Rész,  Fej.

   1    1|                                        I.~Az Úr 1620-ik esztendeje körül
   2    1|                  épületes házasságban élt az ő jó feleségével, Szoboszlai
   3    1|                Forgách Ferenc kardinális, az esztergomi érsek, vizitálni
   4    1|                   Istenedhez fordultál és az egyház szolgája akarsz lenni.
   5    1|                  ott, ahol a pogány török az úr és a mi szent vallásunkat
   6    1|          jászberényi plébános. És viselte az ő hivatalát buzgósággal
   7    1|                baccalaureus lőn, hazatért az ő atyjához, nemes Jászberény
   8    1|                csak világi hívságokon jár az esze. A helyett, hogy aquinói
   9    1|                  Kelemen, Kelemen, mondta az ő fiának, miért bíbelődsz
  10    1|           meghallotta, mind a két kezével az asztal szélébe kapaszkodott,
  11    1|                papocska csácsogó szájának az igazság csirizével való
  12    1|                  hazugság csirize, melybe az eretnek Dienes Péter, mikor
  13    1|              belőle még a füle sem, pedig az elég hosszú vagyon ő kemének.~
  14    1|            kemének.~És most Kelemen deák, az ő fia pro primo azt mondja,
  15    1|                  némán állott, még mindig az asztal szélébe kapaszkodván;
  16    1|             kapaszkodván; aztán egyszerre az égnek emelte két karját,
  17    1|            Illedelmesen meghajtotta magát az atyja előtt, aztán befordult
  18    1|                 furcsa török emberbe, aki az út szélén kuporgott. Ilyen
  19    1|                   magában Kelemen deák és az ember arcába pillantott.
  20    1|              nyugalommal szólt:~- Engemet az Isten sebesített meg.~-
  21    1|                   Isten sebesített meg.~- Az Isten? Ugyan mivel?~- Az
  22    1|                  Az Isten? Ugyan mivel?~- Az ő akaratjával, ami jobban
  23    1|         törekedtem Konstantinápolyból. De az Istennek nem kell az én
  24    1|                   De az Istennek nem kell az én zarándoklatom. A lábamban
  25    1|                Igen ám, barátom; csakhogy az Isten azt is rendelte, hogy
  26    1|                dervis megösmerte, hogy ez az ifjú igazat és okosat beszél.
  27    1|                 deák Padovában megfordult az orvosiskola tájékán is.
  28    1|                 azt mondta:~- Zöld szövet az én testemen nem lehet. Mert
  29    1|                szakítok a te palástodból. Az kék.~Szóla Kelemen deák
  30    1|              mihelyt a kötés leszorította az eret. A dervis hagyta, hogy
  31    1|                 poéta vagyok. Engem ugyan az Isten arra méltatott, hogy
  32    1|                szólt a dervis örvendezve. Az odavaló kádi: Ahmed ben
  33    1|               mert arabul volt. Mivelhogy az igazhitű ember, amikor áldást
  34    1|                    minekutána fiát kiűzte az ő hajlékából. Nemcsak szívének
  35    1|              mikor a vész után a hívek és az ő papjuk arra gondolának,
  36    1|                   török hallani sem akart az építkezésről.~- Megbolondultál,
  37    1|           tatarozni? A ház is olyan, mint az ember: eljő az ő halálának
  38    1|                olyan, mint az ember: eljő az ő halálának az órája. Az
  39    1|                ember: eljő az ő halálának az órája. Az ellen rugódozni
  40    1|                  az ő halálának az órája. Az ellen rugódozni nem szabad.
  41    1|                imádjuk a mi Istenünket?~- Az a ti dolgotok, emberfia.
  42    1|                  a ti dolgotok, emberfia. Az enyim meg az, hogy ilyen
  43    1|                    emberfia. Az enyim meg az, hogy ilyen csúf nyelvelésre
  44    1|              söprötte a zsindelyt a szél. Az öreg plébános betegen ült
  45    1|               betegen ült zsöllyeszékében az ablaknál és homályosodó
  46    1|             ablaknál és homályosodó szeme az ő szent áldozatainak veszendő
  47    1|               igazságot tenni mindenkinek az ő jussa szerint. Mostan
  48    1|                  ha ő is azt vallja, hogy az a Nagy-Boldogasszony temploma
  49    1|               felekezet vagytok, mind azt az egyet imádjátok?~A nagytiszteletű
  50    1|               örvendezett.~- Tulajdon azt az egyet, bölcs bíró. És hogyan
  51    1|               mert egy Isten teríti rátok az ő palástját?~A reverendissimus
  52    1|                    A mi tanító-mesterünk, az Úr Jézus Krisztus mondotta
  53    1|                 válik. És aki nem szereti az ő felebarátját, az vétkezik?~-
  54    1|                szereti az ő felebarátját, az vétkezik?~- Nagyot vétkezik,
  55    1|                csak egy Istent imádtanak. Az egyiknek volt egy legényfia.
