1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1652
Rész, Fej.
501 6| Fuscum. E lap keretét s az Integer vitae egyetlen I
502 6| dolgozott, méltónak ítélte ezt az alázatos kis paulinus apródot
503 6| bölcsességét. A nagy iniciálé, az I, a Sabin erdő farkasának
504 6| fog és a tölgyleveleken az erek hálója.~Erasmus, megírván
505 6| drágalátos képeket, most az óda betüinek vetéséhez fogott.
506 6| elvégzi-e vesperae idejéig? Hol az aranyos, hol a miniumos,
507 6| szépséges szép betűk.~Kint az udvarkert oszlopos folyosóján
508 6| udvarkert oszlopos folyosóján az apátúr sétált a rend nagyjaival.
509 6| galambok csak úgy turbékoltak az eresz alatt, mintha a világon
510 6| pater Benedictus levonta az ablakok ernyőit, hogy ne
511 6| tiszta lélekzetfuvalma, az istenfa, a bazsalikom, a
512 6| szelencevirág illata és az ázott fekete föld erős szaga,
513 6| kikerült kenyéré.~Erasmus az ernyő suhogására föltekintett
514 6| strófa készen s még csak az utolsó van hátra. Vesperaeig
515 6| magában: hogy megdicséri őt az apátúr holnap, az ünnepi
516 6| megdicséri őt az apátúr holnap, az ünnepi fogadalom nagy napján,
517 6| pergament sima fehérségében, az arany és a fekete festék
518 6| leírt; és végre következett az utolsó kettő:~Dulce ridentem
519 6| Dulce loquentem.~És ekkor az írónád megállott Erasmus
520 6| hatalommal kezdett özönleni az élet lehelete. És a madarak
521 6| Erasmus kezében reszketett az írónád. Szűzi hamvas arcát
522 6| kérdés:~- «De milyen volt az a Lalage?»~És most a Kísértő,
523 6| egy álmot szokott látni az ember. De érezte. Érezte
524 6| vala neki elég.~Fogta tehát az ecseteit és festett a pergament
525 6| édesen, ott csacsogott neki az aranyhajú, kékszemű Lalage
526 6| mindig írt, hogy befejezze az utolsó sort.~Pilises fejökre
527 6| csodálatos világosságot hintett az alkonyat ragyogása.~Az öreg,
528 6| hintett az alkonyat ragyogása.~Az öreg, ájtatos pater Sylvester
529 6| tudja, hogy amiért meghal, az halhatatlan.~A jó pater
530 6| jámbor gyönyörüségét leli az élet ez apró, szegényes
531 6| egyre jobban kongott. És az apátúr érces szava végigrezgett
532 6| érces szava végigrezgett az ívek alatt:~- Menjünk testvéreim
533 7| Az aranyhajú kisasszony.~Az
534 7| Az aranyhajú kisasszony.~Az aranyhajú kisasszony viaszbábú
535 7| én, hogy ezt a dolgot már az első két sorban kikottyantom!
536 7| kikottyantom! A modern remekírók az efféléket csak a novella
537 7| Copéllia eleven leányzó. Az ilyen fogást az öreg Szvorényi
538 7| leányzó. Az ilyen fogást az öreg Szvorényi az ő Ékesszólástanában
539 7| fogást az öreg Szvorényi az ő Ékesszólástanában úgy
540 7| egyáltalán nem értesítik az olvasókat, hogy hősnőjük,
541 7| ezt a körülményt. És övék az ország, a hatalom és a dicsőség,
542 7| ívért száz forintot...~Tehát az aranyhajú kisasszony viaszbábú
543 7| fölvétele.~És előkelő is volt az aranyhajú kisasszony; minden
544 7| a népies kiadásokban is.~Az aranyhajú kisasszony lárváját
545 7| szögeket vervén köröskörül) az aranyhajjal, melyről neveztetik
546 7| hölgydivatárúdába) került, az ízlés két királynője: Szilárda
547 7| vívmányok szerint és kitették az óriás kristályüvegtábla
548 7| Chorylopsis de Japon-t.~Az aranyhajú kisasszony pedig
549 7| kicsit és megvalljam, hogy én az íróasztalom mellett nem
550 7| cikkely elején is kicsúfoltam az aranyhajú kisasszony szépségét
551 7| alakoskodásomnak véget vet az én győzedelmeskedő bohém
552 7| íme most megvallom, hogy az aranyhajú kisasszony szépsége
553 7| valahányszor elhaladok az aranyhajú kisasszony előtt...
554 7| arra gondolok, hogy hátha az én szeretőm lenne a párisi
555 7| mellettem állanak és sárgák az irigységtől, hogy az aranyhajú
556 7| sárgák az irigységtől, hogy az aranyhajú kisasszony szebb
557 7| drágánál drágább ruhája van...~Az egynéhány pillanat néha
558 7| öregszik, mikor ott állok az aranyhajú kisasszony előtt.
559 7| ilyenkor aztán odább kerget az autoanalizis: pirulva vettem
560 7| észre, hogy én voltaképp az aranyhajú kisasszony arany
561 7| tündöklése; - szomjas szemem csak az aranyhaj édes, meleg, illatos
562 7| de Ambrus Zoltán révén, az associatio idearum keserves
563 7| korszakos parókacsináló, aki ezt az ércnél nehezebb és habnál
564 7| és uraim.~És most előáll az ő foltos, szennyes vitorlavászon
565 7| Pokornyéknál. Mert abba halt bele az asszony, abba az ember.
