Rész,  Fej.

1001   17|                 felé; s megbámul engemet, az egzotikus embert. Alkalmasint
1002   17|                hogy ez a bolond német, ez az igazán nagy bolond, egy
1003   17|              hangot, ami még megvan ebben az istenverte Európában; ott
1004   18|                tudott volna végigtötyögni az utcán. Valamint hogy még
1005   18|                 patli» és «Patel nostel». Az olvasóról pedig azt hitte,
1006   18|               litániaéneklés ellustította az elméjét. Gyerek létére vallásos
1007   18|               fogta föl a templomot, mint az iskolát. Mind a kettő a
1008   18|                kell, hogy kiérdemelhessük az ebédet s vasárnaponként
1009   18|                   ebédet s vasárnaponként az egy pohárka ó-bort. A templomi
1010   18|                   templomi munka könnyebb az iskolainál. Nem kell megerőltetni
1011   18|                  gépies működésre indítja az agyvelőt.~Tizenöt esztendős
1012   18|            vallástanító szájából: «Fiaim, az anyaszentegyház értelmes
1013   18|         megcáfolhassuk». Következett erre az a religio-oktatás, melyet
1014   18|                   viták, melyekben mindig az egyház győz, épp oly erősen
1015   18|          gyermekre. A mise nem volt többé az ő szemében látványos szertartás;
1016   18|                 íme vannak gonoszok, akik az igazságok ellen föl mernek
1017   18|                   és érzékenyen írnám le. Az ilyesmi manapság elektromos
1018   18|                 csöppet sem gátolta, hogy az ordinálás napján ne érezze
1019   18|                  kardbojtnak, és meglévén az első ezüstsujtás, törekszik
1020   18|             Marzio aztán híres ember lett az ő tudományában. Mert híres
1021   18|            tudományában. Mert híres ember az, akinek holmi apróbb, igen
1022   18|                   foglalkozó értekezéseit az akadémia kiadja; sőt másodrendű
1023   18|             Marzio igen boldog ember volt az ő szeizmográfjai között.
1024   18|                 terjeszkedek ki; de 1. én az ilyesmihez nem igen értek,
1025   18|             ilyesmihez nem igen értek, 2. az adjunktus úr ezeket a dolgokat
1026   18|             papirosszalagra.~Mi a patvar? Az Etna megint háborogni kezd?~
1027   18|           nyíláson. A földnek ez ingásait az ember durva alkotmánya még
1028   18|                  nagy fa alatt és leszólt az öszvérről:~- Emberek, résen
1029   18|               legyetek éjjel-nappal, mert az Etna dolgozik, és ki tudja,
1030   18|                  menekülnötök a tűz elől.~Az emberek megcsóválták a fejöket:~-
1031   18|                   mind vörös; pedig mikor az Etna mozog, már két héttel
1032   18|              sápadni kezd. És hol a füst?~Az asszonyok azt mondták:~-
1033   18|             Marzio oldalba döfte sarkával az öszvért, benne büntetvén
1034   18|              öszvért, benne büntetvén meg az egész szamárnemzetséget,
1035   18|                   ostoba. És fölléptetett az obszervatóriumba, ahol az
1036   18|                 az obszervatóriumba, ahol az okos szeizmográfok egyre
1037   18|          kavarodott föl főkráteréből, föl az égig. Sötét lett. A homályban
1038   18|                 Nicolosi fölött megrepedt az Etna. Új tűztorok ontotta
1039   18|                tűztorok ontotta a lángot, az olvadni készülő sziklákat,
1040   18|                   voltak eléggé szélesek. Az obszervatórium falai megrepedeztek.
1041   18|                   pedig akkora lett, hogy az obszervatóriumban fölfordult
1042   18|           megsárgult szövetdarab, melynek az a tulajdonsága van, hogy
1043   18|                 tulajdonsága van, hogy ha az izzó láva elébe terjesztik,
1044   18|              kisasszonyé nem lehetett; és az is bizonyos, hogy a vulkánikus
1045   18|                 szeizmográfot fölállított az obszervatórium előtt és
1046   18|           jegyezte a tüneteket. Mindebből az a prognózis következett,
1047   18|              huszonnégy óra alatt elnyeli az izzó kőfolyam: aztán következik
1048   18|             püspök pedig fölméne a hegyre az ő papjaival, aranyos ruhában,
1049   18|               történt este hat órakor. És az Etna harminc perc múlva
1050   18|                 változva elfoglalta volna az ég helyét és most aztán
1051   18|        elsötétedett. A láva még piroslott az éjszakában; de a kráterből
1052   18|                   Mert ő liberális. Én is az vagyok és épenséggel nem
1053   18|              alkalmával kiterjeszteni. És az Agata kápolnájában minden
1054   18|            alkalmasint még kevésbé tudja. Az ember misztikus állat, akármilyen
1055   18|          Francesco Crispitől, aki ledobva az emberi szeméremnek utolsó
1056   18|             utolsó rongyát stb.~S mialatt az én fekete emberem így deklamált,
1057   18|                   egy hullámos kék vonal: az örökké régi Szicilia.~ ~
1058   19|               bután, álmodás nékül alszik az ember. Amit rontott rajtunk
1059   19|               ember. Amit rontott rajtunk az átkozott civilizáció: az
1060   19|                  az átkozott civilizáció: az összeráncigált ideg, a hurutos
1061   19|           riadalom leírását várják tőlem. Az emberek vad tódulása a lépcsőkön,
1062   19|                   holdvilágtól fehér égen az árbocok nagy fekete apostoli
1063   19|                 váró «orr» miatt is, hogy az Imperatoron ilyesmi történhetett -
1064   19|               saját félelmemről beszélek. Az az ostoba al fogo rútúl
1065   19|                  félelmemről beszélek. Az az ostoba al fogo rútúl megijesztett.
