Rész, Fej.
1 2| vala írva:~«Simon mester, mely nap szokott következni hétfőre?» -
2 3| hányadik oldalán van a ghazel, mely az igazhívők torkán akadt
3 4| a csodálatos masinával, mely egyre zakatolt és csörgette
4 5| mosolyog; de látom, hogy ajka, mely franciául mondja nekem,
5 5| félelmesebb a villámszerű derülés, mely megint bevilágította, mikor
6 6| fekete föld erős szaga, mely nehéz és nem édes, de éltető,
7 7| a drága, párisi lárvát, mely nem is oly drága, ha meggondoljuk,
8 7| szinte írásnak látszott, mely azt bizonyítja, hogy ez
9 7| magukra többé semmi ruhaneműt, mely valaha e fantomok kóctestét
10 8| megfogalmazta az ő reiseberichtjét, mely szerint Kairó märchenhafl-feerisch-kolossal:
11 10| fölserdült: a szerelem kéjét, mely virágaiban remegett. Fájt
12 10| a kérlelhetetlen sors, mely ellen én sem rugódozhatok,
13 12| nyomja le egy lyukas székre, mely alattomos hideg sugarait
14 13| volt. Ennek az erélynek, mely egykor vármegyéket rettegtetett
15 13| érzem e tekintet szúrását, mely olyan sajgó hidegséget kelt
16 16| a perzselő, meleg szél, mely egyszersmind gyujtott...
17 18| hogy új példáját mutassam: mely különbözők a Gondviselés
18 18| sőt több a hitnél: tudás, mely gyűlölködő és türelmetlen,
19 19| egyforma, érces zörejét, mely olyan, mint egy roppant
20 19| legkonzervatívabb helyén, a tengeren, mely ma is olyan, mint a teremtéskor
21 19| egyedülvalóságnak az a kietlen érzése, mely a félelem. Borzasztó magányosság.
22 19| bírjuk tűrni a magányosságot, mely üres hangján mintha azt
23 19| romlással.» És az önzés, mely az élet, ekkor éri el tetőpontját.
24 19| valóságos fizikai erővel, mely ellen akaratunk hiába támad
25 20| leghátsóbb borgis cikkelye, mely szerint a ditrói gimnázium
26 20| Ezt a balgatag csődületet, mely azt lesi, hogy a sikátorból
27 22| Pannoniának Aquincum nevű hévizén, mely vár és város is.~Bizonnyal
28 22| dombok között nincs egy fa, mely hűvös ernyőt tartana rám
29 22| És, halhatatlan istenek, mely gyötrelem az, mikor római
30 25| lemnae (Utrecht, 1512.), mely azt a fontos kérdést dönti
31 26| Nevetem Bartolót!... És mely fönséges az apa szeretete!
32 27| folytonos összekötő kapocs, mely mindent eggyé, mindent azonossá
|