  56    1|                pedig tovább beszéllett:~- Az a legény igen derék, becsületes
  57    1|                szíve nem gyógyul meg, míg az övé nem lesz az a szép rózsaszál...~-
  58    1|                  meg, míg az övé nem lesz az a szép rózsaszál...~- Engedelmet
  59    1|                 Amit azért kérdezek, mert az én időmben a szűfájósokat
  60    1|           legénynek a fájós szívét csakis az az egy rózsaszál gyógyíthatta
  61    1|                  a fájós szívét csakis az az egy rózsaszál gyógyíthatta
  62    1|                gyógyíthatta meg... És azt az orvosló rózsaszálat meg
  63    1|               hogy törökkel beszél. Annak az apának igen nyomatékos argumentumai
  64    1|            lehettek, mikor így ítélte meg az ő fiának dolgait...~- Nyomatékos
  65    1|                   olyan, mint ő? Nem volt az a rózsaszál tiszta, ártatlan
  66    1|              kétféleképpen beszélsz. Mert az imént olyasmit mondottál,
  67    1|             Mostani beszédedből pedig épp az ellenkező sül ki. Hát atyafiság
  68    1|               levélben. Három napig várok az írásodra. Mostan pedig jó
  69    1|                  bocsátott magához embert az öreg úr. Harmadnap virradóra
  70    1|             reverendissimus mindezt látta az ő ágyából.~Egy óra múlva
  71    1|              pergament vala szorítva.~... Az a pergament mai napig megvagyon
  72    1|             emberek fordítása szerint, ez az értelme:~A mi alul van írva,
  73    1|               kádi.~Ez igazmondó levélnek az az oka, hogy a Jász-Berényben
  74    1|                  Ez igazmondó levélnek az az oka, hogy a Jász-Berényben
  75    1|        istentelenek (verje meg őket Allah az ő haragjával), hitvány papjuk
  76    1|                   révén engedelmet kértek az igazságos törvényszéktől (
  77    1|             templomot jól megvizsgálta és az átkozott keresztyének gaz
  78    1|               igaznak találta. Ennélfogva az igaz törvényszék megengedi,
  79    1|                  építsék vagy kijavítsák, az ő hitvány akaratjuk szerint,
  80    1|                akaratjuk szerint, íratott az 1033-ik esztendőben, moharrem
  81    1|                ritka pompával áldotta meg az immár erős falakat és a
  82    1|                   a plébános úr összeadta az ő fiát, Kelemen deákot,
  83    1|                prédikátor uram leányával. Az egész város összesereglett
  84    1|                   a derék Kelemen deák és az ő édes párja. Sőt megérdemled
  85    1|                 bal csücskét beszorította az öve mellé, kiterjesztette
  86    1|                körül, olyan sebesen, mint az orsó.~... A virágok, a viaszgyertyák
  87    1|          viaszgyertyák között pedig, fönt az oltáron, a Nagy-Boldogasszony
  88    1|             mosolygott és áldás sugárzott az ő malasztos kezéből.~ ~
  89    1|          másodmagával gyönyörködött volna az édes serbetben és a még
  90    1|                  még édesebb nyugalomban. Az ő atyjafia: a jó Halil dervis
  91    1|                Ahmed efendi. Eleinte csak az a pocakos pápista pap haragudott,
  92    1|          haragudott, de most már a másik, az a sovány fekete is mérges
  93    1|             dolognak meglásd, elébb-utóbb az lesz a vége, hogy az a derék
  94    1|          elébb-utóbb az lesz a vége, hogy az a derék fiú, az én jóltevőm,
  95    1|                vége, hogy az a derék fiú, az én jóltevőm, az én életem
  96    1|                derék fiú, az én jóltevőm, az én életem megmentője, meg
  97    1|                 én életem megmentője, meg az a szegény menyecske - ebben
  98    1|                 szegény menyecske - ebben az állapotban! - világgá mehet.~-
  99    1|                    Dehát hogyan kezdődött az egész história?~- A pápista
 100    1|                 babosgatták, kényeztették az öreget, hogy még gömbölyűbbre
 101    1|                barátság poharait forgatta az asztalnál. Egyszer aztán
 102    1|                  aztán nyilvánvalóvá lett az, aminek örülniök kell vala,
 103    1|                megszaporodik a család. De az örömből keserűség lett,
 104    1|              örömből keserűség lett, mert az öregek legott összevesztek
 105    1|                kövesse a gyermek a hitben az ő szülőjét. Ha fiú, ám legyen
 106    1|              pápista; de ha leány, járjon az anyja útján és legyen kálvinista.~-
 107    1|                  kálvinista.~- Jól beszél az a fekete szakál. Vagy nincsen
 108    1|                   Ahmed efendi, ha ezeken az embereken fogna a jámbor
 109    1|                 jámbor bölcsesség! De épp az a baj, hogy mind a ketten
 110    1|               mondom - attól tartok, hogy az a két szegény fiatal földönfutóvá
 111    1|             deákné?~- Eleinte nem szóltak az istenadták semmit. Akkor
 112    1|                  istenadták semmit. Akkor az öregek azt mondták rájuk:
 113    1|                   kálvinista papnak; mert az beszél törvényes dolgokat.
 114    1|                  Gáspár erre megneheztelt az ő fiára. A Rozsály asszony
 115    1|                 van igaza, mert ő szereti az urát és nem bánja, ha a
 116    1|                 Dicséretes egy személy!~- Az ám, csakhogy ezért a beszédért
 117    1|                rettenetesen, és ellensége az ő leányának. Megládd, Ahmed
 118    1|                    Megládd, Ahmed efendi, az sül ki majd ebből a dologból,
 119    1|           szomorúan üldögélt Kelemen deák az ő élete párjával, szép Rozsály
 120    1|                         Kompeskálja magát az úr! - dörgött egyszerre
 121    1|                 hang.~- Kompeskálja magát az úr! - rikácsolta a vékonyabbik.~-
 122    1|                      De kompeskálja magát az úr! - zúgott vissza a másik,
 123    1|               zúgott vissza a másik, mint az orgona legöregebb morgó
 124    1|             zekéjét:~- Maradj, édes uram, az Isten szerelmére kérlek,
 125    1|                   Péter uram kint termett az ámbituson, majd visszafordult
 126    1|              visszafordult a küszöb felé, az öklét rázta és sápadt volt
 127    1|                 Sólya Gáspár állott, ő is az öklét rázta és vörös volt
 128    1|             letapasztom a csácsogó száját az igazság örökös csirizével.