1066   19|                 De aztán dolgozni kezdett az elmém és egy másodperc alatt
1067   19|                 ép, részleteiben finom; s az okoskodás ez épületének
1068   19|                 hogy a cameriere fölverte az utasokat álmukból. Ez csakis
1069   19|                    A kapitány tegnapelőtt az ebéden mondta, hogy egy
1070   19|                 egy hordó petróleum sincs az egész gőzösön... És nem
1071   19|                egész gőzösön... És nem is az első cameriere riasztott
1072   19|              érzése zsibongott bennem. De az igazság hűvös szava csakhamar
1073   19|               nagy világosság csapott föl az égre, le a hajóra és a tengerre.
1074   19|                Gyomromat ismét megboxolta az a láthatatlan ököl.) Ez
1075   19|                  veszedelem!~És meglepett az egyedülvalóságnak az a kietlen
1076   19|            meglepett az egyedülvalóságnak az a kietlen érzése, mely a
1077   19|            közepén suhannék egyesegyedül, az egész mindenség tudtán kívül...
1078   19|          magunkhoz szorítjuk; mert hiszen az is valaki. Csak egyedül
1079   19|                szalmaszál, a forgács néki az, aki vele van, mikor a Halál
1080   19|                   a félelemnek e percében az előárbocon meggyujtott villamos
1081   19|            megszólalt bennem: «Te, hiszen az, amit lángnak hittél, csak
1082   19|                 amit lángnak hittél, csak az elektromos lámpa és arra
1083   19|             mulattatott bennünket.~*~Azon az éjszakán még soká gondolkoztam
1084   19|                 kategóriacsinálás; és még az sem cselekszik egyebet,
1085   19|                 dolognak itéli.~A félelem az egyedüllét abszolut érzése.
1086   19|                   szembe a romlással.» És az önzés, mely az élet, ekkor
1087   19|             romlással.» És az önzés, mely az élet, ekkor éri el tetőpontját.
1088   19|                  hogy kiszabaduljon ebből az iszonyú egyedülvalóságból,
1089   19|                 ott a más, aki még mindig az édes reménység. Nem igaz,
1090   19|                   siralomházban kezdődik. Az a nyomorult ugyan már érzi,
1091   19|             szigetelve a világtól, hogy ő az, maga, aki holnap reggel
1092   19|                 halni. De még vele vannak az őrök, a gyóntató, a falak,
1093   19|               falak, a bútorok, a legyek, az ablakon bebólingató lombok
1094   19|         egyedülvalóság csak kint kezdődik az udvaron. Mikor a pap utolszor
1095   19|               Mikor a pap utolszor nyomja az elitélt ajkára a feszületet
1096   19|                 csillogó vasában vagy egy az udvar fölött elröppenő verébben...
1097   19|                   nyomasztó érzése volt-e az, mikor az iskolában először
1098   19|                   érzése volt-e az, mikor az iskolában először kellett
1099   19|             először ropogott lábunk alatt az előadó-dobogó deszkája,
1100   19|                   néznek felénk? Ugyan ki az ördög félne a párbajtól?
1101   19|                  ördög félne a párbajtól? Az ember igazán komédia nélkül
1102   19|                   kicsit, és nem szeretem az olyan embert, aki ezt tagadja.~
1103   19|                 törvény helyességét talán az is bizonyítja, hogy megfordítva
1104   19|                   pusztaságba kerül, ahol az emberi életnek semmi nyoma.
1105   19|               sivatag ilyen rettentő, sem az erdő, sem a tenger... Amíg
1106   19|                 Amíg egy csillag hunyorog az égen, amíg a szél söpri
1107   19|                 zaj még mindig valaki. De az egyedülvalóság szörnyű érzése
1108   19|                  rászegződhetnék és mikor az abszolut hangtalanságban
1109   19|                   hangtalanságban halljuk az agyunk velejének ereiben
1110   19|                    nem fenyeget semmi, de az egyedüllét érzése mégis
1111   19|           közepett. Megjáratni egy kicsit az egész napi nyeregbenüléstől
1112   19|              hátha hozzám hat valami hang az őrház felől. Csönd volt;
1113   19|                    a sötétség, a csönd és az iránytévesztés, ez a három
1114   19|                  ide írni. Homo sum.~Mert az ember politicón xvon, társas
1115   19|          drágalátos ünnepében elmélkedtem az egyedülvalóságról, a félelemről,
1116   20|              postát.~Nagy portéka volt ez az európai posta. Messze idegenben
1117   20|                 bujdosók édes érintkezése az anyafölddel, ha csak egy
1118   20|             részről.~Hát a boldog, akinek az adatott meg, hogy édes anya,
1119   20|                 örökség. Negyvenkilencben az emigránsok kezdték lesni
1120   20|          Pest-fogadó előtt, mikor érkezik az európai posta; és azóta
1121   20|                  órakor vetett vasmacskát az Aranyszarvban; az «osztrák»
1122   20|              vasmacskát az Aranyszarvban; az «osztrák» posta (nincs ottan
1123   20|                 mondanivalójuk, de nyelik az egymás szavát, mert magyar
1124   20|         kötelességérzet támadt, hogy ezek az emberek ne vesztegeljenek
1125   20|                 egy ember, aki megvetette az egész társaságot.~A Csapkin
1126   20|    hetvenesztendős, törődött vén embernek az asszonyokhoz; és mi köze
1127   20|              otthon és árva gyerek maradt az idegenben. Az árvaságot
1128   20|               gyerek maradt az idegenben. Az árvaságot úgy fogta föl,
1129   20|              magyarság vitte oda? Hát van az árva gyereknek nemzete,
1130   20|                 életcél. Kétfelé osztotta az emberiséget: az egyik fele
1131   20|                  osztotta az emberiséget: az egyik fele kap levelet,
1132   20|                 kap levelet, a másik nem. Az egyik fél milliom és milliom;
1133   20|                különb a többségnél. (Hej, az arisztokrataság törvényei
1134   20|    arisztokrataság törvényei benne vannak az alantas fejlettségű agyvelőkben
1135   20|               fensőséggel járt-kelt, mint az okos ember, aki bolondok
1136   20|            Ilyenkor érezte igazán, hogy ő az erősebb. Gyönyörködött gyöngeségünkben.
