1-500 | 501-840
Rész, Fej.
1 1| oly igen elbúsulta magát, hogy negyven esztendős ember
2 1| sebével a monostor falai közé, hogy ottan töltse el gyászos
3 1| monostort, és elálmélkodék, hogy a pelyhetlen állú, siheder
4 1| Fiam, becsülöm benned, hogy nagy szomorúságodban Istenedhez
5 1| azt már nem látta örömmel, hogy Kelemen deáknak mindig csak
6 1| jár az esze. A helyett, hogy aquinói sz. Tamást forgatta
7 1| asztal szélébe kapaszkodott, hogy le ne szédüljön a földre.~
8 1| úgy meggyűlölték egymást, hogy mindenik kerülte a másikat:
9 1| holtáig úgy beléragadott, hogy nincsen ki belőle még a
10 1| fia pro primo azt mondja, hogy szerelmes ennek a csirizes
11 1| Csak később vette észre, hogy a hatvani országúton ballag.
12 1| és még azt sem hallotta, hogy a feje fölött a levegő-ég
13 1| az Isten azt is rendelte, hogy én erre jöjjek. Ha nem akarja,
14 1| erre jöjjek. Ha nem akarja, hogy tovább élj, nem hozott volna
15 1| A dervis megösmerte, hogy ez az ifjú igazat és okosat
16 1| pólyának való hosszú darabot, hogy lekösse a megszakadt eret.~
17 1| az eret. A dervis hagyta, hogy elbánjanak vele, aztán megszólalt:~-
18 1| az Isten arra méltatott, hogy keringéssel hirdessem dicsőségét:
19 1| mellesleg arra is ráérek, hogy gházelekben magasztaljam
20 1| dicsérem.~- Annál jobb, hogy nem hagytam elfolyni a véredet.
21 1| pajtás, most gondoljunk arra, hogy miként juthatsz emberlakta
22 1| nyugalom kell néked. Látom, hogy jártányi erőd sincsen. Sebaj.
23 1| Nagy-Boldogasszony temploma is, hogy ne legyen hol megengesztelni
24 1| papjuk arra gondolának, hogy régi erősségébe és díszességébe
25 1| emberfia. Az enyim meg az, hogy ilyen csúf nyelvelésre ne
26 1| kádi írta ezt a levelet: hogy a jászberényi plébános rögtön
27 1| elálmélkodott, mikor látta, hogy a kádi egész diván közepett
28 1| tégedet úri színünk elébe, hogy bölcsességedtől kérjünk
29 1| és ha ő is azt vallja, hogy az a Nagy-Boldogasszony
30 1| szorul, hát megengedem, hogy kifoltozzátok.~A nagytiszteletű
31 1| bölcsességet érzett magában, hogy kész lett volna a kádi előtt
32 1| keresztyének?~A plébános megörült, hogy ilyen könnyű a kérdés.~-
33 1| mondotta elsőben ez világon, hogy mind atyafiak vagyunk és
34 1| Sólya Gáspár, és azt érezte, hogy boldog hízásától feszül
35 1| szíve fájt neki. És tudta, hogy a szíve nem gyógyul meg,
36 1| nem azért hívattam ide, hogy a jeles orvostudományban
37 1| kutya kötelessége elhinni, hogy ama derék legénynek a fájós
38 1| már azt is elfeledvén, hogy törökkel beszél. Annak az
39 1| Hallod-é pap, én attól tartok, hogy a ti templom nevű házatok
40 1| imént olyasmit mondottál, hogy ti keresztyének atyafiak
41 1| szinte nyögve, én azt hiszem, hogy ennek a dolognak semmi köze
42 1| pocsékoljuk egymás idejét. Lehet, hogy talán későbben még eszedbe
43 1| igazmondó levélnek az az oka, hogy a Jász-Berényben lakó gaz
44 1| áldja meg szerzőjét Allah!), hogy balgatag babonájuk helyének,
45 1| való falát kijavíthassák, hogy csalással és kárhozattal
46 1| hites embert küldött ki, hogy meggyőződjék a dolog mibenlétéről.
47 1| igaz törvényszék megengedi, hogy a gyalázatos keresztyének
48 1| történt először a világon, hogy a Nagy-Boldogasszonynak
49 1| megérdemled azt is, Boldogasszony, hogy én néked tiszteletet tegyek
50 1| hirtelen körültekintett, hogy nem lesi-e valaki.~Mindenki
51 1| elébb-utóbb az lesz a vége, hogy az a derék fiú, az én jóltevőm,
52 1| kényeztették az öreget, hogy még gömbölyűbbre hízott.
53 1| vala, ahányan csak vannak: hogy megszaporodik a család.
54 1| legott összevesztek azon, hogy micsoda hitű legyen a gyermek,
55 1| bölcsesség! De épp az a baj, hogy mind a ketten ádáz oktalanságban
56 1| mondom - attól tartok, hogy az a két szegény fiatal
57 1| asszony meg azt vallotta, hogy a plébánosnak van igaza,
58 1| ki majd ebből a dologból, hogy mind a két öreg leveszi
59 1| Szolgálok kendnek! De tudja meg, hogy példásan visszakenem hazug
60 1| Péter uram nem is látta meg, hogy leánya mellette sír, rimánkodik;
61 1| Gáspár ügyet sem vetett rá, hogy fia illedelmes szóval juháztatja: «
62 1| Gáspár.~A deák hozzájárult, hogy szerető kérleléssel engesztelje.