 129    1|                  kiáltott a prédikátor és az ágashoz kötött lova felé
 130    1|                   el így, édes apám uram, az isten áldja meg.~- Vakarj
 131    1|              áldja meg.~- Vakarj tova! El az utamból! - szólt Dienes
 132    1|                villogott a szeme. - Te is az ellenségemmel tartasz, megtagadtad
 133    1|                 Ecce animus paternus! Ime az atyai jóindulat és szeretet! -
 134    1|               kérleléssel engesztelje. De az öreg fölcsattant:~- Vade
 135    1|                  aznap, mikor megszületik az a boldogtalan ártatlan kis
 136    1|           boldogtalan ártatlan kis leány, az én unokám. Mert hogy a lelkét
 137    1|                Mert hogy a lelkét ellopja az öregapja, azt nem engedem.
 138    1|            kiügetett a parókia udvarából.~Az utcán majd elgázolt egy
 139    1|                   IX.~Kelemen deák beméne az ő atyjának íróházába és
 140    1|             atyjának íróházába és megálla az öreg előtt:~- Apám uram,
 141    1|                  előtt vár ránk. Csak azt az egyet kérem még, hogy ne
 142    1|     nagytiszteletű apám uram, mondta most az ajtóban Rozsály asszony. -
 143    1|                  feleség mindenben követi az ő férjét. Ha az én szegény
 144    1|          mindenben követi az ő férjét. Ha az én szegény uram bujdosik,
 145    1|                  szégyent... Mert szégyen az, mikor az ember várandós
 146    1|                    Mert szégyen az, mikor az ember várandós menye világgá
 147    1|                  fortunae.~- Már pedig én az urammal megyek, - szólt
 148    1|             nagytiszteletű úr. - Asszony, az apád szava szól belőled?
 149    1|                 Te is meg akarod csúfolni az én vén szakálamat, mint
 150    1|                   hiszi, hogy megszökteti az én keresztvizem elől az
 151    1|                   az én keresztvizem elől az unokámat? Rosszul hiszi!
 152    1|                 mindenütt elér benneteket az esztergomi érsek keze...
 153    1|               raptus készül itten... Hogy az én istentelen fiam ellopja
 154    1|                  volt a szobában. És mire az ötödik szó végére jutott,
 155    1|             végére jutott, szekér zörgött az ablak alatt.~A nagytiszteletű
 156    1|                 megállt? Csönd volt, csak az őszi alkonyat szele suhogtatta
 157    1|               vele. Esze nélkül rohant ki az íróházból.~ ~
 158    1|             némberrel. Kelemen deák pedig az ágyasház ajtaja előtt üldögélt
 159    1|                   Borbély Sámuel urammal, az orvosdoktorral. Aki csak
 160    1|            palástját már egész általjárta az őszi éjszaka permetege.
 161    1|                sötéten, nesztelenül, mint az árnyék, átsurrant az utcán
 162    1|                 mint az árnyék, átsurrant az utcán a templomhoz. Ott
 163    1|       Boldogasszony, jó Mirjám! Én vagyok az, Halil, a te dervised! Emlékszel
 164    1|                   a derék Kelemen deákot, az én szegény életem megmentőjét,
 165    1|              megmentőjét, összesegítetted az ő édes párjával? Tizenhetet
 166    1|                 csupa semmi, pedig bizony az is baj. Beteg a menyecske,
 167    1|              Dienes Péter.~Megjelent most az ámbituson a reverendissimus
 168    1|                 idekint is. Sőt jobb, itt az isten szabad ege alatt.
 169    1|                    Galambok tollászkodtak az ereszen, a napsugár megaranyozta
 170    1|                   a napsugár megaranyozta az ablakokat. De az udvarra
 171    1|             megaranyozta az ablakokat. De az udvarra mégis valami nagy,
 172    1|              megint eltűnt a homályban.~- Az én unokám és hívem! - kiáltott
 173    1|          egyszeriben talpon.~- Azaz, hogy az enyim! - vágott vissza Sólya
 174    1|                   dervis most ott termett az ámbituson.~- Efendilerim,
 175    1|                   asszonyt sem kímélitek?~Az ellenségek elpirultak. Kiki
 176    1|             fogadták a boldog pironságot, az áldott szégyent, melyet
 177    1|                 Gáspár és kezét nyújtotta az ő ellenségének.~- Áldassék
 178    1|                  ellenségének.~- Áldassék az ő szent neve, - mondta a
 179    1|                 szentjei, most szűnjön ám az áldás, mert ha még egy vendég
 180    1|                 mint valaha!»)~Ennekutána az öregek fölkerekedtek és
 181    1|               onnan integetett nagy vígan az ő sárga süvegével. Majd,
 182    2|           meggyulladt fejük fölött a ház, az egyik azt mondta:~- Mintha
 183    2|            potomság miatt!~És beleveszett az égő házba mind a három.~
 184    2|                 krónika. És igy tökéletes az ő képök. Mert ha említésre
 185    2|                 volt szabad cselekedniök, az ő mesterségüknél fogva.