1137   20|                dölyfösen:~- Hehe! Igy van az, ha valaki levelet vár!~
1138   20|             diadalmaskodott. Demonstrálta az ő roppant nagy függetlenségét.
1139   20|                 ez a pirulás kín, mert ez az ember életének egyetlen
1140   20|                 És meghökkent tőlem, mint az olyan ember, aki rejtegetett
1141   20|           szegénynek egy levelet, melyben az az ismeretes német nyomtatvány
1142   20|                   egy levelet, melyben az az ismeretes német nyomtatvány
1143   20|           nyomtatvány volt: két szamár és az aláírás: «Most hárman vagyunk».~
1144   21|     Asszony-Anyánkkal egybe magadat ennek az igen viszontagságos és veszedelmes
1145   21|                    semhogy leírhatnám. De az igazi haddelhadd Hatvan
1146   21|             Ammint egyre jobban setétedék az este, hallám, hogyan siránkozik
1147   21|                 bivalyokkal. Éjfélre járt az idő, míg a’ hintót bé tudták
1148   21|            társzekeret ott kelle hagynunk az útban mindenestül, mert
1149   21|                  hová másnap este jutánk, az Arany Sas fogadóban, a’
1150   21|                  délutáni viadalra, mikor az állatok döglésig fognak
1151   21|                 pro forma tselekszi, mert az esze a’ múlatságonn jár,
1152   21|             Pudermantliban kandikáltak ki az ajtón, ‘a hajok tsupa papillote,
1153   21|                  a’ ki messze kint lakik, az Ortzy-házbann. Sajnállom,
1154   21|         Juratussát, Nemes Szirmay Antalt, az én jó Barátomat. Béfüttyenté
1155   21|                  szolgai munkákat végezni az ő Printzipálissának akartából;
1156   21|                    hogy előttem fitogassa az ő Aufklärista voltát. (Mert
1157   21|                 Aufklärista voltát. (Mert az Öreg nagy Aufklärista és
1158   21|                   szagos lisztet hintenek az ember hajára. És az egéssz
1159   21|              hintenek az ember hajára. És az egéssz Offitzinábann nem
1160   21|               Vendég között bizony elvész az Atyafi is; nem érének rá,
1161   21|                 stante pede praenumerálok az Urániára; ő erre elpirúla,
1162   21|                  neheztele és mondá, hogy az a Typographus dolga a’ Hatvani
1163   21|                   ama szobába menénk, hol az Urak Pharao bankót adának.
1164   21|                  tsak látom, hogy fiadzik az én aranyom; negyedik kártyafordulás
1165   21|                  a habitusomat: «Vegye le az Ur és mennyünk innen Isten
1166   21|         tanátsokat, bizony megettem volna az Ausztrigát és megittam volna
1167   21|              Ausztrigát és megittam volna az Auflaufot. Sok pötsétes
1168   21|                  bontanak várfalat, midőn az inasok kiszabadittyák a’
1169   21|                 voltát - felkerekedénk és az egéssz vendégség méne a’
1170   21|                   hamvát, aztán következe az első minét. Én Lucie kedves
1171   21|                lengyel tántz, a’ lancier, az ánglia,’ a steyer, a’ furlana
1172   21|                Mádonn.~Fejéredni kezdenek az ablakok, midőn az utolsó
1173   21|                kezdenek az ablakok, midőn az utolsó Krampampuli utánn
1174   21|         tselédekkel, ugy megkótyagosodott az ingyen bortól, hogy nem
1175   21|                 szerint meg mondani, hogy az Isten éltessen édes kis
1176   21|                igen jól mulattunk ez volt az én első bálom ott volt Jósika
1177   21|             énnálam, de okos vagy és tsak az a külömbség köztünk hogy
1178   21|                 külömbség köztünk hogy te az Apátzáknál nevelkedel én
1179   21|              meglátnák ezt a’ levelet. De az tsak tiszta szekirozás hogy
1180   21|                  hogy a szegény Zbiskónak az a’ malheurje van hogy igen
1181   21|             Majomhoz és mikor a’ bátsival az Elysium kertyében járt ettzer
1182   21|             ettzer tsak leszalad a’ fárul az a nagy ritka Majom és attyafiját
1183   21|                 hogy hosszú időnek utánna az ő familiájábul valóra talált.
1184   21|               tuggya le rázni a’ nyakárul az alkalmatlan kedveskedőt.