63 1| leány, az én unokám. Mert hogy a lelkét ellopja az öregapja,
64 1| kegyelmed megmondotta nékem, hogy nem vagyok többé a fia.
65 1| azt az egyet kérem még, hogy ne mondjon nehéz szavakat
66 1| árva szóval sem mondom, hogy ne maradjon itten. Istentelenség
67 1| bizony nem szolgáltunk rá, hogy...~És elfojtotta szavát
68 1| sírás.~- Nem is mondom, hogy te rászolgáltál, nem is
69 1| rászolgáltál, nem is mondom, hogy te elmenj, - rázta fejét
70 1| marasztallak, sőt kérlek, hogy ne hozd reám ezt a szomorúságot,
71 1| fölkapta a fejét:~- Aha, jó, hogy itt vagytok még. Fiam uram
72 1| még. Fiam uram azt hiszi, hogy megszökteti az én keresztvizem
73 1| megjelentem ő eminenciájának, hogy micsoda violentia, micsoda
74 1| micsoda raptus készül itten... Hogy az én istentelen fiam ellopja
75 1| pitvarban akkora tűz égett, hogy ökröt lehetett volna mellette
76 1| pedig csak arra való volt, hogy egy termetes, derék asszonyság
77 1| Észre se vette a jámbor, hogy vékony kék palástját már
78 1| rendje szerint! Érdemes hát, hogy meghallgass engemet. Baj
79 1| Boldogasszony, nagy baj! Akkora, hogy hozzá képest a vén papok
80 1| beteg. Ne engedd, jó Mirjám, hogy meghaljon, mikor életet
81 1| Köszönöm, Halil efendi, hogy stafétát küldöttél hozzám, -
82 1| Ottbenn mindig azt hinném, hogy rám szakad a ház.~És a két
83 1| egyszeriben talpon.~- Azaz, hogy az enyim! - vágott vissza
84 1| hirtelen a fejébe ötlik, hogy valami sietős dolga van,
85 1| fölszedelőszködött és úgy elsietett, hogy a papucs szinte lemaradt
86 2| ő ritka bölcsességében, hogy a vétket minden prédikációnál
87 2| csak annyit jegyzett föl, hogy mikor meggyulladt fejük
88 2| ásítva dörmögte:~- Ugyan hogy koptathatjátok a szátokat
89 2| erre a beszédre azt hitte, hogy a király nem ösmert rájuk.
90 2| tartottam őket, mert azt hittem, hogy becsületesen értik a mesterségöket.
91 2| tegnapi tűzkor kiderült, hogy a három között csak egy
92 2| nektek? Hát az bizonyos, hogy épp nektek való volna a
93 2| kengyelfutás pedig afféle tisztség, hogy a viselőjét hajnalban útnak
94 2| Nagyváradon kell lennie. (Hogy a talpa ne igen kopjék a
95 2| kegyelmetekkel, jámbor olvasóim; azt, hogy miképpen fogta el Lassú
96 2| leve oly híres nyulásszá, hogy reá ragadt a Sebes Gáspár
97 2| őtet kiönteni az ágyból, hogy enni adjon a fácánoknak
98 2| lábadat jobban; gondold, hogy tejbekásás kanál.~Délig
99 2| azon vette magát észre, hogy zubbonya derékszíján csaknem
100 2| evésre. Kezdte észrevenni, hogy van a világon egyéb gömbölyű
101 2| fiam lassanként oda jutott, hogy ezt az Erzsike leányzót
102 2| fogta a hidegvizes csöbröt, hogy szokás szerint kiöntse az
103 2| el nekem, ha azt mondom, hogy ez a mindig a tyúkokkal
104 2| aki szerette mutogatni, hogy egy kicsit deákos ember
105 2| is. - Subsummálni kezdem, hogy kend amorosus egy fráter,
106 2| azért adta kendet a kezemre, hogy a móresére spekuláljak és
107 2| exhortáljam; hanem azért, hogy nyulászni tanítsam. De az
108 2| az ellen már protestálok, hogy az én leányom körül clandestine
109 2| mozgott nagy deres bajusza, hogy a jámbor Gáspár szaladni
110 2| lenni. Azt mondom neked, hogy ha a leányomra reflektálsz,
111 2| Gáspár le akart térdelni, hogy megcsókolja az öreg vadász
112 2| azért küldött ide Solymárra, hogy nyulászt csináljak belőled.
113 2| minden napja azzal telt el, hogy a vadakat űzte a cserjésben.
