1-500 | 501-1000 | 1001-1447
Rész, Fej.
1 1| tisztelt eretnek, pogány és egyéb istentelen olvasóimat
2 1| születék, hanem vala isteni és emberi törvény szerint való
3 1| elbúcsúzott kis fiától és bement szívének nagy sebével
4 1| vizitálni jőve a monostort, és elálmélkodék, hogy a pelyhetlen
5 1| is vagyon. Megszólítván és kihallgatván őtet, bölcsen
6 1| szomorúságodban Istenedhez fordultál és az egyház szolgája akarsz
7 1| petrinus pap lennél. Tanult és vitéz híredet már hallottam.
8 1| ahol a pogány török az úr és a mi szent vallásunkat ésszel
9 1| szent vallásunkat ésszel és erővel kell megvédelmezni.
10 1| aztán majd pappá szentellek és plébánosnak teszlek olyan
11 1| uram jászberényi plébános. És viselte az ő hivatalát buzgósággal
12 1| ő hivatalát buzgósággal és becsülettel.~A fia, Kelemen
13 1| el a stúdium generálét; és minekutána a padovai univerzitáson
14 1| amaz olasz Petrarca verseit és Balassa Bálint énekeit olvasgatta;
15 1| is a vánkosa alatt volt. És holdas estéken kobzot pengetett
16 1| csinálgatott efféléket. Koboz és virágének a parókián! Ilyen
17 1| tisztes káromkodással. És kibe vagy szerelmes?~- Szerelmes
18 1| hosszú vagyon ő kemének.~És most Kelemen deák, az ő
19 1| csirizes embernek a leányába; és pro secundo nem átallja «
20 1| alig dukál!~Hallhatatlan és rettentő dolog vala ez.
21 1| szemem elől, te istentelen és ne lássalak többé.~Ez azonban
22 1| aztán befordult szobájába és nemsokára a Zagyva partján
23 1| kis kert sövénye körül, és Dienes Péter uramnak jussa
24 1| bandukolt a gyepes gyalogúton és még azt sem hallotta, hogy
25 1| kék palást burkolta be. És ez a csodálatos szerzet
26 1| összehúzódva ült a földön és mintha mereven bámult volna
27 1| gondolta magában Kelemen deák és az ember arcába pillantott.
28 1| volna belőle minden vér.~És ebben volt egy kis igazság.
29 1| felvetette bágyadt pilláit és elhaló szózattal, tiszta
30 1| lábamban megpattant egy ér és a véremet most a föld issza.
31 1| most a föld issza. Eredj és hagyj engemet meghalni.
32 1| hogy ez az ifjú igazat és okosat beszél. Kinyújtotta
33 1| kék.~Szóla Kelemen deák és meg is cselekedte. A vérzés
34 1| elszaladt vele a patakra és visszasietett a friss itallal.
35 1| dervis nagyot húzott belőle és azonnal egész megéledt.~-
36 1| dervissel két nagy jót tettél és ő háládatos szolgád néked.
37 1| helyre; mert te beteg vagy és étel, ital, nyugalom kell
38 1| Hatvanig.~Szólt Kelemen deák és útnak indult eleven terhével.
39 1| fejét pártfogójának vállára és minduntalan valamit morgott
40 1| megengesztelni a haragvó Urat. És mikor a vész után a hívek
41 1| mikor a vész után a hívek és az ő papjuk arra gondolának,
42 1| gondolának, hogy régi erősségébe és díszességébe helyeztessék
43 1| amit benne végbe visztek. És ki hallott olyat: épületet
44 1| Csak eredj innen, te pap, és ne beszélj nekem ilyen kárhozatos
45 1| nagytiszteletű Sólya Gáspár uram és hallván a rossz hírt, véle
46 1| régi egyház pedig, annyi jó és rossz nap látója, egyre
47 1| zsöllyeszékében az ablaknál és homályosodó szeme az ő szent
48 1| vágtatott be a parókia udvarára és levelet vont elő csalmája
49 1| vitette magát Hatvanba. És elálmélkodott, mikor látta,
50 1| okos emberét Jászberénybe, és ha ő is azt vallja, hogy
51 1| egyszerre egészséges lett, és oly sok bölcsességet érzett
52 1| kérdés.~- Egyet, kádi uram.~- És valahány felekezet vagytok,
53 1| azt az egyet, bölcs bíró. És hogyan is imádhatnánk másat,
54 1| jövő héten már kőmivesek és ácsok dolgoznak a Nagy-Boldogasszony
55 1| hogy mind atyafiak vagyunk és úgy kell szeretnünk felebarátunkat,
56 1| mondotta. Becsületére válik. És aki nem szereti az ő felebarátját,
57 1| válaszolt Sólya Gáspár, és azt érezte, hogy boldog
58 1| volt fia, hanem volt kertje és abban a kertben nyílott
59 1| legény igen derék, becsületes és tudós ifjú volt. És egyszer
60 1| becsületes és tudós ifjú volt. És egyszer nagy betegségbe
61 1| esék. A szíve fájt neki. És tudta, hogy a szíve nem
62 1| rózsaszál gyógyíthatta meg... És azt az orvosló rózsaszálat
63 1| ura becsületes úriember és egy Istent imádó keresztyén,
64 1| rózsaszál tiszta, ártatlan és szemérmetes? Hallod-é pap,
65 1| keresztyének atyafiak vagytok és szeretitek egymást. Mostani
66 1| le a kocsiról párnástul, és mindjárt bele is fektették
67 1| rettenetes szélvész kerekedett és a Boldogasszony templomának
68 1| visszatért a parókiára; és övébe nagy pöcsétes pergament
69 1| megvagyon valamely levéltárban és török írásának, tudós emberek
70 1| Jász-Berényben lakó gaz keresztyének és alá való istentelenek (verje
71 1| templomnak, haszontalan fedelét és alá való falát kijavíthassák,
72 1| kijavíthassák, hogy csalással és kárhozattal teljes szertartásuk
73 1| templomot jól megvizsgálta és az átkozott keresztyének
74 1| Mehemed spáhi, Szinán aga és Halil dervis.~ ~
75 1| meg az immár erős falakat és a virágos, aranyos oltárt.