1185   21|           katzagott hogy nyilalást kapott az oldalába végre hivta az
1186   21|                   az oldalába végre hivta az inasokat a kik ki szabaditották
1187   21|             szabaditották szegény Zbiskót az ölelő karok közzül. Ezt
1188   21|               Eggy inasnak meg is harapta az ujját. Lántzra kellett verni
1189   21|                   közepin járok pedig még az elejin se vóltam. Lelkem
1190   21|            Lottinak Tóninak meg nekem. Ez az ugy mondott Empire toilette
1191   21|                tzipellőst kötöz fel hozzá az ember vékony galandal mert
1192   21|               disznó’ sirral kenik. Mikor az utza közepén gázolnak velünk
1193   21|              sikolt mert észre vette hogy az ő béresse voltaképpen nem
1194   21|                   nyomott a’ fejibe. Erre az illetlen tréfára Asszony
1195   21|                  vissza most már hosszabb az ut mint odáig. Vigye hát
1196   21|               odáig. Vigye hát tsak előre az urat pedig vigye el az ördög,
1197   21|              előre az urat pedig vigye el az ördög, monta Asszony Anyánk
1198   21|                  ritkaság nyáron kint van az Elysiumban az mind beköltözött
1199   21|             nyáron kint van az Elysiumban az mind beköltözött a’ kastély
1200   21|                pomarancsfák a’ tzitromfák az exotisch virágok madarak.
1201   21|              Velentzébül hol mint mongyák az utza mind tsupa viz a’ hogy
1202   21|             musikája. Ez a’ hires tzigány az ámbituson húzta a’ nyitott
1203   21|                   alig láttzott ki valami az arany paszománttul. Mongyák
1204   21|                   édes Klarisz mert mikor az Eszlári ebédlőben tanultuk
1205   21|            magamat tudod lelkem nem tréfa az mikor az ember először megyen
1206   21|                 lelkem nem tréfa az mikor az ember először megyen bálba
1207   21|                módossan igen tsinossan de az ortzájának az eggyik fele
1208   21|                tsinossan de az ortzájának az eggyik fele sír a másik
1209   21|                  sír a másik pedig nevet. Az ármányos persze ortzájának
1210   21|               kiállt a’ tántzból. Igy van az lelkem ha az ember huszonnyóltz
1211   21|            tántzból. Igy van az lelkem ha az ember huszonnyóltz esztendős
1212   21|                Jósa Gyuri erőnek erejével az oldalt üldögélő kövér Szklabinya
1213   21|                  halálra nevethetné magát az ember ha tréfái nem volnának
1214   21|                kedély mélyén visszhangzik az üdv zenéje. Ha volna valaki
1215   21|                  és a’ n’aura. Vagy talán az Olasz signora lenne más
1216   21|                 biz én nem vagyok mestere az ilyesminek még a ponctuationra
1217   21|               lelkecském! Mikor véget ért az a furtsa szünóra a’ Dámák
1218   21|               mert hogyan vergődünk által az utza másik ódalára?~Ha tsak
1219   21|               utza másik ódalára?~Ha tsak az a’ baj mongya Jósa Gyuri
1220   21|                   se volt tréfa a dámákat az ájulás keringélte a városon
1221   21|                  most már tsak hadd égjen az életnek úgyis vége legalább
1222   21|                  fáj eggy kitsit a’ fejem az ijedelemtől.~De többet igazán
1223   21|              Tsókollak édes kis Klariszom az idei Mádi bálon már te is
1224   21|                   scandalizálódni találna az engemet ért igen nagy calamitasokon,
1225   21|             mondaná: de kövesse meg magát az Úr, világ csúfja lenne,
1226   21|                 társaságba valónak, a’ ki az ilyes csintalanságért meg
1227   21|                Iffiút igen megkedvele már az első naptól fogva és szárnyai
1228   21|                mindenkit; példának okáért az első ebéden nyitott penicilusokat
1229   21|              Gavallérnak a’ székibe, csak az enyimbe nem és mikor a’
1230   21|                Gyuri Bácsi nem kíméli még az Egyház szolgáit sem és Práf
1231   21|                   Úr felháborodása, mikor az utolsó falatnál észre vévé,
1232   21|                 falatnál észre vévé, hogy az ajándék nyúlnak arasznyi
1233   21|             futott. Józsa Gyuri Bátyámnak az illyes imposztorságokban
1234   21|                  javába folyik a Färbli s az asztal közepén halommal
1235   21|                  pénz, eccer csak belökik az ajtót és elénk terem vagy
1236   21|                   fia a’ ki moccan! azzal az egyik kezével pistolyt tart
1237   21|                 felmarkollya a’ sok pénzt az asztal közepérül. Osztán
1238   21|               valánk szeppenve; ama Bizay az ágy alá bújt, mint a’ gyík
1239   21|              magához tért, nagyot csapott az öklével az asztalra és aztat
1240   21|                 nagyot csapott az öklével az asztalra és aztat mondta:
1241   21|                milyen vékony hangon szólt az az Angyal Bandi?~Ezt a’
1242   21|             milyen vékony hangon szólt az az Angyal Bandi?~Ezt a’ furcsa
1243   21|                    Ezt a’ furcsa beszédet az estve nem értette meg senki
1244   21|             bennünket tennap? V. kontesz, az volt az Angyal Bandi; B.