 186    2|                úszik és a hal nem énekel: az igazi röst sem tesz soha
 187    2|                volt ám. A mai kutatás még az ő négyszáz-esztendős anekdotájuknak
 188    2|             bukkantam, melynek titulusa: «Az neehai walo Mathias kiral
 189    2|             tudniillik.) És a három közül az égő házba nem veszett bele
 190    2|                nem veszett bele más, csak az egy Tunya Boldizsár. Mert
 191    2|                  mártiromságot szenvedett az ő restségéért. ~Másnap a
 192    2|            Leégtünk, fölséges uram.~- Biz az baj, fiaim. De mi közöm
 193    2|                   mi közöm nekem hozzá?~- Az új ház végett jöttünk volna,
 194    2|                  a derék Tunya Boldizsár. Az azt cselekedte, ami hozzá
 195    2|         kimozduljon. Ez példás röst volt, az Isten nyugtassa. De ti,
 196    2|              jajgatott Gáspár. - Felkopik az állunk!~- Könyörülj rajtunk,
 197    2|                összetette kövér kacsóját.~Az Igazságos elmosolyodott.~-
 198    2|                   adhassak én nektek? Hát az bizonyos, hogy épp nektek
 199    2|             futtában elfogni a nyulat, ha az agár nem győzi szusszal.
 200    2|              vízzel kellett őtet kiönteni az ágyból, hogy enni adjon
 201    2|                malacait a vad emse. Nincs az a nyomorult Lázár, aki siralmasabban
 202    2|                   vánszorogna, mint ahogy az erdőn bandukolt ez a szegény
 203    2|              kanál.~Délig a fickó bejárta az egész vadaskertet, a vörösvári
 204    2|               vadaskertet, a vörösvári és az ürömi határig. Meg is éhezett
 205    2|               fehér bort, úgy ízlett neki az étel, ital, mint még soha.
 206    2|         kevesebbel is beérte, mint egykor az égett házban; és azon vette
 207    2|                  lefele kezdett csappanni az a nevezetes dinnyehas.~És
 208    2|              ebédjével, nem gondolt többé az evésre. Kezdte észrevenni,
 209    2|               gömbölyű volt a képe, piros az ajka és édes a nézése, a
 210    2|                 édes a nézése, a beszéde.~Az én Gáspár fiam lassanként
 211    2|           lassanként oda jutott, hogy ezt az Erzsike leányzót többre
 212    2|                  egy kis bokréta ibolyát! Az az én legkedvesebb virágom.
 213    2|                   kis bokréta ibolyát! Az az én legkedvesebb virágom.
 214    2|               hogy szokás szerint kiöntse az ágyból Gáspár vitézt, -
 215    2|                 abszurdum! Hát még azt ki az ördög hiszi el nekem, ha
 216    2|                  talán még nevezetesebb - az Erzsike leányasszony ablakában
 217    2|               hogy nyulászni tanítsam. De az ellen már protestálok, hogy
 218    2|               ellen már protestálok, hogy az én leányom körül clandestine
 219    2|                térdelni, hogy megcsókolja az öreg vadász barna kezét.
 220    2|          csináljak belőled. Ha beszámolsz az első magadfogta nyúllal,
 221    2|               Éjjel-nappal kint tanyázott az erdőn; eledele gomba, gyökér,
 222    2|              tövisek, arcát végigkarmolta az ág, lába egy vér volt. De
 223    2|                mintha sose lett volna meg az a szép, gömbölyű potroha.~
 224    2|           lógatott egy nagy nyulat:~- Itt az első, mester uram!~És ragyogott
 225    2|               uram!~És ragyogott a szeme.~Az ajtó halkan kinyílt és olyan
 226    2|                   és dolgos emberré, mint az az érzékeny színjátékokban
 227    2|                   dolgos emberré, mint az az érzékeny színjátékokban
 228    2|           változtatnék a dolgon; de mikor az emődi leveles láda fenekéről
 229    2|                dolga azon kezdődött, hogy az udvari kengyelfutók mestere
 230    2|         egyszersmind tíz fontot veszítvén az ő szép hájából. Mikor a
 231    2|                   Csakhogy nem úgy van ám az, jó ember! Neked vissza
 232    2|                 bízza rád a levelet. Mert az esküdt kengyelfutó te vagy,
 233    2|            városába és megkapta a bírótól az új levelet, amely így szólt:~«
 234    2|                   szegény, azt mégis csak az áldott jó Ágnes leányasszonynak,
 235    2|                  lovászlegény vágott neki az országútnak. Hajnalig elért
 236    2|                  a kengyelfutó.~- Add ide az orvos levelét! - mondta
 237    2|            fuldokló hang így szólt:~- Itt az orvosság!~Az emberek hitetlenül,
 238    2|                 szólt:~- Itt az orvosság!~Az emberek hitetlenül, álmélkodva
 239    2|          álmélkodva futottak ki a házból. Az ablak alatt egy portól lepett
 240    2|                   fejével. A fődolog most az volt, hogy az Ábrahám mester
 241    2|                fődolog most az volt, hogy az Ábrahám mester orvosságának
 242    2|                   óra múlva valaki elment az ablak alatt heverő legény
 243    2|                fáradságot akar kipihenni. Az eperfa fekete lombjain át
 244    3|                   a galambvásár. Van ezen az udvaron egy nagy ház: a
 245    3| háromszázharminchármat Mehemednek hívnak.~Az igazhitű istenes tudákosságot
 246    3|                   ennyit Mehemednek, mert az áldott próféta tisztes neve
 247    3|                  bizonyos Mehemed efendi.~Az okos Mehemed efendiről azt
 248    3|            valamikor; mert szertelen nagy az ő tudománya.~Az ostoba Mehemed
 249    3|            szertelen nagy az ő tudománya.~Az ostoba Mehemed efendiről
 250    3|            valamikor; mert szertelen nagy az ő oktondisága.~Az okos Mehemed
 251    3|          szertelen nagy az ő oktondisága.~Az okos Mehemed efendi cingár,
 252    3|            ösztövér fekete legényke volt. Az orcája sárga és fonnyadt,
 253    3|                 És nyavalyás, göthös vala az egész szegény fiú. Mindig
 254    3|                 koporsóra hull a göröngy.~Az ostoba Mehemed efendi ellenben
 255    3|                veres, szeplős fickó volt. Az orcája piros és gömbölyű,
 256    3|                  konyháján.~Valának pedig az okos Mehemed efendi és az
 257    3|                 az okos Mehemed efendi és az ostoba Mehemed efendi igen
 258    3|             Lefeküvék pedig egy rossz nap az okos Mehemed efendi az ő
 259    3|                nap az okos Mehemed efendi az ő kis szobájában a birkabőrre
 260    3|                  sem kele többé. És monda az ő szerelmes pajtásának,
 261    3|                   ő szerelmes pajtásának, az ostoba Mehemed efendinek:~-
 262    3|                   valami gazdag. A polcon az a hét könyv, amelyben benne
 263    3|                   minden bölcsessége, nem az enyim, hanem a medreszéé.
