1-500 | 501-1000 | 1001-1447
Rész, Fej.
501 7| lehetne olyan tökéletes és könnyen fésülhető, tartós
502 7| fantomok kóctestét érintette és lefekvés után, mikor a gyertyát
503 8| nyügöt, az ő testi énjét és lelke szabadon repül...
504 8| névtelenségnek megvannak a maga külső és belső reális hasznai.~Óh,
505 8| voltam én, míg rossz szokások és még rosszabb szerződések
506 8| kairói Halil-bazárban vettem és a Dsanaklisz-cigarett füstje
507 8| hamisítványokat árulják; és hogy a magyar virginia füstje
508 8| a szőnyeg is mind valódi és a dohány is mind jó.~Hát
509 8| azért tele van bölcsességgel és világboldogító szándékkal.
510 8| súlya van minden beszédnek és okos az okos, szamár a szamár
511 8| tekintélyek támogatása nélkül.~És ez az áldott névtelenség
512 8| újságírók. Folytonos gáncs és folytonos dicséret lévén
513 8| férfiakkal, akiket bírálnak; és az összehasonlítás eredménye
514 8| de jó cikkelyt írni nehéz és ama «nevesek» között van
515 8| szegény, okos anonimus. És irígység és vágyakozás vagyon
516 8| okos anonimus. És irígység és vágyakozás vagyon az ő szívében.~*~
517 8| Times papirosponyvájából és inkognito itta meg teáját.
518 8| láthatatlanul megírta szép és bölcs ciceróját, és - köd
519 8| szép és bölcs ciceróját, és - köd előtte, köd utána -
520 8| nagyváros feketeségében. És másnap alkonyatig nem tudott
521 8| jó barátom bejött hozzám és azt mondta: «Gyere». És
522 8| és azt mondta: «Gyere». És bevezetett az ő kis udvari
523 8| volna végig a Váczi-utcán. És most a közélet terére lép?~
524 8| pár kesztyűt a feleségének és hazautazott. A kőnyomatos
525 8| közlötte a szokott három sort és hat nevet, közte a Hentallerét
526 8| micsoda nexus van közte és a közélet között.~- Óriás
527 8| Barátom kissé szórakozottan és kissé büszkén mosolygott.~-
528 8| egy termetes papiroscsomót és olvasni kezdett. Rosszul,
529 8| igazságszolgáltatás, a társadalom; és mindez egy tudós és geniális
530 8| társadalom; és mindez egy tudós és geniális író hatalmas ereje
531 8| kimentünk a Duna partjára, és a hetivásárosok szekerei
532 8| hajnalba, hogy szép a dicsőség és a halhatatlanság.~Másnap
533 8| az én zseniális barátomat és elmentünk egy éjjeli kávéházba,
534 8| elégedetlen volt magával és művével. Ez a harmadik,
535 8| négy kolumnányi dolgozat és igen jeles volt. Én újra
536 8| elmentünk aludni.~Negyednap és ötödnap nem történt semmi.
537 8| belenyugodott operátumába és most minden reggel az újpesti
538 8| kellett költöznöm a kabinetba és hallottam a beszéd negyedik,
539 8| bezárkózott velem a kabinetba és elmondta az immár végleges,
540 8| azt hitte, hogy hajnalodik és immár éberebb társai szólnak.
541 8| szegény fiú igen halavány volt és alig érthető hangon mondta
542 8| tétovázva adta elő a kihívás és párbaj körülményeit is,
543 8| gyarapodott - keményen felelgetett és a közvádló, meg a prókátorok
544 8| az erkölcsi kényszerről és a becsületről. Ajkáról csak
545 8| hömpölygött a sok «azon» és «miszerint». Határozottan
546 8| félszegen meghajtotta magát és egy kis habozás után azt
547 9| mikor úgy se viszi soká.~És nem táplálta őt kellőképpen.
548 9| legyeket adott nekik enni és soha nem történt, hogy elszakított
549 9| veszítsünk? Csak az kéne!~És elkergették. A boldogtalan
550 9| következtében maga labdázott és néha a templom keresztjéig
551 9| labdáját. Mire jött a harangozó és elkobozta tőle az ütőfát
552 9| épp könnyű volt a lecke», és beírtak neki egy elégségest.~
553 9| hogy megmérje a mellkasát. És elálmélkodott, mikor látta,
554 9| végigtapogatta, a karját, a combját; és meggyőződött, hogy ez a
555 9| Odarohant, szúrt, lőtt, vágott és megmentette a kapitány urat.~-
556 9| fölismerhetetlenné lett a vértől és a füsttől. Mosdatni kellett.
557 9| kellett. Mikor kimosdatták és meglátszott, hogy ő a Gergely,
558 9| mindenki megcselekedte volna!~- És a legénynek három gombja
559 9| szerette ezt a vén asszonyt és olykor eljárogatott hozzá.~-
560 9| vette a tisztes matrónát és úri módon, hűségesen eltartotta,
561 9| bejárni! kiáltott a hivatalfő. És azt is tudom, hogy most
562 9| temetéssel. Jöttek a gyászvitézek és koporsóba tették Gergelyt.
563 9| elővett a zsebéből négy szeget és leszegezte a koporsó födelét.