114 2| Becsülettel beszámolván azzal, hogy miként lőn Lassú Gáspárból
115 2| elmondani azt a történetet is, hogy miképpen változott Késő
116 2| tetszettek már találni, hogy ezt a másik lustát is a
117 2| rendesen történni szokott.~Hogy ne mindig egy malomban őröljek,
118 2| Menyhárt dolga azon kezdődött, hogy az udvari kengyelfutók mestere
119 2| fontos dolgok vannak benne, hogy bukfencet vet ijedtében
120 2| másnak. Tudom, szolgám, hogy nem vagy valami híres gyalogos;
121 2| keményedett meg még annyira, hogy patkót üthessünk rája. Ezért
122 2| olyan vastag lett a sarka, hogy most már bátran meg lehetett
123 2| szegény Menyhárt, oly híven, hogy vagy tíz nap múlva a Tiszáig
124 2| vissza kell jönnöd Váradra, hogy a bíró uram maga bízza rád
125 2| siess, derék kengyelfutó, hogy még előttem visszatérj Váradra;
126 2| füvekkel füstölgették. De hogy nem hagyta ott a fogát a
127 2| itatta szomjúságában...~Alig hogy fellábadt jó Késő Menyhárt,
128 2| kézre gondolt és azt hitte, hogy most is cirógatja fájó fejét;
129 2| Naftali mester, azt mondotta, hogy ő nem tud segíteni, mert
130 2| A fődolog most az volt, hogy az Ábrahám mester orvosságának
131 3| kezdem, kedves bárányaim, hogy van a világon egy nagy ország:
132 3| ulémák, a tanítómesterek, hogy okvetetlenül sejk-ül-iszlám
133 3| ulémák, a tanítómesterek, hogy okvetetlenül csizmatísztító
134 3| teste pedig oly gyönge, hogy szinte összeroskadt a prémes
135 3| lakozék két izmos karjában, hogy reggelire acélpatkókat tördöshetett
136 3| pillantott le az üregbe, hogy ugyan milyen hát az a jeles
137 3| hiszen úgyis tudjátok, hogy beszéd dolgában nem vagyok
138 3| méltóképpen megmondani nektek, hogy mekkora volt az ostoba Mehemed
139 3| írású sorocskák elmondák, hogy miről szól az ezeregy ghazel.~
140 3| volt az az okos Mehemed, hogy ennyi verset gyártott össze.
141 3| divánon és azzal mulathatna, hogy nem gondolkozik. Mert gondolkozni
142 3| Mehemed.~Történt pedig, hogy hodzsa Szulejmán efendi,
143 3| torkán, meghalálozott: azaz, hogy csak kezdett meghalálozni,
144 3| közöttük. És megegyeztenek, hogy ezt a ritka szerencsés történetet
145 3| szám 743; ami jelentette, hogy a könyvnek hányadik oldalán
146 3| örmény, aki azt meri mondani, hogy ebben hazudság vagyon.~A
147 3| tudta volna megmondani, hogy a holdbéli emberek között
148 3| megakad, ha azt kérdezem tőle, hogy micsoda numerus kerül ki,
149 3| becsülnünk őket s ezért mondom, hogy ezer esztendeig éljen a
150 3| amely azzal tündöklik, hogy minden csak a mese utolján
151 3| azon vette magát észre, hogy az ezeregy ghazelból csak
152 3| neve nyomtatás, nem tűri, hogy az ember többször tálaljon
153 3| vagyok, tehát tudom azt is, hogy ezt nem te, az ostoba Mehemed
154 3| szívvel:~- Valóban örvendek, hogy ilyen nagy költőt tisztelhetek
155 3| házamnak. Gondoskodni fogok, hogy ha igen meleg helyen kellene
156 4| bölcsen munkáló erejét, hogy remek tökéletesség helyett
157 4| kész munkarendet szabni, hogy a monstrum előre kieszelt,
158 4| csecsemőgyermekkel úgy elbánni, hogy halálfejű ember legyen belőle.
159 4| izmokat kell összemetélni, hogy az arc örökké kacagjon.~
160 4| érdemes Papanikola mesternek, hogy bele ne veszítsen a vállalkozásába.~
161 4| serkenti azt a gondolatot, hogy hóhér dolgozott itten s
162 4| egy-egy fazék szájára tette, hogy el ne guruljanak. Mert test
163 4| megnézi az ember, észreveheti, hogy a fazékon négy lyuk van
164 4| odavezet egy jámbor kecskét, hogy végigszoptassa a fazékgyerekeket.
165 4| szükség, különben... Nem elég, hogy mióta a kezemen vagy, jó
166 4| nyakamra nőj? Vagy azt hiszed, hogy nekem Pehliván Hasszán kell,
167 4| volt eligazítva. Nagy kár, hogy a torkán akadt az a csont,
168 4| mert mindenek azt hitték, hogy az is csak móka, mikor elkékül
169 4| ránézni erre a fazéktörpére, hogy az embernek az oldala fájjon
170 4| fájjon a nevetéstől. Az igaz, hogy a Csömlek Hasszán képe nem
171 4| vala Csömlek Hasszánban, hogy arasznyi teste éppen nem
172 4| igen elbúsula a fazékember, hogy épp azon nem fog fáradságos
173 4| Pedig minden gondom az, hogy neked szerezzek vígságot.
174 4| bolondságot találjak ki, hogy kacagj rajtam? Felöltözzem
175 4| Történt pedig egy reggel, hogy a Resid efendi konakjának
176 4| Ez a legbiztosabb jele, hogy Mehemed Resid efendi nem
177 4| és nem győzi türelemmel, hogy a trónra léphessen. Hova
178 4| mindent látó mukhbirek, hogy Resid efendi összeesküvést
179 4| dinnye, apróra van vágva: hogy nincs-e benne holmi tilos
180 4| Beláthatod a józan eszeddel, hogy nem bocsáthatok melléd semmi
181 4| magam hozom. És örülök, hogy ezen a réven ilyen gyakran
182 4| erről. Hírül adom néked, hogy pompás mulatságot találtam
183 4| kockázhatsz vele. Úgyis tudom, hogy szeretsz tavlát játszani.
