1-500 | 501-1000 | 1001-1447
Rész, Fej.
1001 20| mesteremberek; gömbölyű kalmárok és sovány, rejtelmes, szomorú
1002 20| szavát, mert magyar szó. És atyafiságosan szeretik egymást.~
1003 20| török kávés, utcai borbély és vándor pálinkamérő. Boldogult
1004 20| scombrokat kínáltak kosárszámra és kertészek, akik ismeretlen
1005 20| vonult haza, méltóságosan és megelégedetten.~Társaságunkban
1006 20| máig sem tudom, ki volt. És azt sem tudom, hogy hívták
1007 20| embernek az asszonyokhoz; és mi köze lehetett világéletében,
1008 20| verekedett, maga se tudta miért; és mikor mindenki menekült,
1009 20| Árva gyerek volt otthon és árva gyerek maradt az idegenben.
1010 20| vagyok». Aztán nevetett és deres szakála reszketett
1011 20| visel a világegyetemben. És nem törekszik följebb, mert
1012 20| szavakkal segített magán és ő kacagott legbutábban,
1013 20| kapott levelet világéletében és nem is várt. Ez volt egyetlen
1014 20| várt. Ez volt egyetlen nagy és büszke ereje. Többnek érezte
1015 20| nem. Az egyik fél milliom és milliom; a másik csak egyetlen
1016 20| dölyfösségével mondotta.~És a postavárók között olyan
1017 20| kerül.~Néha késett a hajó és mi türelmetlenkedtünk. Csapkin
1018 20| Megveregette a vállunkat és a szemünk közé nevetett
1019 20| Te meg, kavedsi, tölts! És te is masztikszos!~Ha fölpillantottam
1020 20| Soha, soha! - tiltakozott és hangjának remegése visszautasította
1021 20| fenekéről előkotort egy levelet és a rengeteg hatást várók
1022 20| zsebre gyűrte a papirost és elrohant, mint akit kergetnek.~
1023 20| utcában. Öreg, beteg volt. És meghökkent tőlem, mint az
1024 20| félelmes dicsekvés hangján; és elővette zsebéből a levelet,
1025 20| comptoirista csinált rossz tréfát és Budapestről elküldetett
1026 20| nyomtatvány volt: két szamár és az aláírás: «Most hárman
1027 21| ki bölts felgondolásával és szerelmes szorgoskodásával
1028 21| ennek az igen viszontagságos és veszedelmes útnak kitegyed.
1029 21| keserves utam még nem vala és Istennek véghetetlen irgalmasságából
1030 21| még igy is megfeneklettünk és a Jágert bé kellete küldeni
1031 21| de reánk is esteledék már és még nem tére vissza. Ammint
1032 21| a’ ki maga marada ottan és rettege a’ bojnyikoktól. (
1033 21| illyen perplexitasba dönté és reá illyen nehéz Verantwortungot
1034 21| valami non putarem történik és Nagyságodnak, quod Deus
1035 21| sűrű fekete éjtszaka lőn és Jó’sef tsak nem tére vissza
1036 21| ostorpattogás hallatszék és jöve Jó’sef négy bivalyokkal.
1037 21| mostan derekalj, párna, dunna és edény nélkűl vagyok. De
1038 21| fekszem idegen nyoszolyában) és olyan jó traktér, hogy nékem
1039 21| bátor a Matyi bosporosa és levelensültje mégis csak
1040 21| már voltál Nyíregyházánn, és Debretzenbenn; Pest szebb
1041 21| eléjövének a Hetzes legények és tüzes vas rudakat tártának
1042 21| bestiák meghunyászkodtak és a sarokba kotródtak. A’
1043 21| interessiroz, kedves Húgom és látom: máris azt kérdezed,
1044 21| mindnyájatokat tisztel, tsókol és azt üzeni, hogy jó egésséget
1045 21| ma este házába gyülekezni és ime a’ halászok még elé
1046 21| ebédre sem marasztala. Lucie és Adrienne cousineinket nem
1047 21| Kusshändcheneket dobáltak felém és kiabáltak, hogy hordjam
1048 21| la jardiničre tornyozza és lisztezze. Menék tehát a’
1049 21| Béfüttyenté őtet szobájába és aztat mondá neki: «Audiat,
1050 21| az Öreg nagy Aufklärista és Magyar ruhát visel.) De
1051 21| Tyrannusnak engedelmeskedni és szégyen szemre látám, hogy
1052 21| Nagy-Híd-utzában vagyonn és megfriziroztatám magamat.