76 1| erre a ritka szép esküvőre.~És míg a ceremónia folyt, a
77 1| mennyei fény tündöklik, és kezöket áldólag terjesztik
78 1| boldog a derék Kelemen deák és az ő édes párja. Sőt megérdemled
79 1| esküvőt, a drága ruhákat és hallgatni a gyönyörűséges
80 1| gyönyörűséges orgonaszót.~És ekkor Halil dervis ledobta
81 1| karját, behunyta a szemét és tizenhétszer megfordult
82 1| Nagy-Boldogasszony édességesen mosolygott és áldás sugárzott az ő malasztos
83 1| VII.~Immár piros és sárga klárisokkal pöttyegette
84 1| sárga, a kék gerezdeket és meleg aranyat hintett a
85 1| volna az édes serbetben és a még édesebb nyugalomban.
86 1| ültek, akár csak a divánban és igen szaporán, igen sokat
87 1| a dolgot! - monda a kádi és bosszúsan rántott egyet
88 1| átlátogatott hozzájuk Dienes pap, és a két régi ellenség a barátság
89 1| leány, járjon az anyja útján és legyen kálvinista.~- Jól
90 1| oktalanságban leledzenek és - mondom - attól tartok,
91 1| földönfutóvá lesz harmadmagával.~- És mit szól a deák, mit a deákné?~-
92 1| hideg se meleg embereket. És ekkor elkövetkezett a nagy
93 1| mert ő szereti az urát és nem bánja, ha a gyermek
94 1| haragszik rettenetesen, és ellensége az ő leányának.
95 1| Nem különben, - szólt és sóhajtás rezgett végig vöröses,
96 1| halavány volt, mint a liliom és a fejét is lehajtotta, mint
97 1| Tridentinumot, Julius tertiust és egyéb pontifex maximusokat;
98 1| hallgatták ezt a háborús zajt és gyakorta fölfohászkodtak.~-...
99 1| tovább, - szólt Kelemen deák és fölugrott.~Rozsály asszony
100 1| küszöb felé, az öklét rázta és sápadt volt mint a halál.
101 1| állott, ő is az öklét rázta és vörös volt mint a pipacs.~-
102 1| a megrepedt jász kürtöt és megint letapasztom a csácsogó
103 1| de én megírom, megírom és kinyomatom, kinyomtattatom,
104 1| nem árultak a bibliopólák. És a lapos guta fogja kerülgetni
105 1| folytonos ökölrázás közepett és Dienes Péter uram nem is
106 1| mellette sír, rimánkodik; és Sólya Gáspár ügyet sem vetett
107 1| kicsődült a nép apraja-nagyja és bámészkodva hallgatta a
108 1| plébános vette magát észre és elszégyenkezve, halkabb
109 1| kiáltott a prédikátor és az ágashoz kötött lova felé
110 1| utamból! - szólt Dienes Péter és villogott a szeme. - Te
111 1| Ime az atyai jóindulat és szeretet! - kacagott csúfondárosan
112 1| húzódott bele a palástjába és oldalba döfve kis lovát,
113 1| az ő atyjának íróházába és megálla az öreg előtt:~-
114 1| sőt harmadmagammal vagyok; és csak a jó isten a megmondhatója:
115 1| szolgáltunk rá, hogy...~És elfojtotta szavát a sírás.~-
116 1| erős hangon a deákné. - És vele mennék még akkor is,
117 1| mindig szerettelek, mert jó és okos személy vagy.~- Nagytiszteletű
118 1| akkor...» aztán elhallgatott és komoran nézett maga elé.~
119 1| beleütötte a tollat a kalamárisba és egy nagy árkus papirosra
120 1| szándékodat. De szembeszállok vele és gátat vetek neki!~Ismét
121 1| Ismét a pulpitusra görnyedt és egy hófehér pergamentlapra
122 1| már maga volt a szobában. És mire az ötödik szó végére
123 1| méregette végig íróházát és minduntalan kifordult a
124 1| hajadonfőtt nekivágott a városnak és csakhamar visszatért nemes
125 1| csak egy óra múlva távozott és a küszöbön azt mondta: «
126 1| veszedelem vagyon.»~Mindezt látta és hallotta Halil dervis, hűségesen
127 1| egyszerre fölkerekedett és sötéten, nesztelenül, mint
128 1| Ott meglapult a kapunál és tapogatózva kereste a kulcslyukat.
