Rész, Fej.
1 1| szerint való igaz nemzettje nagytiszteletű Sólya Gáspár uramnak, aki,
2 1| nemes Jászberény városába.~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uramnak öröme
3 1| megbotránkozást nem tűrhetett a nagytiszteletű úr.~- Kelemen, Kelemen,
4 1| magam is szerelmes vagyok.~A nagytiszteletű úr a logika embere volt,
5 1| Rozsály leányasszonyba, nagytiszteletű Dienes Péter uram leányába.~
6 1| Péter uram leányába.~Mikor nagytiszteletű Sólya Gáspár uram ezt a
7 1| nyakas eretnek, akivel a nagytiszteletű Sólya Gáspár évektől óta
8 1| pro secundo nem átallja «nagytiszteletű» papi titulussal illetni
9 1| III.~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uramra szomorú
10 1| szomorúsággal tért haza nagytiszteletű Sólya Gáspár uram és hallván
11 1| rögtön jelenjék meg előtte.~A nagytiszteletű úr párnák között, kocsin
12 1| megengedem, hogy kifoltozzátok.~A nagytiszteletű úr egyszerre egészséges
13 1| azt az egyet imádjátok?~A nagytiszteletű úr még jobban örvendezett.~-
14 1| egy szépséges rózsaszál.~A nagytiszteletű úr ráncba szedte a homlokát.
15 1| atyafiság ez, szeretet ez?~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nagy verejtékcsöppeket
16 1| V.~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram halálos
17 1| is volt szükség bemenni. Nagytiszteletű Dienes Péter uram kint termett
18 1| bámészkodva hallgatta a nagytiszteletű urak perlekedését. Elsőben
19 1| feleségemnek, mikor búcsúzni jön.~A nagytiszteletű úr komoran hallgatott.~-
20 1| szerencsét kivánok néked.~- Nem, nagytiszteletű apám uram, mondta most az
21 1| elmenj, - rázta fejét a nagytiszteletű úr. - Én tégedet marasztallak,
22 1| Igaztalanság? - csattant föl a nagytiszteletű úr. - Asszony, az apád szava
23 1| és okos személy vagy.~- Nagytiszteletű uram, - mondta Rozsály, -
24 1| zörgött az ablak alatt.~A nagytiszteletű úr fölemelte pennája hegyét
25 1| maszat fröccsent szét ott. De nagytiszteletű Sólya Gáspár uram nem törődött
26 1| herbateát melegítsen rajta. A nagytiszteletű úr hosszú léptekkel méregette
27 1| most meg itt a fiú is!~Nagytiszteletű Sólya Gáspár uram a fejéhez
|