564 9| zsebéből még két szeget és félig humorosan, félig babonásan -
565 9| megvan a maguk humorja és a maguk babonája - azt mondta
566 9| tréfából éjfélkor visszajöjjön.~És leszegezte ő is. Pedig a
567 10| hiszik; hanem csúfolódás és - ha igaz a nyelvtudós urak
568 10| szentéletű férfiú szobájába.~És igen elálmélkodott azon,
569 10| fát, melynek a vége égett és füstölgött.~Bilmez Ali ilyet
570 10| kiáltott a pap ijedten és igyekezett az égő fát a
571 10| Hiszen böjtszaka vagyon most, és napszállatig nem iszik semmi
572 10| a szegény kis logikának. És növekedett a nagy rejtelem,
573 10| poklok fenekére fogsz jutni és örökké három elefánt trombitáland
574 10| Alinak egy rossz kis csibukot és fél okka dohányt.~*~Mikor
575 10| három elefánt a gyomrában. És erősen igyekezett ezeket
576 10| dohányos, vagyis füstöt iszik.~És íme, most látszik meg annak
577 10| itta a füstöt azontúl is. És ő vala az első, aki e nagy
578 10| megmondta, tehát hallgatott; és nem szólt akkor sem, mikor
579 10| boldogtalant egy szamárra háttal, és kantárszár gyanánt kezébe
580 10| szamárról, fölvitték a vérpadra és kerékbe törték.~Négy cigány
581 10| következett a két karja lent és fönt: összesen négy gördítés.
582 10| keresztül a véres kerék.~És Bilihez Ali, a dohányos,
583 10| órájában jövének a pecérek és elföldelték a kivégzettet
584 10| a másik leszállott oda. És mind a kettő tanakodva ült
585 10| mert lám, én ördög vagyok és mégse tudom, mitévők legyünk
586 10| magyar nevet ne említsek. És nem történik benne semmi.
587 10| apathiába ringatja az embert és minden iránt csökken az
588 10| tovább kíváncsiskodott:~- És mit esztergáltál a borostyánkőből?~-
589 10| elég az én szomorú példám? És hánynak szúrják át az orra
590 10| isszák az emberek a füstöt és aligha vetem el a sulykot,
591 10| fogy el a föld hátán.~- És nem törnek kerékbe senkit?~-
592 10| volt több felhő az égen.) És fölidézte az ő fényes színe
593 10| homlokán a nagy nehéz turbánt és szemöldöke a patyolat után
594 10| igazságnak.~*~Brahma, Visnu és Siva átvizsgálván a Bilmez
595 10| gondolt, aztán elmosolyodott. És abban a pillanatban a szegény
596 10| egyszerre támaszt izgalmat. És ez az öntudatlan élet édes.~
597 10| szerecsen napszámosok énekét; és mikor fölserdült: a szerelem
598 10| virágait leszakították; és fájt neki a halál is. Mert
599 10| levegőben. Láthatatlanok és súlytalanok. Alkalmasak
600 10| egy csomó Dráma-cigarettát és rágyújtott a licium-bokorban.~
601 10| a szegény Bilmez Alinak. És ugyanekkor elétoppant valahonnan
602 10| Hungáriára, majd a Kirre és végül a Szultán-flórra.
603 10| kapták valamennyi kisérletén; és a Szultán-flór fölfedezésekor
604 10| a legfinomabb Upmanokat és Bockokat szívta. Csodálatos
605 10| bérkocsis-ipartársulattal is. Aki Upmant és Bockot szív, szükségképpen
606 10| szükségképpen Mummot iszik és mindig oly sietős dolgai
607 10| kedvelik szép fehércselédek is. És itt találom meg a logikai
608 10| már nem gondoskodott senki és ekkor Kovács István hadnagy
609 10| elszítt vastag Upman-flór volt és kemény, fehér hamvából még
610 10| szánakozón pillantott rá és szép fehér bajuszát ketté
611 10| tudom fogni tragikumodat és ezennel beiktatlak téged
612 10| Azzal intett a mindenható. És legott előrepült két kis
613 10| fehérselyem felhőkereveten és rágyújtott.~ ~
614 11| plaiddel, kezében esernyőjével és borzas cilinderével! (Mert
615 11| lelkipásztorkodott ő világéletében és még kevesebbet gyóntatott,
616 11| mert mindig nagyot hallott és csak a kiabáló bűnöst értette
617 11| századot teljesen a tudománynak és a spriccernek szentelni.~
618 11| spriccernek szentelni.~A tudomány és a spriccer ő benne oki összefüggésben
619 11| spriccer révén szólalt meg; és a spriccer fogyasztására
620 11| a tenyerébe támasztotta és megitta az első, a második,
621 11| második, a harmadik spriccert. És hallgatott, mint egy hindu
622 11| hindu fakir. A negyedik és ötödik spriccer között azonban
623 11| milyen rettentő módon beszél. És azt hiszem, többnyire németül
624 11| foglalkozom valamennyivel és tudok mindent.~- Nagy szó
625 11| Most már elcsendesedett és mosolygott az egész vendéglő.
