Rész,  Fej.

 1    1|           oktalanságban leledzenek és - mondom - attól tartok, hogy az
 2    1|            aztán. - Egy árva szóval sem mondom, hogy ne maradjon itten.
 3    1|                szavát a sírás.~- Nem is mondom, hogy te rászolgáltál, nem
 4    1|                 te rászolgáltál, nem is mondom, hogy te elmenj, - rázta
 5    2|                 égő házba mind a három.~Mondom, csak ennyit tud róluk a
 6    2|            ördög hiszi el nekem, ha azt mondom, hogy ez a mindig a tyúkokkal
 7    2|            kegyetlen szokott lenni. Azt mondom neked, hogy ha a leányomra
 8    3|                 becsülnünk őket s ezért mondom, hogy ezer esztendeig éljen
 9    3|               tulajdon egy tál piláfot.~Mondom, édes cselédjeim, már csak
10    4|               se. De most már én is azt mondom, hogy kell valaminek lenni
11    5|                az nem baj. De te, fiam, mondom, szamár vagy az ilyen dolgokban.~...
12    8|                  Asszonyom!» ... Bizony mondom, édes volt ámítani magamat,
13    8|           táblái reszkettek. Szinte azt mondom, hogy igen jól beszélt.
14   10|              füstöt iszik. A te nevedre mondom, uram, hogy ez nem járja!~
15   13|              csak a gyöngébbek kedvéért mondom - sörház; Budapest legrégibb
16   17|              Sziciliát. De becsületemre mondom, nem sikerült fölfedeznem
17   19|                   Al fogo!~Emberségemre mondom, csúnya egy szó ez a velencés
18   21| Hof-Discant-Sängereket, de emberségemre mondom, azok sem valának illyen
19   21|               talán élő szóval elébb is mondom el mindezeket, semmit a
20   21|            onnan odáig majd mingyárt el mondom mért. Édes kis Klariszom
21   21|    viszontagságos dologba; de mégis azt mondom, hogy jobb ez így, mintha
22   22|            köszvénytől, aki, Herkulesre mondom, igaztalanul támada rám,
23   22|               meg nem írtam, élő szóval mondom el és még jobban fogtok
24   23|              bizony nem kevés, ha aztat mondom: száznegyvenkét esztendő,
25   23|                úr is meghala. De mégsem mondom magamat egyedülvalónak,
26   23|               bőr fedelével egybe. Hát, mondom, ha ki valamikor külöm-külöm
27   23|             szép kis tsúnya egerek: azt mondom nektek, hogy az étekfogótok
28   24|          tökéletes ez a meséskönyv. Én, mondom, csak hatszázhatvanhat történetet
29   24|                 falábra, jó ifjú úr. És mondom, ez volt az életemnek legnagyobb
30   24|                egy lélek sem ismer.~Nem mondom el neked, derék ifju úr,
31   25|              monográfiája.~Becsületemre mondom, szerelmes, igen szerelmes