak megvetni
3275   20|                      Jóska csak megvetni jött ezt a nagy úri kompániát. Ezt
3276   20|                           nagy úri kompániát. Ezt a balgatag csődületet, mely
3277   20|                   csődületet, mely azt lesi, hogy a sikátorból előbukkanjon
3278   20|                       ereje. Többnek érezte magát a gyarlóknál, akiket ily potomság
3279   20|                           egyik fele kap levelet, a másik nem. Az egyik fél
3280   20|                           fél milliom és milliom; a másik csak egyetlen egy,
3281   20|                     egyetlen egy, ő, tehát különb a többségnél. (Hej, az arisztokrataság
3282   20|                       Ismerősei?~- Senki!~Mindezt a nagy magányosság szomorú,
3283   20|                       dölyfösségével mondotta.~És a postavárók között olyan
3284   20|                           közé kerül.~Néha késett a hajó és mi türelmetlenkedtünk.
3285   20|                       Csapkin Jóska ilyenkor volt a legboldogabb. Ilyenkor érezte
3286   20|                     gyöngeségünkben. Megveregette a vállunkat és a szemünk közé
3287   20|                       Megveregette a vállunkat és a szemünk közé nevetett nagy
3288   20|                            ha valaki levelet vár!~A tábor a levélhordó jöttére
3289   20|                       valaki levelet vár!~A tábor a levélhordó jöttére mindig
3290   20|                          fölzajgott; aztán, mikor a táska kiürült, nagy csöndesség
3291   20|                   csöndesség lőn. Kiki belemerült a maga levelébe.~Ilyenkor
3292   20|                           maga levelébe.~Ilyenkor a Csapkin Jóska diadalmaskodott.
3293   20|                           Hé, zsidó, tisztítsd ki a csizmámat! Te meg, kavedsi,
3294   20|                   masztikszos!~Ha fölpillantottam a levélről, szemem a Jóska
3295   20|                fölpillantottam a levélről, szemem a Jóska bárgyú, csúfolódó
3296   20|                    találkozott. «Szegény!» mondta a pillantás, «te kapsz levelet!»~
3297   20|                          levelet?~- Soha!~- No de a fiatalságában, otthon, tudja
3298   20|                         afféle szerelmes levelet?~A Csapkin Jóska elpirult.
3299   20|                     százszorosan éreztem, hogy ez a pirulás kín, mert ez az
3300   20|                         remegése visszautasította a gyanúsítást.~Egy nap aztán
3301   20|                          hallatlan dolog történt. A konzulság postása, vén bús
3302   20|                          postása, vén bús magyar, a táskája fenekéről előkotort
3303   20|                          előkotort egy levelet és a rengeteg hatást várók fontoskodásával
3304   20|                           leveleinket. Mindnyájan a Jóskára meredtünk.~A Jóska
3305   20|                   Mindnyájan a Jóskára meredtünk.~A Jóska ábrázata fehér lett.
3306   20|                      mintha le akarná tagadni ezt a szörnyüséget, ezt a szégyent,
3307   20|                           ezt a szörnyüséget, ezt a szégyent, ezt a lehetetlenséget.~-
3308   20|                 szörnyüséget, ezt a szégyent, ezt a lehetetlenséget.~- Ez valami
3309   20|                       hang.~- Nem, kérem, - szólt a postás. - A levél Európából
3310   20|                        kérem, - szólt a postás. - A levél Európából jő, tessék
3311   20|                     Európából jő, tessék megnézni a bélyegét.~Csapkin Jóska
3312   20|                           bélyegét.~Csapkin Jóska a levél után nyúlt. Csak vérpadon
3313   20|                   mozdulatát. Aztán zsebre gyűrte a papirost és elrohant, mint
3314   20|                         három-négy postavárás. De a Jóska nem mutatkozott többé.