129 1| megtalálta, lábujjhegyre állt és halkkal bekiáltott rajta:~-
130 1| mikor életet akar adni. És könyörülj azon a zsenge
131 1| botomat, meg se állok Indiáig és onnan hozok neked lahuri
132 1| Hallgasd meg a te dervisedet!~És Halil efendi bekandikált
133 1| hogy rám szakad a ház.~És a két ellenség némán, szomorún
134 1| nyomasztó bánat nehezedett. És csöndes volt a világ, mintha
135 1| reverendissimus összekulcsolta kezét és imádkozott.~Egyszerre valami
136 1| homályban.~- Az én unokám és hívem! - kiáltott Dienes
137 1| vágott vissza Sólya Gáspár és a két úr ismét szemben állott
138 1| mint tegnap, gyűlölködve és fenyegetve.~- Majd meglátjuk!~-
139 1| pillanatban feltárult egy ajtó és Kelemen deák rohant elő.
140 1| Törülte a könnyeit, kacagott és csak annyit tudott kizokogni:~-
141 1| mint aki valami érthetetlen és félelmes dolgot hall; tiszteletes
142 1| Péter uram pedig elsápadt és szívfájós ember módjára
143 1| szólt végre Sólya Gáspár és kezét nyújtotta az ő ellenségének.~-
144 1| neve, - mondta a prédikátor és meghajtotta fejét.~(«Ezt
145 1| Halil dervis. «De Allah és ti egek százhuszonnégyezer
146 1| az öregek fölkerekedtek és bementek Rozsály asszony
147 1| boldogságtól sugárzó fehér homlokát és a két rózsaszínű bimbócskát,
148 1| a küszöbig merészkedett és onnan integetett nagy vígan
149 1| egyszerre fölszedelőszködött és úgy elsietett, hogy a papucs
150 1| vetett a nagy oltár képe felé és biztató kézmozdulattal intett
151 1| félj, ne félj... Ma indulok és hozom.~ ~
152 2| nagy király világ csúfjára és mulatságára tartott Budán,
153 2| szátokat ilyen potomság miatt!~És beleveszett az égő házba
154 2| ennyit tud róluk a krónika. És igy tökéletes az ő képök.
155 2| Valamint a fülemile nem úszik és a hal nem énekel: az igazi
156 2| Lassú Gáspár, Késő Menyhárt és Tunya Boldizsár, (így csúfolták
157 2| csúfolták őket, tudniillik.) És a három közül az égő házba
158 2| Boldizsár. Mert Lassú Gáspár és Késő Menyhárt, mikor már
159 2| kezdett a mestergerenda is és arcukat perzselte a forróság:
160 2| percben leszakadt a padlás és a zsarátnok eltemette Tunya
161 2| elé állított Lassú Gáspár és Késő Menyhárt:~- Leégtünk,
162 2| miféle jusson?~Lassú Gáspár és Késő Menyhért erre a beszédre
163 2| király nem ösmert rájuk. És egy szóval, büszkén mondották:~-
164 2| nekem ilyen fürge Lassú és ilyen sietős Késő ingyen
165 2| Menyhárt. - Éhen halunk!~És a két dinnyehasú, gömbölyű
166 2| letérdepelt Mátyás előtt és összetette kövér kacsóját.~
167 2| De csak egy embernek való és különben is épp benne ül
168 2| kengyelfutó leszel udvaromban; és fogod hordani a legsürgősebb
169 2| hajnalban útnak eresztik Budán és másnap este Nagyváradon
170 2| udvarnok galléron csípte és kipöndörítette őket a palotából.~*~
171 2| Gáspár a nyulat futtában, és miként leve oly híres nyulásszá,
172 2| enni adjon a fácánoknak és megnézze: nem falta-e föl
173 2| vadaskertet, a vörösvári és az ürömi határig. Meg is
174 2| Meg is éhezett cudarul. És mikor a mester házában eléje
175 2| egykor az égett házban; és azon vette magát észre,
176 2| az a nevezetes dinnyehas.~És jóllakván egyszerű ebédjével,
177 2| volt a képe, piros az ajka és édes a nézése, a beszéde.~
178 2| ha igen sütött a hold.~És - ami talán még nevezetesebb -
179 2| hogy a móresére spekuláljak és kendet a virtusokra exhortáljam;
180 2| amice!~Mondta Geréb mester és oly félelmesen mozgott nagy
181 2| vadász egyre dörgedelmesebben és tegezésre fordítva a beszédet,
182 2| Gyűlölöm a komédiás frátereket. És a dolog még különben sincs
183 2| eledele gomba, gyökér, vadalma és szeder volt, itala forrásvíz,
184 2| forrásvíz, ágya száraz moha. És minden napja azzal telt
185 2| szép, gömbölyű potroha.~És János fővételekor, aznap,
186 2| haja teli bojtorjánnal. És a kezében lógatott egy nagy
187 2| Itt az első, mester uram!~És ragyogott a szeme.~Az ajtó
188 2| Az ajtó halkan kinyílt és olyan félénk ruhasuhogás
189 2| csodája tette hasznos, derék és dolgos emberré, mint az
190 2| Tedd a tarsolyodba, fiam. És vigyázz rá, mint a szemed
191 2| világára, mert a király írta és olyan fontos dolgok vannak
192 2| szomszédba, Nagyváradra és add a városbírónak; tulajdon
193 2| bőrét megfeketítette a nap és a szél; eleinte kegyetlenül
194 2| levéltől függ a világ sorsa.~És futott a szegény Menyhárt,
195 2| lódobogást hall a háta mögött és tajtékos paripán egy vitéz
196 2| Isten áldj!~Mondta a vitéz és elvágtatott. A félholtra
197 2| érkezett Nagyvárad városába és megkapta a bírótól az új
198 2| következik, felséges uram; és esztendőben egyszer húshagyó-kedd.»~
199 2| elsötétedett, füle csöngött. És ájultan rogyott le a porba.
