Rész,  Fej.

1501   24|             lakodalomra illenék meghívnom az én kedves olvasóimat, Poroszlai
1502   25|            egyaránt nagy érseknek egyszer az jutott az eszébe, hogy monográfiával
1503   25|                érseknek egyszer az jutott az eszébe, hogy monográfiával
1504   25|          Lipótvárosáról, a pálmákról vagy az orchideákról adnék ki drágalátos
1505   25|                 csak a cigány soron.~Elég az hozzá, monográfiát kellett
1506   25|              választott tárgyról eddigelé az emberek tudtak és tudnak,
1507   25|               Schulze úrig, aki ma is él.~Az első lépés tehát a repertóriumok
1508   25|                   tudós foglalkozik vele. Az irodalmat tehát meg kell
1509   25|          elmulasztotta.~Rengeteg história az efféle kutatás, kivált ha
1510   25|              fürkész, ezer kéz tapogat és az évek során rendkívüli dolgok
1511   25|            Harlemben Van der Hüüneroogen, az antikváriusok királya, unikumra
1512   25|                   bármely áron. Ami pedig az örmény kézirat lefordítását
1513   25|                 mert a vadvirág olcsó, ha az ember maga szedi az erdőn;
1514   25|                    ha az ember maga szedi az erdőn; lepényt ellenben
1515   25|                  szándékai vannak magának az én legifjabb leányommal?~-
1516   25|                   tisztességesek, - szólt az öreg lelkipásztor. - De
1517   25|                   öreg lelkipásztor. - De az is bizonyos, hogy fölöttébb
1518   25|                mondott. Erre megvolt neki az ő különös oka. A hosszú
1519   25|                 Hamvas fehérségben úszott az egész tájék; a tenger ezüst
1520   25|                  éjeken is így sikoltanak az emberek, nemi különbség
1521   25|                   nemi különbség nélkül.)~Az történt tudniillik, hogy
1522   25|                  e világos éjszakában. De az élesebb szem megláthatta,
1523   25|                 úrnak eszébe jutott, amit az időtájt egy botanikai folyóiratban
1524   25|            dolgokat is mondhat, ha helyén az esze; sőt az egyetem herbáriumában,
1525   25|                    ha helyén az esze; sőt az egyetem herbáriumában, az
1526   25|                 az egyetem herbáriumában, az ausztráliai fajok között,
1527   25|               között, vadászatot indíthat az eddig ismeretlen speciesekre,
1528   25|                   napon csakugyan megvolt az új fajta és Schunke úr ékes
1529   25|                   csak mellesleg említvén az igen fontos fiziológiai
1530   25|                    mert a monográfia csak az ő közremunkálásával lehet
1531   25|                városi prédikátornak! Csak az a kérdés, meddig tart a
1532   25|         békalencse volt boldogtalan. Mert az valóban nem kapott monográfiát.
1533   25|                Berlin) kijelentette, hogy az anyag teljes. A kardinális
1534   25|                 Schunke még nem mondta ki az utolsó szót, Schunke még
1535   25|              Schunke még mindig dolgozik, az új genus, a Haynaldia, még
1536   25|               hogy a nagy tudománypártoló az ösztöndíjat megszerezte
1537   25|               várta, hogy mikor készül el az ő monográfiája? De hiába
1538   25|             növénye, mióta megesett rajta az a nagy igaztalanság.~ ~
1539   26|                                           Az apa.~Hazánk büszkesége,
1540   26|                  csak végig szokta epedni az úri utcát, szerelmesen,
1541   26|                fénycsillagát, a Poprádtól az alibunári mocsarakig. A
1542   26|            kimondhatatlan ború nehezedett az egész ebédre; sótalannak
1543   26|                   nap, sőt több a napnál; az egész időjárás. Miként említeni
1544   26|                    néma elismerés. Mert ő az új kalapokat is észrevette,
1545   26|              Bolond, aki azt mondja, hogy az asszonyok a maguk számára
1546   26|             potomságait. Bolond; mert íme az igazi nőhódító járatos a
1547   26|         Rendkívüli volt a föltünés, mikor az érző szívnek ez eleven vértanuja
1548   26|             vértanuja mint apa jelent meg az Úri-utcán. Mint boldog,
1549   26|                 óriás világ apró dolgait: az a cifra katona bácsi, az
1550   26|                  az a cifra katona bácsi, az üveg mögött az a furcsa
1551   26|              katona bácsi, az üveg mögött az a furcsa a majom bácsi,
1552   26|                   a furcsa a majom bácsi, az a fekete pedig - huh! -
1553   26|              Megható volt ez a nagy ember az ő apai szeretetében. De
1554   26|          mosolygón és látott mindent, még az új kalapokat is...~Uram,
1555   26|                meg nékem gonosznak, de én az első percben azt hittem,
1556   26|                  percben azt hittem, hogy az a gyerek puszta kellék.