 264    3|                 hanem a medreszéé. És nem az enyim a kaftánom sem, mert
 265    3|                enyim a kaftánom sem, mert az is a vakuf tulajdona. De
 266    3|                   De enyim ez a birkabőr, az én ágyam. Legyen a tied.~(«
 267    3|                  birka!» gondolta magában az ostoba Mehemed efendi nagy
 268    3|               Mehemed efendi nagy búsan.)~Az okos Mehemed efendi pedig
 269    3|             tovább beszéllett: ~- És tied az is, ami a birkabőr alatt
 270    3|                   Üreg van alatta s ebben az üregben egy jeles tulipántos
 271    3|               virágok kedvelőinek. Legyen az is a tied. De nem beszélek
 272    3|               mondám, én mostan meghalok, az a dolgom.~Szólt az okos
 273    3|              meghalok, az a dolgom.~Szólt az okos Mehemed efendi és csakugyan
 274    3|                 maga dolgát: meghalt. Még az estefelé megmosták, felöltöztették
 275    3|                angyalok általvették volna az okos Mehemed efendit, az
 276    3|                  az okos Mehemed efendit, az ostoba Mehemed efendi elment
 277    3|                  kíváncsian pillantott le az üregbe, hogy ugyan milyen
 278    3|             üregbe, hogy ugyan milyen hát az a jeles tulipántos kert.~
 279    3|                 nektek, hogy mekkora volt az ostoba Mehemed efendi csalódása.~
 280    3|            ezeregy oldalas könyvet talált az üreg fenekén. És a könyvnek
 281    3|                 elmondák, hogy miről szól az ezeregy ghazel.~Mindenik
 282    3|                meg a maga ghazele.~Allah, az angyalok, a szentek és a
 283    3|                  a szentek és a próféták, az igazhit, a pogányság, a
 284    3|                  és a bélpoklos koldusok, az erdő, a mező, a kert, a
 285    3|            tudománynak különböző ágazatai az orvosmesterségtől a köröm
 286    3|               való jóslásig, a férfiak és az asszonyok, a vének és az
 287    3|                  az asszonyok, a vének és az ifjak, a négylábú állatok,
 288    3|           tojásból ki nem kelt szúnyogig, az ércek, a kövek, a kláris,
 289    3|                  a szerelem, a gyűlölség, az éhség, a teli has, a nyavalyák,
 290    3|            szépírás művészete, a hajózás, az algebra, a vadászsólymok
 291    3|                 borotválkozás, a halál és az ördög - mindeniknek megvala
 292    3|                néki.»~Mondá pedig magában az ostoba Mehemed:~- Nagy szamár
 293    3|               Mehemed:~- Nagy szamár volt az az okos Mehemed, hogy ennyi
 294    3|            Mehemed:~- Nagy szamár volt az az okos Mehemed, hogy ennyi
 295    3|                   össze. Mert nagy szamár az, aki verset gyárt és koptatja
 296    3|              ekkor igen okos dolgot monda az ostoba Mehemed.~Történt
 297    3|          számvetés, a csillagvizsgálás és az orvostudomány tanítómestere
 298    3|                 mert mikor a fél lába már az Alsirát hídján volt, egy
 299    3|                  efendi visszavonta lábát az Alsirát hídjáról és ismét
 300    3|                 valának ily kevesen, mert az okos Mehemed már nem volt
 301    3|                   Azért ily kevesen, mert az ostoba Mehemed efendi nem
 302    3|                oldalán van a ghazel, mely az igazhívők torkán akadt halszálka
 303    3|                   tintát meg papirost vőn az ostoba Mehemed efendi és
 304    3|  kilencszázkilencvennyolc ghazel közül ez az egy ítéltetett a legjobbnak;
 305    3|               ítéltetett a legjobbnak; és az igazlelkű szofták, kiket
 306    3|                erős madzaga visszarántott az irigység pimasz örvényének
 307    3|            szózattal mondák:~- Íme, mégis az ostoba Mehemed efendi a
 308    3|           legokosabb közöttünk, és legyen az ő neve ezentúl okos Mehemed
 309    3|          tisztelettel eléje terjesztették az ünnepi versezetet a halszálka
 310    3|               férfiú felbiggyeszté orrára az okulárét, és elolvasván
 311    3|               elosztok három babszemmel s az egészet megsokszorozom százegy
 312    3|                micsoda nyavalyái lehetnek az embernek hetven esztendővel
 313    3|                 De azért jeles emberek ám az ő szamárságukban. Mert viszont
 314    3|              szamárságukban. Mert viszont az ő mesterségükben csak kontár
 315    3|              keveredett nagy költő hírébe az ostoba, avagy immár okos
 316    3|                 akarok és nem értek ahhoz az új módi mesterséghez, amely
 317    3|                  a mese utolján sül ki és az istenfélő hallgatók mindvégig