200 2| rajta, a nyomorult bolondon, és hűvös, puha, fehér kis kezével
201 2| végigsimította égő homlokát és üdítő gyümölcslével itatta
202 2| jótékony kis kézre gondolt és azt hitte, hogy most is
203 2| amely ő reá olyan irgalmasan és olyan komolyan nézett...
204 2| szegény Késő Menyhárttal Buda és Nagyvárad között. Egyszer
205 2| egyetlen leánya dőlt ágyba és a vidék leghíresebb orvosa,
206 2| ostorpattogás hallatszott és egy porfellegből előbukkant
207 2| elalhatok Isten hírével.~Mondta és elnyujtózott a földön, mint
208 2| le rá... Behunyta szemét és ki sem nyitotta többé. Ez
209 3| egy igazhivő költő élete és halála.~Megint csak azon
210 3| kilencszázkilencvenkilenc jámbor szofta. És e közül a kilencszázkilencvenkilenc
211 3| neve örök boldogságot ad és gyomorfájás ellen is jó.~
212 3| bizonyos Mehemed efendi; és a legtökkelütöttebb szamár
213 3| mondták a tudós hodzsák és ulémák, a tanítómesterek,
214 3| mondták a tudós hodzsák és ulémák, a tanítómesterek,
215 3| legényke volt. Az orcája sárga és fonnyadt, mint a szotyós
216 3| prémes kaftán súlya alatt. És nyavalyás, göthös vala az
217 3| fickó volt. Az orcája piros és gömbölyű, mint a gránátalma.
218 3| gömbölyű, mint a gránátalma. És oly hihetetlen, cudar erő
219 3| pedig az okos Mehemed efendi és az ostoba Mehemed efendi
220 3| szobájában a birkabőrre és föl sem kele többé. És monda
221 3| birkabőrre és föl sem kele többé. És monda az ő szerelmes pajtásának,
222 3| efendi, én mostan meghalok. És reád testálom mindenemet,
223 3| enyim, hanem a medreszéé. És nem az enyim a kaftánom
224 3| pedig tovább beszéllett: ~- És tied az is, ami a birkabőr
225 3| alatt van. Ha meghaltam és kivittek innen, emeld föl
226 3| innen, emeld föl a birkabőrt és találsz a pádimentomban
227 3| Szólt az okos Mehemed efendi és csakugyan tüstént elvégezte
228 3| megmosták, felöltöztették és kiszaladtak vele a temetőbe,
229 3| kaftánban baktattak mellette és vastag torokhangon énekelték: «
230 3| deszkát a pádimentomból és kíváncsian pillantott le
231 3| talált az üreg fenekén. És a könyvnek minden oldalára
232 3| más-más dologról szólt: és nincsen olyan portéka égen,
233 3| olyan portéka égen, földön és pokolban, aminek itt ne
234 3| az angyalok, a szentek és a próféták, az igazhit,
235 3| zsidóság, a hadverő padisahok és a bélpoklos koldusok, az
236 3| való jóslásig, a férfiak és az asszonyok, a vének és
237 3| és az asszonyok, a vének és az ifjak, a négylábú állatok,
238 3| állatok, a madarak, a halak és minden egyéb teremtések,
239 3| a borotválkozás, a halál és az ördög - mindeniknek megvala
240 3| ékeskedék ez a név: Lalelisztán.~És minden ghazel alá oda vala
241 3| szamár az, aki verset gyárt és koptatja a körmét, holott
242 3| végigheveredhetne egy puha divánon és azzal mulathatna, hogy nem
243 3| gondolkozni a legnehezebb és a legfölöslegesebb munka.~
244 3| legfölöslegesebb munka.~És ekkor igen okos dolgot monda
245 3| számvetés, a csillagvizsgálás és az orvostudomány tanítómestere
246 3| könyörületes ököl hátba vágta és a halszálka kiugrott a torkából.