566 7| halt bele az asszony, abba az ember. És a háromemeletes
567 7| kalendáriumból, mivel Pokornyék, az ő csekély fölgondolásukkal,
568 7| schicht’! November van, azt az öreg asszonyt, meg azt a
569 7| kis lyányt nem lökhetem ki az utcára. Ej, maradjanak meg
570 7| Ha kiült a lépcső mellé, az udvar mély kútjából sóvárogva
571 7| rajta. Néha lepillantott az egyenes, meredek falakkal
572 7| gyönyörű volt; és gyönyörű az ő csodálatos tündöklő szőke
573 7| fölfuvalkodottan büszkélkedik végig az Andrássy-úton; és vajjon
574 7| büszkén söpri bársony hurcával az aszfaltot?~Szép, enyhe tavaszi
575 7| És mikor aztán ottbent az udvaron nézte a négyszögletű
576 7| épp karácsony estéjén. Az irgalmas ápoló Schwester
577 7| merészen, tudva, hogy ez mind az övé. És mikor belefáradva
578 7| övé. És mikor belefáradva az édes gazdagságba, örökre
579 7| volt hivatalos.~Este aztán, az ingyen temetés előtt, Miklós
580 7| és szép óvatosan lehúzta az egész skalpot. Ami megtörténvén,
581 7| nagy gombostűvel feszítette az aranyhajú fejbőrt egy idétlenül
582 7| Coppelius mester megkoronázza az ő művét.~Mert - mint már
583 7| balgatagságot hinni, hogy az aranyhajú kisasszonynak
584 7| aranyhajú kisasszonynak és az ő számos társainak a chevelureje
585 7| vendéghajat készíteni, mint aminő az «igazi». Ezért mind «igazi»
586 7| azt bizonyítja, hogy ez az öltözetdarab csakugyan onnan
587 7| visszakövetelni a haját?»~Ami az összes viaszkisasszonyokat
588 7| felelősséget vállalni; de az bizonyos, hogy az enyim,
589 7| vállalni; de az bizonyos, hogy az enyim, az aranyhajú, nem
590 7| bizonyos, hogy az enyim, az aranyhajú, nem mozdul se
591 8| magáról egy nagy nyügöt, az ő testi énjét és lelke szabadon
592 8| despotához méltó heverőhely lett, az utolsóelőtti virginia pedig
593 8| romantikus német megfogalmazta az ő reiseberichtjét, mely
594 8| magamat, hogy egzisztál ez az érdekes «asszonyom», akihez
595 8| nőtelenségében! Ő nemcsak az Albany grófnő, hanem a jó
596 8| ismételten figyelmeztetni az orosz cárt, hogy rossz úton
597 8| hogy rossz úton jár, mikor az embernek egy kis füstös
598 8| megakadna a vidámságtól, ezt az újságot szállítván. Mikor
599 8| minden beszédnek és okos az okos, szamár a szamár a
600 8| támogatása nélkül.~És ez az áldott névtelenség mégis
601 8| keserves. Kikívánkoznak belőle az emberek. Főképpen a politikus
602 8| férfiakkal, akiket bírálnak; és az összehasonlítás eredménye
603 8| összehasonlítás eredménye az, hogy nagy férfiúnak lenni
604 8| irígység és vágyakozás vagyon az ő szívében.~*~Volt nekem
605 8| kedves névtelenek között.~Az életét is a névtelenséghez
606 8| Nappal nem mutatkozott az utcán. Neki alkonyatkor
607 8| előtte, köd utána - eltünt az éjjeli nagyváros feketeségében.
608 8| Egy este csoda történt. Az én jó barátom bejött hozzám
609 8| Gyere». És bevezetett az ő kis udvari kabinetjába.
610 8| odaakasztott neki.~- Pajtás, szólt az én jó barátom olyan hangon,
611 8| elállott szemem-szám. Ez az ember mindmostanig úgy irtózott
612 8| vampir szolgabíróval...~- Az, az...~A vampir szolgabíró
613 8| vampir szolgabíróval...~- Az, az...~A vampir szolgabíró egy
614 8| tudósítást írt a lapnak, az én barátom pedig kommentár
615 8| mondani. Ez a beszéd lesz az én első személyes bemutatkozásom
616 8| essay. Benne volt minden: az alkotmány, a parlament,
617 8| választások, a becsület, a párbaj, az igazságszolgáltatás, a társadalom;
618 8| halhatatlanság.~Másnap este az én barátom megint bevonszolt
619 8| volna, ha nem gyöngédkedsz. Az a beszéd igen hosszú, igen
620 8| a kakas kukorékolt lent az udvaron s az én szivarmuniciómból
621 8| kukorékolt lent az udvaron s az én szivarmuniciómból megmaradt
622 8| fogva tömöttebb, súlyosabb az elsőnél. Ismét összeöleltem
623 8| elsőnél. Ismét összeöleltem az én zseniális barátomat és
624 8| mellesleg nem éppen tökkel ütött az ember.~Harmadnap este ismét
625 8| semmi. Már azt hittem, hogy az én zseniális barátom belenyugodott
626 8| operátumába és most minden reggel az újpesti Szúnyogszigeten
627 8| is; valamint pompás volt az a még nyolc vagy tíz mindig
628 8| felolvasott.~Végre elkövetkezett az a nap, mikor azt mondtuk,
629 8| holnap lesz a végtárgyalás. Az én barátom még egyszer,
630 8| a kabinetba és elmondta az immár végleges, visszavonhatatlanul
631 8| Kieresztette orgánumát. Az udvari ablak táblái reszkettek.