184 4| szultán. Bizony én azt hittem, hogy csupa szemfényvesztés, mikor
185 4| most már én is azt mondom, hogy kell valaminek lenni a dologban,
186 4| balkeze úgy volt faragva, hogy a mutatóujjával tologathassa
187 4| ólompoharába. Veszed észre, hogy a kockákon a szemek mellett
188 4| mélyedések vannak? Ez arra jó, hogy a masina megtapinthassa:
189 4| Elég az hozzá, itt vagyok, hogy megmentselek... De az istenért,
190 4| kis üvegben olaj is van, hogy annál hamarabb menjen a
191 4| selyemkötéllétra az; belül acéldrót, hogy ne szakadjon. Jó hosszú,
192 4| félhold a lámpása. És ne félj, hogy elernyed a karod, míg odáig
193 4| És mire itt észreveszik, hogy eltűntél, francia hajón
194 4| reggel benyitotta az ajtót, hogy még egyszer lássa az ő szerelmes
195 4| paraszt dolog történnék, hogy császári vérségű hercegnek
196 4| elképedése, midőn meglátta, hogy üres a börtön, rostélyok
197 5| azt hiszem, úgy történt, hogy a hideglelés ugyanakkor
198 5| előttünk és mögöttünk. Azaz hogy csak volna, ha nem szólalnának
199 5| csevegnek. Konstatálom, hogy a nagyobbik, a néni, re,
200 5| büszkeségem telik benne, hogy én azt konstatálni tudom.
201 5| Elvégre is kötelesség, hogy tudja az ember, hogyan áll
202 5| mondhassák ezek a taliányok, hogy a magyar nem tud mórest.
203 5| olyan lágyan jár a keze, hogy szeretnék elaludni - a copfot
204 5| milliomos. De látszik rajta, hogy a foglalkozása nem csupán
205 5| homlokát, mikor hallotta, hogy tizenkét gályája, melyet
206 5| késik. Szóval észreveszem, hogy ez az ember dolgozik, ó,
207 5| rám mosolyog; de látom, hogy ajka, mely franciául mondja
208 5| franciául mondja nekem, hogy mennyire el van bájolva,
209 5| Battista, gazember, azt mondod, hogy a halászok késnek? Hát mire
210 5| az én pénzem? Nem arra, hogy repüljetek? Kofának mondj
211 5| A gróf rám néz. Érzem, hogy pillantása mint gyilok jár
212 5| franciasággal kijelentette, hogy életének egyik legboldogabb
213 5| megismerhetett és legyek meggyőződve, hogy a sorsnak semmi viszontagságai...~
214 5| Rialtón járnak és kiabálják, hogy itt a friss scombro. De
215 5| a kártyát. Észrevettem, hogy a válla igen kívánatos.~-
216 5| hiszem, én is közbe szóltam, hogy a gróf alkalmasint nem hibás. ~-
217 5| láttam és azt is láttam, hogy az ólomfödelek alatt becsapódott
218 5| beszélt:~- És te azt hiszed, hogy annak az asszonynak akkor
219 5| nem pillantja a tükörből, hogy egy dáma is látta a dolgot,
220 5| rendén volna a szénája. Mert hogy mi gavallérok láttuk, az
221 6| történt az esztendőben, hogy már kora délután vászonernyőket
222 6| odatűzött a pulpitusokra, hogy a tisztelendő urak szemét
223 6| városából érkező csodálatos hír, hogy ott mostanában keletkezett
224 6| fújt a még nedves betűkre, hogy a száradással se vesszen
225 6| kis paulinus apródot is, hogy műveit könyvesházába fogadja.
226 6| aprólékos vala ez a miniatűr, hogy látszott a fenevad lihegő,
227 6| levonta az ablakok ernyőit, hogy ne vesztegeljen egy pillanatig
228 6| És elgondolta magában: hogy megdicséri őt az apátúr
229 6| méltóbbá arra a dicsőségre, hogy örökké e jeles rend fia
230 6| festett a pergament aljára, hogy lássa, hogy hallja, ama
231 6| pergament aljára, hogy lássa, hogy hallja, ama pogány meretrix
232 6| három barát még mindig írt, hogy befejezze az utolsó sort.~
233 6| diadal kéje, mert tudja, hogy amiért meghal, az halhatatlan.~
234 7| értő vén fráter vagyok én, hogy ezt a dolgot már az első
235 7| közönség mindaddig azt hiszi, hogy Copéllia eleven leányzó.