3315   20|                           hét múlva belebotlottam a jükszek kaldyrymon, a Galatából
3316   20|               belebotlottam a jükszek kaldyrymon, a Galatából Perába vivő meredek
3317   20|                           volt valami rossz abban a levélben?~A Csapkin Jóska
3318   20|                           rossz abban a levélben?~A Csapkin Jóska most egy kétségbeesetten
3319   20|                     hangján; és elővette zsebéből a levelet, bizonyítani, hogy
3320   20|                        Nem láttam őt többé.~Mikor a következő nyáron lementem
3321   20|                         következő nyáron lementem a fenerbagcsei fürdőre, postaváráskor
3322   20|                           postaváráskor beszélték a magyarok, hogy a Csapkin
3323   20|                        beszélték a magyarok, hogy a Csapkin Jóska már rég meghalt.~
3324   20|                        rég meghalt.~Mi volt abban a levélben?~Nem tudni. Némelyek
3325   20|                           Budapestről elküldetett a szegénynek egy levelet,
3326   21|                                                   A LEVELES LÁDÁBÓL.~
3327   21|                           kék szemednek könyveit, a’ mért nem jöhetél te is
3328   21|                            de inkább tégy hálákat a mi kedves Apánk Urunknak,
3329   21|                         mi kedves Apánk Urunknak, a’ ki bölts felgondolásával
3330   21|                  Tisza-Eszlárról Pest’ várossába. A jó homokonn még tsak menénk
3331   21|                      menénk valahogyann, de mikor a’ Borsodi fekete föld sara
3332   21|                          fekete föld sara megfogá a’ kerekeket, nem tréfálkozék
3333   21|                  kerekeket, nem tréfálkozék többé a’ Kirurgus sem, hanem jajgatni
3334   21|                        hanem jajgatni kezde, hogy a’ Méltóságos Úr nékie vesztére
3335   21|                          vala, mikor reá bízá ezt a’ szerentsétlen Mentorságot.
3336   21|                         Hatvan mellett kezdődött, a’ hol a’ hintót immáron négy
3337   21|                         mellett kezdődött, a’ hol a’ hintót immáron négy ökör
3338   21|                        immáron négy ökör vontatá, a’ társzekér elejébe pedig
3339   21|                         igy is megfeneklettünk és a Jágert bé kellete küldeni
3340   21|                         igavonó barmot szerezzen. A betsűletes Jó’sef nagy gázoló
3341   21|                     gázoló Stiblijeivel vága neki a’ saraknak; de reánk is esteledék
3342   21|                           hogyan siránkozik hátul a’ társzekerenn a tóth szakáts,
3343   21|                  siránkozik hátul a’ társzekerenn a tóth szakáts, a’ ki maga
3344   21|                      társzekerenn a tóth szakáts, a’ ki maga marada ottan és
3345   21|                           marada ottan és rettege a’ bojnyikoktól. (Mongyák,
3346   21|                  találkoznak ez vidéken effélék.) A’ Kirurgus pedig, bátor kellő
3347   21|                           csak nevetek, de elméne a’ kedvem a’ tréfától, mikor
3348   21|                      nevetek, de elméne a’ kedvem a’ tréfától, mikor sűrű fekete
3349   21|                         nem tére vissza Hatvanból a’ Bivalyosokkal. «C’étoit
3350   21|                          Éjfélre járt az idő, míg a’ hintót bé tudták vontatni
3351   21|                      tudták vontatni Hatvanig; de a’ társzekeret ott kelle hagynunk
3352   21|                            mert nem vala barmunk, a’ kivel kimozdíthattuk volna
3353   21|                        kivel kimozdíthattuk volna a’ kátyúból. Igy lőn, hogy
3354   21|                     panaszkodnom; mert Hatvanbann a Főtiszteletű Plébános úr
3355   21|                     házába, itt Pestenn pediglen, a’ hová másnap este jutánk,
3356   21|                           az Arany Sas fogadóban, a’ Hatvani kapu táján, vis-ŕ-vis
3357   21|                     Hatvani kapu táján, vis-ŕ-vis a’ Borbélyok’ Oskolajokkal,
3358   21|                      Oskolajokkal, vagyon minden, a’ mit Úri Ember kivánhat:
3359   21|                           is kell főzetnem (bátor a Matyi bosporosa és levelensültje
3360   21|                     levelensültje mégis csak jobb a’ Pest városi kosztnál).~
3361   21|                     kosztnál).~Reggel körülnézénk a’ városbann. Te, édes Hugotskám,
3362   21|                      mostan nem lehet jutni, mert a’ hajóhidat már Ádventben
3363   21|                         már Ádventben fölszedék s a’ Duna tegnap olta úgy zajlik,
3364   21|                      tegnap olta úgy zajlik, hogy a’ tsónakosok ötven aranyért
3365   21|                   Visite-be, mert itt így rendeli a szokás; elmenék tehát mise
3366   21|                        tehát mise utánn, (mellyet a’ Barátok’ Templomábann hallgaték
3367   21|                     hallgaték Isteni félelemmel,) a’ Hetzbe, melly a Hatvani
3368   21|                     félelemmel,) a’ Hetzbe, melly a Hatvani kapun túl vagyon,
3369   21|                         Hatvani kapun túl vagyon, a Beleznayak kastéllya mögött.