247 3| lábát az Alsirát hídjáról és ismét belépett ebbe a szomorú
248 3| Mehemed már nem volt közöttük. És megegyeztenek, hogy ezt
249 3| tenni egy remek ghazellel. És leült ghazelt írni kilencszázkilencvenhét
250 3| jeles, ritka Lalelisztánt és a lajstromban kikereste
251 3| az ostoba Mehemed efendi és a becsületes, tiszta helyes
252 3| nem volt semmi hazudság. És kutyafülü örmény, aki azt
253 3| ítéltetett a legjobbnak; és az igazlelkű szofták, kiket
254 3| a legokosabb közöttünk, és legyen az ő neve ezentúl
255 3| felbiggyeszté orrára az okulárét, és elolvasván a ghazelt, így
256 3| így szólott:~- Nagy költő és nagy szamár vagy, emberséges
257 3| előre megmondom, mit akarok és nem értek ahhoz az új módi
258 3| csak a mese utolján sül ki és az istenfélő hallgatók mindvégig
259 3| Lalelisztán lajstromába és kikereste ezt a titulust:
260 3| török hazai takarékpénztár és az első török lóvasút igazgatótanácsosa,
261 3| a török akadémia tagja és udvari poéta.~Mikor a mi
262 3| a szultánok mind tréfás és titkos értelmű beszédeket
263 3| szultánok közül való volt és felkacagott:~- Ritka okos
264 3| Uarda vagy Gülbahar nevét és mindezek ugyancsak erszényszámra
265 3| több Fatmát, Eminét, Uardát és Gülbahart ejtett édes rabjává
266 3| töltött mézes hurkának is; és egy rossz nap Mehemed efendi
267 3| mind elrejtik a kincset és nem mutatják meg semmi halandónak.
268 3| amelyet Európában találtak ki és a neve nyomtatás, nem tűri,
269 3| monda Mehemed efendi és megcselekvé.~Vala pedig
270 3| nyelvén, még magyarul is. És sírt minden szem az Eufrátestől
271 3| folyóig, melynek a vize tinta és melyben hal helyett nagy
272 3| fekete kőszenek úszkálnak és faldossák egymást.~Ezzel
273 3| maradt még kettő: Allahé és a sátáné.~Feljutván pedig
274 3| Mehemed efendi a minden és semmi urának elejébe, tisztelettel
275 3| ghazelt.~Allah elolvasta és így szólt:~- Ez remek egy
276 3| tégedet az ördög.~Monda az Úr; és elfogyott az ezredik ghazel;
277 3| elfogyott az ezredik ghazel; és jőve az ördög; és elvivé
278 3| ghazel; és jőve az ördög; és elvivé az ostoba Mehemed
279 3| elővette az ezeregyedik ghazelt és tisztelettel elejébe terjeszté
280 3| megindula a gyönyörű versen és így szóla jó szívvel:~-
281 3| küldeni. Uraságod dísze és ékessége házamnak. Gondoskodni
282 3| legyen jó rókaprémes bundája és kályhája. Továbbá uraságod
283 3| hordani.~Igy beszélt az ördög. És ebben az egész arannyal
284 3| egész arannyal varrottas és rózsaolajtól illatos páratlan
285 4| egyesül benne a tudomány és a művészet. Tudni kell,
286 4| megőrjíteni a természet biztosan és bölcsen munkáló erejét,
287 4| monstrum előre kieszelt, elmés és mulatságos alakot öltsön.
288 4| semmit. A ráfordított idő és pénz elveszett, mert az
289 4| legtöbbje mintha nem is élne. És ez serkenti azt a gondolatot,
290 4| fazékon négy lyuk van ütve és abból csenevész, apró kezek,
291 4| hordja ki fazekait a ház elé és szépen, gondosan elhelyezi
292 4| szokta meg az állapotot és nem kell neki az emlő, mikor
293 4| cérnaszálvékony hangon, mászni kezd és apró kezével belekapaszkodik
294 4| megvagy, ez a hatodik fazekad. És nekem mindig rettenetes
295 4| lelkem, mert unom a dolgodat és egy szép nap fazekastul
296 4| fazékember lett belőle. Érdemes és emberséges nevelőatyja hatezer
297 4| csak móka, mikor elkékül és hanyatt vágja magát a szőnyegen.
298 4| igazán arra teremtette isten és Papanikola mester. Elég
299 4| fölötte. De a mulatságos és furcsa főképp az vala Csömlek
300 4| tekintélyes fej mozogni és sétálni kezdett ott lent
301 4| nem hosszabb egy írónádnál és nem is sokkal vastagabb.~
302 4| asztal közepére tették fejét és az beszélt az ő sipító gyerekszózatával
303 4| álorca mögé rejtve szakálát és rengeteg gyíklesőt vonszolt
304 4| Resid efendi, a herceg. És igen elbúsula a fazékember,
305 4| igyekezete, aki ura az ő életének és halálának.~Resid efendi
306 4| lassan birta szegényt. És oda járulva a fényes nagy
307 4| vagy pástétomba bújjak és ott fújjam a réztilinkót?
308 4| nevetsz soha rajtam...~*~És amikor ezt mondta a szakálas
309 4| keszkenőjével törülte le könnyeit és azt mondta neki:~- Nem nevetek
310 4| Hasszán, mert sajnállak és szeretlek.~A fazékember
311 4| még nem hallotta. Sajnálni és szeretni! őt! Ó nagy és
312 4| és szeretni! őt! Ó nagy és jó Isten! Nyomorult kis
313 4| Odadobta magát ura kezére és csókolta némán, sokáig.
