Rész,  Fej.

 1    1|            egyetlen fia vala Sólya Gáspár uramnak, a pápista plébánosnak.~...
 2    1|     nemzettje nagytiszteletű Sólya Gáspár uramnak, aki, mielőtt a
 3    1| Meghalálozván ez a jó lélek, Sólya Gáspár uram oly igen elbúsulta
 4    1|      esztendő múlva így lett Sólya Gáspár uram jászberényi plébános.
 5    1|     városába.~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uramnak öröme tellett fiában,
 6    1|         Mikor nagytiszteletű Sólya Gáspár uram ezt a beszédet meghallotta,
 7    1|      akivel a nagytiszteletű Sólya Gáspár évektől óta mérges koncertációkat
 8    1|           betapasztása.~Mire Sólya Gáspár visszavágott egy még mérgesebb
 9    1|      rettentő dolog vala ez. Sólya Gáspár egy darabig némán állott,
10    1|          III.~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uramra szomorú napok virradtak,
11    1|          ben Musztafa, mikor Sólya Gáspár uram nagy alázattal elébe
12    1|          haza nagytiszteletű Sólya Gáspár uram és hallván a rossz
13    1|         bíró uram, válaszolt Sólya Gáspár, és azt érezte, hogy boldog
14    1|           ez?~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nagy verejtékcsöppeket
15    1|            V.~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram halálos betegen érkezett
16    1|     reggelén nagy tiszteletű Sólya Gáspár uram ritka pompával áldotta
17    1|           Hát ki mit akar?~- Sólya Gáspár mindent magának akar. Ha
18    1|   Padovában is úgy tanítják. Sólya Gáspár erre megneheztelt az ő fiára.
19    1|        pedig reverendissimus Sólya Gáspár állott, ő is az öklét rázta
20    1|          sír, rimánkodik; és Sólya Gáspár ügyet sem vetett rá, hogy
21    1|       kacagott csúfondárosan Sólya Gáspár.~A deák hozzájárult, hogy
22    1|          mögöttem pallossal.~Sólya Gáspár elvörösödött. Valami nagyon
23    1|            De nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nem törődött vele.
24    1|       enyim! - vágott vissza Sólya Gáspár és a két úr ismét szemben
25    1|           is!~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram a fejéhez kapott, mint
26    1|          adta, - szólt végre Sólya Gáspár és kezét nyújtotta az ő
27    2|         három röst neve vala Lassú Gáspár, Késő Menyhárt és Tunya
28    2|        Tunya Boldizsár. Mert Lassú Gáspár és Késő Menyhárt, mikor
29    2|          király elé állított Lassú Gáspár és Késő Menyhárt:~- Leégtünk,
30    2|         Ugyan miféle jusson?~Lassú Gáspár és Késő Menyhért erre a
31    2|      kegyelmes király, - jajgatott Gáspár. - Felkopik az állunk!~-
32    2|        mint a hiúz.~- Téged, Lassú Gáspár, megteszlek a solymári vadaskertembe
33    2|            miképpen fogta el Lassú Gáspár a nyulat futtában, és miként
34    2|            hogy reá ragadt a Sebes Gáspár név.~Ez a csoda bizony nem
35    2|        gyorsan. Mert mikor a Lassú Gáspár elsőben kikerült a solymári
36    2|           nézése, a beszéde.~Az én Gáspár fiam lassanként oda jutott,
37    2|          szerint kiöntse az ágyból Gáspár vitézt, - nagy álmélkodásra
38    2|       deres bajusza, hogy a jámbor Gáspár szaladni szeretett volna,
39    2|         fiú is vagy, neked adom...~Gáspár le akart térdelni, hogy
40    2|             király nyulásza, Sebes Gáspár uram!~*~Becsülettel beszámolván
41    2|          lőn Lassú Gáspárból Sebes Gáspár, most reám szakad a másik