Rész,  Fej.

 1    1|                  Gáspár ügyet sem vetett rá, hogy fia illedelmes szóval
 2    1|             bátor bizony nem szolgáltunk rá, hogy...~És elfojtotta szavát
 3    2|            tarsolyodba, fiam. És vigyázz rá, mint a szemed világára,
 4    2|              borbélyok köppölyt vetettek rá, főztek neki háromféle italt,
 5    2|                 apró csillagok néztek le rá... Behunyta szemét és ki
 6    4|                  élő pillantással nézett rá. Hirtelen megállt a kerekek
 7    6|                 a harang, ott mosolygott rá a rózsás arcú Lalage édesen,
 8    7|         bocsánatot kérve, hogy íme én is rá merem emelni a szememet
 9    8|                 lép?~Álmélkodva meredtem rá.~- Emlékszel még a párbajomra?
10    9|                dajkája szánakozva nézett rá:~- Minek gyötörjem magamat
11    9|             bíztak, sanda szemmel néztek rá a háló legszéléről s csak
12    9|          mindenre megfelelt, azt mondták rá: «ma épp könnyű volt a lecke»,
13    9|              ógorja gótono leni? förmedt rá gúnyosan a törzsorvos az
14    9|                  ezredes. Huszonöt botot rá!~*~Elkövetkezvén a béke,
15    9|                   miért jössz ! kiáltott rá mindig a néni. Azt kémleled,
16   10|              isten szánakozón pillantott rá és szép fehér bajuszát ketté
17   11|           kísérték. Némelyek azt mondták rá: «Ni itt megy a vén huncfut
18   12|                 a principális úgy tekint rá, mint egy Munkácsyra, aki
19   13|              nagy vörös pecsétet ütöttek rá; s ekkor az apámnak mondott
20   14|                  neki. Csak akkor nézett rá, fölvetve csodálatosan hosszú
21   14|            selyem s új csimbókot kellett rá vetni. De ilyenkor nem mosolygott.~
22   14| szentségtelenítik meg?~Nagy köhögés jött rá. Vékony, hegyes ádámcsutkájú
23   15|                   oly meghökkenve nézett rá, mintha elvétette volna
24   15|                 hogy nem igaz, amit majd rá mondanak! Azt fogják rá,
25   15|                  rá mondanak! Azt fogják rá, hogy tolvaj.~Tibold Miklós
26   15|                 karmantyúval. Azt fogják rá, hogy egy éjjel, mikor kártyán
27   15|             fogja mondani... megesküszik rá, ha ön kívánja... És egy
28   17|               egész városban nem akadtam rá az én Pfennig-Magozinbeli
29   17|                  csizmát.~De nem akadtam rá sehol. Hiába kopott el a
30   21|                 az Atyafi is; nem érének rá, hogy engemet sokat babosgassanak,
31   21|                  és ők alig biccentették rá a’ fejőket. De nékem mégis
32   22|                   bölényeket és medvéket rá lehetne uszítani. Valamint
33   23|        szeretetben, mint hogy a’ nap süt rá és vékony teste harmattsepp,
34   24|             levélre.~- Úgy van! - zúgták rá a tanácsbeliek.~- Az egri
35   24|             emelni. Lesz különben gondom rá, hogy mielébb új nótárusra
36   24|                   Várjatok sort! förmedt rá a nagyságos úr. - Csak nem
37   24|                  nem való. Gyönge vagyok rá. Ha ezer évig élek, sem
38   25|              szegény Schunke ezt felelte rá:~- Behüet dich Gott! es
39   26|                 volt. Meghökkenve néztem rá.~- Semmi, semmi, - szólt
40   27|                kérdő pillantást vetettem rá, mosolyogva szólt:~- Ne