 318    3|                 ez a derék Mehemed efendi az igazhit birodalmának legnagyobb
 319    3|                  dicsérő versre.~Igy lett az ostoba Mehemed efendiből
 320    3|                  ostoba Mehemed efendiből az ő nagy költősége révén hodzsa,
 321    3|            költősége révén hodzsa, uléma, az első török hazai takarékpénztár
 322    3|                   hazai takarékpénztár és az első török lóvasút igazgatótanácsosa,
 323    3|               munkába. De eszébe jutottak az Ezeregy éjszaka meséi, melyekben
 324    3|          folytatnak; minek a révén mindig az találja el az igazat, aki
 325    3|                révén mindig az találja el az igazat, aki bolondul felel
 326    3|                urunk.~A szultán csakugyan az ezeregy éjszakabéli szultánok
 327    3|                   Mehemed efendi. Mert én az erszény rizskásának egy
 328    3|            percentet; annyival ért többet az apró gyöngy az aranynál.~
 329    3|                 ért többet az apró gyöngy az aranynál.~Szerencséje vala
 330    3|                   vette magát észre, hogy az ezeregy ghazelból csak három
 331    3|                  meg semmi halandónak. De az a fene mesterség, amelyet
 332    3|                 nyomtatás, nem tűri, hogy az ember többször tálaljon
 333    3|                    Gyönyörű egy vers volt az is. Az újságírók Mehemed
 334    3|             Gyönyörű egy vers volt az is. Az újságírók Mehemed efendi
 335    3|                   is. És sírt minden szem az Eufrátestől amaz angol folyóig,
 336    3|                  faldossák egymást.~Ezzel az utolsó ghazellel elfogyott
 337    3|           tisztelettel fölterjeszté nékie az ezredik ghazelt.~Allah elolvasta
 338    3|                  azt is, hogy ezt nem te, az ostoba Mehemed efendi írtad,
 339    3|              Ennélfogva vigyen el tégedet az ördög.~Monda az Úr; és elfogyott
 340    3|                   tégedet az ördög.~Monda az Úr; és elfogyott az ezredik
 341    3|                 Monda az Úr; és elfogyott az ezredik ghazel; és jőve
 342    3|                   ezredik ghazel; és jőve az ördög; és elvivé az ostoba
 343    3|                  jőve az ördög; és elvivé az ostoba Mehemed efendit.~
 344    3|                   ostoba Mehemed efendit.~Az ostoba Mehemed efendi azonban
 345    3|                  Mert a pokolban elővette az ezeregyedik ghazelt és tisztelettel
 346    3|            tisztelettel elejébe terjeszté az ördögnek.~A sátán nem mindentudó.
 347    3|                  itten bőven találkoznak. Az apró ördögöknek pedig nem
 348    3|             parazsat hordani.~Igy beszélt az ördög. És ebben az egész
 349    3|                beszélt az ördög. És ebben az egész arannyal varrottas
 350    4|              annak módját: miképpen lehet az önmagából kiforgatott természet
 351    4|                   vagy utálatot gerjeszt, az nem ér semmit. A ráfordított
 352    4|                   és pénz elveszett, mert az ördög sem veszi meg.~A De
 353    4|                például egészen hiába való az a fejezet, amely arra oktat:
 354    4|              ember legyen belőle. Ki adna az ilyen förtelmes csodáért
 355    4|                   kell összemetélni, hogy az arc örökké kacagjon.~A nevető
 356    4|                   a fazék-ember. Ez aztán az igazi drága jószág. Ami
 357    4|                Óvatosan kell hát eljárnia az érdemes Papanikola mesternek,
 358    4|                 van ám. Ha jobban megnézi az ember, észreveheti, hogy
 359    4|        fazékban-nevelés jeles mestersége. Az újszülött testét beleszoritották
 360    4|               szabadon csak a fej maradt. Az nőhet tetszése szerint.
 361    4|            gyékényen, mindig megszámlálja az ujjával: hány van. Ha kevesebb,
 362    4|                 áll ki belőle. Kapálódzik az ártatlan porontya kimaradt
 363    4|               lábával. Még nem szokta meg az állapotot és nem kell neki
 364    4|                állapotot és nem kell neki az emlő, mikor a mester odavezet
 365    4|               többiek azonban örvendeznek az ő hű dajkájuknak. Legjobban
 366    4|                 hű dajkájuknak. Legjobban az a fej, amelyiknek a bajusza
 367    4|         trónörököstől, akinek épp meghalt az udvari bolondja, a Majmun
 368    4|                  kár, hogy a torkán akadt az a csont, miközben legjobban
 369    4|                 mindenek azt hitték, hogy az is csak móka, mikor elkékül
 370    4|                 erre a fazéktörpére, hogy az embernek az oldala fájjon
 371    4|            fazéktörpére, hogy az embernek az oldala fájjon a nevetéstől.
