Rész, Fej.
1 1| nagy nyugalommal szólt:~- Engemet az Isten sebesített meg.~-
2 1| föld issza. Eredj és hagyj engemet meghalni. Isten rendelte
3 1| tovább élj, nem hozott volna engemet a közeledbe. Mutasd csak
4 1| szólani. Nem először űz ki engemet házából. Akkor, most egy
5 1| De a fiam uramat, aki engemet úgy megbántott, nem tartóztatom
6 1| Érdemes hát, hogy meghallgass engemet. Baj van, Boldogasszony,
7 1| látott a világ! Hallgass meg engemet, Boldogasszony, Mirjám!
8 5| legboldogabb estéje a mai, mikor engemet, a nemes magyar urat megismerhetett
9 8| barátom megint bevonszolt engemet a kabinetba.~- Pajtás, mondta
10 10| igazságtalanság történt. Engemet huszonegy éves koromban
11 11| megismerni?... Hát bolondnak vél engemet? Ki beszél a Ding an sichről?
12 15| a szivarát.~- Miért épp engemet akarnak az urak ebbe a dologba
13 15| életéről van szó... Meg kell engemet hallgatnia!~A katonatiszt
14 15| nem hallgatott... Meg fog engemet hallgatni! Kötelessége meghallgatni!
15 17| egzisztált bandita-kapitány.~Engemet elbűvölt ez a kép. Seregeknek
16 17| még mind csekélység. Ami engemet szerelmes bámulatra gerjesztett,
17 17| csípése ellen. Csakhogy engemet nem érdeklett se tarka pántlika,
18 17| úr megint csak belevitt engemet boldogtalan szenvedelmembe,
19 17| hogy Rocca felé; s megbámul engemet, az egzotikus embert. Alkalmasint
20 19| Süket a világ... nem hall engemet. Vak a világ... nem lát
21 19| Vak a világ... nem lát engemet. Szívtelen a világ... nem
22 19| ne láttam volna. Egyszer engemet választott ki a valakinek
23 21| is; nem érének rá, hogy engemet sokat babosgassanak, hát
24 21| Tóni Barátom megösmertete engemet eggy igen kedvemre való
25 21| Gyere, accompagnirozzál engemet». Elpirulék eggy kevéssé,
26 21| ingyen bortól, hogy nem engemet odább vinni, de a’ maga
27 21| szivetském és szeressél engemet.~De eztet nem tsak ezért
28 21| vittek volna a’ bálba, mint engemet ha itt vagy és te is éppen
29 21| scandalizálódni találna az engemet ért igen nagy calamitasokon,
30 21| mostoha szerencse vive engemet e’ bajokba, ennen hibám
31 21| haragszik.~Ezen Józsa György Úr engemet mint jó Család béli Iffiút
32 21| Uramat be nem avatná és engemet a’ mondottak szerint stafétával
33 21| stafétával meg segélvén, engemet Szülei jó indulattyában
34 22| gondosság Dáciába külde engemet, számon kérni az aranybányák
35 22| körül szorgoskodván.~Sajnálj engemet, ó Valerius; sajnáljatok
36 22| ó Valerius; sajnáljatok engemet, ti hű barátok! Én, aki
37 22| el és még jobban fogtok engemet sajnálni. Mert a visszahívhatatlanul
38 23| sátoromba, megtzirógatni engemet: Ne búsully, szegény bujdosó!~
39 23| hogy belevetni méltózott engemet ebbe a’ viszontagságos és
40 23| kegyelme, ha bűneimért vert is engemet! Imé a’ fűszálnak nintsen
41 24| igen nagy hálára köteleznél engemet, ha szíveskednél megmondani:
42 24| aranyaimat. Épp ezer volt. Tehát engemet ezer szerencse ért. Sőt
|