1245   21|               tennap? V. kontesz, az volt az Angyal Bandi; B. baronesz,
1246   21|             titkolok el semmit.~Estve hát az asztal körül ültünk minnyájan
1247   21|                  hallatszik, megint bedűl az ajtó és ott teremnek Angyal
1248   21|                 ebben a’ szempillantásban az egész Compania ledobja köpönyegét
1249   21|                   igen fog többet hallani az ő garázdálkodásaikról Párád
1250   21|                  Párád fürdője. Ma reggel az Egri Misericordianusok Tisztelendő
1251   21|                  szegény ágyakban fekszik az én ennihány forintocskám
1252   21|                 könnyen megeshetett volna az is. Ezeknek utána még etcer
1253   22|                   talál e levelem, melyet az Itáliába visszatérő Valensre,
1254   22|               viszontagságaival érnek föl az én dolgaim; és le is írnám
1255   22|                 mondok, hogy, mint tudod, az uralkodói gondosság Dáciába
1256   22|               külde engemet, számon kérni az aranybányák sáfárlását és
1257   22|              megbüntetni a hűtleneket. De az utazás fáradalmaitól és
1258   22|                   utazás fáradalmaitól és az éghajlat szokatlan zordonságától
1259   22|       jótehetetlen nyavalyást hozának ide az arany termő Alburnus Majorból,
1260   22|      istenasszonynak ez adót. Én ellenben az aquincumi forrásoknál szabadulni
1261   22|                 alatt egy második Lalage, az én Lalagém édes kacaját:
1262   22|                  egy barbár kis városban. Az Anis szilaj örvényei helyett
1263   22|               hűvös ernyőt tartana rám és az idevaló Lalage, egy centurio
1264   22|                  fogorvos, aki megrabolja az elefántot, pótlandó azt,
1265   22|                  nem takarhatja művészet. Az életből csak épp az a kedves
1266   22|             művészet. Az életből csak épp az a kedves hazudság hiányzik,
1267   22|               köszvényem oly hamar elmult az aquincumi fürdőben. A beteg
1268   22|                   istenek, mely gyötrelem az, mikor római polgárnak barbár
1269   22|                  annál jobban szomorítson az ő mogorvasága; és a nagy
1270   22|                annál szegényebbnek lássuk az aquincumi állatviadalokat.~«
1271   22|              Caesar Jupiterrel osztja meg az uralmat.» Igy volt és így
1272   22|                kedvező napon meg is nyílt az amphitheatrum, bizony kevés
1273   22|                   aki, mint Plinius írja, az ide nem messze Moesia rengetegeiben
1274   22|                 sem, mert takarékoskodnak az emberrel. Gladiátori művészet
1275   22|               éppenséggel nem mulatságos.~Az itten lakozó barbárok, mint
1276   22|                 forgatja. És énekel mellé az ő durva nyelvén lassú, szomorú
1277   22|                    hogy szerencsés vagyok az asszonyok körül? Haj, ez
1278   22|                   szemem. A fürdőbe bejár az egész környék úri népe;
1279   22|                hölgyeknek különben megvan az a nagy érdeme, hogy mihelyt
1280   22|                köppölyt vettetnek, amihez az idevaló borbélyok, mondják,
1281   23|             hirtelen elmulik, elrepűlünk. Az én esztendeimnek napjai
1282   23|          fárattság? De botsássa meg nékem az Úr Isten, hogy ime ő szent
1283   23|                   kedet igy vénitem; mert az már tsakugyan nem járja,
1284   23|            esztendős öttse légyen kednek.~Az a’ mi nagy szerentsénk,
1285   23|              szeretetből vagyon. Szeretem az én teremtő Uram Istenemet,
1286   23|                  Uram Istenemet, szeretem az öreg fejedelmet, kit huszonhat
1287   23|         esztendeje nem láttam!), szeretem az édes Olt vizét (ötvennégy
1288   23|                  ittam belőle!), szeretem az irogatást, az olvasgatást,
1289   23|                    szeretem az irogatást, az olvasgatást, szeretem a’
1290   23|            pillangókat kergetek, lábamnál az Olt fetsegő vize (pedig
1291   23|                  mormog ottan), mellettem az én jó öreg fejedelmem és
1292   23|                vágyódás meg a’ jó indulat az atyafiság hámjában.~Hanem
1293   23|               vagy kétszáz esztendő múlva az emberek, ha ugyan addig
1294   23|                   emberek, ha ugyan addig az én leveleimet nem lakják
1295   23|                   föl valami nagy traktán az egerek, mikor férjhez megy
1296   23|                egerek, mikor férjhez megy az ő király kisasszonyok és
1297   23|            comedentiáknak sokaságáról meg az öreg örmény miséskönyvrül,
1298   23|             valamikor külöm-külöm olvassa az én unalmas leveleimet vagy
1299   23|                   unalmas leveleimet vagy az édes néném’ kedves, mulatságos
1300   23|                   azt mondom nektek, hogy az étekfogótok már tsak inkább
1301   23|               étekfogótok már tsak inkább az én kedves néném’ asztala’
1302   23|           fogásokat; a’ lakodalmas népség az én leveleimet meg az én
1303   23|               népség az én leveleimet meg az én úri nevemet őröllye meg
1304   23|                egérnek jusson néha napján az eszébe, hogy volt ettzer
1305   23|                 bujdosó is.~De hallyátok, az én ládátskámat ne illessétek
1306   23|                   jön a’ tolvaj-nép. Mert az én édes néném levelei nem
1307   23|                 is kívánom eztet, mert ez az én halhatatlanságom itt
1308   23|     halhatatlanságom itt e’ földön. Ha ki az én leveleimet olvassa, bizony
1309   23|                   nem fog-e kétségeskedni az iránt, hogy éltünk-e mi
1310   23|                   költeményes szülemény-e az én kedves néném meg az ő
1311   23|        szülemény-e az én kedves néném meg az ő szerelmes öttse is? De
1312   23|                levelet irni senki, ha nem az úri asszony, kiváltképpen
1313   23|                 hegyéig nem ollyan hosszú az út? Vagy hogy a’ ketek’
1314   23|                Madame de Sévigné leveleit az egész világnál! Ked édes
