Rész, Fej.
1 1| beteg boldogságtól sugárzó fehér homlokát és a két rózsaszínű
2 2| kenyeret, meg egy fél kupa fehér bort, úgy ízlett neki az
3 2| ablakában ilyenkor néha egy fehér, nyájas árnyék tünedezett
4 2| bolondon, és hűvös, puha, fehér kis kezével néha végigsimította
5 4| följebb a gyerek, főképp a fehér, már cudar drága, eszerint
6 4| mert halántékán már csupa fehér volt a haj. Pedig még csak
7 4| hirdetését is, de az a nagy, fehér fapalota Ortaköj végében
8 5| fél font liszt. Szépapám fehér kesztyűs kezével kettésimítja
9 5| Minden acélszürke selyem. Fehér harisnya. Csattos cipő.
10 5| Olyan mint a cukorhintő. Fehér felleg gomolyog körültem.
11 5| szépapámnak, ki megcsókolja a fehér kesztyűjén tündöklő gyémánt
12 5| selyemben. Lisztes hajának fehér keretében még feketébbnek
13 5| fején most már csak egy kis fehér gyolcs főkötő volt; két
14 5| kétfelé dobta a kártyát.~Igen fehér, gödrös keze volt.~- Dame
15 5| fölpillantottunk, a dogaressa arca fehér volt, mint a kréta.~- Casanova,
16 6| szertartások minden igéjét. Szép, fehér szakála rezgett, amint halkan
17 6| napnak tizenkét órájában. A fehér, sima pergamenten arany
18 6| nagy, rózsaszínbe játszó fehér csillag szikrázott feje
19 10| egyik fekete volt, a másik fehér. Az egyik fölszállott; a
20 10| hosszú hallgatás után a fehér angyal, az ördög tud eligazodni
21 10| Upman-flór volt és kemény, fehér hamvából még mindig átlátszó,
22 10| szánakozón pillantott rá és szép fehér bajuszát ketté simítván
23 11| a kavicsot: ez vörös, ez fehér; ez kicsi, ez nagy. Ha ezt
24 13| természetű. Verőfényes lugas, fehér asztal, nóta, muzsika kell
25 13| sápadt, kopasz fejükre, nagy fehér bajuszukra ráborul a fakó
26 13| fekete, mint egykor, hanem fehér. Sőt igen szelid lakat lett.
27 13| ónbádogot. A kísértetiesen fehér kötényű Matild kisasszony
28 14| arcú barna asszony, és egy fehér habos selyem szemfödélt
29 14| halottas-ingek. Mellette fehér selyem-párnák, arany- és
30 14| koporsó; a belseje végig fehér selyem; olyan tiszta, kívánatos
31 14| olyan tiszta, kívánatos fehér selyem, hogy az ember szinte
32 14| özvegy Nahrobek Mátyásné Fehér Borbála úrnőt, városunk
33 14| lószőrderekalj, simán letűzdelt fehér selyem lepedő, puha, pelyhes
34 14| Ezüstoszlopos, üveg kocsi, hat fehér ló, püspöksüveges pap, az
35 14| fellegébe temetkezve. Csak fehér zsebkendője világított ki
36 17| téli nap hevétől bágyadt fehér város. Girgenti: a bányák
37 17| fiatal élet vérétől piros a fehér márvány. Sziciliában senki
38 17| nyakravalóm színe. Pedig csak fehér és mákszemnyi kék pettyek
39 18| pipázott a hegy, bodor, fehér felhőcskéket eregetve. Tizenegy
40 18| letesz egy nagy bokréta fehér rózsát. Miért mondja, miért
41 19| rohanás, a holdvilágtól fehér égen az árbocok nagy fekete
42 19| kabátunk gallérát, hogy a fehér ing ne kinálkozzék célpontnak, -
43 20| meredtünk.~A Jóska ábrázata fehér lett. Szája mozgott, mintha
44 22| pannoniai nagy tó, bőrük fehér, mint a marisia-melléki
45 23| kendermagos, tzirmos, iromba, fehér, fekete, meg háromszinü
46 23| a’ pennát, a’ pappiros fehér mezején hogy ellátogasson
47 23| szépet és a’ jót; és hogy fehér kéz simítsa el a redóket,
48 23| fekete sors. És ime az a fehér kéz ápol és vigasztal bennünket,
49 24| rózsabokrétával, a másik kezében finom fehér papirossal Poroszlai Bálint
50 25| pocsolyába. Ez a pocsolya is fehér volt, mint minden e világos
51 27| hogyan bizsereg poharában a fehér hab, okvetetlenül igen jámbor,
|