626 11| fontos dolog mondására készül és minden szótagot megnyomva,
627 11| miképp mozdul a kezünk...~És mozdította a kezét a spriccer
628 11| a kezét a spriccer felé. És ki is itta a spriccert.
629 11| Neveket adni a dolgoknak és aztán kategóriákat csinálni? (...
630 11| dolog a bélyeggyűjtésnél. És éppen úgy nincs se eleje,
631 11| már harmincezret ismer és új nevet, új családi címert
632 11| vagy módosított nevekkel és csoportosításokkal. De az
633 11| már igazán haragos volt és miután egy hajtásra kiitta
634 11| bolygócsillagunkat fönt és lent. Fejünk fölött van
635 11| léghajósok se mehettek följebb. És méltóztatik tudni, mekkora
636 11| mint amit a sűrűségmérő és a thermometer mutat. Ez
637 11| hogy nincs az a felnőtt és iskolavégzett ember, aki
638 11| folytonosan ignoráns volt és az is marad örökké. Mert
639 11| úr egy kicsit megpihent és három ujjával föltámasztotta
640 11| felrobbant, mint a bomba és már nem fagót, hanem egy
641 11| Svindli! Ez a legnagyobb és legszemtelenebb kategória-csinálás;
642 11| mind szavankint defineálni és így in infinitum, mert...~
643 11| atléták vannak az Elkedben és becsületbeli ügyeket készítenek
644 11| esernyőjét, szürke plaidjét és kibicegett a Vámház-körútra,
645 11| úr pedig megállt magában és esernyőjével kettőt-hármat
646 11| kölyköket akarna elriasztani. És egy utolsó, nagy harsanat
647 12| polgári életben a szokásnak és rendnek minden tekintetben
648 12| tekintetben megfelelő, becsületes és semmiképpen sem érdekes
649 12| asszonyt vészen el feleségül és ágyban hal meg. Hivatalában
650 12| Ez a jámbor, színtelen és észrevehetetlen alak azonban
651 12| rögtön fontossá, érdekessé és kimagaslóvá válik, mikor
652 12| gőzfürdőben való fürdés tudomány és művészet, filozófia és virtuózság.
653 12| tudomány és művészet, filozófia és virtuózság. Veleszületett
654 12| Veleszületett tehetség és szorgalmas gyakorlás kell
655 12| igen jól tudja a gőzférfiu és épp ezért bizonyos tisztelettel
656 12| méltósággal vonul végig az utcákon és megbocsátón, jóakarón pillant
657 12| fekszik le. Mert elmélet és gyakorlat egyaránt tanítja,
658 12| tökéletes, ha némi bágyadtság és álmosság előzi meg. Tudatlan,
659 12| csak leül a Fiume-kávéházba és ott virraszt hajnali négy
660 12| végigolvasván minden fővárosi és vidéki lapot, valamint a
661 12| Mindenki úr ma gőzfürdőbe megy és bizonyos gyöngédséggel szolgálják
662 12| Hozzájárul a principális is és kissé tartózkodva kérdezi:~-
663 12| önérzettel felel:~- Gőzfürdőbe!~És a principális úgy tekint
664 12| nagy méltósággal fizet és oly ünnepi léptekkel, mintha
665 12| ősiség kevélysége szól. És ez a szótag uralkodik aztán
666 12| kabinja, szappana, spongyája és lepedője, amely ugyan mindenkié;
667 12| szavával a víz loccsanását és a beszédet. Egyedül van
668 12| Egyedül van a nagy ember és oly fönséggel uralkodik
669 12| csodálják tapasztaltságát és tudományát. Mikor aztán
670 12| víz alatt, háromszor, oda és vissza. A publikum ámul,
671 12| közönséges história lenne; és a világért sem veszi észre
672 12| minden zuhanyán), tisztelet és bizonyos kimagyarázhatatlan
673 12| rendíthetetlen bátorságának és nyugalmának adja jelét.
674 12| kucsmagombaformájú hidegvizes spongyát és édesdeden nyúlik végig a
675 12| a tapasztalatlan kezdők! És azon a hangon osztja tanácsait,
676 12| uraim, bátorság!~A köhögök és csuklók félénk tisztelettel
677 12| kötelesség érzetével nyújtózik el és élvezi a lassú megfövés
678 12| egész hírnév kíséri őt; és egész nézőközönség állja
679 12| gyöngének ítéli a dögönyözést és a gúny fegyvereivel ösztökéli
680 12| fekvő emberi tésztaalaknak és gyömöszöli, gyúrja, dagasztja
681 12| de azért meg se nyikkan és olykor még felkiált:~- Jobban,
682 12| Jobban, Kristóf, csak jobban!~És a csatában a gőzférfiu győz,
683 12| elegyedik csodáló kísérőivel és a sok közül egyet mindig
684 12| álnokul cselt hány neki és ki akarja használni tapasztalatlanságát!~
685 12| a hideg zuhanyok termébe és ott kísértetbe viszi a boldogtalant,
686 12| csak a lábát teszi, alulról és fölülről dermesztő, éles
687 12| Kétségbeesésében nekiront egy ajtónak és becsapja maga után. Jó helyre
688 12| pattog elő a fagyos permeteg és nem irgalmaz az ember bőrén
689 12| sem. Az áldozat kapálódzik és üvöltöz. A gőzférfiu pedig
690 12| gyönyörködik a sikerült tréfában és kiereszti körmei közül a
691 12| tyúkszemeitől, megborotválkozott és egy verset aludt kabinjában.
