Rész,  Fej.

 1    3|    szolgálatra, így szólott:~- No Mehemed efendi, mondd, mi
 2    4|   nevelt gyerek közül csak egy nő fel szakálas emberré. A
 3    9|         kérdezte a professzor. No csak menjen ki, úgy sincs
 4    9|    hanem levezetem a tételt.~- No ha még maga is le tudja
 5    9|  elnevette magát:~- A Gergely! No akkor ezt ugyan mindenki
 6   12|   hiúságában sértett óriást:~- No Kristóf, maga már nem a
 7   12|      fél, hogy üvegből vagyok? No lássuk, mit tud még, Kristóf!~
 8   16|     hinni, szólt a doktor.~... No én a másikat sem merem kétséggel
 9   17|        férfi tenorista, minden nő primadonna. És mikor meghaltak,
10   20|      meg, hogy édes anya, édes nő írását olvassa!~Roppant
11   20|       volna levelet?~- Soha!~- No de a fiatalságában, otthon,
12   21|       szörnyű termetes Vizát. «No, hála Istennek», gondolám, «
13   21|       Asszony Anyánk azt monta no most már menni kell késő
14   21|        Bátyánk és azt mondja:~«No tudjátok-e, kicsodák rablottak
15   24|   Törökországban, bíró uram.~- No az már igaz, hogy kevés
16   24|        az orcája a haragtól:~- No megálljon kend, deák uram!
17   24|      volt behivatni a kádit:~- No gondoskodtál-e valami kis
18   24|       falábú ember történetét. No mondd hát, te emberfiú,
19   24| Elvállalunk tanítványunknak.~- No csak ne sokat tétovázz, -
20   24|       legyek a szarkánál is!~- No lássuk. Áll a fogadás.~A
21   24|    hűségesen költött tovább.~- No, bátyám, te igazán nagy
22   24|        is és büszkén mondta:~- No, ide azzal a hatszáz arannyal,
23   24|        emberrel még adós vagy. No csak ki vele? Hogy veszítette
24   24| kíváncsiskodott az örményné.~- No, neked megmondom, öregem.
25   24|    huszonöt aranyat, mondván: «No, édes fiam, most eredj Isten
26   24|        hát teli van arannyal. «No, falábú Hasszán», mondok, «
27   24|           Meg én, kádi uram.~- No hát esküdjél meg.~És megesketett.
28   24| szpáhikapitány is van velök.~- No, akkor hát csak jöjjenek
29   24|     tettél reám, vén gazember! No, ezt még megkeserülöd! Mert