1315   23|        lustálkodott és nem eresztette meg az ő vigan vágtató sörényes
1316   23|                szerelmes szolgájához. Hát az a’ frantzia dáma nékem se
1317   23|                   édességes vala olvasnom az ő írását; mert nemes asszonyi
1318   23|                  nemes asszonyi lélek van az ő leveleiben. Istennek szent
1319   23|               férjfiak e’ kietlen világon az asszonyokban talállyuk meg
1320   23|            szántott a fekete sors. És ime az a fehér kéz ápol és vigasztal
1321   23|                 bennünket, ha tsak ír is. Az én Istenem álgya meg keteket,
1322   23|                   igen gyakran jövének el az én kisded könyves házamba,
1323   23|            repülök. Könnyen repülök, mert az öreg embernek kopik a’ lába,
1324   23|               mostan utollyára! Leborulok az Úr előtt, hálálkodván nékie,
1325   23|                    Mert mitsoda nagy vala az ő szent kegyelme, ha bűneimért
1326   24|            pecsétes levélben vagyon:~«Mi, az hatalmas és győzhetetlen
1327   24|                   községe meg nem fizette az idei adót, kit rája vetettünk:
1328   24|         eljövendünk Gelej községébe, hogy az engedetlen falvat, miként
1329   24|                  igértük, elpusztítsuk és az harangokat és az hajadon
1330   24|          elpusztítsuk és az harangokat és az hajadon leányzókat magunkkal
1331   24|               maji anno 1680.~P. S. De ha az az engedetlen falu három
1332   24|                 anno 1680.~P. S. De ha az az engedetlen falu három nap
1333   24|               András uram, nagyot csapván az öklével a pecsétes levélre.~-
1334   24|               zúgták rá a tanácsbeliek.~- Az egri basának nincsen jussa
1335   24|          tizedünknek, robotunknak nincsen az idén egy forint, egy napszám
1336   24|             főbasához, aki igaz ember, és az ilyes zsiványságért a minap
1337   24|                    ki fog hamarabb járni: az egri basa-e vagy a budai
1338   24|          iskolázott ember. Nem kell attól az egri basától mindjárt megijedni.
1339   24|          megijedni. Pro primo: nem váltja az be a fenyegetését; pro secundo:
1340   24|                   könnyebben mozdul, mint az a nagy kövér török. Eszibe
1341   24|                 török. Eszibe se jut neki az indulás, mikor a mi emberünk
1342   24|                   kérdezte Bálint deák.~- Az ám, majd mit mondok! - kiáltott
1343   24|           Törökországban, bíró uram.~- No az már igaz, hogy kevés olyan
1344   24|                   II.~Egy hites ember még az nap lóra ült és elindult
1345   24|              házánál. Zsombor András uram az egyik kezében rózsabokrétával,
1346   24|                 elé toppant és vörös volt az orcája a haragtól:~- No
1347   24|              Dehogy tagadom, sőt örvendek az alkalomnak, hogy végre elmondhatom,
1348   24|            Zsombor Andrásnak majd leesett az álla e merészség hallatára.~-
1349   24|         peregrinus, hát ne merje a szemét az én leányomra emelni. Lesz
1350   24|                  és azt hozza hírül, hogy az egri basa már Kövesden van
1351   24|                  legyenek? Ha most viszik az adót a basa elébe, az csak
1352   24|              viszik az adót a basa elébe, az csak jobban fölharagítja
1353   24|                    És virrasztani kezdett az érdemes tanács egy magányos
1354   24|                   lódobogás a nagy utcán. Az asszonyok, a leányok, gyermekek
1355   24|                    Magasan járt már a nap az égen, mikor fölébredt. Első
1356   24|             máslást is; talán megbocsátja az Isten, ha egy kis próba
1357   24|               amelyet tavaly méltóztattál az én szegény házamban megkóstolni.~-
1358   24|                  Minden tál ötször került az urak elé. Hát még a tokaji
1359   24|                  igen bosszús lett, mikor az udvaron megint valami zaj
1360   24|                   járulni.~- Mesemondó?~- Az, uram. És azzal kérkedik,
1361   24|                kevés a mesemondó; hát még az olyan, aki nem is hazudik!~
1362   24|                irígylem Seherezádét; mert az én történeteimet mind azoktól
1363   24|                vagyok menendő. Úgyis csak az ebéd derekán járunk még.
1364   24|           beszédek s ezekben gyönyörködik az én szomszédom; de bent nem
1365   24|                  a három boltocskát nézte az én emberem és itt talált
1366   24|       megforgatott vagy húsz pár fasarut. Az magas, ez alacsony, amaz
1367   24|             hosszú, emez rövid volt neki.~Az én deres szakálú emberkém
1368   24|                 való facipőt; de sokallta az árát és nem tudván megalkudni,
1369   24|                tied, viseld egészséggel.» Az ember most visszatért, fizetett,
1370   24|               aranyat, ha megtudhatom: mi az ő jó kedvének az oka.~Csakhamar
1371   24|          megtudhatom: mi az ő jó kedvének az oka.~Csakhamar ugyanilyen
1372   24|                 volna, ha megtudhatom: mi az ő jó kedvének az oka.~Most
1373   24|          megtudhatom: mi az ő jó kedvének az oka.~Most egy kávés zsákot
1374   24|              gonosz tyúkszememet. Úgy fáj az átkozott, hogy ezer csillagot
1375   24|             borbély okulárét biggyesztett az orrára és hozzáfogott az
1376   24|                  az orrára és hozzáfogott az operáláshoz. A teherhordó
1377   24|                   hurcolta kávés zsákját.~Az én szürke emberkém meg ezalatt
1378   24|                   könnyek potyogtak végig az orcáján.~Engem most már
1379   24|                  baja van a lábával. Hogy az okos igazhívők bolond módjára
1380   24|                  a beszédem, - mosolygott az öreg bácsi. - Roppant nevetségesnek
1381   24|                nevetségesnek ítélem, hogy az emberek annyit bajlódnak,
1382   24|                   sem kell tartanom, mert az én lábbelim nem ázik át
1383   24|                   ezért nevetem én azokat az embereket, akik a lábokkal
1384   24|                 lábokkal vesződnek.~Szólt az öreg és megint nevetett.