692 12| tekint végig a mindenségen és triumfust járó imperátor
693 13| takarékos, jó gazda volt és fogához verte a garast,
694 13| akkurátus, tiszta ember volt és sörháza mindmáig maga a
695 13| vala Herr von Petőfiről és meg nem foghatta, hogy még
696 13| is van. Példátlan sikerét és népszerüségét, az én lélekbúvárlatom
697 13| sötétségnek köszöni. A sör és a sötétség két atyafi gyermekek.
698 13| nóta, muzsika kell hozzá és nem is ízlik, ha napsugár
699 13| csöndes, homályos sarokba és kőkancsóból isszák az árpalét,
700 13| kiáltás hallatszik belülről, és pedig szinte a méltatlankodás
701 13| elem: a világosság elől. És egynéhány perc alatt kiürül
702 13| megbotránkoztatóan régi; és mód nélkül vén benne minden.
703 13| szüntelenül harmincéves és a landsknechtektől is épp
704 13| kikopott ebből a mai világból és szeret meglapulni ebben
705 13| megrakott hosszú ónasztal körül és sápadt, kopasz fejükre,
706 13| árnyékok, ruhájuk pókháló és mellükön át látszik az öreg
707 13| mint egy gonosz emléktől. És megújul bennem egy didergős,
708 13| szinte beleszakadt a drótja. És idegen, német emberek jöttek
709 13| katonaköpönyekben, föltett sipkával és kemény, vastag hangon mondtak
710 13| amelyet addig sose láttam. És sírva fakadtam. A jövevények
711 13| lakatformára volt nyírva a bajusza és a szakála; és aranysujtásos
712 13| a bajusza és a szakála; és aranysujtásos sipkát viselt.
713 13| leghangosabban, leggorombábban és az apám neki adott át egy
714 13| ágyam fiókját is kihúzták és turkáltak a falovak, cinkatonák,
715 13| szorította ajkához a keszkenőjét és szeme olyan tágra nyílt,
716 13| sírtam. Apám megcirógatott és nevetve nyúlt a felöltője,
717 13| oly hirtelen, mint akkor - és a lakatképű ember oldalán
718 13| soká nem láttam az apámat. És nagyon megörültem, mikor
719 13| lakatképű emberrel álmodtam és féltem tőle.~És félek most
720 13| álmodtam és féltem tőle.~És félek most is, mikor a nagy
721 13| esztendővel vagyok öregebb. És az a furcsa, mérges lakat
722 13| érintkezik a söröskancsó szélével és alig moccan, mikor nagynéha
723 13| megszólal. Most is németül szól és azon panaszkodik az őrnagy
724 13| úr hosszú, szikár ember és oly mereven ül székén, mintha
725 13| penzionátus kapitánnyal és zenekedvelő lévén, csöndesen
726 13| Igen tekintélyes polgár és háztulajdonos. De nagy változás
727 13| lágy, fuvola-hangon kéri és nem meri fölemelni tiltakozó
728 13| van, a ki mindig beszél; és ez az egy Potvora úr. Mozgékony,
729 13| róla. Szüntelen anekdotáz és emlékezőtehetsége csodálatos
730 13| milánói Aquila nera kávéházba és azt mondtam a Pipponak:
731 13| De míg a nyelve pörög és egymásra halmozza a tömérdek
732 13| virginia füstjén keresztül és a homályban is látom, hogy
733 13| csak azért fecseg ennyit és ilyen hangosan, hogy azalatt
734 13| azonban a szokás embere és úgy látszik, sajnálná is,
735 13| folyton sietős dolgai vannak és különben is Budán lakik.
736 13| galléros, sötétkék köpönyegét és - merre, merre nem - eltűnik
737 13| Matild kisasszony besuhan és tarsolyába szedi a szokott
738 13| egy vargainas szalad át és hogy ne fázzék olyan cudarul,
739 13| meg csak áll a kapu előtt és oda se néz neki. Ottkint
740 13| Végigsercen a falon a gyújtó és kéken, pattogva, sípolva
741 14| űzött, titkon drámákat írt és lappangó tüdővészben szenvedett.
742 14| esztendőben egyszer lát. És mikor találkozik vele az
743 14| tévesztem össze a jobbot és a balt; ebből támadt nyomorult
744 14| mondtam megkönnyebbülve és derülten.~- Egy gyönyörű
745 14| jóbarátom.~- Annál jobb.~- És azt veszem észre, hogy ő
746 14| gondolsz? Maga a tisztesség és becsület. De mégis iszonyú
747 14| Önkéntelenül felpillantottam és láttam, hogy egynéhány lépésre
748 14| teliraggatott kirakatüvegek előtt és ne pillantsak be a regényes
749 14| elefántcsontszín arcú barna asszony, és egy fehér habos selyem szemfödélt
750 14| melankolikus fejét a selyemre és rejtelmes mosolygásban félig
751 14| fehér selyem-párnák, arany- és ezüstcsipkés leplek, koronaformára
752 14| rendben sorakozva egymás mellé és egymás fölé, a koporsók:
753 14| még nincsen írva semmi. És kék papirosban száz kiló
754 14| kiló számra a viaszgyertyák és fáklyák. A falon fekete
755 14| aranyos-ezüstös nagy nemesi címerek és gondosan festett akvarellek,
756 14| akvarellek, amelyek két-, négy- és hatfogatú halottaskocsikat
757 14| mutatni, hogy nem borzad. És csevegett a szép Borbálával.