3370   21|                    Hugotskám, hogy ez inkább tsak a’ pénz kitsalására való szemfényvesztés,
3371   21|                        való szemfényvesztés, mert a’ Hetz-mester drága ritka
3372   21|                         veszendőbe menni. Mihelyt a’ Szelindekek lehasíták a’
3373   21|                          a’ Szelindekek lehasíták a’ Medve fülét s mihelyt a’
3374   21|                          a’ Medve fülét s mihelyt a’ fene Bölény felöklele eggy
3375   21|                          eggy Farkast, eléjövének a Hetzes legények és tüzes
3376   21|                        tüzes vas rudakat tártának a’ vadak közzé, hogy ne tégyenek
3377   21|                         egymásban több kárt. Mire a’ bestiák meghunyászkodtak
3378   21|                       bestiák meghunyászkodtak és a sarokba kotródtak. A’ Publikum,
3379   21|                           és a sarokba kotródtak. A’ Publikum, főképpen a’ Dámák,
3380   21|                  kotródtak. A’ Publikum, főképpen a’ Dámák, hiába kiabálták,
3381   21|                        kiabálták, hogy ez tsalás; a’ Hetz-mester azt felelte,
3382   21|                           hogy tessenek elfáradni a délutáni viadalra, mikor
3383   21|                        mondja, hogy holnap lészen a nagy massacrirozás.~De ez
3384   21|                        azt kérdezed, hogy mi volt a’ Lotti Nénénk múlatságával.
3385   21|                        nem indúltatok útnak ebben a’ gonosz téli időben. Lotti
3386   21|                           tselekszi, mert az esze a’ múlatságonn jár, temérdek
3387   21|                          házába gyülekezni és ime a’ halászok még elé sem hozák
3388   21|                        halászok még elé sem hozák a’ Vizát, a’ kit akkorának
3389   21|                           elé sem hozák a’ Vizát, a’ kit akkorának igérének,
3390   21|                     akkorának igérének, hogy mind a százhatvan vendég jól lakozhatik
3391   21|                           nagy készülődésben vala a’ szegény Tante, hogy még
3392   21|                         kandikáltak ki az ajtón, ‘a hajok tsupa papillote, Kusshändcheneket
3393   21|                          van Monsieur Schwammerl, a’ Bétsi Coffeur, a’ ki már
3394   21|                     Schwammerl, a’ Bétsi Coffeur, a’ ki már mostan foga a’ nagy
3395   21|                    Coffeur, a’ ki már mostan foga a’ nagy munkába, hogy kontyokat
3396   21|                         és lisztezze. Menék tehát a’ zűrzavarnak e’ fészkéből.