1053 21| hintenek az ember hajára. És az egéssz Offitzinábann
1054 21| a’ fogadós tsak nevete és mondá, hogy gyalog hintó
1055 21| Schwab legény vive Nénénkhez; és tsudálkozám, hogy a’ térdig
1056 21| már Bétsbenn is Hof-Ballon és vivém a’ Felséges Asszony
1057 21| vestibulumbann száz gyertya égett és három inas nem tsinála egyebet,
1058 21| fejér selyem habitusban és Bruxelles várossában tizenkét
1059 21| munkát végeze márna.~Urak és Dámák eleintén külöm-külöm
1060 21| minden Úri Múlatságonn. És Tóni Barátom megösmertete
1061 21| szegény Hazánknak. Esprit és tudákosság dolgában alig
1062 21| tisztességes köntösse volt és a’ haját nem lisztezhették,
1063 21| Magyar Skribler mind rongyos és Uri Nemes Társaságba nem
1064 21| Gavallér, a’ mi pedig tudását és gebildet voltát illeti,
1065 21| elpirúla, szinte neheztele és mondá, hogy az a Typographus
1066 21| aranyat vetek a’ Hertz Dámára és ott hagyám sokáig, mert
1067 21| sárga pénz vala a kártyán és a bankos öszverántzolá szemöldökét,
1068 21| habitusomat: «Vegye le az Ur és mennyünk innen Isten hírével.»
1069 21| de megemberelem magamat és a Clavierhoz ülék. A chčre
1070 21| tonnerre d’applaudissemens, és hidgyed: jure meritoque.~
1071 21| belőlle mind a száz hatvanan, és még marada is sok a tselédeknek.
1072 21| Ausztriga, a’ kit meg kell innya és vala lebegő ‘Ajér, németül
1073 21| Ha nem ül mellettem Lucie és nem ad nékem hasznos tanátsokat,
1074 21| megettem volna az Ausztrigát és megittam volna az Auflaufot.
1075 21| de nem ittam; jó, de tsíp és tán azért jó, mert tsíp.~
1076 21| kartsu voltát - felkerekedénk és az egéssz vendégség méne
1077 21| ánglia,’ a steyer, a’ furlana és amaz új Bétsi forgó tántz,
1078 21| hogy nem tudom lejteni és szédülök bele. Jaj, inkább
1079 21| kivánván Asszony Nénénknek és a cousine Leány-Asszonyokkal
1080 21| Ifju, midőn haza érkezém. És a’ Kirurgus, ki már reggeli
1081 21| hogy ez ollyan tsunya irás és a’ papiros gyűrődött, de
1082 21| fázik mind a’ tiz körmöm, és minduntalan a’ zsebembe
1083 21| Klariszom drága szivetském és szeressél engemet.~De eztet
1084 21| ott volt Jósika Miklós is és képzeld nekem a szépet tette
1085 21| fiatalabb énnálam, de okos vagy és tsak az a külömbség köztünk
1086 21| nevelkedel én meg ithon és szeretném tudni hogy miért
1087 21| mint engemet ha itt vagy és te is éppen olly jól mulattál
1088 21| sem volt külömb. Pomarancs és tzitrom terem ottan, Papagey
1089 21| igen hasonlít a’ Majomhoz és mikor a’ bátsival az Elysium
1090 21| fárul az a nagy ritka Majom és attyafiját sejditvén papunkban
1091 21| kebelére szorittya tsókolja és örömkönnyeket hullat hogy
1092 21| debachálás semmi erőszak és a’ jó tisztelendő ur nem
1093 21| decolletirt is alul is igen rövid és ki láttzik a fejér selyem
1094 21| illyen toilettye csupa hab és arany pillangó. Fáztunk
1095 21| hogy térgyig érő sár volt és mink a mi Sylphid ruhánkba!
1096 21| Gyuri a ki ködmönt húzott és bárány bőr sipkát nyomott
1097 21| tükör mind egymásba láttzott és a’ szála is ollyan vólt
1098 21| vége hossza. A gyertyák és tarka chineser lámpák pedig
1099 21| magával. Tsak trombitássa és tárogató sípossa van négy,
1100 21| Első vólt a palotás tántz és én reád emlékezten édes
1101 21| a Gavallérom meg Jósika és eleintén igen szégyellem
1102 21| ember először megyen bálba és annyi szem nézi hát még
1103 21| felét fordította Lotti felé és szegény néném nem vett észre
1104 21| látták a’ nagy komédiát és katzagtak. Végtére Lotti
1105 21| lett mint a pulyka kakas és legottan kiállt a’ tántzból.
1106 21| Főtiszteletü urat ki tüzet és mordiót kiátott. Jósa Gyuri
1107 21| hogy neki rossz a’ szeme és a’ tsupasz piros ábrázat
1108 21| asszony személlynek vélte és mint illedelmes uri ember
1109 21| contredanse polyák tántz minét és waltzer. A’ waltzert Jósika
1110 21| azt tudom benne van a’ su és a’ n’aura. Vagy talán az
1111 21| legalább világit a’ Dámáknak és nem engedte oltani. Fél
1112 21| négyünket ki lelt a hideg és be nem hunytuk a’ szemünket
1113 21| Apám Uram ne tuggyon rúla) és ha lehetséges, még ma, mert
1114 21| hagynom Hatvanban ispitályba és forsponttal mentem odább.