758 14| mutatkozik, kávéházi ibrikeket és csészéket hozva tálcán,
759 14| Boldizsárral, azontúl minden szokás és rend ellenére az ötéves
760 14| életben veteránezredes; és tudhatod, hogy a nők bomlanak
761 14| minden uniformisért!~Mondá és elrohant.~*~Mikor újra és
762 14| és elrohant.~*~Mikor újra és újra találkoztam vele, szívének
763 14| mennyezetes, kárpitos nyoszolyára. És ugyan meddig használják?
764 14| milyen a derékalja, a vánkosa és a takarója. Holott ezt az
765 14| legmegnyugtatóbb dolog a világon. És költői is... Szerintem a
766 14| két ének a Circumdederunt és az In paradisum deducant
767 14| megtörülte verejtékes homlokát és szinte szerelmes lágyságú
768 14| puha, pelyhes atlaszvánkos és habnál könnyebb indiai fátyol
769 14| organtin... De akinek szerető és mesteri kéz veti meg az
770 14| püspöksüveges pap, az Opera és Népszínház egyesített férfikara,
771 14| tiszteletére még nagyobb szakállal és még szomorúbban vitték a
772 14| Borbála ült, sötét fátylak és szövetek fellegébe temetkezve.
773 15| Becsületbíróság.~Felső-Daróczi és Ér-Semjéni Tibold Miklós
774 15| Ér-Semjéni Tibold Miklós cs. és kir. huszárfőhadnagy, cs.
775 15| keltett elegáns, sudár alakja és aranysujtásos bekecse. Az
776 15| mind az ablakhoz tódultak és konstatálták, hogy a jövevény
777 15| jövevény igen érdekes ember és alkalmasint kitűnő táncos.
778 15| szilvóriumízű konyakot ivott és tegnapelőtti lapokat olvasott,
779 15| a szobájába, átöltözött és hogy elűzze a multheti árendáspipákból
780 15| rágyújtott egy jó szivarra és épp végig akart heveredni
781 15| nagyságú mancsétákat viselt és bálrendezői meghajlással,
782 15| meghajlással, igen folyékonyan és gömbölydeden mondá:~- Engedje
783 15| tiszt leültette vendégeit és megkérdezte, hogy mivel
784 15| fölöttébb pergő nyelven és folyvást köszörűkő módjára
785 15| hogy szivar után nyúljon és atilláján megcsillant a
786 15| Felünk: Kerek István aljegyző és Geédy Aladár ügyvédjelölt
787 15| húzódó lovagias ügy folyik és mi felünket addig nem engedhetjük
788 15| kapcsolatos duellumokat és kedvetlenül rágta a szivarát.~-
789 15| ügyeimet jöttem ide elintézni és kérdés: ki fogja-e futni
790 15| nem érkezik ide ma este és nem értesülünk jöttéről,
791 15| főorvos, Petrák földbirtokos és Gálnay városi tanácsos...
792 15| magát, de azért szavait és kalapját egyaránt kerekdeden
793 15| köszönetet mondani a felünk és magunk nevében.~- Holnap
794 15| fogunk jönni méltóságodért és elvisszük az őrnagy úr lakására.~
795 15| lefeküdt a zöld ripszdivánra és elgondolta magában, hogy
796 15| Egyszerre nagy ruhasuhogás és sebes léptek hallatszottak
797 15| egyet koppantott egy kéz és rögtön le is nyomta a kilincset.
798 15| Tibold Miklós felugrott és bekapcsolta atilláját, már
799 15| egy szép, nagy szőke leány és tágra nyitott szemmel, oly
800 15| elvétette volna az ajtót és nem azt látná, akit keresett.