632 8| fölébresztette a kakast az udvaron. Ez a szárnyas basa
633 8| hangon mondta el generáliáit az elnök kérdéseire. Valamint
634 8| dörgött el egy csomó közhelyet az erkölcsi kényszerről és
635 8| kiürítésével fenyegetődzött, most az én barátomhoz fordult:~-
636 8| tart. Kíván nyilatkozni?~Az én barátom fölállt, félszegen
637 8| ítélték, őt meg három napira, az már mellékes.~ ~
638 9| hetven esztendő mulva.~*~Az anyja nem vett neki játékot,
639 9| mondta. A kis fiú tehát csak az ingyen pókokkal játszott;
640 9| a jó pecsenyéhez, mikor az adományozó már eltakarodott
641 9| ezt a kölyket! sóhajtott az apja. Előre látom, soha
642 9| látom, soha nem tanulja meg az ábécét.~A fiú azonban ismerte
643 9| ismerte a betüket, mint bárki az iskolában. Ez érdeme, sajnos,
644 9| miattad veszítsünk? Csak az kéne!~És elkergették. A
645 9| harangozó és elkobozta tőle az ütőfát is, a labdát is:~-
646 9| aztán egy kissé kétkedve az osztályhoz fordult:~- Akadna
647 9| csönd lett. Megszeppent az első eminens is. Ekkor fölállt
648 9| főtisztelendő úr, akkor hagyjuk az egészet, nem érdemes vesztegetni
649 9| érdemes vesztegetni vele az időt.~*~- Móko ógorja gótono
650 9| rá gúnyosan a törzsorvos az asszentáló bizottság előtt,
651 9| elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány mellkas teljes
652 9| hogy a kapitányát aprítja az ellenség. Odarohant, szúrt,
653 9| dukál ennek a hősnek! szólt az ezredes. De ki az?~A hős
654 9| szólt az ezredes. De ki az?~A hős ugyanis fölismerhetetlenné
655 9| meglátszott, hogy ő a Gergely, az egész tábor elnevette magát:~-
656 9| gombja hiányzik! dörgött az ezredes. Huszonöt botot
657 9| százezer forint vagyonomat mind az Első hazai általános nemzetközi
658 9| Tudományos Akadémiára hagyom.~Az Első hazai általános nemzetközi
659 9| megbukott s a néni pénze az utolsó fillérig odaveszett.
660 9| bízott a gonosz öcsben soha; az ételeket mindig kipróbálta
661 9| Különben ám legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy
662 9| Lám, megmondtam, hogy ez az ember sohasem fog bejárni!
663 9| temetési engedélyt, mert ez az ember nagy mértékben gyanús.~*~
664 9| koporsóba tették Gergelyt. Az egyik elővett a zsebéből
665 10| szállított Hasszán efendihez, az egri hodzsához. Minden varga
666 10| azon, amit ottan látott.~Az istenes Hasszán efendi a
667 10| pap ijedten és igyekezett az égő fát a háta mögé rejteni.
668 10| erősen igyekezett ezeket az alkalmatlan elefántokat
669 10| látszik meg annak a dolognak az igazi nagy sátánsága; Bilmez
670 10| füstöt azontúl is. És ő vala az első, aki e nagy bűnben
671 10| egyet bólintott:~- Helyes az ítélet, nagyságos basa uram.~*~
672 10| elföldelték a kivégzettet az akasztódomb alatt.~Mikor
673 10| akasztódomb alatt.~Mikor pedig az egri müezzinek belekiáltották
674 10| müezzinek belekiáltották az éjszakába az utolsó imádságot,
675 10| belekiáltották az éjszakába az utolsó imádságot, két angyal
676 10| angyal érkezett a sírhoz. Az egyik fekete volt, a másik
677 10| fekete volt, a másik fehér. Az egyik fölszállott; a másik
678 10| hallgatás után a fehér angyal, az ördög tud eligazodni ennek
679 10| Alinak a dolgán.~- De még az se, válaszolt a fekete angyal,
680 10| Úgy van, tekintetes úr. De az a nagy feneség van a dologban,
681 10| nem kell.~- De nekünk sem az égben... Különben mit gyötrődünk
682 10| gyötrődünk itt sokat? Terjesszük az ügyet Allah elébe; ő majd
683 10| rakjátok bele a Bilmez Alit az első számú mennyországba.~
684 10| számú mennyországba.~Ez az első mennyország a hét égnek
685 10| Kellemetes egy hely, csak az a baja, hogy nem tudni,
686 10| unalmas, se mulatságos. Az, ami az irodalomban Lindau
687 10| se mulatságos. Az, ami az irodalomban Lindau Pál, -
688 10| Egy nap új lakó költözött az első mennyországba. Ez mégis
689 10| valami kis esemény ottan. Az idvezültek körülfogták a
690 10| bizonyos apathiába ringatja az embert és minden iránt csökken
691 10| és minden iránt csökken az érdeklődése. Bilmez Ali
692 10| Csibukszopókákat? Micsoda szerszám az?~- Füstöt inni való.~Bilmez
693 10| Hát isznak még füstöt az emberek odalent? Nem volt
694 10| odalent? Nem volt nekik elég az én szomorú példám? És hánynak
695 10| példám? És hánynak szúrják át az orra cimpáján a pipaszárat?