314 4| vergődő szegény csodára és mindig bánatos tekintete
315 4| aki veszedelmes úriember és nem győzi türelemmel, hogy
316 4| az ő szép feleségeivel és minden apródságával.~A szép
317 4| két rostély mögött, őrzője és porkolábja maga a szultán.
318 4| mint az, aki az életét és trónját félti? Oszmán szultánnak
319 4| felnyitja a két lakatot és három hű szerecsen némával
320 4| vetni fölséges bátyjára. És a szultán mindig olyan jókedvű,
321 4| kancsódba, azt is magam hozom. És örülök, hogy ezen a réven
322 4| a jószágot, mint az órát és eltriktrakoz veled, ameddig
323 4| öve mellől egy rézkulcsot és beleillesztette a láda egy
324 4| Széthúzta a figura kaftánját és elől-hátul egy ajtót nyitott
325 4| húzd fel minden félórában és a kockát minden dobás után
326 4| masinával, mely egyre zakatolt és csörgette kockáit. A herceg
327 4| fölvette a másik serleget és játszani kezdett. A bábu
328 4| kockát, végigtapintotta és előretolt egy fakorongot
329 4| megállt a kerekek zörgése és egy tompa, vékony hang kezdett
330 4| fölkapta a vizes ibriket és remegő kézzel öntötte a
331 4| szegény kis hű cselédem... És az Isten áldjon meg.~- Köszönöm,
332 4| Köszönöm, jó uram... És most dologra, mert nincs
333 4| zöld félhold a lámpása. És ne félj, hogy elernyed a
334 4| kerülöd meg a Dardanellákat. És mire itt észreveszik, hogy
335 4| Kösd fel az úszóövet és menekülj... Isten vezéreljen,
336 4| derekára a parafavértet és már az ablak párkányára
337 4| hercegem. Neked menned kell és nem vihetsz magaddal terhet.
338 4| Majd eljön az én franciám és kiszabadít. Csak menj Isten
339 4| szétszórt kerekek, rugók és selyemfonalak.~Irtózatos
340 4| koponyáját. Piros lett a szablya és a fekete lószőrszakálon
341 5| Velencébe mulatni, amikor én. És összetalálkoztunk.~Haj,
342 5| a világ vége van, jobbra és balra, előttünk és mögöttünk.
343 5| jobbra és balra, előttünk és mögöttünk. Azaz hogy csak
344 5| vékonyhangú csengetyűje és csicsereg, mint a fecske.
345 5| a kisebbik, a húg, fa. És bizonyos büszkeségem telik
346 5| kétszázmázsás campanoneja és nem hagy többé szóhoz jutni
347 5| Mintha csak alatta állanék és ütője a fejem fölött vágódnék
348 5| Látom a világoskék eget és a sötétkék tengert, de nem
349 5| Holnap kórházba kell vitetni.~És most megszólal mellettem
350 5| Szaporán, kölyök, szaporán!~És míg a szépapám ígyen beszél,
351 5| Aranyos markolatú gyíkleső. És sok, sok csipke.~Signor
352 5| kostökkel egyetemben. Rágyújt és föl s alá sétál a szobában.
353 5| elaludni - a copfot befonja és a végét kis fekete selyem,
354 5| gomolyog körültem. Még egy perc és azt hiszem, tökéletes gavallér
355 5| megvetően pillant rám:~- És a kamaráskulcsodat itthon
356 5| szőnyeg lóg a piros vízbe és egy karmazsinlibériás, villogó
357 5| felze ajtaját. Kibújunk. És megyünk föl a lakájok sorai
358 5| hátralép, bókol, aztán előrelép és kezet nyújt neki.~- Az unokám, -
359 5| Kállay Péter.~Marco Pesaro és én egyet hátralépünk, bókolunk,
360 5| bókolunk, aztán előrelépünk és kezet fogunk. A gazda szép,
361 5| kereskedőkönyveit bújta és összeráncolta a homlokát,
362 5| van bájolva, ma délelőtt és ma délután a leglaposabb
363 5| mikor négyszáz vendége van és közte maga a doge meg, a
364 5| mint valami harangjáték. És most elénk toppan egy hórihorgas
365 5| pillanat múlva csupa nyájasság és nagyot bókol szépapám előtt.~
366 5| kis idő alatt komor volt, és komorságánál is félelmesebb
367 5| hibás, de szédítően gyors és biztos franciasággal kijelentette,
368 5| magyar urat megismerhetett és legyek meggyőződve, hogy
369 5| levette arany frigiai sapkáját és lassú, prelátusi mozdulattal
370 5| halárúsnéktól, akik a Rialtón járnak és kiabálják, hogy itt a friss
371 5| ruhájában leszáll az oltárról, és szomorún, fönségesen megjelenik
372 5| mondta: szorít a ruhaderék és unatkozom. És nekem mégis
373 5| ruhaderék és unatkozom. És nekem mégis Ave Mariára
374 5| kibújt kis arany palotájából és hosszú, bíbor talárjában
375 5| az előtte bókoló urakkal és minduntalan felkacagott.