1385   24|                elveszítetted.~- Szerencse az, fiatal uram, szerencse! -
1386   24|                 neked, százszor többet ér az igazinál, de azért is, mert
1387   24|              narancslevet és hallgasd meg az én históriámat...~(- De
1388   24|                  fordultak meg a kezemen. Az arany látása megvakított;
1389   24|              arany látása megvakított; és az a gondolat, hogy ez mind
1390   24|                  a gondolat, hogy ez mind az enyim, megbolondított.~Szórni
1391   24|                megint, «a derék kalmárok, az én boldogult apám jó barátai,
1392   24|                 kopogtattam be a bazárban az ismerős kalmárokhoz, portékát
1393   24|                  hogy míg meg nem fizetem az adósságomat, nem bíznak
1394   24|                 cigányt, Hasszán, - szólt az öreg keményen. - Én immár
1395   24|                 Tudományom nincs. Valóban az éhhalál vár reám, ha ez
1396   24|                   éhhalál vár reám, ha ez az utolsó egy arany is elfogy.~
1397   24|               utolsó egy arany is elfogy.~Az éhhalál gondolatával egyben
1398   24|                   egyben igazán meglepett az éhség is. Egy pecsenyesütő
1399   24|                meg kenyeret. És benyúltam az ingem alá, a nyakamban lógó
1400   24|                 kis erszény után, melyben az arany volt. De alig oldoztam
1401   24|                 volt. De alig oldoztam ki az erszény száját, döbbenve
1402   24|             száját, döbbenve láttam, hogy az aranynak csak hűlt helye
1403   24|               felém:~- Bocsánat, uram, ez az arany a tied.~Álmélkodva
1404   24|                   tied.~Álmélkodva néztem az ismeretlenre.~- A tied,
1405   24|                most már halkabban beszélt az idegen) az imént kiloptam
1406   24|              halkabban beszélt az idegen) az imént kiloptam erszényedből
1407   24|                 kiloptam erszényedből azt az aranyat. De aztán rád ismertem;
1408   24|                csúf dolog. Szomorú vagy s az erszényedben nincs több
1409   24|                   jó dolgodnak s ez talán az utolsó aranyad. Visszaadom
1410   24|              volna el, - szóltam, - mikor az ingem alatt, bekötözött
1411   24|            erszényben volt. Lehetetlenség az!~- Csekélység! - válaszolt
1412   24|                 folytatta a Binel Juszuf, az én öcsém, Hirsziz Ali, máskép
1413   24|        történetemet. Nem győzték nevetni. Az italtól megoldódott a nyelvem
1414   24|       mesterséghez kedve és talentuma van az embernek, arra sohse vén.
1415   24|                kergetjük a zsákmányt, hol az emberek kergetnek bennünket...
1416   24|      tolvajinasnak. Mindjárt meg is ittuk az áldomást. Ebéd után a Binel
1417   24|            említenem.~Délután kisétáltunk az erdőbe hűsölni. Amint a
1418   24|                ahhoz ember kéne ám.~- Itt az ember! - szólt kevélyen
1419   24|                   hogy riasztanám? Hiszen az a virtus, hogy nagyobb tolvaj
1420   24|           visszalopd a szarka alá.~- Csak az kell? - monda a Binel Juszuf. -
1421   24|                Juszuf. - Mindjárt meglesz az is.~Azzal visszatért a fához
1422   24|               Most a bátya lábán már csak az igen bő sárga szattyánbőr
1423   24|             fészek nyílásán a szarka alá, az Ezerszem már mellettem volt
1424   24|            Csakhamar leért a jegenyefáról az Ezerkéz is és büszkén mondta:~-
1425   24|                akarta mutatni, hogy nincs az ő harisnyája szárában semmi.~
1426   24|                  én? Sóbálvánnyá meredtem az álmélkodástól s mikor végre
1427   24|                Hogy veszítette el a lábát az az ember?~- Uram, te parancsolsz, -
1428   24|                  veszítette el a lábát az az ember?~- Uram, te parancsolsz, -
1429   24|                 megkéstél hivatalodban.~- Az az én gondom. Beszélj csak
1430   24|              megkéstél hivatalodban.~- Az az én gondom. Beszélj csak
1431   24|              holdas este. Soká kóboroltam az üres utcákon és elgondoltam
1432   24|                 mégis csak szép mesterség az a tolvaj mesterség; kár
1433   24|                    Elvégre is nem szükség az embernek oly halhatatlan
1434   24|            boldogulhat. Sőt fölösleges is az olyan szertelen nagy ügyesség.
1435   24|               dolgot legott megpróbáljam. Az vitt kisértetbe, hogy Szmirna
1436   24|                   leggazdagabb ötvösének, az örmény Csibukdsiánnak háza
1437   24|          padlásajtón belopódzom, felverem az ötvös szekrényét, megrakom
1438   24|                 Nagy nehezen fölbajlódtam az ötvös háza födelére. Igen
1439   24|                   árasztott s lent láttam az utcának minden kövét. Lélekzetemet
1440   24|                 vajjon ébren vannak-e még az örménynél.~Ébren voltak.