3397   21|                       tizenkét inasok viaszkolják a nagy szála pádimentomát;
3398   21|                          nagy szála pádimentomát; a’ kapubann pedig találkozám
3399   21|                         kapubann pedig találkozám a’ halászlegényekkel, a’ kik
3400   21|                  találkozám a’ halászlegényekkel, a’ kik lajtos szekérről hatan
3401   21|                       Apánk Urunk’ Fiskálissához, a’ ki messze kint lakik, az
3402   21|                         hogy hozzá menék, mert ez a’ kemény, dertzés ember jöttöm
3403   21|                          Audiat, schuwichsolja ki a’ tsizmámat.» Tudom, hogy
3404   21|                          hogy mostan, mikor immár a Frántz parasztság is felszabadúla,
3405   21|                        Gombos tsak azért tevé ezt a dolgot Tóni barátommal,
3406   21|                           Magyar ruhát visel.) De a szegény Nemes Ifjú kéntelen
3407   21|                          Nemes Ifjú kéntelen vala a Tyrannusnak engedelmeskedni
3408   21|                        szégyen szemre látám, hogy a Vorzimmerben szorgalmatosan
3409   21|               Vorzimmerben szorgalmatosan kefélli a’ tsizmát. Igaz, fejér glacé
3410   21|                  Schwammerlhez, kinek Offitzinája a Nagy-Híd-utzában vagyonn
3411   21|                         beszélének egyébről, mint a’ mi Nénénk Báljáról; sok
3412   21|                     várakozának, míg reájok kerül a’ sor. Várakoztam én is,
3413   21|                           Várakoztam én is, bátor a Monsieur három Legénnyel
3414   21|                            Hintómonn akarék menni a’ Bálba, de Herr Kommer,
3415   21|                            Bálba, de Herr Kommer, a’ fogadós tsak nevete és
3416   21|                   Nénénkhez; és tsudálkozám, hogy a’ térdig érő sárbann fel
3417   21|                   Bétsbenn is Hof-Ballon és vivém a’ Felséges Asszony Schleppjét -
3418   21|                  szégyen-szemre elbotlok! - de ez a Luxus a’ Néni házábann mégis
3419   21|                         elbotlok! - de ez a Luxus a’ Néni házábann mégis igazi
3420   21|                        mégis igazi surprise vala. A kapubann ollyan Portás szede
3421   21|                          gyanánt süvegelnéek meg. A vestibulumbann száz gyertya
3422   21|                        egyebet, mint koppantgatá; a’ nagy szálában pedig legalább
3423   21|                          reá sem ösmérheték vala; a’ két kitsiny Cousine pedig
3424   21|                           hát tsak belé elegyedek a’ nagy Uri sokaságba Szirmay
3425   21|                         Szirmay Antal Barátommal, a’ ki ama debonestáló tsizma-tisztítás
3426   21|                        bizonyos Kármán Jó’seffel, a’ ki, mondhatom, igen jeles
3427   21|                       nevezetű Magyar Gazettának, a’ mellyről addig nem hallék.
3428   21|                     tisztességes köntösse volt és a’ haját nem lisztezhették,
3429   21|                          Én eddig azt tudám, hogy a’ Magyar Skribler mind rongyos
3430   21|                           comme il faut Gavallér, a’ mi pedig tudását és gebildet
3431   21|                    látnivaló, hogy nem húzza soká a’ szegény. Mondám nékie,
3432   21|                       neheztele és mondá, hogy az a Typographus dolga a’ Hatvani
3433   21|                       hogy az a Typographus dolga a’ Hatvani utzában. Nem értem,
3434   21|                        adának. Eggy aranyat vetek a’ Hertz Dámára és ott hagyám
3435   21|                         kis halom sárga pénz vala a kártyán és a bankos öszverántzolá
3436   21|                      sárga pénz vala a kártyán és a bankos öszverántzolá szemöldökét,
3437   21|                         Kármán Jó’sef megrántotta a habitusomat: «Vegye le az
3438   21|                      megtselekvém s igy lőn, hogy a Pharao nemes Tudománnyában
3439   21|                       eggy marék aranyat vivék el a’ kis szobából, hijábann
3440   21|                           olly mordul szemöldökét a’ bankós.~Kimenénk ennek
3441   21|                     ifjuval eggy kitsiny szálába, a hol Lucie énekelt számos
3442   21|                           megemberelem magamat és a Clavierhoz ülék. A chčre
3443   21|                     magamat és a Clavierhoz ülék. A chčre cousine ama koránn
3444   21|                        énekelte; accompagnirozám, a’ jó Kármán pedig a kótát
3445   21|               accompagnirozám, a’ jó Kármán pedig a kótát forgatá. Édes Hugotskám,
3446   21|                      irígylem Tettes Kármán Urat, a’ ki járatos a’ Poesis szép
3447   21|                        Kármán Urat, a’ ki járatos a’ Poesis szép Mesterségébenn,
3448   21|                          éneklés. Bétsbenn hallám a’ férjfiúi Olasz Hof-Discant-Sängereket,
3449   21|                        jelessek. Hun tanulá eztet a chčre cousine, nem tudom;
3450   21|                        jure meritoque.~Következek a’ vatsora. Esmerősöm tsak
3451   21|                           z öreg Viza vala benne, a’ kit már dél’előtt láték
3452   21|                           kit már dél’előtt láték a’ Halászok vállán; jól lakozánk
3453   21|                         jól lakozánk belőlle mind a száz hatvanan, és még marada
3454   21|                    hatvanan, és még marada is sok a tselédeknek. A’ többi ritka
3455   21|                      marada is sok a tselédeknek. A’ többi ritka eledeleket
3456   21|                          kerüle eleven Ausztriga, a’ kit meg kell innya és vala
3457   21|                            Ajér, németül Auflauf, a’ mellyet kanállal esznek.