801 15| vendég eltévedt. Kissé zavart és mosolygó pillantással várta
802 15| melybe zsebkendője volt dugva és száraz, akadozó hangon kérdezte:~-
803 15| A katonatiszt meghajolt és halkan összependítette a
804 15| elméjén az az igen természetes és jámbor kérdés, hogy vajjon
805 15| Miklós, mint az igen szőke és igen erős emberek többnyire,
806 15| Csaknem együgyüen meglepődött és kíváncsi arccal nézett a
807 15| el-elfulladva beszélt, és úgy tétovázott, mint a hebegő,
808 15| a Geédy Aladár unokahúga és menyasszonya.~A főhadnagynak
809 15| Ez a teremtés informálni és könyörögni jött hozzá! Melegség
810 15| hallanom, legkevésbé egy nőtől, és ha nagysád folytatja, kénytelen
811 15| mozdulattal letérdelt a szőnyegre; és karmantyúját a levegőben
812 15| emelnek holnap Aladár ellen. És én meg akarom önt győzni,
813 15| Már nem vágott a szavába és az sem jutott eszébe, hogy
814 15| megesküszik rá, ha ön kívánja... És egy elcsapott cseléd, egy
815 15| apám tetten érte Aladárt és puskát kapott le a szegről;
816 15| Fiam, ha pénz kell...»És az az asszony már négy éve
817 15| az eljegyzésünk előtt... És mi fizetünk annak a gaz
818 15| hullatott karmantyújába és együgyű kis oskolás pityergő
819 15| Tibold Miklós szinte halkan, és kérem, távozzék, mert hiszen
820 15| törülgetve indult az ajtó felé és csak egyre azt hajtotta:~-
821 15| volt... Azóta nem kártyázik és igen jó ember...~És a folyosón
822 15| kártyázik és igen jó ember...~És a folyosón is oly vontatott
823 15| lovagias elégtétel adására és vevésére képesnek nyilvánított.
824 15| vevésére képesnek nyilvánított. És Tibold Miklós harmadnapra
825 15| X-váron Kerek István aljegyző és Geédy Aladár ügyvédjelölt
826 16| Szegzárdi Péter és Egri Pál.~Nemzetes Koperta
827 16| után a hitvány kenyér után és még a nevét is idegenből
828 16| elnevezése a bécsi német naderer és a szintén osztrák spicli.~
829 16| ép most száz esztendeje. És valának az ő szolgálatai
830 16| hogy hatalmas, furfangos és mindent tudó delator; lévén
831 16| voltaképpen igen együgyű, ügyetlen és ügyefogyott szamár ember.~
832 16| maga volt a titokzatosság és rejtelmesség. Mintha minden
833 16| Mihály uram csak egymaga tud és nem fog elárulni, ha csak
834 16| polgárok utána pillantottak és azt dörmögték magukban:~«
835 16| Napirenden voltak akkor Pesten és Budán a házmotozások, kemény
836 16| jámbor emberek zaklatása és börtönbe hurcolása. Mikor
837 16| nem félhet senki jobban. És innen van gyermekes hiszékenysége,
838 16| véli a Koperta Mihályokat, és gyáva félelmében egy szavuk
839 16| voltaképpen nem tud semmit.~És épp ezt a titkát rejtegetvén,
840 16| titkokat tartogatna a bögyében. És folyton titkokat hajhászván,
841 16| Titkot! Titokra szomjuhozott és éhezett a derék férfiu.
842 16| becsületes delatornak egy igazi és fontos titok fölfedezése.
843 16| titok fölfedezése. Nem több és nem kevesebb, minthogy a
844 16| Borotvás Máté orvosdoktor; és ez a két veszedelmes ember
845 16| Krispin nevű tót inasát és a sötét előszobából kihallgatta,
846 16| Drobnicsek fiskális úrhoz és gondosan bezárván maga után
847 16| rebellis, prókátor Gombay és doktor Borotvás, minden
848 16| rosa konferálnak együtt és azon macerálódnak, hogy
849 16| szavak hallatára mosolygott; és rettenetes vala az ő mosolygása.
850 16| rettenetes vala az ő mosolygása. És megveregette nemzetes Koperta
851 16| Koperta Mihály uram vállát; és kegyelmes vala az ő vállraveregetése.~
852 16| katonaság pedig a puska tusát, és a vitézek csak várták az
853 16| csöndesen beszélgettek. És mintha most már hárman is
854 16| fejébe szállt minden vére és elordította magát:~- Los
855 16| mellett, jó szegzárdival és egrivel teli poharaknál,
856 16| Prókátor Gombay, dr. Borotvás és - és - Nemzetes Koperta
857 16| Gombay, dr. Borotvás és - és - Nemzetes Koperta Mihály
858 16| szegzárdi eredetű Gombay és az egri eredetű Borotvás
859 16| eredetű Borotvás jámbor és kellemetes vitatkozásában:
860 16| melyikük hazája ad jobb bort. És így szólt a hatalmas úr:~-
861 17| Rinaldo Rinaldini göndör és bozontos volt, mint egy
862 17| kettő az orra alatt, jobbra és balra; egy az állán, még
863 17| hímzett ing, hózentráger és felhőkergető köpönyeg. Egyszerű
864 17| egy festői szikladarabon; és hogyan emeli a puskát, hogyan
865 17| Beleszerettem Rinaldo Rinaldiniba; és szomjas vágyódás támadt
866 17| fiókos ládával. (Inde nomen.) És a rövidárúk között megfért
867 17| feltünően göndör, ritka fekete és - ez már csakugyan nevezetes -
868 17| olaszom.~Azt hát keresni kell. És én egész életemet azzal
869 17| Budapesten komoly, kabátos és óraláncos urakat, statisztikusokat,
870 17| hadonázó olasz színtársulatokat és stagionekat; hiába, az én
871 17| hajóról kivitt a piazettára és se a Márk-téren, se az egész
872 17| bozontos volt, kecskeszakálat és festői köpönyeget viselt.