1557   26|                  ez is hálás szerep és... Az óriások gyakorolják a művészetet
1558   26|                   hetekig monoklit viselt az utcán, mert célja volt monoklival
1559   26|                   megragadta a kezemet és az arcához érintette. Az arca
1560   26|                  és az arcához érintette. Az arca csupa könny volt. Meghökkenve
1561   26|                    Örömkönnyeket hullatok az ön jöttén. Azaz, hogy ne
1562   26|               hogy aljas gyanakvó vagyok. Az a szép kis gyerek szakasztott
1563   26|            nevetségesen hű mása, mert még az a női kebleket háborító
1564   26|                volt volna butácska arcán. Az apa és a fiú, a nagy és
1565   26|                  hogy néha lebocsátkozzék az igazi magyar borjupörköltnek
1566   26|            vendéglő nemzeti jelentőségét. Az utcán, a déli séták alkalmával,
1567   26|                hol töprengő Hamlet volt. (Az utóbbi többnyire borús napokon.)
1568   26|              annyi daliás délcegség volt, az eledelt megrendelő szózatában
1569   26|                  elfojtani a halk éljent. Az öreg János pedig egy ősi
1570   26|                    Ma láttam a kis fiúval az Úri-utcán.~- Hagyjuk ezt, -
1571   26|              inkább gyűlöltem volna. Mert az élet fáj. Élni fájdalom.
1572   26|                  élet fáj. Élni fájdalom. Az élet fáj, egyáltalán és
1573   26|                  szenvedőn emelte ajkához az asztalkendőt! De legott
1574   26|                 fiú egész történetét, meg az anyjáét is. El. És pedig
1575   26|              sikerével. Mert, teringette, az ilyen pompás kis fickó siker.
1576   26|                   pompás kis fickó siker. Az anya neve, állása, polgári
1577   26|                 mulasztott el semmit. Hát az a leány északnémet gouvernante
1578   26|                gouvernante volt, látta őt az Egy szegény ifju történetében,
1579   26|                   Fényes bonvivant. Erről az oldaláról még nem is ismertem
1580   26|                 okos orvosai.~Magasztalta az apai méltóságot.~- Hallgassatok
1581   26|             szerelem himpellérjei. Hát él az, aki nem kútfeje még egy
1582   26|                  Ez a halhatatlanság, nem az, amit a világ kegye oszt.
1583   26|             Bartolót!... És mely fönséges az apa szeretete! Az anyai
1584   26|                fönséges az apa szeretete! Az anyai szeretet állati indulat.
1585   26|                 állati indulat. A gyermek az anya húsa, vére. Csoda-e,
1586   26|       megcselekszi a nőstény majom is. De az apa nagy, mély szeretete!
1587   26|                 egyetlen célját; különben az anyja nevelteti a Terézvárosban...~-
1588   26|                még elfeledtem megkérdezni az édesanyjától!~ ~
1589   27|            korhely a tanúm, hogy ilyenkor az az egy-két pohár pale ale
1590   27|                   tanúm, hogy ilyenkor az az egy-két pohár pale ale igazi
1591   27|              igazi tisztító nedű; kimossa az ember lelkéből azt a sok
1592   27|                  a sok ocsmányságot, amit az imént látott. És az a néhány
1593   27|                  amit az imént látott. És az a néhány kései sörivó, aki
1594   27|              egyesével meghúzódva üldögél az asztaloknál, jóleső vígasztalás,
1595   27|             merülni, mint a gyermek. Ezek az éjszakai, hallgatag sörivók
1596   27|          győzedelmeskedik nagy nyugalmán. Az álmos legények ugyanis nem
1597   27|           Pezevenk! Un bock!» Aminek mind az volt az értelme, hogy sörre
1598   27|                bock!» Aminek mind az volt az értelme, hogy sörre szomjuhozik
1599   27|          kávészínű bőrzubbonyt viselt. Ez az északamerikai vadászruha
1600   27|               matrózok nadrágját juttatta az ember eszébe. Konstantinápolyban,
1601   27|                   Méltóztatik tudni, hogy az éjfélutáni csöndes sörivókat
1602   27|                  már tudtam, hogy kicsoda az én öreg szomszédom.~Meglepett,
1603   27|             Meglehet különben, hogy ismét az ausztráliai szigetekre küldik.