696 10| szörnyű nagy mértékben isszák az emberek a füstöt és aligha
697 10| füstivásért.~- Dehogy törnek. Sőt az országok urai azokat szeretnék
698 10| füstöt ittam. Holott íme az egész világ füstöt iszik.
699 10| Aznap nem volt több felhő az égen.) És fölidézte az ő
700 10| felhő az égen.) És fölidézte az ő fényes színe elejébe a
701 10| csakugyan nagyot vétettek az emberek. De ami megtörtént,
702 10| emberek. De ami megtörtént, az megtörtént. Hogyan szolgáltassak
703 10| később is. Mondám neked az imént, hogy én huszonegy
704 10| megtanítál bennünket arra, hogy az ember élete, ha se hosszú,
705 10| Amit te tőlem kivánsz, az a metempsychose dolgai közé
706 10| átteszem, veled együtt, az indiai istenekhez, akik,
707 10| részéről, hogy elég tétessék az igazságnak.~*~Brahma, Visnu
708 10| tudósok tudatlanok. Épp az ellenkezőjét hirdeti az
709 10| az ellenkezőjét hirdeti az igaznak. A növény érez.
710 10| nekünk; ha nem több. De az érzékeknek nincsenek határai:
711 10| nincsenek határai: a szín, az illat, a zamat, a hang,
712 10| illat, a zamat, a hang, az érintés valamennyiben egyszerre
713 10| támaszt izgalmat. És ez az öntudatlan élet édes.~A
714 10| körülmények a legkedvezőbbek. Az atomok ezeket a legkedvezőbb
715 10| körülményeket Kovács Istvánban, az egri cisztercita-főgimnázium
716 10| Nem részletezem hát, hogy az atomok hogyan rendezkedtek
717 10| földbirtokos, stiftbe adta az istentelent. Kovács István
718 10| valami titkos nexusban áll az épernayi nagy pezsgős firmákkal,
719 10| szükséges készpénzről eleinte az öreg úr gondoskodott Heves
720 10| De hiába, elkövetkezett az az idő is, mikor a készpénzről
721 10| hiába, elkövetkezett az az idő is, mikor a készpénzről
722 10| átlátszó, kék füst karikázott az ég felé.~*~- Itt vagyok,
723 10| pirosszárnyú szerecsen angyal. Az egyik tömött gyémántcsibukot
724 11| látta őt a Vámház-körútról az Elked felé bicegni, vállán
725 11| Elked felé bicegni, vállán az örökös szürke plaiddel,
726 11| legalább is balták estek az égből.) A kékesvörös, uborkaorrú,
727 11| igazi legendák keringtek. Az utcán mindig hangos megjegyzések
728 11| vesztőhelyre kísérte». Mások: «Ez az a derék magyar lelkiatya,
729 11| mert nem volt igaz sem az egyik, sem a másik. Igen
730 11| főtisztelendő úr leülvén az Elked valamelyik asztala
731 11| tenyerébe támasztotta és megitta az első, a második, a harmadik
732 11| ablakrengető fagótharsogás volt. Az avatatlanok rettenve pillantottak
733 11| jutott eszembe, hogy nevessek az ő rossz magyarságán. Sőt
734 11| Purgstaller? Demokritosz? Az atomokról beszéljek vagy
735 11| kiváncsi ön: hogyan keletkeztek az emberi nyelvek? Tessék megmondani,
736 11| Nagy szó? fagótozott az öreg. (Franc, spriccert!)
737 11| elcsendesedett és mosolygott az egész vendéglő. Franc, az
738 11| az egész vendéglő. Franc, az előkelő borfi, némi zavarral
739 11| akinek még olyasmin is jár az esze, hogy a Ding an sichet
740 11| a filozófia felé...) Hát az, kérem, egy csöppet sem
741 11| mint a bélyeggyűjtésnek. Az egyik azt mondja, hogy ismer
742 11| és csoportosításokkal. De az a bogárnemzetség, ha tudományos
743 11| mosolyogva pödrené a bajuszát az efféle tudományon... Mert
744 11| megbosszantani őket ezzel az egyszerű kérdéssel: «Tessék
745 11| A régi lóverseny tértől az óbudai hajógyárig. Körülbelül
746 11| legmagasabb hegyek negatívjai. Az Oceán-fenék világával csak
747 11| tudományok csekélységét mutatja az is, hogy nincs az a felnőtt
748 11| mutatja az is, hogy nincs az a felnőtt és iskolavégzett
749 11| eddig kiderítettek. Míg az ember megiszik egy spriccert - (
750 11| főtisztelendő úr, milyen rövid ez az időköz) - új megfigyelés
751 11| folytonosan ignoráns volt és az is marad örökké. Mert még
752 11| is marad örökké. Mert még az összes rezultátumok ismerete
753 11| három ujjával föltámasztotta az állát, mint mikor még csak
754 11| állát, mint mikor még csak az első pohár mellett búslakodik.
