Rész,  Fej.

 1    1|                  Isa anyja, Mirjám, hát bizony te nekem köszönöd ezt a
 2    1|              vele bujdosom én is, bátor bizony nem szolgáltunk rá, hogy...~
 3    1|             civódása csupa semmi, pedig bizony az is baj. Beteg a menyecske,
 4    1|                   Majd meglátjuk!~- Meg bizony!~- Meg ám!~- Mert én megmutatom...~-
 5    2|            Sebes Gáspár név.~Ez a csoda bizony nem történt meg valami gyorsan.
 6    2|                palam et publice, - mert bizony isten eltöröm a lábadat!
 7    4|                még egy fazekat eltörsz, bizony megfojtalak. Mióta megvagy,
 8    4|                törzsök, meg a kéz-láb - bizony Isten nem hosszabb egy írónádnál
 9    4|   végighengergette magát a földön; mert bizony az a gyönge két kis lába
10    4|            mesélek? nevetett a szultán. Bizony én azt hittem, hogy csupa
11    4|                szerelmes öccsét, akitől bizony nehezére esik megválnia.~
12    8|             kezdődnek: «Asszonyom!» ... Bizony mondom, édes volt ámítani
13   14|       állapotáról, elmondja, hogy «haj, bizony vénülünk!», aztán elbúcsúzik
14   16|            mondván, megsüvegelték. Mert bizony szegények mégis mind rettegtek
15   20|              kovácsok, ércművesek, akik bizony nem vártak hetenként két
16   21|             kötöze fel, hogy termetéről bizony reá sem ösmérheték vala;
17   21|              vékony derekatskáját, hogy bizony nem tudom, miképpen szuszogának;
18   21|               Száz hatvan Vendég között bizony elvész az Atyafi is; nem
19   21|          Meghökkenve nézek rajta végig; bizony igen tisztességes köntösse
20   21|                 gebildet voltát illeti, bizony nem akada útamba eddig nálla
21   21|               nékem hasznos tanátsokat, bizony megettem volna az Ausztrigát
22   21|             Zbisko hijába kiabálja Soha bizony! Diabolica mater! Apagye!
23   21|           magamat is a Gavalléromat is. Bizony annyit láttam hogy körül
24   21| meggondolatlanságomnak tudna be, holott bizony csak a’ mostoha szerencse
25   21|              dicsőség a’ megvallása, de bizony minnyájan rútúl meg valánk
26   21|                  Édes jó Asszony Anyám, bizony nem illendő, hogy én ezeket
27   21|               amaz 500 forintokat C. M. Bizony ártatlanul keveredtem ez
28   22|                 nyílt az amphitheatrum, bizony kevés vala örömünk. A közel
29   23|                 hetveneggy esztendő, de bizony nem kevés, ha aztat mondom:
30   23|               lennék is; magamnak, mert bizony nem tud más igazán szeretni,
31   23|               sőt még azokét is, a’ kik bizony távol vágynak: ihol zöldelnek
32   23|               az én leveleimet olvassa, bizony nem tudom, nem fog-e kétségeskedni
33   23|               maradnak meg, édes néném, bizony nem hal meg halálunknak
34   23|           frantzia Petky Eszter levelei bizony jó későn iutottak el ide
35   23|               búsully, szegény bujdosó!~Bizony ez tsak a’ szeretet, a’
36   24|                hogy a nyakunkra jöjjön, bizony nem három nap forgásában
37   24|          fölharagítja a kegyetlen urat. Bizony nincs okosabb tennivaló,
38   24|                 körül settenkedni, mert bizony láncra veretlek.~Elkeseredve
39   24|              aranyad. Visszaadom hát és bizony röstellem, hogy elloptam.~
40   24|             most megint Bálint, - de én bizony egy kicsit hosszú lére találtam
41   24|           mindent tisztán hallhattam.~- Bizony, lelkem, nem is a kalmárságból
42   24|            álmélkodott az örményné.~- A bizony. Hisz ép az volt az egész
43   24|               mód megszabadulnom tőled. Bizony nem kivántam, hogy így összetörd
44   24|                  Hát a tied ez a gyűrű? Bizony nem a tied, hanem azé, aki
45   24|              Több is kell? A lábad után bizony a kezedre kerül a sor. Mert
46   25|               nagyságot és erőt illeti, bizony nem vetekedhetett a nénjeivel;