Rész,  Fej.

 1    1|            Attól tartok, ezt a dolgot megint nem igazítja el más, ha
 2    1|           dolgot megkeserüli, mert én megint a fejéhez vágom a megrepedt
 3    1|              megrepedt jász kürtöt és megint letapasztom a csácsogó száját
 4    1|                Itt a kis lyány! Azzal megint eltűnt a homályban.~- Az
 5    3|       igazhivő költő élete és halála.~Megint csak azon kezdem, kedves
 6    4|            drótok hálózatán. A masina megint megrázta a serleget, mint
 7    5|             villámszerű derülés, mely megint bevilágította, mikor a gróf
 8    5|          sincs a bankban.~A dogaressa megint kétfelé dobta a kártyát.
 9    6|          megcsorbítani. Aztán gyorsan megint a kópiára hajolt és írt,
10    7|  méltóztassanak megengedni, hogy most megint lirizáljak egy kicsit és
11    8|             Másnap este az én barátom megint bevonszolt engemet a kabinetba.~-
12    8|             átdolgozása. Mert barátom megint elégedetlen volt magával
13    8|          gyakorolván.~De hatodik este megint be kellett költöznöm a kabinetba
14   11|               melyeknek minden szavát megint csak defineálni kellene,
15   14|                 aztán elbúcsúzik tőle megint öt esztendőre.~Ebben a rendes
16   14|            rendes periódusban egyszer megint utamba akadt Boldizsár.
17   16|              dörmögték magukban:~«Már megint valami rosszban sántikál
18   16|                  Dominatio vestra már megint perplexiter informált bennünket.~
19   17|               tagja is.~De Perotti úr megint csak belevitt engemet boldogtalan
20   18| papirosszalagra.~Mi a patvar? Az Etna megint háborogni kezd?~Tíz óra
21   21|              Tályán meg Mádon. Azután megint tántzoltunk ollyan sokat
22   21|            tellik bele, mig a’ Fecske megint kocsit húzhat, ott kellett
23   21|       visszafizetjük nékiek. Ma estve megint jertek el hozzám. De helyheztessétek
24   21|         sarkantyú pöngése hallatszik, megint bedűl az ajtó és ott teremnek
25   24|        bosszús lett, mikor az udvaron megint valami zaj hallatszott.~-
26   24|              facipőt kért.~Szomszédom megint elnevette magát.~A vevő
27   24|           vesződnek.~Szólt az öreg és megint nevetett. Én pedig nem szánakoztam
28   24|          hitelem. «Sebaj», kiáltottam megint, «a derék kalmárok, az én
29   24|           Azzal visszatért a fához és megint nagy óvatosan fölfelé kapaszkodott.~
30   24|       nagyságos basa úr, - szólt most megint Bálint, - de én bizony egy
31   24|           tied. Javaslom, kiáltasd ki megint a tellálokkal a te erszényedet;