1115 21| lovainak le metéli fülit-farkát és be meszeli őket, tudni illik
1116 21| ezen csak nevetni szabad és nem tekintetik a’ Nemesi
1117 21| már az első naptól fogva és szárnyai alá fogada. Meg
1118 21| székibe, csak az enyimbe nem és mikor a’ szegény Urak jajgatva
1119 21| még az Egyház szolgáit sem és Práf Egri Kananok Úrnak,
1120 21| Bárónak tituláltatja magát és Párizsban mosott ingeket
1121 21| szokott látogatni Párádra és a’ kártyázó Urakat meg sarcollya.
1122 21| szobájában estve tíz óra felé.~És hogy ez megeshetik másokkal
1123 21| egynéhány Tábla Birákkal és Jurátusokkal (én nem kártyázok,
1124 21| eccer csak belökik az ajtót és elénk terem vagy hat Zsivány,
1125 21| kalappal, puskásan, kardosan és mind lárvásan. És a’ kapitányok
1126 21| kardosan és mind lárvásan. És a’ kapitányok elkiáltja
1127 21| ágy alá bújt, mint a’ gyík és alig lehetett onnan kiszedni,
1128 21| Anyám, nem kártyázok soha. És igy lőn mégis, hogy oda
1129 21| csapott az öklével az asztalra és aztat mondta: Szamarak vagyunk
1130 21| estve nem értette meg senki és nagy búsan menének aludni.
1131 21| kompániát a’ mi Bátyánk és azt mondja:~«No tudjátok-e,
1132 21| magyart vona a’ filagóriában és a’ promenádon sétáló vendégek
1133 21| rátartós, kevély Dámákat és ők alig biccentették rá
1134 21| hogy én ezeket itten leírom és megvallom, hogy ezen dologban
1135 21| vettem. De azt hiszem jobb és jó fiúi kötelességemhez
1136 21| mindent áperte elmondok és nem titkolok el semmit.~
1137 21| asztal körül ültünk minnyájan és a’ kiknek még volt, nagy
1138 21| forma kártyát is osztottak és wir harrten der Dinge, die
1139 21| hallatszik, megint bedűl az ajtó és ott teremnek Angyal Bandiék: «
1140 21| Józsa György Uram Bátyám és ebben a’ szempillantásban
1141 21| Compania ledobja köpönyegét és talpra ugrik tökélletes
1142 21| öltözött, lárvás szép betyárok. És nem igen fog többet hallani
1143 21| megérkezik a’ segítség. Repetáivá és instanter követem tehát
1144 21| Apám Uramat be nem avatná és engemet a’ mondottak szerint
1145 21| tartani méltózzék.~Háládatos és engedelmes fija, ki kezét
1146 21| vizet. Holnap Bál lészen és táncolni fogunk ama hamis
1147 22| Attilius Flavus barátságát és üdvözletét!~Nem irígység
1148 22| üdvözletét!~Nem irígység és bánat nélkül kérdezem, Valerius,
1149 22| vagy úgy legyen is, boldog és kívánatos ez írás sorsa,
1150 22| lészen, lelkemnek barátai; és bárcsak nem egyedül elmém,
1151 22| Aquincum nevű hévizén, mely vár és város is.~Bizonnyal csodálkozva
1152 22| érnek föl az én dolgaim; és le is írnám hányódásaimat,
1153 22| előadást s ha a te bölcsességed és ízlésed nem szeretné a rövidséget.
1154 22| az aranybányák sáfárlását és megbüntetni a hűtleneket.
1155 22| az utazás fáradalmaitól és az éghajlat szokatlan zordonságától
1156 22| hűvös ernyőt tartana rám és az idevaló Lalage, egy centurio
1157 22| fejében vittek magukkal! És ha kiürült a kendőzős szelence,
1158 22| megtöltse pirossal. Rettenetes és kegyetlen őszinteség uralkodik
1159 22| szebbnek annál, amilyen; a kor és betegség durva kezének nyomát
1160 22| hiányzik, amely drágává és fényessé teszi. Pedig mily
1161 22| Pedig mily jó megcsalatni és csalni! Ágyasházam gaz szolgája,
1162 22| mihelyt a nyavalya távozott. És, halhatatlan istenek, mely
1163 22| szomorítson az ő mogorvasága; és a nagy császárok csak azért
1164 22| meg az uralmat.» Igy volt és így van ez Rómában. De itt
1165 22| senkivel, ez egész nyáron zápor és köd kínzott bennünket és
1166 22| és köd kínzott bennünket és ha egy-egy kedvező napon
1167 22| fogott farkasokat, bölényeket és medvéket eresztenek össze
1168 22| tigrisek nincsenek e vidéken; és nem láttam eddig ama nevezetes
1169 22| meglévő farkasokat, bölényeket és medvéket rá lehetne uszítani.