 372    4|               oldala fájjon a nevetéstől. Az igaz, hogy a Csömlek Hasszán
 373    4|                  fejet hordozott fáradtan az a parányi test. Fazékban
 374    4|               mulatságos és furcsa főképp az vala Csömlek Hasszánban,
 375    4|              deres szakálába. Ha letették az asztalról a földre: az a
 376    4|           letették az asztalról a földre: az a tekintélyes fej mozogni
 377    4|              rengeteg bajusz, meglátszott az a kacagtató bögreformájú
 378    4|               vastagabb.~Ebédnél rendesen az asztal közepére tették fejét
 379    4|                  közepére tették fejét és az beszélt az ő sipító gyerekszózatával
 380    4|                tették fejét és az beszélt az ő sipító gyerekszózatával
 381    4|                bölcs bolondságokat. Nincs az a karagödzsi, aki annyi
 382    4|                 históriát tudjon, mint ő. Az urak a hasukat tartották,
 383    4|                 csak mosolygásra se vonta az ajkát, akárhogy is bolondozott
 384    4|            fáradságos igyekezete, aki ura az ő életének és halálának.~
 385    4|               magát a földön; mert bizony az a gyönge két kis lába csak
 386    4|               elébe, szólani kezdett. Nem az ő rendes sipításával; hangjának
 387    4|                    azt a mindig szomorút. Az udvarbéliek kényeztetnek,
 388    4|                nékem. Pedig minden gondom az, hogy neked szerezzek vígságot.
 389    4|               Vagy utálsz tán? Hiszen még az asszonyaid sem irtóznak
 390    4|                   fölvette a szörnyeteget az ölébe, megsimogatta őszülő
 391    4|              Mehemed Resid efendire, mint az álmodóé, aki fényes tündércsodára
 392    4|                Először érzett boldogságot az ő boldogtalan életében.
 393    4|                   Resid efendi konakjának az ajtaja, ablaka nem nyílott
 394    4|                 imádság hirdetését is, de az a nagy, fehér fapalota Ortaköj
 395    4|              Oszmán szereti jól őriztetni az ő szerelmes öccsét, aki
 396    4|               Hova lett hát Resid efendi, az ő szép feleségeivel és minden
 397    4|          apródságával.~A szép feleségeket az éjjel átszállásolták a szultán
 398    4|              pénzzel fizetett ember, mint az, aki az életét és trónját
 399    4|              fizetett ember, mint az, aki az életét és trónját félti?
 400    4|              dervisekkel. Nem vesztegette az időt ő felsége. A hűtlen
 401    4|                     Jaj öcsém, magad vagy az oka; egy kicsit szertelen
 402    4|                 semmi összeesküvést, mert az nem eleven ember, hanem
 403    4|                 rúgó, csiga, drót játszik az emberrel kockát. Csak fel
 404    4|                húzni ezt a jószágot, mint az órát és eltriktrakoz veled,
 405    4|                   nagy bábut gördített be az ajtón. Piros selyem kaftánba
 406    4|                turbán. Üvegszeme lemeredt az előtte álló triktrak táblára;
 407    4|            háromszögén. A padisah elővett az öve mellől egy rézkulcsot
 408    4|                    monda a szultán. Nincs az a furfangos görög, aki jobban
 409    4|             kockát minden dobás után rakd az ólompoharába. Veszed észre,
 410    4|                  Ezt nem birta kicsinálni az a francia boszorkánymester
 411    4|               ahányat nyert, így folyt ez az egyhangú mulatság mindaddig,
 412    4|               faember valamennyi korongja az utolsó sorba került. Resid
 413    4|                   végig elmondani... Elég az hozzá, itt vagyok, hogy
 414    4|                   hogy megmentselek... De az istenért, bontsd meg fönt
 415    4|             szegény kis hű cselédem... És az Isten áldjon meg.~- Köszönöm,
 416    4|                   óra alatt átreszelheted az ablakod rostélyait. Egy
 417    4|            darabba. Kész selyemkötéllétra az; belül acéldrót, hogy ne
 418    4|              ágyúlövésnyire gálya vár rád az éjszakában. Mind az ötven
 419    4|                   rád az éjszakában. Mind az ötven evezője végén tíz
 420    4|             vastag lágyvasrostélyok, mint az iharfa, engedtek az éles,
 421    4|                  mint az iharfa, engedtek az éles, apró fűrészeknek.
 422    4|           kiáltották, mikor darabban volt az utolsó vasrúd is.~- Hurkold
 423    4|             csonka rostélyba.... Kösd fel az úszóövet és menekülj...
 424    4|            derekára a parafavértet és már az ablak párkányára tette a
 425    4|                szomorúan, halkan szólt:~- Az lehetetlenség, jó hercegem.
 426    4|              terhet. Kettőnket nem bír el az öv se. De ha vihetnél is,
 427    4|              tenger zivataros. Megfojtana az első hullám. A víz hideg.
 428    4|                gondolj vélem. Megsegíthet az Isten. Hátha nem vesznek
 429    4|                most sem észre? Majd eljön az én franciám és kiszabadít.
 430    4|                   terhelheted meg magadat az én huszonöt fontommal, ha
 431    4|           fontommal, ha akarnád sem. Mert az én búvóhelyem kulcsa a franciánál
 432    4|              csúnya figurát, aztán eltűnt az ablak sötét négyszögében,
 433    4|                  behunyorogtak a börtönbe az ég szabad csillagai.~Oszmán
 434    4|                 szultán reggel benyitotta az ajtót, hogy még egyszer
 435    4|                    hogy még egyszer lássa az ő szerelmes öccsét, akitől
 436    4|               kockás tábla előtt, kezében az ólomserleggel.~- Ki csalt
 437    4|                 padisah, kirántva kardját az aranyhüvelyből.~Kérdésére
 438    5|                              A dogaressa.~Az egész dolog, azt hiszem,
 439    5|    összetalálkoztunk.~Haj, magányos ember az idegenben a beteg vándor.