376 5| nyomán a kíséret: a dámák és a gavallérok.~- Menjünk
377 5| között pedig ült a dogaressa és adta a fáraó-bankot. Körülötte
378 5| három partner. Két hölgy és Casanova de Seingalt. Mindenfelé
379 5| Mindenfelé pedig a nézők és játékosok nagy sokasága.
380 5| játékosok nagy sokasága. És ez a sokaság forrongott.~-
381 5| gróf! - kiabáltak a dámák és urak. - Mindig maga tartja
382 5| va? - szólt a dogaressa és kétfelé dobta a kártyát.~
383 5| kívánatos.~- Dame gagne. És gróf, most adósa vagyok
384 5| semmi szerencséje nincsen és ennek következtében mély
385 5| grófnak, aztán karon fogta és mind a hárman nyugodtan
386 5| krampampulitól, mint a talárja és főkötőjét félrevágva, kiabált
387 5| főkötőjét félrevágva, kiabált és gesztikulált.~Kint, szűk,
388 5| tanácsának jele. Ezt is láttam és azt is láttam, hogy az ólomfödelek
389 5| megtömte a pipáját, csiholt és bölcsen szipákolva ígyen
390 5| szipákolva ígyen beszélt:~- És te azt hiszed, hogy annak
391 5| édes tűz minden erében? És nem volt neki őrjítő gyönyörűség
392 6| elérkezett végre a pünkösd hava és a nap úgy odatűzött a pulpitusokra,
393 6| esketés, temetés, exorcizmus és a többi szertartások minden
394 6| ismeretes responsoriumokat; és bár keze immár reszketett
395 6| minduntalan előregörnyedt és a textusból lángoló, szomjas
396 6| megint a kópiára hajolt és írt, írt; hiszen ezt a könyvet,
397 6| percben elkészül egy ív kópia! És mintha máris vetélkedni
398 6| Igy a kádencia is jobb.) És valahány hexametert leírt,
399 6| a nehéz ón söröskancsót és pihenés és jutalom gyanánt
400 6| söröskancsót és pihenés és jutalom gyanánt nagyot,
401 6| Fejedelemnek való könyv ez. És valóban a király számára
402 6| maurok hajító dárdáiból és a mérgezett nyilakkal tömött
403 6| sötétzöld lombok szövevényében. És olyan finom, olyan aprólékos
404 6| nyelve fölött minden fog és a tölgyleveleken az erek
405 6| tülökbe mártotta írónádjáit és a pergamenten mint sorba
406 6| a márványkarámos kúthoz és csínján eresztették le a
407 6| codex, pergament, írónád és minium. A fecskék csicseregve
408 6| fogyván ki a mondanivalóból és nem becsülték semmire még
409 6| a szelencevirág illata és az ázott fekete föld erős
410 6| föld erős szaga, mely nehéz és nem édes, de éltető, mint
411 6| szépre, cifrára, aranyosra. És elgondolta magában: hogy
412 6| sima fehérségében, az arany és a fekete festék csillogásában,
413 6| Két sort csakhamar leírt; és végre következett az utolsó
414 6| amabo,~Dulce loquentem.~És ekkor az írónád megállott
415 6| Erasmus serény kezében. És a fákból, a virágokból,
416 6| özönleni az élet lehelete. És a madarak érthetetlen nyelve,
417 6| hamvas arcát elöntötte a vér. És szívének legrejtettebb rejtekében
418 6| milyen volt az a Lalage?»~És most a Kísértő, feljővén
419 6| szerelmes csacsogását. És látni és hallani akarta,
420 6| szerelmes csacsogását. És látni és hallani akarta, mert érezni
421 6| Fogta tehát az ecseteit és festett a pergament aljára,
422 6| kékszemű Lalage édesen.~És akkor azt mondta, nem szóval,
423 6| dühös akarattal.~- «Megyek és megtalálom őt.»~A harang
424 6| sugara áttört a lombokon és behatolt a scriptoriumba.