755 11| méltóztassék akadályozni az üzletet.~Valóban megakadt
756 11| üzletet.~Valóban megakadt már az egész üzlet. Nem evett,
757 11| kezökben a sörös kancsóval. Sőt az utcáról kíváncsi fejek kukucskáltak
758 11| mi a manó, atléták vannak az Elkedben és becsületbeli
759 11| a szép májusi holdvilág; az átlátszó, mély kék égen
760 11| hagyta:~- Niksz!~Erre aztán az öreg megnyugodva csöngetett
761 12| följebb ezerkétszáz forintnál. Az asztaltársaságokban sohasem
762 12| szám kerül ki: 7,564.301, az a végső 1 bizonyosan nem
763 12| de azért legfontosabb az emberi társadalomban, mert
764 12| kimagaslóvá válik, mikor elérkezik az óra, hogy gyakorolja azt
765 12| óra, hogy gyakorolja azt az egyetlen dolgot, amelyben
766 12| sőt utolérhetetlen.~Ez az egyetlen dolog pedig a gőzfürdőben
767 12| mindenki ért hozzá. Holott az tévedés, rettenetes nagy
768 12| méltósággal vonul végig az utcákon és megbocsátón,
769 12| sejtik, hogy ő kicsoda.~Az utolsó estén nem fekszik
770 12| A gőzférfiu aztán, mikor az óra négyet mutat, nagy méltósággal
771 12| processzióra indulna, nekivág az éjszakának. Gyalog megy
772 12| A gőzfürdő pénztáránál az álmos kisasszony mosolyogva
773 12| jegyemet!~A jegyemet szóban az emen van a hangsúly s e
774 12| tulajdonjog erős érzete, az ősiség kevélysége szól.
775 12| fürdésén végig. Mikor belép az öltözőbe, azaz hogy vetkezőbe,
776 12| úgy tekinti, mintha csakis az övé volna.~Pont öt órakor
777 12| a gőzférfiu már benn ül az ő forró medencéjében. A
778 12| medencén, mint egy Neptun. De az igazat megvallva, még nincs
779 12| gőzférfiu kezdi végigprodukálni az ő ritka mutatványait. Átússza
780 12| világért sem veszi észre az őt környékező bámulatot.
781 12| Leopold! Hideg spongyát annak az úrnak... Csak bátorság,
782 12| mindig különösen kitüntet. Ez az egy mód nélkül örvend a
783 12| a homályban. A delikvens az első jeges zuhatag alól
784 12| permeteg és nem irgalmaz az ember bőrén egy négyszögcentiméternyi
785 12| négyszögcentiméternyi foltnak sem. Az áldozat kapálódzik és üvöltöz.
786 12| meg a vállát. Ez érintésre az áldozat felugrik a levegőbe,
787 12| jámbort, ki futva menekül ki az öltözőbe.~Delet harangoznak,
788 13| fordításból ered. Megalapítóját az ötvenes évekbeli gonosz
789 13| tisztaság. Én még ismertem az érdemes, derék férfiút,
790 13| sikerét és népszerüségét, az én lélekbúvárlatom szerint,
791 13| sarokba és kőkancsóból isszák az árpalét, melynek a világosság
792 13| csak épp a hordó csapja. Az igazi, hivatásszerű sörivókat
793 13| hivatásszerű sörivókat még ez az egy világító pont is bántja.
794 13| Örök alkonyat van itt. Az avatatlan mindig azt várja,
795 13| negyvenhárom év előtt volt. Az ember nehéz pántokkal megvasalt
796 13| félórában más hordót vet az ászokra, XVI. századbeli
797 13| Gambrinus-képekről ismerem: az apácafejedelemasszonyi fönségű
798 13| pohárral?»... Piszkos József az örök jelen, vagyis inkább
799 13| örök jelen, vagyis inkább az örök múlt. Ezért szeret
800 13| feketeségéből bukkannak föl? Mert az utcán nem találkozom velük
801 13| loppal nézem őket, szememnek az a káprázatja támad, hogy
802 13| pókháló és mellükön át látszik az öreg karszék faragott háta.
803 13| már végigborzongatott.~Az este, mikor nehéz léptektől
804 13| szüleimnek, amit én nem értettem. Az anyám, nagyanyám, néném
805 13| néném elhalaványodott. Az apám nevetett, mintha szörnyen
806 13| leghangosabban, leggorombábban és az apám neki adott át egy csomó
807 13| adott át egy csomó kulcsot. Az idegenek aztán végigkutattak
808 13| végigkutattak minden szobát, még az én kis zöldhálós ágyam fiókját
809 13| cinkatonák, bábuk között. Végre az íróasztal rekeszeiből kihalásztak
810 13| pecsétet ütöttek rá; s ekkor az apámnak mondott valamit
811 13| nemsokára elhalkult s egyedül az őszi eső zuhogása hallatszott.