 440    5|          fecsegnek; elmondják, mi történt az éjjel három utcában. Ablakomon
 441    5|                 okos embernek lenni! Mert az okos emberek egészségesek.
 442    5|                   Olyan szép rózsaszínűek az ujjaim. Ugyan hány van?
 443    5|                 is kötelesség, hogy tudja az ember, hogyan áll az ujjak
 444    5|                tudja az ember, hogyan áll az ujjak dolgában. De ez már
 445    5|                   beszédet.~- Gyerek lett az éjjel.~- Melyik bábaasszonyt
 446    5|             Melyik bábaasszonyt hívták?~- Az öreg Zanzét, az öreg Zanzét.~-
 447    5|                 hívták?~- Az öreg Zanzét, az öreg Zanzét.~- Úgy-e sietett,
 448    5|                  nyelve lóbálódzik; hanem az érc már nem riadoz, zengése
 449    5|                    Ugyan mi leli?~- Tudja az Isten. Hátha himlője van?~-
 450    5|                 évvel. Tiszta Kállay-arc. Az orrunk mintha egyforma volna.
 451    5|                  fitymálásával méri végig az én pugris gúnyámat. Minden
 452    5|            gráciájú fogásával ragadja meg az orromat.~Szépapám egy kis
 453    5|              lágyan siklik a sötétségben. Az evező legények minden fordulónál
 454    5|                 hangosat, hegyeset köp ki az ablakon.~Végre kikanyarodunk
 455    5|           előrelép és kezet nyújt neki.~- Az unokám, - mutat rám Kállay
 456    5|                   foglalkozása nem csupán az uraság. Ma délelőtt bizonyosan
 457    5|               Szóval észreveszem, hogy ez az ember dolgozik, ó, a nagyúri
 458    5|               színlelni.~A terem küszöbén az úrnő fogad. Kettőt lép hátra (
 459    5|                gyémánt gyűrűt. Következik az én bemutatásom. A még mindig
 460    5|              velencei dialektusban szidta az inasokat, étekfogókat, szakácsokat,
 461    5|            halászok késnek? Hát mire való az én pénzem? Nem arra, hogy
 462    5|                   a madonna! Verjenek meg az apostolok!~A teremben egy
 463    5|            teremben egy kis zűrzavar van. Az úri sokaságban lajtorjákkal
 464    5|                  utat tíz szolga, elvenni az ötszáz gyertya hamvát. A
 465    5|                  Vagy egy a senkik közül? Az óra nem is kettyenhetett,
 466    5|                  vizsgálat megtörtént. De az a fekete arc ez alatt a
 467    5|                elenyészett mellette, csak az a redőtlen, nehéz, fényes
 468    5|               vetettem magamra; hiszen ez az érsek, aki most mindjárt
 469    5|               magas, fekete asszony volt. Az arcán a velencei nők átlátszó,
 470    5|               térdem: olyan fönséges vala az ő templomi méltósága. Ez
 471    5|                  selyem ruhájában leszáll az oltárról, és szomorún, fönségesen
 472    5|                  zsöllyeszékbe, csevegett az előtte bókoló urakkal és
 473    5|                  a szépapám.~Majd leesett az állam, olyan csodát láttunk.
 474    5|                 is lehet már ma játszani?~Az asztalon egy halom arany
 475    5|               Nyolcszáz arany! - kiáltott az egyik hölgy, aki még a kártyához
 476    5|                    De kisiklott a kezéből az egész csomó s az asztal
 477    5|                  kezéből az egész csomó s az asztal alá repült. Mindenki
 478    5|                 Mindenki lenézett oda; ez az idegek ragadványa. Mikor
 479    5|                   én nem is osztottam még az este.~A társaság fölzúdult.
 480    5|          alkalmasint nem hibás. ~- Nem is az a baj, te szamár, - súgta
 481    5|                  fülembe a szépapám. - De az a semmirevaló megcsókolta
 482    5|                  szegény balgatag, akinek az asszonyok körül semmi szerencséje
 483    5|             láttam és azt is láttam, hogy az ólomfödelek alatt becsapódott
 484    5|             ólomfödelek alatt becsapódott az ajtó.~Hazamenet, a csónakban,
 485    5|                 te azt hiszed, hogy annak az asszonynak akkor nem nyargalt
 486    5|                   neki őrjítő gyönyörűség az a vakmerő arcátlanság? Vagy
 487    5|                   játszik miatta? Hej, ha az az asszony meg nem pillantja
 488    5|                játszik miatta? Hej, ha az az asszony meg nem pillantja
 489    5|                hogy mi gavallérok láttuk, az nem baj. De te, fiam, mondom,
 490    5|                 fiam, mondom, szamár vagy az ilyen dolgokban.~... Másnap
 491    6|                   Lalage.~Először történt az esztendőben, hogy már kora
 492    6|                   halkan diktálta magának az ismeretes responsoriumokat;
 493    6|            irónádja elég szaporán vetette az apró, cifrátlan betűket
 494    6|                 se a falunak szólt, hanem az imádásra méltó, szent neveknek.~
 495    6|                 hit e hatalmas fegyverét, az angyali doktor munkáját,
 496    6|          tizenhatodszor másolja le. De mi az! Ó, ha nem lenne hazudság
 497    6|                  a száradással se vesszen az idő.~Pater Vunibaldus, a
 498    6|                   szép lassacskán. Mintha az egészség e törvényei mind
 499    6|              bölcs tanácsok között van ez az aranyba foglalni való is: «
 500    6|                 dolgozott rajta, még csak az első könyv huszonkettedik