425 6| olyan volt, mint egy szent és a vallás áldása sugárzott
426 6| győzedelmeskedik a máglya tüzén is és halála a diadal kéje, mert
427 6| apró, szegényes örömeiben és mint családi tűzhelynél
428 6| harang egyre jobban kongott. És az apátúr érces szava végigrezgett
429 6| Erasmus összekulcsolta kezét és feje meghajlott. De pillantása
430 6| amabo,~Dulce loquentem.~És kirontott a scriptoriumból,
431 6| adjutorium meum intende!»~És rögtön egy más sokszavú
432 6| Bálint deák csak rohant és mire leért a hegyről, egy
433 7| micsoda együgyű, élhetetlen és a hatások rendezéséhez nem
434 7| legvégén szokták tudtul adni; és a tisztelt közönség mindaddig
435 7| sejtik ezt a körülményt. És övék az ország, a hatalom
436 7| övék az ország, a hatalom és a dicsőség, mert ők kapnak
437 7| novellisták összes festékkincsét és emlegetek havat, vért, tejet,
438 7| tényálladékának kellő fölvétele.~És előkelő is volt az aranyhajú
439 7| Arago, 12 bis alkotta meg. És alkalmazott bele Brinis-féle
440 7| én kuriózumgyűjtő vagyok és szeretem fáradsággal szerzett
441 7| összes félszemű embereinek és a viaszképcsinálóknak.)~
442 7| mesterhez, akinek nevét és lakását szintén tudom, de
443 7| A csontja vékony vasléc és drót, a húsa kóc, a bőre
444 7| hogy bársonyos hattyúnyak és két rózsaszirom-fülecske
445 7| két királynője: Szilárda és Hullámka (polgári nevükön:
446 7| polgári nevükön: Scholz és Gerstinger kirakatrendező
447 7| bécsi vívmányok szerint és kitették az óriás kristályüvegtábla
448 7| megvakulásába került csipkék és elektromos üstököscsillagok
449 7| a kísértés, a kívánság és a fantáziának minden gonosz
450 7| megint lirizáljak egy kicsit és megvalljam, hogy én az íróasztalom
451 7| bensőleg helyezkedem parádéba. És igyekszem elhitetni önökkel,
452 7| aranyhajú kisasszony szépségét és előkelőségét. Sőt a pozitúrázásban
453 7| itéltem meg Georges Ohnet urat és Beniczkyné Bajza Lenke excellenciás
454 7| Pázmány Péter, Faludi Ferenc és más pápista papok mellett,
455 7| győzedelmeskedő bohém őszinteségem. És íme most megvallom, hogy
456 7| aranyhajú kisasszony szépsége és előkelősége rám igenis hat,
457 7| hat...~Mindig a szegény és csúnya ember alázatos méltatlanságának
458 7| erre a roppant gazdagságra. És magam sem tudom hogyan,
459 7| e roppant nagysága felé és szinte fel tudnám pofozni
460 7| szűziességében kételkedni merészel.~És valami kimondhatatlan, fekete
461 7| akik mellettem állanak és sárgák az irigységtől, hogy
462 7| fiatalabb náluk, előkelőbb náluk és minden nap más, drágánál
463 7| aranyhajú kisasszony előtt. És ilyenkor aztán odább kerget
464 7| illatos hullámait issza és mohóságában odatéved a rózsás
465 7| aki ezt az ércnél nehezebb és habnál könnyebb hajzatot
466 7| megalkotta?~Sehol, hölgyeim és uraim.~És most előáll az
467 7| Sehol, hölgyeim és uraim.~És most előáll az ő foltos,
468 7| rengeteg tudásában kevélykedő és szamár kis anatómiahallgató,
469 7| Pokornynak hívják; kőműves és hektikus volt. Szóval hektikus
470 7| asszony, abba az ember. És a háromemeletes szép nagy
471 7| ura derék pékmester volt és mikor a házmester meghalálozván,
472 7| Krutzitürk’ n noch amol!»~És azok ketten megmaradtak
473 7| viceházmesterné pincelakásában. És eltellett tizennégy év.
474 7| eltellett tizennégy év. És Orsolya lett tizenhat esztendős.
475 7| esztendős. Mert a hátán és a mellén púp nőtt és a rachitis
476 7| hátán és a mellén púp nőtt és a rachitis is úgy elbánt
477 7| este pedig fekete lett és tündöklő pettyek sziporkáztak
478 7| szobaúr furulyát vett elő és epedőn fújta a Cornevillei
479 7| azért a sötét, hűvös, nedves és pörkölt hagyma szagú udvar
480 7| bánatos, szegény muzsikával. És Orsolya nézte, nézte a négyszög
481 7| nagy szem, gyönyörű volt; és gyönyörű az ő csodálatos
482 7| tudta ezt. Minden púpos hiú és kevély. Ne ismernék önök
483 7| végig az Andrássy-úton; és vajjon ne tűnt volna szemükbe
484 7| virággarmadát tornyoz a fejére és büszkén söpri bársony hurcával
485 7| kicihelődött a kapu elé és nézte a mókus-utcai haute
486 7| szoknya, a szép habos szoknya. És elgondolta magában: «Hej,
487 7| lehetne ily szép ruhám!» És mikor aztán ottbent az udvaron
488 7| telehintett fekete bársony. És ilyenkor különösen a szívébe
489 7| múlva odavitték Orsolyát is. És ő is meghalt, épp karácsony
490 7| damaska, rózsaszínű bíbor és skófiumos fekete törökbársony.
491 7| skófiumos fekete törökbársony. És a lyány elragadtatott mosolygással
492 7| tudva, hogy ez mind az övé. És mikor belefáradva az édes
493 7| vágta körül a fej bőrét és aztán úgy, lassan hámozva
494 7| lobbantotta két gázcső végét és szép óvatosan lehúzta az
495 7| megtörténvén, leült a lámpa alá és félórai ügyes, szapora munkával
496 7| Aztán egy kis karbolos víz- és húsz-harminc nagy gombostűvel
497 7| idétlenül mosolygó, kopasz és immár orratlan fa-haubenstockra.
498 7| vele Coppelius mesterhez és kapott érte - mert a haj
499 7| mert a haj ritka szép volt és fodrásznak külön is el lehetett
500 7| aranyhajú kisasszonynak és az ő számos társainak a
1-500 | 501-1000 | 1001-1447 |