812 13| Azután soká nem láttam az apámat. És nagyon megörültem,
813 13| esztendővel vagyok öregebb. És az a furcsa, mérges lakat már
814 13| szól és azon panaszkodik az őrnagy úrnak, hogy köszvénye
815 13| úrnak, hogy köszvénye van. Az őrnagy úr hosszú, szikár
816 13| fenyegető szőrerdőből dörög ki az auditori szózat: «Száz botot
817 13| Tode durch den Strang!» Az őrnagy-hadbíró úr mostanság,
818 13| egyszer kinyitja a száját, az okszerű kanári madár tenyésztés
819 13| csöndesen örvendez magában, ha az udvaron megszólal a zongorakíntorna.~
820 13| császári biztos működött az orosz táborban, az ötvenes
821 13| működött az orosz táborban, az ötvenes években kormánytanácsosi
822 13| kormánytanácsosi ranggal az adóbehajtás körül buzgólkodott.
823 13| körül buzgólkodott. Beütvén az alkotmány, nyugalomba lépett,
824 13| felhíváson olvasom. Nem tartozik az ellenzékhez. Igen tekintélyes
825 13| erélyes» ember volt. Ennek az erélynek, mely egykor vármegyéket
826 13| ki mindig beszél; és ez az egy Potvora úr. Mozgékony,
827 13| gyilokpenge döfése. S ugyanekkor az az erős meggyőződésem támad,
828 13| döfése. S ugyanekkor az az erős meggyőződésem támad,
829 13| meggyőződésem támad, hogy ez az ember csak azért fecseg
830 13| eltűnik a kis szobából.~Az alkonyat egyre szürkébb.
831 13| átszelt ködfolt a falon. Az ónasztal körül némaság uralkodik
832 13| kéz megzörgeti a kancsóval az ónbádogot. A kísértetiesen
833 13| a lámpagyujtás ideje... Az átjáróház udvarán egy vargainas
834 13| sem s a kisasszony leszedi az asztalról az üres kancsókat.~ ~
835 13| kisasszony leszedi az asztalról az üres kancsókat.~ ~
836 14| ama jó barátoknak, akiket az ember minden ötödik esztendőben
837 14| És mikor találkozik vele az utcán, szörnyen örül a szerencsének,
838 14| örülvén a szerencsének, épp az egészségre szándékoztam
839 14| mikor egyszerre azt mondja az én sápadt jóbarátom:~- Hej,
840 14| mikor rémülve láttam, hogy az én sápadt jóbarátom kabátjának
841 14| arra a tájékára mutat, ahol az ember a pénztárcáját hordozza.
842 14| nyomorult gyanúm.~- Hisz az nem baj! mondtam megkönnyebbülve
843 14| vagyok szerelmes, sóhajtott az én sápadt jóbarátom.~- Annál
844 14| sem idegenkedik tőlem.~- Az meg épp a legjobb.~- Jaj,
845 14| a legjobb.~- Jaj, dehogy az. Van egy rettenetes nagy
846 14| nagy baj. Borbálának - ez az ő neve - olyan foglalkozása
847 14| Az én sápadt jóbarátom felcsattant:~-
848 14| mégis iszonyú mesterség az.~- A pokolba, csak nem hóhér
849 14| Boldizsár elmosolyodott erre az ostoba ötletre, aztán lassú,
850 14| ünnepies hangon monda:~- Nem az, hanem temetésrendező-intézettulajdonos.
851 14| bolt legvilágosabb helyén, az ajtó mellett, ült Borbála,
852 14| kívánatos fehér selyem, hogy az ember szinte szeretne belefeküdni.~
853 14| szinte szeretne belefeküdni.~Az én sápadt jóbarátom, Boldizsár,
854 14| tudja Isten, elegánsabb, ha az ember hanyag otthonossággal
855 14| láttam, hogy leghátul, az embermagasságú ezüstös gyertyatartók
856 14| süteményeskosárral egyetemben.~Az uzsonna... Brrr!~Hirtelen
857 14| szokás és rend ellenére az ötéves cikluson belül is
858 14| harminc.~- Nem, nem; én azt az egyet értem, akinek olyan
859 14| szolgaféle emberrel...~- Barátom, az a nyomorult a polgári életben
860 14| hatalmasodott el rajta ez az oktalan, ostoba sápadtság.
861 14| vala neki oka epedni, mert az újságok is közlötték, hogy
862 14| meghal tüdőgyulladásban; az öreg Cheörszárky gróf egy-két
863 14| találja... A kocsi felfordul, az öreg három helyen töri el
864 14| töri el a háta gerincét... Az eredmény természetesen rögtönös...
865 14| fejtegetni. Maga alkotta meg ezt az új iskolát. Nevet nem adott
866 14| epikurizmusa.~- Bolondok, marhák az emberek! mondta. Ezreket
867 14| mint hogy milyen lesz majd az új ágy stilusa, milyen a
868 14| és a takarója. Holott ezt az ágyat nem húsz-harminc esztendeig
869 14| évszázadig, ameddig tudniillik az oxidálódás porrá nem morzsolja
870 14| oxidálódás porrá nem morzsolja az ércet. Szépen, kényelmesen,
871 14| ének a Circumdederunt és az In paradisum deducant te
872 14| örvendetes a tudat, hogy az egyházi zene e két remekét
873 14| nyakán lüktetve dagadtak ki az erek. De csakhamar megtörülte
874 14| és mesteri kéz veti meg az ágyát!... Valóban nincs
875 14| mához három hétre lesz az esküvőm. Remélem, megtisztelsz
876 14| Két héttel azután volt az én sápadt jó barátom temetése.