236 7| értesítik az olvasókat, hogy hősnőjük, sőt minden alakjuk,
237 7| üvegszemeket. (Bocsánat, hogy ennyire kiterjeszkedtem
238 7| drága, ha meggondoljuk, hogy bársonyos hattyúnyak és
239 7| neveztetik ez a bábu (azaz hogy csak én nevezem) aranyhajú
240 7| Minekutána a bábu boltba (azaz, hogy illendőbben fejezzem ki
241 7| üstököscsillagok milìeujébe. S hogy a káprázat, a kísértés,
242 7| méltóztassanak megengedni, hogy most megint lirizáljak egy
243 7| egy kicsit és megvalljam, hogy én az íróasztalom mellett
244 7| igyekszem elhitetni önökkel, hogy igen arisztokrata gondolkodású,
245 7| pozitúrázásban annyira vetemedtem, hogy némileg kedvezőtlenül itéltem
246 7| És íme most megvallom, hogy az aranyhajú kisasszony
247 7| kisasszony előtt... azaz, hogy megállok egynéhány pillanatra,
248 7| szinte bocsánatot kérve, hogy íme én is rá merem emelni
249 7| mint mikor arra gondolok, hogy hátha az én szeretőm lenne
250 7| és sárgák az irigységtől, hogy az aranyhajú kisasszony
251 7| pirulva vettem magamon észre, hogy én voltaképp az aranyhajú
252 7| azt sem tudták kitalálni, hogy minek kellene keresztelni
253 7| rachitis is úgy elbánt vele, hogy alig tudott fölvánszorogni
254 7| eget, úgy rémlett neki, hogy a léniákkal körülvett levegő
255 7| Schwester nem tudta elgondolni, hogy utolsó órájában mi után
256 7| kevélyen, merészen, tudva, hogy ez mind az övé. És mikor
257 7| boncolás előtt észrevette, hogy ennek a leánynak micsoda
258 7| olyan balgatagságot hinni, hogy az aranyhajú kisasszonynak
259 7| látszott, mely azt bizonyítja, hogy ez az öltözetdarab csakugyan
260 7| vállalni; de az bizonyos, hogy az enyim, az aranyhajú,
261 8| szerződések arra nem köteleztek, hogy firkáimat szignáljam.~Módomban
262 8| Talán már akkor is tudtam, hogy józaneszű ember a kairói
263 8| hamisítványokat árulják; és hogy a magyar virginia füstje
264 8| egyiptomi dohányénál. Valamint, hogy Kairó a Keletnek legszíntelenebb,
265 8| édes volt ámítani magamat, hogy egzisztál ez az érdekes «
266 8| elképzelhetetlenül előkelő hangon szólok, hogy beszédem nem hasonló többé
267 8| figyelmeztetni az orosz cárt, hogy rossz úton jár, mikor az
268 8| összehasonlítás eredménye az, hogy nagy férfiúnak lenni könnyű,
269 8| valaki megsúgja a másiknak, hogy főnyereményt csinált, pajtás,
270 8| irtózott a nyilvánosságtól, hogy nem ment volna végig a Váczi-utcán.
271 8| nyomtalanul. Azért kértelek ide, hogy hallgasd meg első vázlatát.~
272 8| csengésével. De azért láttam, hogy ez a dolgozat fényes essay.
273 8| őt. Azt nem mondtam neki, hogy ez a beszéd a toll munkája,
274 8| beledeklamáltuk a tavaszi hajnalba, hogy szép a dicsőség és a halhatatlanság.~
275 8| értekezni arról a témáról, hogy milyen jeles dolog országos,
276 8| történt semmi. Már azt hittem, hogy az én zseniális barátom
277 8| reszkettek. Szinte azt mondom, hogy igen jól beszélt. Hamis
278 8| rendelkezvén zsebórával, azt hitte, hogy hajnalodik és immár éberebb
279 8| után azt mondta:~- Nem!~... Hogy a vampirt egy napi államfogházra
280 9| még csak meg sem paskolta, hogy magához térjen ájulásából;
281 9| enni és soha nem történt, hogy elszakított volna egy pókhálószálat.
282 9| hektikus ember, sejtette, hogy ez a szerencsétlen gyerek
283 9| vette be egyik párt sem.~- Hogy miattad veszítsünk? Csak
284 9| eleve meg vannak győződve, hogy úgy sem tud semmit. S mikor
285 9| azt sem tevén föl róla, hogy németül ért.~- Zu dienen,
286 9| le nyakáról a szalagot, hogy megmérje a mellkasát. És
287 9| elálmélkodott, mikor látta, hogy az a hitvány mellkas teljes
288 9| combját; és meggyőződött, hogy ez a véznaság csupa acélizomból
289 9| egy ütközetben azt látta, hogy a kapitányát aprítja az
290 9| kimosdatták és meglátszott, hogy ő a Gergely, az egész tábor
291 9| haldoklott, azt mondta, hogy méreg viszi a sírba.~*~Gergely
292 9| az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam, mily hamar
293 9| széke.~- Lám, megmondtam, hogy ez az ember sohasem fog
294 9| hivatalfő. És azt is tudom, hogy most majd színlelt betegséggel
295 10| ha valakinek elmondod, hogy én füstöt iszom, a poklok
296 10| ivott füstöt, azt hitte, hogy immár mostan trombitál a
297 10| onnan. De méltóztatik tudni, hogy a füstivás a sátán dolga;
298 10| piacán a basa telláljai, hogy halálnak halálával hal meg,
299 10| mostan kezdte tapasztalni, hogy a keserű füstnél nincsen
300 10| mindazonáltal azt volnék mondandó, hogy mégis csak a pajtás úr fogja
301 10| feneség van a dologban, hogy Bilmez Ali hodzsa Hasszán
302 10| egy hely, csak az a baja, hogy nem tudni, milyen. Se sötét,
303 10| irodalomban Lindau Pál, - hogy magyar nevet ne említsek.
304 10| érdeklődése. Bilmez Ali azonban - hogy, hogy nem? - tovább kíváncsiskodott:~-
305 10| Bilmez Ali azonban - hogy, hogy nem? - tovább kíváncsiskodott:~-
306 10| szólott. De azt mondhatom, hogy a világon szörnyű nagy mértékben
307 10| sulykot, ha azt állítom, hogy minden esztendőben milliomszor
308 10| tíz esztendeje abból él, hogy a monopóliumot eladta ezerötszáz
309 10| te nevedre mondom, uram, hogy ez nem járja!~Allah, ki
310 10| bugyogós szerecsen angyalkának, hogy vigye a csibukot a trón
311 10| Mondám neked az imént, hogy én huszonegy esztendős koromban
312 10| megtanítál bennünket arra, hogy az ember élete, ha se hosszú,
313 10| monda, akkorát sóhajtva, hogy a szakála is rezgett bele.