873 17| végre hazai hangot hall.~És bemutatta magát a jámbor
874 17| hazudott. Olaszok nincsenek. És nem voltam többé romantikus.~
875 17| Giulio Perotti Gyula úr és végét vetette az én nyugodt,
876 17| szerelmesen zordon köpenyeget. És ah, ezek a lépések, melyek
877 17| elevenen is látnom adatott.~És kerestem három lustrumon
878 17| mindenütt csak azt a pantalont és kabátot láttam, amelyet
879 17| egyforma általánosságával.~És még sem csüggedtem. Mert
880 17| kipusztítva minden sajátos hangot és színt még az Abruzzok szirtszakadékaiból
881 17| tombol fölfelé az örök tűz. És itt, Sziciliában, ah, pálmalombbal
882 17| a tőr, durran a pisztoly és két fiatal élet vérétől
883 17| tenorista, minden nő primadonna. És mikor meghaltak, festőien,
884 17| kezökbe, múmiává asznak és sorba állva a kripta bolthajtásai
885 17| olasz, az én álmaim olasza.~És végigkóboroltam Sziciliát.
886 17| ferencvárosi kövezőlegeny; és rágalom, hogy Alfio bácsi
887 17| hajóba rakják; családapa és a szocialista olvasókör
888 17| lóvasúti kocsis Palermóban; és példás életű családanya
889 17| családanya az ő felesége: Lola. És a lóvasút kocsijain a rendes
890 17| színe. Pedig csak fehér és mákszemnyi kék pettyek vannak
891 17| homloka mintha elborulna. És irígykedve, sóvárogva gondolják
892 17| azt a csöpp saját színt és hangot, ami még megvan ebben
893 18| jómódú cataniai narancs- és citromkereskedő fia volt.
894 18| palástba, a fejére zucchettát és malomkőnyi borzas kalapot
895 18| azt mondta: «Glolia patli» és «Patel nostel». Az olvasóról
896 18| golyóbisozni való játék; és elvagdosván a madzagokat,
897 18| igazság. Bizonyítjuk is. És pedig elősoroljuk a támadók
898 18| tudás, mely gyűlölködő és türelmetlen, mert íme vannak
899 18| kezébe kerültek filozófusok és természetvizsgálók könyvei,
900 18| könyvekénél. Kételkedni kezdett; és azt vette észre, hogy cáfolni
901 18| ritka átalakulást hosszasan és érzékenyen írnám le. Az
902 18| Marzio a nap halhatatlan és istenhívő búvárja mellől
903 18| mégis örül a kardbojtnak, és meglévén az első ezüstsujtás,
904 18| korában módot ad, hogy gondok és alkalmatlan kötelességek
905 18| nélkül gyönyörű asztrofizikai és meteorológiai tanulmányokat
906 18| igen bő bibliográfiájú és többnyire nagy szubtilitásokkal
907 18| Etna-obszervatóriumhoz. És Don Marzio igen boldog ember
908 18| érdektelenül, rövideden és a fiziológia törvényei szerint
909 18| Marzio, frissen borotválva és szájában szivarral, a szeizmográfok
910 18| szerkezetek erősen működnek és vékony kis ceruzájuk jókora
911 18| Marzio tehát öszvérre ült és a fekete lávarétegeken leporoszkált
912 18| megállt a nagy fa alatt és leszólt az öszvérről:~-
913 18| mert az Etna dolgozik, és ki tudja, mikor kell menekülnötök
914 18| héttel előbb sápadni kezd. És hol a füst?~Az asszonyok
915 18| szamárnemzetséget, amiért olyan ostoba. És fölléptetett az obszervatóriumba,
916 18| nyugodt hegy hirtelen fekete és szürke lett.~Irtózatos hamu-
917 18| szürke lett.~Irtózatos hamu- és gőztölcsér kavarodott föl
918 18| vörös villámok gyúltak meg és olyan bömbölés hallatszott,
919 18| hegyen, a mennyégen. A láva. És ez még csak a gyerekjáték
920 18| a kéken égő büdöskövet, és vörös zsarátnokfolyam hömpölygött
921 18| szeizmographok bukfencet vetettek és Don Marzio a ház előtt,
922 18| van a kápolnája, szobra és fátyola. A kápolna csupa
923 18| kisasszonyé nem lehetett; és az is bizonyos, hogy a vulkánikus
924 18| hogy a vulkánikus erupciók és e fátyol között semmi okbeli
925 18| az obszervatórium előtt és csuklyával védve a fejét
926 18| ruhában, mennyezet alatt és Nicolositól háromszáz méterre,
927 18| bömbölt, okádta a lángot és a hamuzápor vastag szürke
928 18| hazamentek a monsignore és a tisztelendő urak. Ők elkövettek
929 18| történt este hat órakor. És az Etna harminc perc múlva
930 18| elfoglalta volna az ég helyét és most aztán lefelé omlana...~
931 18| csúszása meg fog gyorsulni és hajnalig elér Mascalucáig.