877 14| fehér ló, püspöksüveges pap, az Opera és Népszínház egyesített
878 14| zsebkendője világított ki az éjszakából, ő volt a temetés
879 14| nem minden bokorban terem.~Az igazság kedvéért azonban
880 14| kedvéért azonban ne feledjük az alpakagombú pálcás portást
881 15| és aranysujtásos bekecse. Az állomási tisztviselőség
882 15| tisztviselőség hölgyei mind az ablakhoz tódultak és konstatálták,
883 15| szenzáció aztán végigszaladt az egész városon, mikor Tibold
884 15| Miklós nyitott bérkocsin az előkelő Vörös ökör vendégfogadóba
885 15| a négy játékos figyelme az új vendégre irányzódott;
886 15| tartva kezében a kalapot.~Az egyik magas, sovány, szőke
887 15| Miért épp engemet akarnak az urak ebbe a dologba avatni?
888 15| kérdés: ki fogja-e futni az időm?~Likvirinyi Gusztáv
889 15| hirtelen megbetegedett. Az elnök Tischlerffy nyugalmazott
890 15| elvállalni a bírói tisztet...~- Az egész tárgyalás nyilván
891 15| nyolc órakor, - szólt közbe az ügyvéd.~A gyógyszerész pedig
892 15| gyógyszerész pedig folytatta:~- Az eset röviden az, hogy...~
893 15| folytatta:~- Az eset röviden az, hogy...~Tibold Miklós a
894 15| vágott:~- Bocsánat, de nekem az a szokásom, hogy előleges
895 15| háromnegyed nyolckor... - monda az ügyvéd.~- El fogunk jönni
896 15| méltóságodért és elvisszük az őrnagy úr lakására.~A főhadnagy
897 15| hallatszottak a folyosón. Az ajtón hirtelen egyet koppantott
898 15| mintha elvétette volna az ajtót és nem azt látná,
899 15| pedig hirtelen végigvillant az elméjén az az igen természetes
900 15| végigvillant az elméjén az az igen természetes és jámbor
901 15| végigvillant az elméjén az az igen természetes és jámbor
902 15| De Tibold Miklós, mint az igen szőke és igen erős
903 15| valamikor ezt a nevet. Csak az nem jutott eszébe, hogy
904 15| nem jutott eszébe, hogy az imént a két úrtól hallotta;
905 15| pillantást vetett a lányra. Az meg egyre jobban akadozva
906 15| tudom én azt! De mikor az ő életéről van szó... Meg
907 15| leszek távozni innen.~A leány az ajtó elé szökött s ugyanazzal
908 15| nem vágott a szavába és az sem jutott eszébe, hogy
909 15| kártyán veszített, feltörte az édesapám pénzes szekrényét...
910 15| Hát igenis, feltörte, de az apám engedelmével... Az
911 15| az apám engedelmével... Az apám az ő nagybátyja...
912 15| engedelmével... Az apám az ő nagybátyja... Azt mondta
913 15| kívánni, hogy idehozzam az apámat? Ő is azt fogja mondani...
914 15| volt... Azt hazudja, hogy az apám tetten érte Aladárt
915 15| Fiam, ha pénz kell...»És az az asszony már négy éve
916 15| Fiam, ha pénz kell...»És az az asszony már négy éve zsarol
917 15| leány voltam... Négy évvel az eljegyzésünk előtt... És
918 15| hogy hallgasson... De hátha az Aladár ellenségei még; többet
919 15| ezt a vádat emelik ellene! Az a nyomorult vén asszony
920 15| Pedig nem is igaz!... Az apa megmondta neki: «Fiam,
921 15| találta a kulcsot... De az apa engedelmével... Előleges
922 15| szemét törülgetve indult az ajtó felé és csak egyre
923 15| el azt a vádat... Hiszen az apa megmondta neki... Négy
924 15| neki... Négy év előtt volt az, igen régen... Mikor én
925 15| végig, mintha még egyre az ő nagy, meggyőző okait ismételgetné
926 15| terét. Amit Kerek István s az ellenfél képviselői kénytelenek
927 15| harmadnapra Budapesten olvasta az újságokban, hogy X-váron
928 16| száz esztendeje. És valának az ő szolgálatai fönt Budán
929 16| megrezgesse a faleveleket. Azok az emberek pedig féltek a falevél
930 16| benneteket is megingatott az a perzselő, meleg szél,
931 16| csak nem kincsekért.~Mikor az utcát végigsöprötte ez a
932 16| valami rosszban sántikál az a gazember.» De ha szemközt
933 16| őrjáratok nehéz léptei kongottak az üres utcákon; s amely ház
934 16| Halt!» gyászra ébredtek az alvók.~Nincsen a világon
935 16| jobban féljenek. De ezt az egyet még sem éri el, mert
936 16| embert s a vége mégis csak az lett a sok hosszú vallatásnak,
937 16| félelmesebben söprötte végig az utcát, mint valaha. A jeles
938 16| flagranti csíphetjük rajta az imposztorokat, nem dubitálom,
939 16| mosolygott; és rettenetes vala az ő mosolygása. És megveregette
940 16| vállát; és kegyelmes vala az ő vállraveregetése.~Este
941 16| Mihály uram fülét illesztette az ajtóra, a katonaság pedig
942 16| és a vitézek csak várták az intést, hogy legott bedöntsék
943 16| intést, hogy legott bedöntsék az ajtót, még pedig félfástul.