1170 22| hadi szerszámok, tornyok és számszeríjak letakarására
1171 22| a búzadarálót forgatja. És énekel mellé az ő durva
1172 22| legott beülnek a fürdőbe és köppölyt vettetnek, amihez
1173 22| nem fordul a hold kétszer és veletek vagyok. Amit meg
1174 22| írtam, élő szóval mondom el és még jobban fogtok engemet
1175 23| fellyebb nyóltzvan esztendő; és azoknak szinte a’ java is
1176 23| szinte a’ java is nyomorúság és fárattság, melly mikor hirtelen
1177 23| életében, ha nem nyomorúság és fárattság? De botsássa meg
1178 23| akarattya ellen zúgolódok; és ne haraguggyon édes néném
1179 23| tsak gyermek voltam, vagyok és leszek. Kednek szerentséje,
1180 23| tuggya ked, mióta Csáky úr és Zay úr is meghala. De mégsem
1181 23| az én jó öreg fejedelmem és eggyügyü írásomba néz a’
1182 23| héten, kivéve a vasárnapot és a hétköznapokat. És én ennek
1183 23| vasárnapot és a hétköznapokat. És én ennek okáért dítsérem
1184 23| hinni szabad a jó embernek és én hiszem, hogy legalább
1185 23| az ő király kisasszonyok és tsak levél leszen hét féle:
1186 23| diónak, avas szalonnának és egyébb etyepetyés comedentiáknak
1187 23| tsakugyan élt valaha ez világon és irogatot egymásnak? Hegyezzétek
1188 23| úri nevemet őröllye meg és tsak a’ legokosabb öreg
1189 23| háromszinü matskák, szukák és kandúrok, állyatok mindig
1190 23| mindig strázsát mellette és kiáltsatok berdót, mikor
1191 23| hogy majdan álmélkodva és gyönyörűséggel olvassák
1192 23| gyönyörűséggel olvassák minden rendű és rangú magyarok.~Már tsak
1193 23| ketten valaha a’ világon és nem-e tsak ollyan költeményes
1194 23| bujdostunk, szerettük egymást és irkáltunk egymásnak mi kettetskén.~
1195 23| rövidebb a’ ketek’ karja és a’ szivtől a’ penna’ hegyéig
1196 23| mosolygó alma? Nem tudom, és nem is keresem, mert hiszen
1197 23| gyémántos, karbunkulusos és tarka álommal szőttes, mivel
1198 23| szélét-hosszát, mappát tsinálna róla és lajstromba szedné: kitsoda
1199 23| fejedelem, kitsodák a’ vezérek és mennyi adót kell fizetni
1200 23| olvashatom! Ez nékem elégséges és szerentsés ember vagyok,
1201 23| Sévigné gyakorta lustálkodott és nem eresztette meg az ő
1202 23| öreganyám is lehetett volna; és mi közöm bele, miket írt
1203 23| miket írt ő a’ leányának. És ime mégis édességes vala
1204 23| talállyuk meg a’ szépet és a’ jót; és hogy fehér kéz
1205 23| meg a’ szépet és a’ jót; és hogy fehér kéz simítsa el
1206 23| szántott a fekete sors. És ime az a fehér kéz ápol
1207 23| ime az a fehér kéz ápol és vigasztal bennünket, ha
1208 23| keteket, édes néném, kedet és Madame de Sévignét, hogy
1209 23| engemet ebbe a’ viszontagságos és siralmas életbe. Mert mitsoda
1210 23| mint hogy a’ nap süt rá és vékony teste harmattsepp,
1211 23| szeretet juta mások szivébül és a’ magam szivébül! Ditsőség
1212 23| Istennek a’ magasságban és a’ földön békesség a jóakaratu
1213 24| felbiggyesztette orrára a pápaszemet és a tanácsbeliek előtt olvasni
1214 24| vagyon:~«Mi, az hatalmas és győzhetetlen császárunk
1215 24| Eger várának helytartója és fő gondviselő ura és parancsolója,
1216 24| helytartója és fő gondviselő ura és parancsolója, tekintetes
1217 24| parancsolója, tekintetes és nagyságos Mahmud Kumurdsi
1218 24| mézet, húsz borjas tehenet és tizenöt mázsa füstölt húst:
1219 24| levelünkben igértük, elpusztítsuk és az harangokat és az hajadon
1220 24| elpusztítsuk és az harangokat és az hajadon leányzókat magunkkal
1221 24| füstölt hús a szultán akaratja és tilalma ellen való zsákmányolás.