932 18| térképekről határozzák meg.~És ekkor történt egy fölöttébb
933 18| hirtelen meggondolta magát és elsötétedett. A láva még
934 18| nem szökött többé láng. És másnap reggel jámborul pipázott
935 18| aztán végkép megnyugodott és hét álló esztendeig mérgesítette
936 18| lávafolyó pedig szépen megállott és megkeményedett Nicolositól
937 18| belőle, mert igen szakszerű és egész oldalokat foglal el
938 18| büszkeségének ezt a kötetet és szerzőjét.~Ezt onnan tudom,
939 18| családi büszkeségnek is.~- És mit mond Don Marzio a Santa
940 18| legerősebb Crispi-szidásokkal és Olaszország végromlásának
941 18| liberális. Én is az vagyok és épenséggel nem zárja ki,
942 18| alkalmával kiterjeszteni. És az Agata kápolnájában minden
943 18| cselekszi ezt? Nem tudom; és ő alkalmasint még kevésbé
944 19| homok került volna közéje és a szemem közé. A vékony
945 19| akár egy súlyos ó bibliát. És nem tudtam volna megmondani:
946 19| mint a teremtéskor vala. És aranykorbeli jámbor, egészséges
947 19| lankadt neuraszténiás. Eszik és alszik, mint egy árkádiai
948 19| pásztor. Remekül emészt és nem álmodik.~... Egyszerre
949 19| kórusban hívják segítségül és a hajóstiszt urak, akik
950 19| kívülről igen férfiasak és engerészesen nyugodtak...
951 19| dolgozni kezdett az elmém és egy másodperc alatt több
952 19| sincs az egész gőzösön... És nem is az első cameriere
953 19| vigasztalt gőzszivattyú és művelt tiszti kar, fegyelmes
954 19| fönn voltam a födélzeten és a zűrzavar közepett versenyt
955 19| signori, calmatevi, per Dio!» És - mivel ez igen őszinte
956 19| szegény halálra vált nők és ezek a most először tengeren
957 19| bátornak lenni édes dolog. És folytattam a kiabálást,
958 19| föl az égre, le a hajóra és a tengerre. Seregeknek ura!
959 19| mégis rettentő veszedelem!~És meglepett az egyedülvalóságnak
960 19| Minden, mindenki messze és idegen. Mert most minden,
961 19| mindenség tudtán kívül... És nincs velem szemben senki,
962 19| gyermekes tettekre. Ember és tárgy között, valaki és
963 19| és tárgy között, valaki és valami között immár nem
964 19| kötélvéget, vagy egy széket és magunkhoz szorítjuk; mert
965 19| csak az elektromos lámpa és arra való, hogy a tisztek
966 19| vagyis nem féltem többé - és - o vanitatum vanitas! -
967 19| szalonba menni, hölgyeim és uraim! - szólt a kapitány
968 19| uraim! - szólt a kapitány és lejött a parancshídról. -
969 19| Tanácslom, igyanak teát.~- És a tűz? - kiáltott egy nagy
970 19| egyszer foglalkoztam vele. És rajta kaptam magamat, hogy
971 19| mint kategóriacsinálás; és még az sem cselekszik egyebet,
972 19| száll szembe a romlással.» És az önzés, mely az élet,
973 19| ablakon bebólingató lombok és a szivarok. A nagy, a végső
974 19| magányosság, csak növekedett. És nem érte el végső fokát
975 19| mikor fönt áll a zsámolyon és szeme előtt egy láthatatlan
976 19| könyörögve keresi a valakit és megtalálja vagy egy bámészkodó
977 19| fölött elröppenő verébben... És egy egész életnek utolsó
978 19| választott ki a valakinek és mint tőrdöfés verte által
979 19| ezerszer látjuk betelleni, kis és nagy dologban egyaránt.
980 19| kiérünk Rákos-Palotára; és nem ver a szíve sebesebben,
981 19| érezzük, legalább egy kicsit, és nem szeretem az olyan embert,
982 19| egyedül hagyták a szobában; és meglágyul a legkeményebb
983 19| ameddig falevél rezzen és hab torlódik, férfi nem
984 19| férfi nem félhet. A fény és a zaj még mindig valaki.
985 19| kezdődik, mikor vak homály és néma csönd vesz körül bennünket...
986 19| amelyre rászegződhetnék és mikor az abszolut hangtalanságban
987 19| akaratunk hiába támad föl és - félünk. Ez, hogy paradox
988 19| múlva sötétség vett körül és éreztem, hogy irányérzékem
989 19| addig fogalmam sem volt. És a sötétség egyre sűrűbb
990 19| nem tarthattam semmitől; és íme, mégis megrohant a magányosság
991 19| érzése: a sötétség, a csönd és az iránytévesztés, ez a
992 19| a karakoltól. Megálltam és hallgattam szívem verését.
993 19| politicón xvon, társas állat, és léte nagy törvényének ellene
994 19| a szeretetnek fészkében és szívek száz meg száz millióinak
995 20| páros érc-szál, a vasút és hetenként csak kétszer érkezett
996 20| mikor mindezt várjuk.~Hétfőn és pénteken a postát várni
997 20| érkezik az európai posta; és azóta ama két napon mindig
998 20| hallgatagon megválasztott feje - és nehézkesen letelepedett
999 20| kompánia volt ez. Gazdag urak és földönfutó levantei szittyák;
1000 20| levantei szittyák; generálisok és mesteremberek; gömbölyű
1-500 | 501-1000 | 1001-1447 |