314 10| igazságtalanság esett meg, hogy méltán követelhetsz olyan
315 10| követni a maguk részéről, hogy elég tétessék az igazságnak.~*~
316 10| halál is. Mert nem tudta, hogy dicsőség vár reá a halálban:
317 10| súlytalanok. Alkalmasak arra, hogy vándoroljanak egyik organizmusból
318 10| beszéltem már össze egyhuzamban, hogy minden okos embert meggyőzhettem
319 10| voltomról. Nem részletezem hát, hogy az atomok hogyan rendezkedtek
320 10| erővé. Csak azt említem, hogy Kovács István még azon a
321 10| arra érezte indítva magát, hogy Kovács Istvánnak kiporozza
322 10| folytatta tilos experimentumait, hogy miképpen válik a keserű
323 10| Csodálatos természeti törvény, hogy ez a két nyugatindiai cég
324 10| oly sietős dolgai vannak, hogy kénytelen szüntelenül fiakkeren
325 10| a logikai kapcsát annak, hogy Kovács István bolondult
326 10| rugódozhatok, arra rendelt téged, hogy mindig a dohány legyen a
327 11| összevagdalta a nyakát, hogy a bitó gyalázata elől meneküljön».~
328 11| sohasem jutott eszembe, hogy nevessek az ő rossz magyarságán.
329 11| úgyszólván észre sem vettem, hogy milyen rettentő módon beszél.
330 11| elvégre azért van szemünk, hogy lássunk. Haj, de mit lát
331 11| szem? Először is bizonyos, hogy nem a valóságot látja. Másodszor
332 11| Azt kiáltja ön a fülembe, hogy a Ding an sichet nem lehet
333 11| olyasmin is jár az esze, hogy a Ding an sichet is jó volna
334 11| beszéljünk egyelőre csak arról, hogy koldusság helyett milyen
335 11| csipetnyit. Például olyasmit, hogy tudjuk, miért, miképp mozdul
336 11| recsegett olyan hangon, hogy a vacsorálók elfeledték
337 11| bélyeggyűjtésnek. Az egyik azt mondja, hogy ismer húszezer faj ilyen
338 11| azonnal a söntés felé vitt, hogy teli hozza.~- A geológia?
339 11| csekélységét mutatja az is, hogy nincs az a felnőtt és iskolavégzett
340 11| tudósok persze azt mondják, hogy ez bolond beszéd; hiszen
341 11| bolond, aki azt állitja, hogy ő mindent ismer, amit eddig
342 12| abszolute nem alkalmas arra, hogy valaha újság íródjék róla.
343 12| mikor elérkezik az óra, hogy gyakorolja azt az egyetlen
344 12| Gyarló elmék azt hiszik, hogy ez ugyan nem valami nagy
345 12| önmagának imponálni, mert érzi, hogy ő nagy ember. Csöndes, nyugodt
346 12| halandókra, akik nem is sejtik, hogy ő kicsoda.~Az utolsó estén
347 12| gyakorlat egyaránt tanítja, hogy a gőzfürdő csak úgy lehet
348 12| A pincérek már tudják, hogy Mindenki úr ma gőzfürdőbe
349 12| sugárzik ki személyéből, hogy a lánchídi vámosok nem mernek
350 12| belép az öltözőbe, azaz hogy vetkezőbe, azt kiáltja a
351 12| publikum álmélkodását azzal is, hogy teljes egy óráig ül a harmincnégyfokos
352 12| rettenetes vasgyúrónak, hogy ne olyan nagyon. A gőzférfiu
353 12| a régi! Vagy attól fél, hogy üvegből vagyok? No lássuk,
354 12| részesíti. Ha tudná, szegény, hogy a gőzférfiu álnokul cselt
355 12| kísértetbe viszi a boldogtalant, hogy végigpróbálja ezt a sok
356 12| mosolygással forgatja a csapot, hogy a szerkezet kiadja minden
357 13| fogához verte a garast, hogy majdan saját háromemeletes
358 13| Petőfiről és meg nem foghatta, hogy még húsz-harminc év múlva
359 13| világosság annyira ellensége, hogy meg is rontja. Ez a bolthajtásos,
360 13| avatatlan mindig azt várja, hogy mikor gyújtják meg már a
361 13| mázolva, növelni a csalódást, hogy ez a sörház már egynéhány
362 13| szememnek az a káprázatja támad, hogy ezek a csudálatos vén emberek
363 13| lassankint úgy rémlik nekem, hogy ismerőseim vannak közöttük.
364 13| megrázták a csengetyűt, hogy szinte beleszakadt a drótja.