944 16| asszisztált a csapat mögött.~Bent az öreg urak szép csöndesen
945 16| Nem kell félni, leszedi az a lábáról a római pápát
946 16| bizom a másikban...~... Az ereje több, de az meg, hogy
947 16| Az ereje több, de az meg, hogy úgy mondjam, fortélyosabb...~...
948 16| pillanatban recsegve dőlt be az ajtó s a katonaság puskát
949 16| szegzárdi eredetű Gombay és az egri eredetű Borotvás jámbor
950 16| kend, Koperta; valamint az én substitutus uram ő nagysága
951 17| Az utolsó olasz.~Négyesztendős
952 17| először olaszt.~Volt pedig ez az olasz egy kupfer a Pfennig-Magazinban:
953 17| karimája van; ez nyilván az olasz kalap. Az ábrázatán,
954 17| nyilván az olasz kalap. Az ábrázatán, ezen a remekül
955 17| hetyke bajusztöredék: kettő az orra alatt, jobbra és balra;
956 17| alatt, jobbra és balra; egy az állán, még pedig lefelé.~
957 17| állán, még pedig lefelé.~Az öltözete pisztolynadrág,
958 17| mert a nadrág elszánt, az ing lovagias, a hózentráger
959 17| hadvezéri, a köpönyeg pedig, az ő redőivel, aminő redőket
960 17| szerelmes bámulatra gerjesztett, az a Rinaldo Rinaldini poziturája
961 17| eleven olaszt is lássak.~Az első olasz, akit láttam,
962 17| se skorpió, hanem csakis az olasz... Hát ilyen az olasz?
963 17| csakis az olasz... Hát ilyen az olasz? Ej, az lehetetlenség.
964 17| Hát ilyen az olasz? Ej, az lehetetlenség. Hiszen ez
965 17| lehetetlenség. Hiszen ez az ember egészen olyan ember,
966 17| olyan ember, mint más ember. Az igaz, hogy feltünően göndör,
967 17| eddigelé nem igen látott. De az az olasz még se olasz, még
968 17| eddigelé nem igen látott. De az az olasz még se olasz, még
969 17| olasz még se olasz, még se az én olaszom.~Azt hát keresni
970 17| azzal töltöttem el, hogy az olaszt, azt a bizonyos olaszt
971 17| színtársulatokat és stagionekat; hiába, az én olaszom nem volt köztük...
972 17| Tizenhét éves koromban az apám elvitt Velencébe. Félbolond
973 17| piazettára és se a Márk-téren, se az egész városban nem akadtam
974 17| városban nem akadtam rá az én Pfennig-Magozinbeli ideálomra.
975 17| ideálomra. A napszámos, az úr, a boltos, a kellner,
976 17| egészen olyan volt, mint az idevaló. Csalódás sebével
977 17| hogy ő Johann Gschwandtner, az O du mein Österreich Gesangverein
978 17| Gyula úr és végét vetette az én nyugodt, boldog hitetlenségemnek.~
979 17| Ez támasztotta föl bennem az elevenhalott romantikát,
980 17| boldogtalan szenvedelmembe, az olasz keresésébe; mert ő
981 17| olasz, Istenem, milyen olasz az a Perotti! Soha kecske nem
982 17| Signor Perotti ő nagysága az igazi olasz.~«La tonna è
983 17| mopile!» Ezzel a jelszóval, az ő szent jelszavával vettem
984 17| végre-valahára igazán megtaláljam az olaszt, kinek e fölséges
985 17| színén, végig kalandozván az egész talián csizmát.~De
986 17| durchschnittsmensch tölt be az ő Hammerfesttől Reggio di
987 17| sajátos hangot és színt még az Abruzzok szirtszakadékaiból
988 17| szirtszakadékaiból is. De az a sziget, az a tündérsziget,
989 17| szirtszakadékaiból is. De az a sziget, az a tündérsziget, az még illetetlen.
990 17| sziget, az a tündérsziget, az még illetetlen. Ha csak
991 17| fenekéről dühösen tombol fölfelé az örök tűz. És itt, Sziciliában,
992 17| ah, pálmalombbal söprik az utcát, ananászon hízik az
993 17| az utcát, ananászon hízik az animal nero, a disznó, az
994 17| az animal nero, a disznó, az emberek lángolva élnek,
995 17| szobrász vetette vállukra, az erkélyeken isteni morbidezzájú
996 17| bánata, szerelem kéje ott az élet vége. Mert itt minden
997 17| dahin!» Ott lakik Perotti, az igazi, az utolsó olasz,
998 17| lakik Perotti, az igazi, az utolsó olasz, az én álmaim
999 17| igazi, az utolsó olasz, az én álmaim olasza.~És végigkóboroltam
1000 17| példás életű családanya az ő felesége: Lola. És a lóvasút
1-500 | 501-1000 | 1001-1500 | 1501-1652 |