Rész, Fej.
1 1| füle sem, pedig az elég hosszú vagyon ő kemének.~És most
2 1| széléből egy pólyának való hosszú darabot, hogy lekösse a
3 1| rajta. A nagytiszteletű úr hosszú léptekkel méregette végig
4 3| rabjává a gyönyörű ghazelekkel hosszú életében.~De hajh, mindennek
5 4| mert teljesen beleveszett hosszú deres szakálába. Ha letették
6 4| fekete fakorongokat a tábla hosszú háromszögén. A padisah elővett
7 4| egy francia mesterrel... Hosszú volna végig elmondani...
8 4| acéldrót, hogy ne szakadjon. Jó hosszú, szinte leér a tengerig.
9 5| zsebecskébe, aztán lesietünk. Egy hosszú, pofaszakálas angol utánunk
10 5| kis arany palotájából és hosszú, bíbor talárjában letelepedve
11 6| ablakai elé húzni. Mert hosszú tél, rövid tavasz után elérkezett
12 7| Bajza Lenke hősnői. Akár hosszú fekete peluche köpönyeget
13 7| bársonyán ott ragyogott egy hosszú, hullámos arany hajszál;
14 8| gyöngédkedsz. Az a beszéd igen hosszú, igen terjengős, igen doktriner
15 10| efendi a szájában tartott egy hosszú, vékony fát, melynek a vége
16 10| pajtás úr, szólalt meg végre hosszú hallgatás után a fehér angyal,
17 10| Igen soká simogatta szép hosszú, ősz szakálát, töprenkedvén.
18 10| hogy az ember élete, ha se hosszú, se rövid, harminckét esztendő.
19 11| suttognak. A főtisztelendő úr hosszú életét privatizálva töltötte
20 13| szobácska. Szinte keresem hosszú tubákszín kabátjukon, százgalléros
21 13| ülnek a kancsókkal megrakott hosszú ónasztal körül és sápadt,
22 13| köszvénye van. Az őrnagy úr hosszú, szikár ember és oly mereven
23 14| rá, fölvetve csodálatosan hosszú pilláit, mikor néha elszakadt
24 15| szeme a nyalka tiszt szép, hosszú, szőke bajuszán.~Tibold
25 16| mégis csak az lett a sok hosszú vallatásnak, hogy szabadon
26 20| hallal, bal kezében ölnyi hosszú lopótökkel vonult haza,
27 21| azután fölkelek, megirni ezen hosszú levelemet. Apám Uramnak,
28 21| örömkönnyeket hullat hogy hosszú időnek utánna az ő familiájábul
29 22| ha nem kívánnának igen hosszú előadást s ha a te bölcsességed
30 23| penna’ hegyéig nem ollyan hosszú az út? Vagy hogy a’ ketek’
31 24| magas, ez alacsony, amaz hosszú, emez rövid volt neki.~Az
32 24| de én bizony egy kicsit hosszú lére találtam ereszteni
33 24| ifju úr, mit szenvedtem, a hosszú tengeri útban; bár az is
34 25| neki az ő különös oka. A hosszú búcsúzás tudniillik csak
|