1222 24| főbasához, aki igaz ember, és az ilyes zsiványságért a
1223 24| béget.~- Helyes! Reklamálunk és protekciót kérünk! - monda
1224 24| fogjon kend tüstént pennát és írja meg levelünket a budai
1225 24| emberünk már rég megjárta Budát és elhozta a föbasa címeres
1226 24| ember még az nap lóra ült és elindult a levéllel Buda
1227 24| Bálint deák elé toppant és vörös volt az orcája a haragtól:~-
1228 24| leányom ablakában találtam és a betűvetésen látom, hogy
1229 24| Magda leányasszony iránt és mivel sejtem, hogy ő sem
1230 24| a legtehetősebb gazdája? És feledi, hogy kend meg csak
1231 24| mellett, meg a kobza a hátán és íme ez a szép legény, alig
1232 24| asztronómiához, jushoz és...~- Bánom is én, - vágott
1233 24| Isten hírével.~Szólott és a virágot is, a verset is
1234 24| lóhalálában a molnár legényfia és azt hozza hírül, hogy az
1235 24| lakmározik, ott is hál meg és holnap reggel indul Gelej
1236 24| tanácsbelieket a törvényházban és éjnek idején tanakodtak,
1237 24| harangokat meg a fehércselédeket és elvinni őket bátorságos
1238 24| irgalmazzon minekünk!~... És virrasztani kezdett az érdemes
1239 24| kövesdi kádi házánál, lefeküdt és nagyot aludt. Magasan járt
1240 24| Tejjel tartottam mindig és olyan a húsa, mint a leesett
1241 24| győzte magasztalni gazdáját és igen bosszús lett, mikor
1242 24| hirdeti, hogy ő mesemondó és szeretne magas színed elé
1243 24| Mesemondó?~- Az, uram. És azzal kérkedik, hogy ő különb
1244 24| lépett ezután a basa elé és megcsókolván köntösének
1245 24| huszonhat népet ismertem meg és hatszázhatvanhat történetet
1246 24| forgása a legjobb mesemondó és a legkifogyhatatlanabb is;
1247 24| meséskönyvének milliomodrészét sem. És ha papirossá válnék minden
1248 24| elhelyezkedett a szőnyeg szélén és miután tisztességtudón meghajlott,
1249 24| utcáján egy kis kávéház elé és jeges narancslevet hozattam.
1250 24| emberke kuporgott a kereveten és minduntalan jóízűt nevetett
1251 24| facipőcsináló, egy varga és egy borbély műhelye volt.
1252 24| boltocskát nézte az én emberem és itt talált minduntalan okot
1253 24| ábrázatú öreg ember volt és kis csákányával szaporán
1254 24| megállt valaki a boltja előtt és facipőt kért.~Szomszédom
1255 24| facipőt; de sokallta az árát és nem tudván megalkudni, odább
1256 24| hóna alá csapta a sarut és Isten hírével odább állt.~
1257 24| bírt megegyezni a vargával és odább ment. A mester visszahívta,
1258 24| fizetett, felhúzta új cipőjét és most már igazán távozott,
1259 24| okulárét biggyesztett az orrára és hozzáfogott az operáláshoz.
1260 24| dobott a borbély tányérába és még mindig bicegve egy kicsit,
1261 24| vágatnak, gyötrődnek bele és még pénzt is vetnek a tányérba.~-
1262 24| hogy a láb haszontalan és fölösleges jószág?~- Biz
1263 24| kalmárokkal nem alkudozom és megmarad a pénzem is. Tyúkszem
1264 24| is. Tyúkszem sohse bánt, és másképen sem fáj a lábam
1265 24| vízben járok, nekem mindegy; és náthától sem kell tartanom,
1266 24| vesződnek.~Szólt az öreg és megint nevetett. Én pedig
1267 24| a réven lett becsületes és boldog ember. Hozassunk
1268 24| egy csésze narancslevet és hallgasd meg az én históriámat...~(-
1269 24| tovább. Istennek ajánllak és...~- De csak folytasd, -
1270 24| illedelmesen meghajlott és így beszélt tovább:)~~A
1271 24| Apám vászonkereskedő volt és meglehetős nagy vagyont
1272 24| drága kelmékkel teli boltot és a pénzes szekrény kulcsát.
1273 24| arany látása megvakított; és az a gondolat, hogy ez mind
1274 24| a bolt még teli van». És hozzá fogtam a bolt kiürítéséhez.
1275 24| portékát, amennyi csak kell». És másnap megtöltöttem a boltot
1276 24| másnap megtöltöttem a boltot és újra hozzáfogtam a kiürítéséhez.