1604   27|                 aztán hirtelen visszatért az olaszra és úgy nézett rám,
1605   27|                  azaz hogy jobban mondva: az erősebbek győztek. Vagyis
1606   27|                  ki kell fejeznem, mindig az a szó ötlik agyamba, amely
1607   27|              latin idiomák. Vagy legalább az én fülemben jobban csengenek.
1608   27|                   szó kergeti el ajkamról az olaszt, nem is szólva az
1609   27|                  az olaszt, nem is szólva az európai nyelvekről, melyek
1610   27|                 diadalmaskodik bennem. Ez az én zagyva nyelvem igen tökéletes;
1611   27|                   soha nem fárad el benne az ember. Az amerikai bőrzubbony
1612   27|                  fárad el benne az ember. Az amerikai bőrzubbony maga
1613   27|                  egyesítene magában, mint az enyém.~Fiatal, kalandokra
1614   27|               tudom már. Elfecsérlett idő az.~Tudom, hogy a nagy utazók
1615   27|              örömest játsszák a fásultat, az egykedvűt. Az öreg pap észrevette
1616   27|                   fásultat, az egykedvűt. Az öreg pap észrevette kelletlen
1617   27|              világot. A hajón megraboltam az álom óráit, hogy csak ne
1618   27|                  amit látni lehet. De már az első utamon az a meggyőződés
1619   27|              lehet. De már az első utamon az a meggyőződés támadt bennem,
1620   27|           alakulásai mindenütt egyformák. Az Óceán olyan mint az Ádria,
1621   27|            egyformák. Az Óceán olyan mint az Ádria, az Ádria olyan mint
1622   27|                Óceán olyan mint az Ádria, az Ádria olyan mint a Sárga-tenger.
1623   27|                  Afrika északi partjai és az olasz keleti kontinens között
1624   27|               homokzátonyokkal. Lesújtott az igazság, hogy a föld csak
1625   27|             mindig egyforma volt fölöttem az ég is. Hogy a déli kereszt
1626   27|             csodáltam, hogy a nap, a hold az egyenlítő alatt fényesebb
1627   27|                 mi régi napunk, holdunk s az eltérés parányi csupán.
1628   27|            növényzet. Ah, a pálmaligetek, az őserdők, a kínai mangrove-szövevények,
1629   27|               kínai mangrove-szövevények, az indiai bozótok kábító szépek!
1630   27|                   kábító szépek! Csakhogy az ember nemsokára érezni kezdi,
1631   27|            penésztől a libanoni cédrusig.~Az öreg most rágyújtott egy
1632   27|             fekete, szögletes szivarra.~- Az állatok? Hát az bizonyos,
1633   27|               szivarra.~- Az állatok? Hát az bizonyos, hogy elbámészkodunk
1634   27|                 először jön velünk szembe az utcán teve vagy elefánt,
1635   27|                 nem mindennapi találkozás az első púpos ökör vagy tigris
1636   27|                  ökör vagy tigris sem. De az állatvilág még könnyebben
1637   27|             macskát, a lovat, a mókust... Az épületek? Aki egy-két évig
1638   27|               utazik, hamar rábukkan arra az unalmas igazságra, hogy
1639   27|          bálványpagodák, a kínai tornyok, az izlam mecsetei, a rézbőrü
1640   27|                rézbőrü indián vigvámja és az eszkimó sátor megannyi fokozata
1641   27|               fokozata a civilizációnak s az emberkéz ügyességének; de
1642   27|                kiragadjon bennünket ebből az egyforma világból, és elvigyen
1643   27|                   uram, higyje meg nekem. Az aranyos márvány Parthenon
1644   27|              aranyos márvány Parthenon és az egyiptomi fellah iszapputrija
1645   27|             legegyformább pedig a világon az ember. Az olyan apró különbségekről,
1646   27|                 pedig a világon az ember. Az olyan apró különbségekről,
1647   27|                   nyelvek határvonala is. Az a kétezer millió ember,
1648   27|                   A szeretet, a gyűlölet, az indulatok, a bűnök, a jóság,
1649   27|                   remény, a kétségbeesés, az öröm, a szenvedés egy mindenütt.
1650   27|            szenvedés egy mindenütt. És ez az egység legnagyobb a halálban.
1651   27|               kettéfürészeltek. Mind csak az ember volt; oly azonos,
1652   27|               megitta maradék sörét, majd az órára nézett és fizetett.