3458   21|                          borok utánn következének a’ lekötözött Frántz Champagnerek;
3459   21|                          az inasok kiszabadittyák a’ dugókat. Ezt is hallám
3460   21|                          az egéssz vendégség méne a’ nagy szállába. Eggy kicsit
3461   21|                     kicsit várakoznunk kelle, mig a’ lakájok lajtorjákra mászván,
3462   21|                     lajtorjákra mászván, elveszik a’ háromszáz gyertyák hamvát,
3463   21|                      Lucie kedves Hugómmal járám; a vis-ŕ-vis Szirmay Tóni vala,
3464   21|                          Uri pár: majd sorra jöve a’ lengyel tántz, a’ lancier,
3465   21|                      sorra jöve a’ lengyel tántz, a’ lancier, az ánglia,’ a
3466   21|                           a’ lancier, az ánglia,’ a steyer, a’ furlana és amaz
3467   21|                    lancier, az ánglia,’ a steyer, a’ furlana és amaz új Bétsi
3468   21|                         Hatvan alatt vártam volna a’ Bivalyokat, semhogy illy
3469   21|                        találtassam! Magyar táncz, a’ kit én is emberül járok,
3470   21|                         nem vala; tán azért, mert a’ Tseh musikusok nem vonják,
3471   21|                          utolsó Krampampuli utánn a’ Dámák hazamenésre gondolának.
3472   21|                        gondolának. Széledni kezde a’ vendégség; menék magam
3473   21|                     kivánván Asszony Nénénknek és a cousine Leány-Asszonyokkal
3474   21|                         Uri Dámáknak. Le is juték a’ garádicsonn; de mikor arra
3475   21|                 garádicsonn; de mikor arra került a sor, hogy gyaloghintómba
3476   21|                          legényem, egész éjtszaka a’ Pitvarban lakozván a’ tselédekkel,
3477   21|                    éjtszaka a’ Pitvarban lakozván a’ tselédekkel, ugy megkótyagosodott
3478   21|                           engemet odább vinni, de a’ maga lábánn állani sem
3479   21|                         bír. Gyalog gázolék tehát a’ Sasig, emberséges kalauzra
3480   21|                      becsületes német Bakterbann, a’ ki minden utza sarkán megállott
3481   21|                           végett. Térdig gázolván a’ sárbann, inkább mazur valék,
3482   21|                            midőn haza érkezém. És a’ Kirurgus, ki már reggeli
3483   21|                         reggeli kávéjáért zaklatá a’ fogadóbeli legényeket,
3484   21|                      bátyád~Kállay Péter.~(P. S.)~A jövő szombaton indulunk
3485   21|                      mondom el mindezeket, semmit a levelemben olvasnád. Mert
3486   21|              Nyíregyházára menő fuvarost találék, a’ ki ez irást viszi; de ki
3487   21|                          ez ollyan tsunya irás és a’ papiros gyűrődött, de a’
3488   21|                          a’ papiros gyűrődött, de a’ Speizban irom, fázik mind
3489   21|                         Speizban irom, fázik mind a’ tiz körmöm, és minduntalan
3490   21|                        tiz körmöm, és minduntalan a’ zsebembe kell rejtenem
3491   21|                   rejtenem levelemet mikor hallom a’ Lotti néni vagy a’ Kultsárné
3492   21|                         hallom a’ Lotti néni vagy a’ Kultsárné jöttét. Azt a’
3493   21|                          a’ Kultsárné jöttét. Azt a’ Frantzia levelet mint sejtheted
3494   21|                     persze azt hiszi szegény hogy a’ magam fogalmazása de biz
3495   21|                       magam fogalmazása de biz én a Briefstellerbül irtam ki
3496   21|                         ki mert nem lenne érdemes a’ fejemet törni mikor úgyis
3497   21|                       úgyis tsak itt akarom neked a’ szivem szerint meg mondani,
3498   21|                      azért is hogy le irjam neked a’ tennap előtti nagy bált
3499   21|                        Miklós is és képzeld nekem a szépet tette most jött ki
3500   21|                         szépet tette most jött ki a katonaságbul. Szeretném