1441   24|                   szózat is vágott közbe. Az ajtóra nyomva füleimet,
1442   24|               gazdagodtam én meg, - szólt az örmény vastag hangja, -
1443   24|                   te ember? - sopánkodott az asszony.~- Szégyelném, ha
1444   24|           Lajtorja gyanánt? - álmélkodott az örményné.~- A bizony. Hisz
1445   24|             örményné.~- A bizony. Hisz ép az volt az egész szerencsém
1446   24|                   bizony. Hisz ép az volt az egész szerencsém nyitja.
1447   24|               kolbászt.~- De hát hogy van az, hogy ezt a holdsugáron
1448   24|                   magad tudod? - kérdezte az asszony.~- Mert a bűbájos
1449   24|              Csibukdsián. - Minden ezeken az igéken fordul meg. Aki ezt
1450   24|                   föl.~- És ugyan micsoda az a két ige? - kíváncsiskodott
1451   24|                két ige? - kíváncsiskodott az örményné.~- No, neked megmondom,
1452   24|             tenyerökön.~Most elhallgatott az örmény. Bennem rögtön kimondhatatlan
1453   24|                   két lábam. Ott hevertem az utcán véremben, jajgatva;
1454   24|               nyílt a ház ajtaja s kijött az örmény lámpással, utána
1455   24|             örmény lámpással, utána pedig az egész családja.~- Ó te balgatag
1456   24|            fölibém hajolva Csibukdsián. - Az mégsem volt a szándékom,
1457   24|           megláttalak s azt gondoltam, ez az ostoba mese lesz a legkönnyebb
1458   24|               ifjú úr. És mondom, ez volt az életemnek legnagyobb szerencséje,
1459   24|               becsületes és boldog ember. Az Isten áldja meg azt a derék,
1460   24|                  a derék, jámbor örményt, az én jótevőmet. Neki köszönöm
1461   24|       kárbunkulusszemű kígyó. Mert hiába, az igazi megsegítőm mégis csak
1462   24|                nagyságos basa úr... Rohan az idő... Nézd, a nap már nyugvóra
1463   24|               Hallani akarom, mit csinált az a kárbunkulusszemű kígyó.~-
1464   24|               Uram, a te akaratodnak nagy az ereje.)~ ~A kárbunkulusszemû
1465   24|              beszélt tovább:~Csibukdsián, az emberséges örmény, minekutána
1466   24|                 hosszú tengeri útban; bár az is igen említésreméltó volna.
1467   24|                említésreméltó volna. Elég az hozzá, megérkeztem Isztambulba
1468   24|           Isztambulba és első dolgom volt az Ája Szófia, ama világhíres
1469   24|             szabadulásomért.~Amint megyek az At mejdanon, a falábam felrúg
1470   24|                  szerencse.»~Lekuporodtam az árnyékba egy kút mellett
1471   24|             édesdeden számolgatni kezdtem az aranyaimat. Épp ezer volt.
1472   24|                  ért. Sőt több. Mert íme, az erszény legfenekén volt
1473   24|       kárbunkulusból volt a szeme.~Legott az ujjamra húztam a gyűrűt
1474   24|                 feddőleg, «hogy merted te az ujjadra húzni ezt a gyűrűt?
1475   24|               hanem azé, aki elveszítette az erszényt. Elfeledted már,
1476   24|                 Barátom, hallgasd meg azt az intést szíved szerint. Vagy
1477   24|       kikiáltották: «Ma reggel a bazárból az At mejdánig vivő úton Daud
1478   24|                   kárbunkulusszemű kígyót az aranyak közé és siettem
1479   24|                kalmár erszényét. És kérem az én száz aranyamat.~- Derék
1480   24|            belepotyogjon a száz arany.~De az a cudar fekete kármány gonosz,
1481   24|                hanem száz bot. Mert ebben az erszényben nem egy kárbunkulusszemű
1482   24|                    ez a kutyafülű ellopta az én másik drágalátos gyűrűmet!~
1483   24|                   micsoda gazságot forral az az istentelen. El akarja
1484   24|                micsoda gazságot forral az az istentelen. El akarja tőlem
1485   24|                   El akarja tőlem vitatni az én becsülettel megérdemlett
1486   24|                  hogy másik gyűrű is volt az erszényben.~És, Istennek
1487   24|                   meg mersz esküdni, hogy az erszényben csak ez az egy
1488   24|                hogy az erszényben csak ez az egy gyűrű volt?~- Meg én,
1489   24|              kígyóforma gyűrű volt. Ebben az erszényben csak egy gyűrű
1490   24|            szerzett ezer arany lett aztán az én boldogságom forrása;
1491   24|                  mégse lett volna belőlem az, aki vagyok, ha nincs az
1492   24|                  az, aki vagyok, ha nincs az a félszemű dervis, aki minden
1493   24|                      Ne fájjon a te fejed az enyém helyett, - szólt a
1494   24|             akarom, mi a manónak tanított az a félszemű dervis minden
1495   24|                    sír, ha tetszik, nevet az ember rajta...~A deák azonban
1496   24|        tizenkettedmagával.~- Hát vigye őt az ördög tizenkettedmagával! -
1497   24|               Mert ez egyszer ugyan...~De az ajtóból a szavába vágott
1498   24|                   tisztelettel, ha ezeket az embereket tovább zaklatod.
1499   24|                   másik levelet, amelyben az van, hogy ne a te szavadra
1500   24|            Kumurdsi és dühösen harapdálta az ajkát.~El se búcsúzott a