365 13| panaszkodik az őrnagy úrnak, hogy köszvénye van. Az őrnagy
366 13| divatot. Alkalmasint azért, hogy annál hatásosabb legyen,
367 13| rangját annak köszönte, hogy «erélyes» ember volt. Ennek
368 13| tanácsos úr úgy megpuhult, hogy még a pohár sörét is lágy,
369 13| mindenütt, ért minden nyelven. Hogy kicsoda, micsoda legyen
370 13| és a homályban is látom, hogy kis szürke szeme makacsul
371 13| erős meggyőződésem támad, hogy ez az ember csak azért fecseg
372 13| ennyit és ilyen hangosan, hogy azalatt bámulatosan gyakorlott
373 13| egy vargainas szalad át és hogy ne fázzék olyan cudarul,
374 14| egészségi állapotáról, elmondja, hogy «haj, bizony vénülünk!»,
375 14| nekem!~Már ráállt a szám, hogy részvevően tudakozódjak,
376 14| tudakozódjak, mikor rémülve láttam, hogy az én sápadt jóbarátom kabátjának
377 14| Épp példálódzni akartam, hogy magam is ritka súlyos napokat
378 14| És azt veszem észre, hogy ő sem idegenkedik tőlem.~-
379 14| felpillantottam és láttam, hogy egynéhány lépésre nagy fekete
380 14| vagyok. Meg nem állhattam, hogy végig ne sétáljak egynéhányszor
381 14| oly gyorsan, mintha félne, hogy elkésik. Lábánál egy nagy
382 14| kívánatos fehér selyem, hogy az ember szinte szeretne
383 14| aztán meg is akarta mutatni, hogy nem borzad. És csevegett
384 14| el a bolt előtt, láttam, hogy leghátul, az embermagasságú
385 14| Borbálába. Oly bolondul, hogy még a féltékenység szimptómái
386 14| balgatag. Csak nem hiszed, hogy a szép asszony olyan szolgaféle
387 14| veteránezredes; és tudhatod, hogy a nők bomlanak minden uniformisért!~
388 14| az újságok is közlötték, hogy Joó Boldizsár m. kir. távírótiszt
389 14| lóhalálában nyargal hozzá, hogy még életben találja... A
390 14| nagyobb volt annál, mint hogy milyen lesz majd az új ágy
391 14| nem örvendetes a tudat, hogy az egyházi zene e két remekét
392 14| rettentő-e arra gondolni, hogy temetésünkön e fönséges
393 15| tódultak és konstatálták, hogy a jövevény igen érdekes
394 15| szobájába, átöltözött és hogy elűzze a multheti árendáspipákból
395 15| Engedje meg főhadnagy úr, hogy bemutassam magamat: Likvirinyi
396 15| vendégeit és megkérdezte, hogy mivel szolgálhat. A gyógyszerész
397 15| megzavarodva, mikor Tibold fölkelt, hogy szivar után nyúljon és atilláján
398 15| Azt a nagy szívességet, hogy becsületbírói tisztet kegyeskedjék
399 15| folytatta:~- Az eset röviden az, hogy...~Tibold Miklós a szavába
400 15| de nekem az a szokásom, hogy előleges információkat nem
401 15| nyilatkozatából azt látom, hogy szíveskedik kérésünket teljesíteni.
402 15| ripszdivánra és elgondolta magában, hogy a vidék csak sohse lehet
403 15| főhadnagy is azt hitte, hogy a csinos vendég eltévedt.
404 15| természetes és jámbor kérdés, hogy vajjon mit akarhat tőle
405 15| keresgél a szavak között: hogy melyiket birja majd legkönnyebben
406 15| főhadnagynak úgy rémlett, hogy már hallotta valamikor ezt
407 15| Csak az nem jutott eszébe, hogy az imént a két úrtól hallotta;
408 15| elpirult a gondolattól, hogy ő ilyen dologba keveredett.~-
409 15| hátralépett:~- Ismétlem, hogy nekem erről a dologról nem
410 15| én meg akarom önt győzni, hogy nem igaz, amit majd rá mondanak!
411 15| mondanak! Azt fogják rá, hogy tolvaj.~Tibold Miklós a
412 15| és az sem jutott eszébe, hogy fölemelje a térdeplőt. De
413 15| karmantyúval. Azt fogják rá, hogy egy éjjel, mikor kártyán
414 15| talán azt tetszik kívánni, hogy idehozzam az apámat? Ő is
415 15| boszorkány azt állítja, hogy nem így volt... Azt hazudja,
416 15| így volt... Azt hazudja, hogy az apám tetten érte Aladárt
417 15| fizetünk annak a gaz cselédnek, hogy hallgasson... De hátha az
418 15| Ah, Istenem, én tudom, hogy holnap ezt a vádat emelik
419 15| kellett rántania a kezét, hogy ne simítsa meg tiszta, aranyos
420 15| távozzék, mert hiszen tudja, hogy nem illik egy fiatal leánynak
421 15| vádponttal foglalkozott: hogy Geédy Aladár úrnak joghallgató
422 15| azonban okirattal igazolták, hogy föntnevezett Marillai Alfréd
423 15| Budapesten olvasta az újságokban, hogy X-váron Kerek István aljegyző
424 16| magyar neve. Ami arra vall, hogy a mi becsületes keleti fajunk
425 16| mindig volt annyi ereje, hogy megrezgesse a faleveleket.
426 16| Laczkovits, Szentmarjay... Hogy benneteket is megingatott
427 16| egyszersmind gyujtott... Hogy nem bírtatok ellentállani
428 16| elhitette a jámbor emberekkel, hogy hatalmas, furfangos és mindent
429 16| a százgalléros köpönyeg, hogy, hogy nem, maga volt a titokzatosság
430 16| százgalléros köpönyeg, hogy, hogy nem, maga volt a titokzatosság
431 16| hajtotta a fejét, nem tudta, hogy nem fogja-e holnap reggel
432 16| mert fél; mert azt akarja, hogy mások még jobban féljenek.
433 16| pedig cudarul. Attól félt, hogy odafönt Budán meg találják
434 16| Budán meg találják tudni, hogy ő voltaképpen nem tud semmit.~
435 16| sok hosszú vallatásnak, hogy szabadon kellett őket bocsátani.
436 16| előszobából kihallgatta, hogy mit trafikál, mit konspirál
437 16| veszedelmes ember.~Azaz, hogy csak kihallgatta volna.
438 16| lett. A delator úgy fülelt, hogy nyálát se merte lenyelni.~...