1277 24| most is, «van hitelem». És másnap reggel bátran kopogtattam
1278 24| apám legjobb barátja volt, és könyörögtem neki, hogy hitelezzen
1279 24| nézem a te gonosz dolgaidat és most látom, hogy csakugyan
1280 24| vagy. Hordd el magad innen és többé ne merd átlépni a
1281 24| Takarodj hát, gazfickó és többé ne lássalak a becsületes
1282 24| ballagtam ki a bazárból. És egyenként bekopogtattam
1283 24| mind a szemem közé nevettek és azt mondták, hogy bolond
1284 24| ürücombot meg kenyeret. És benyúltam az ingem alá,
1285 24| egy feketeszakálas ember és udvariasan meghajolva, egy
1286 24| folytatta a fekete szakál. - És egyszersmind, kérlek, ne
1287 24| aranyad. Visszaadom hát és bizony röstellem, hogy elloptam.~
1288 24| Bingöz, vagyis Ezerszem.~És én színről-színre láttam
1289 24| italtól megoldódott a nyelvem és elpanaszoltam szörnyű aggodalmamat
1290 24| ami mesterséghez kedve és talentuma van az embernek,
1291 24| megfizetett a fogadósnak és sok baksist osztott szét
1292 24| tojásokat, kebelébe rejtette és ügyesen lebocsátkozott a
1293 24| tolvajok királyának vallanálak és a száz aranyat megszerezném
1294 24| Azzal visszatért a fához és megint nagy óvatosan fölfelé
1295 24| harisnyát.~Azzal nesztelenül és hajlékonyan, mint a kígyó,
1296 24| minden figyelmét a fészekre és a madárra irányozta kúszás
1297 24| Öccse csakhamar utolérte és hihetetlen ügyesen levonta
1298 24| ezt is egymásután lelopta és visszahúzta a papucsot bátyja
1299 24| Ezerszem már mellettem volt és kacagott a jó tréfán.~Csakhamar
1300 24| jegenyefáról az Ezerkéz is és büszkén mondta:~- No, ide
1301 24| hatszáz arannyal, öcsém! És hajolj meg előttem, mert
1302 24| Binel Juszuf méltatlankodva és meg akarta mutatni, hogy
1303 24| szattyánbőr harisnyát.~- Uram és mesterem vagy! - szólt most
1304 24| szólt most Binel Juszuf és megcsókolta öccse köntösének
1305 24| benneteket.~Igy beszéltem és visszatértem a városba.~(-
1306 24| Köszönöm hát szíves jóvoltodat és...~- De csak maradj, - mordult
1307 24| Bálint erre fejet hajtott és így folytatta:)~ ~A holdsugár-lajtorja.~
1308 24| kóboroltam az üres utcákon és elgondoltam magamban, hogy
1309 24| Ali meg a Binel Juszuf; és mégis boldogulhat. Sőt fölösleges
1310 24| ami sokkal könnyebb dolog.~És tüstént kívánság is támadt
1311 24| lapultam meg a padlásajtónál és hallgatóztam: vajjon ébren
1312 24| hanem a tolvajságból.~- És ezt nem szégyelled, te ember? -
1313 24| amelyen már nincs rostély és összeharácsoltam vagy két
1314 24| járhat a holdsugáron le és föl.~- És ugyan micsoda
1315 24| holdsugáron le és föl.~- És ugyan micsoda az a két ige? -
1316 24| valahova, a holdsugárba áll és kiterjesztett karokkal ezt
1317 24| mint a pehely a szellőben és oda megy, ahova akar. Ha
1318 24| bundám. Aztán elereszti magát és oly enyhén száll le a mélységbe,
1319 24| Kiterjesztettem karomat és nagy áhítatosan háromszor
1320 24| utcán véremben, jajgatva; és mindjárt nyílt a ház ajtaja
1321 24| házamba fogadlak, te szegény; és gyógyíttatlak, ápoltatlak
1322 24| két falábra, jó ifjú úr. És mondom, ez volt az életemnek
1323 24| lett belőlem becsületes és boldog ember. Az Isten áldja
1324 24| vett nekem két jó falábat és adott huszonöt aranyat,
1325 24| most eredj Isten hírével és légy becsületes ember».~
1326 24| ember».~Én pedig mentem és első dolgom volt hajóra
1327 24| megérkeztem Isztambulba és első dolgom volt az Ája
1328 24| árnyékba egy kút mellett és édesdeden számolgatni kezdtem
1329 24| gyűrű is; kígyót ábrázolt; és ennek a kígyónak kárbunkulusból
1330 24| ujjamra húztam a gyűrűt és gyönyörködve nézegettem.