439 16| lenyelni.~... A mondó vagyok, hogy ennek inkább lehet hinni,
440 16| praesentálta magát arra nézve, hogy sufficiens documentumokat
441 16| együtt és azon macerálódnak, hogy konfidens individuumokat
442 16| Saját fülemmel auscultáltam, hogy kombinációjuk eddig pro
443 16| vitézek csak várták az intést, hogy legott bedöntsék az ajtót,
444 16| Az ereje több, de az meg, hogy úgy mondjam, fortélyosabb...~...
445 16| legvastagabbik szózat.~Erre a szóra, hogy «titka», nemzetes Koperta
446 16| kellemetes vitatkozásában: hogy melyikük hazája ad jobb
447 16| Százszor mondtam már, hogy scandalosus nagy szamár
448 17| Rinaldini poziturája volt. Haj, hogy veti meg a ballábát egy
449 17| vágyódás támadt bennem, hogy valaha még eleven olaszt
450 17| mint más ember. Az igaz, hogy feltünően göndör, ritka
451 17| életemet azzal töltöttem el, hogy az olaszt, azt a bizonyos
452 17| akikről azt mondták nekem, hogy olaszok. De ezek is csak
453 17| romantikus boldogságtól, hogy végre megtalálom a rég keresettet.
454 17| kő esvén le a szívéről, hogy végre hazai hangot hall.~
455 17| magát a jámbor öregnek, hogy ő Johann Gschwandtner, az
456 17| végképp lemondtam róla, hogy valaha olaszt lássak. A
457 17| bezzeg olyan olasz volt, hogy elhomályosult mellette a
458 17| vettem nyakamba Itáliát, hogy végre-valahára igazán megtaláljam
459 17| kövezőlegeny; és rágalom, hogy Alfio bácsi lebicskázta
460 17| publikum utazik Kőbánya, azaz hogy Rocca felé; s megbámul engemet,
461 17| sóvárogva gondolják el, hogy ez a bolond német, ez az
462 18| Csakis azért említem röviden, hogy új példáját mutassam: mely
463 18| végigtötyögni az utcán. Valamint hogy még a karban is csak azt
464 18| olvasóról pedig azt hitte, hogy golyóbisozni való játék;
465 18| helye, ahol dolgozni kell, hogy kiérdemelhessük az ebédet
466 18| ellenvetését, csak azért, hogy egytől-egyig megcáfolhassuk».
467 18| kezdett; és azt vette észre, hogy cáfolni most már nem tud
468 18| egy csöppet sem gátolta, hogy az ordinálás napján ne érezze
469 18| hadnaggyá nevezik ki. Valószínű, hogy a kadét szemében sem többé
470 18| negyven éves korában módot ad, hogy gondok és alkalmatlan kötelességek
471 18| szeizmográfjai között. Remélte, hogy negyven éves korában a papok
472 18| kérek a hölgyolvasóktól, hogy Don Marzio szerelmeire nem
473 18| én reggel nyolc órakor, hogy Don Marzio, frissen borotválva
474 18| termébe menvén, azt látta, hogy ezek a földrengésjelző,
475 18| azt mondták:~- Milyen kár, hogy ilyen babonás ez a Don Marzio!
476 18| akkorákat kanyarint a vásznon, hogy voltakép mindig a levegőbe
477 18| földindulás pedig akkora lett, hogy az obszervatóriumban fölfordult
478 18| melynek az a tulajdonsága van, hogy ha az izzó láva elébe terjesztik,
479 18| a láva megáll. Bizonyos, hogy ez a fátyol XVI. századbeli
480 18| lehetett; és az is bizonyos, hogy a vulkánikus erupciók és
481 18| a prognózis következett, hogy Nicolosit kétszer huszonnégy
482 18| a prefektus elrendelte, hogy a faluból ki kell költöznie
483 18| hajnalig elér Mascalucáig. Hogy Nicolosi hol volt valaha,
484 18| Ami azonban nem gátolja, hogy a család méltán ne tekintse
485 18| jóslatával keverve.~- S hogy mit mond öcsém arra a babonára?...
486 18| épenséggel nem zárja ki, hogy valaki liberális legyen,
487 18| Nos, uram, ő azt mondja, hogy a fátyolt mégis célszerű
488 19| Triesztben váró «orr» miatt is, hogy az Imperatoron ilyesmi történhetett -
489 19| igazán baj van?... Gyanús, hogy a cameriere fölverte az
490 19| tegnapelőtt az ebéden mondta, hogy egy hordó petróleum sincs
491 19| őszinte cikkely - megvallom, hogy a hősiség kellemes, meleg
492 19| meggyőző hatásokra van szükség, hogy a logika gépét ismét megindítsa.
493 19| elektromos lámpa és arra való, hogy a tisztek lássák a födélzetet.»
494 19| Azt már egy negyedórája, hogy eloltottuk. Egynéhány varrógépnek
495 19| És rajta kaptam magamat, hogy bölcselkedem - vagyis kategóriákat
496 19| elképzelhetlen erejével dolgozik, hogy kiszabaduljon ebből az iszonyú
497 19| édes reménység. Nem igaz, hogy a halálra itélt vívódása
498 19| nyomorult ugyan már érzi, hogy el van szigetelve a világtól,
499 19| van szigetelve a világtól, hogy ő az, maga, aki holnap reggel
500 19| kellett kiállanunk a médiumra, hogy fölmondjuk a leckét; s midőn
1-500 | 501-840 |