1331 24| elfordítani róla a tekintetemet és tüstént meg is értettem,
1332 24| kárbunkulusszemű kis aranykígyó és igen a szívemhez hatott
1333 24| tellálok jöttek a piacra és kikiáltották: «Ma reggel
1334 24| pénz», gondoltam magamban, «és többet ér a lopott ezernél,
1335 24| kárbunkulusszemű kígyót az aranyak közé és siettem a kádi elébe:~-
1336 24| kármányországbeli kalmár erszényét. És kérem az én száz aranyamat.~-
1337 24| kármány csakhamar előjött és nagy örömmel örvendezett
1338 24| gyűrű is volt az erszényben.~És, Istennek hála, a bölcs
1339 24| Éreztem, hogy szeme biztatón és szeretettel néz rám.~- Falábú
1340 24| No hát esküdjél meg.~És megesketett. Annak utána
1341 24| kételkedhetek a szavadban, és azt sem hihetem rólad, hogy
1342 24| erszényedben ezer arany és két kárbunkulusszemű kígyóforma
1343 24| panaszkodott. Hát Isten és ember előtt a te tulajdonod
1344 24| deák, - nézd már alkonyodik és neked nagy dolgod van még
1345 24| basától hoznak parancsolatot és egy szpáhikapitány is van
1346 24| szólt Mahmud Kumurdsi és rosszat sejtve ráncolta
1347 24| járult a hatalmas úr elébe és átnyújtott neki egy öreg
1348 24| ő kegyelmessége elsápadt és kietlen dühvel kiáltotta:~-
1349 24| kísérjelek vissza Egerbe, és ha egy szóval ellenkezel,
1350 24| megmutassam tisztjeidnek és fegyvereseidnek ezt a másik
1351 24| szólt Mehemed Kumurdsi és dühösen harapdálta az ajkát.~
1352 24| Bálint geleji nótarus uram és Zsombor Ilona leányasszony
1353 25| szeretetreméltóság, tudomány és bőkezüség dolgában egyaránt
1354 25| szolgálhatok. Én, ha botanikus és mellesleg kardinális volnék,
1355 25| eddigelé az emberek tudtak és tudnak, Aristotelestől,
1356 25| repertóriumok forgatása. És ilyenkor látszik meg, hogy
1357 25| személy. Óriás irodalma van és a világ minden részében
1358 25| kutatni azokat a könyveket és búvárkodó férfiakat is,
1359 25| fürkész, ezer kéz tapogat és az évek során rendkívüli
1360 25| dönti el, hogy ha Péter és Pál közös tavát ellepi a
1361 25| konstantinápolyi Lorenz és Keil XV. századbeli örmény
1362 25| szaktudósok száma. Valamennyi új és korszakos vívmányokkal dicsekszik,
1363 25| nem is szólva a szárított és spirituszba rakott ritka
1364 25| mind hallatlanul fontosak és illő honoráriumért kaphatók.~*~
1365 25| nagy, erős, pettyes lovakat és nagy erős szőke leányokat
1366 25| leánya volt. Eladó mind. És a legfiatalabb, a Grete,
1367 25| érett: máris olyan nagy és erős vala, mintha legalább
1368 25| lett volna. Ami a nagyságot és erőt illeti, bizony nem
1369 25| néha, hogy a bokréta a nagy és a lepény a kicsi; ez azonban
1370 25| theologust a kis szobába és így szólott hozzá:~- Schunke
1371 25| válaszolt a szőke ifjú és a szíve tájékára tevén a
1372 25| esztendő mulva káplán lesz és húsz esztendő mulva plébános.
1373 25| alig huszonnyolc éves. És micsoda szubszisztenciája
1374 25| várjon vagy húsz esztendeig és ne tisztelje meg a házamat
1375 25| ringatott messze, messze. És e tompán fénylő pára közepett
1376 25| rendszerint már mindenki alszik. - És ebben a három szócskában: «
1377 25| gewesen, Behüet dich Gott, és hat nicht sollen seyn!~És
1378 25| és hat nicht sollen seyn!~És ebben a kopott idézetben
1379 25| testnek is gyógyítói valának. És a botanikusoknak éles szemök
1380 25| ellökte magától a leányt és futva vágott neki a homokbuckáknak.
1381 25| Aztán nagy csöndesség és magányosság lőn. A vőlegény
1382 25| szakférfiának. Két hét a köze és kész a szakférfiú. Vagy
1383 25| csakugyan megvolt az új fajta és Schunke úr ékes deák levélben
1384 25| hálásan fogadta a kitüntetést és a jeles szakembernek évi
1385 25| elébe terjesztette a levelet és megkérte a Grete kezét.~-
1386 25| hárman összeölelkeztek. És boldogok is lettek mindnyájan.
1387 25| kispap megtanult örményül és lefordította ama jeles kéziratot,
1388 25| a gyűjtemények Kanadából és Trempelmeyer úr (Berlin)
1389 25| plébános egy mezővárosban és a legkisebb gondja is nagyobb
1390 25| tudja ezt. Én azonban tudom. És bánat borul a lelkemre,
1391 26| vezette, apai kevélységtől és szeretettől sugárzón.~Gyönyörüség
1392 26| eseménye volt látni őt. És ha egy-egy rossz nap nem
1393 26| elsózottnak tetszett minden étel, és a férjek, szegények, kikaptak.
1394 26| szerelmes, sötét, tépelődő és szenvedő volt mindig; roskadozott
1395 26| a művészetnek ez ágaiban és helyeslő pillantásával tüntet
1396 26| a világ először pirosnak és vidámnak. És mily remekül
1397 26| először pirosnak és vidámnak. És mily remekül alakította
1398 26| elégedetten, édesen mosolygón és látott mindent, még az új
1399 26| negyvenöt esztendős. Rossi és Salvini harmincéves korukban
1400 26| hogy ez is hálás szerep és... Az óriások gyakorolják
1401 26| nélkül megragadta a kezemet és az arcához érintette. Az
1402 26| volna, ha csakis a tornázók és atléták uralkodhatnának
1403 26| Ez mind valódi könny.~És patakzott a szeme árja.
1404 26| volna butácska arcán. Az apa és a fiú, a nagy és a kicsiny
1405 26| Az apa és a fiú, a nagy és a kicsiny ilyen ritka hasonlatosságában
1406 26| dicső nem itélte magához és a hazához méltatlannak,
1407 26| borjupörköltnek ez ősforrásához. És látszott rajta, hogy érzi
1408 26| tárogatók, ágyúk sem dörögtek, és a nagy művész nem fejezte
1409 26| fényes nevének örököse van, és pedig ilyen szép legényke.
1410 26| Az élet fáj, egyáltalán és minden tekintetben. Vagy
1411 26| kegyed, hogy részletezzem...~És a nagy ember bánatának tengerét
1412 26| tette le azután a poharat és mily szenvedőn emelte ajkához
1413 26| meg az anyjáét is. El. És pedig nem holmi unalmas
1414 26| házszám, emelet, ajtószám) és egyéb részletek... nem mulasztott
1415 26| kenetes, mint egy kardinális és egyben cinikusan bölcs,
1416 26| Dicsőség? Nevetem Bartolót!... És mely fönséges az apa szeretete!
1417 26| nevelteti a Terézvárosban...~- És hogy hívják a kedves kis
1418 27| valahol, ahol csönd, tisztaság és enyhe világítás van. Ahol
1419 27| bikabőszítő vörös falak és metsző fényű gázlángok.
1420 27| ocsmányságot, amit az imént látott. És az a néhány kései sörivó,
1421 27| rossz, nem fél a holnaptól és nemsokára oly ártatlan,
1422 27| Végre rájuk reccsentett és pedig egyszerre vagy hat
1423 27| keverve a görögöt, törököt és franciát: «Ferete mi zithon!
1424 27| Magas, sötétpiros fezt és kávészínű bőrzubbonyt viselt.
1425 27| épp Ceylon szigetéről jött és Perzsia felé törekszik.
1426 27| használt francia, spanyol és portugál szavakat is, melyek
1427 27| néha angol, német, török és előttem egész ismeretlen
1428 27| hirtelen visszatért az olaszra és úgy nézett rám, mintha bocsánatot
1429 27| éve kóborlok a világban és fölváltva vagy húsz nyelven
1430 27| festi azt a fogalmat. Száz és száz dolog van, amit afrikai
1431 27| dolog van, amit afrikai és ázsiai nyelvek sokkal különben
1432 27| világlátott öreg irígységgel és érdeklődéssel töltött el.
1433 27| utazók szeretnek kérkedni és örömest játsszák a fásultat,
1434 27| csak víz, egyforma víz. És mindenütt egy a föld is.
1435 27| hogy Afrika északi partjai és az olasz keleti kontinens
1436 27| emelkednék ki a tengerből. És mindig egyforma volt fölöttem
1437 27| különbség, mert a mindenség egy és változatlan. Kezdetben csodáltam,
1438 27| egyenlítő alatt fényesebb és nagyobb, mint nálunk; de
1439 27| csak menazsériában láttunk. És nem mindennapi találkozás
1440 27| rézbőrü indián vigvámja és az eszkimó sátor megannyi
1441 27| ebből az egyforma világból, és elvigyen valahova, ahol
1442 27| aranyos márvány Parthenon és az egyiptomi fellah iszapputrija
1443 27| szenvedés egy mindenütt. És ez az egység legnagyobb
1444 27| lángelmék halálos ágyánál, és a vacok mellett, melyen
1445 27| nemes hősöket a csatatéren, és kínai kalózokat, akiket
1446 27| sörét, majd az órára nézett és fizetett. Még csak annyit
1447 27| aztán rövidesen köszönt és eltűnt a teremből kivezető
1-500 | 501-1000 | 1001-1447 |