1-500 | 501-840
Rész, Fej.
501 19| deszkája, nem éreztük-e, hogy rettenetesen egyedül vagyunk
502 19| fölhajtjuk a kabátunk gallérát, hogy a fehér ing ne kinálkozzék
503 19| talán az is bizonyítja, hogy megfordítva szintén megáll.
504 19| támad föl és - félünk. Ez, hogy paradox beszédet kockáztassak
505 19| azon vettem magamat észre, hogy rám esteledett s hogy a
506 19| észre, hogy rám esteledett s hogy a négy-öt óra járásnyira
507 19| sötétség vett körül és éreztem, hogy irányérzékem elveszett.
508 19| nem szegülhet. Csoda-e, hogy épp karácsony drágalátos
509 19| millióinak édes dobogása hirdeti, hogy a nyugalom, a bátorság,
510 20| újságíró-pajtás firkája, hogy a Kispipa még mindig virágzik
511 20| akinek az adatott meg, hogy édes anya, édes nő írását
512 20| kötelességérzet támadt, hogy ezek az emberek ne vesztegeljenek
513 20| volt. És azt sem tudom, hogy hívták becsületes nevén.
514 20| teszi: gazember, meg azt is, hogy olyan legény, akinek a fehérnép
515 20| nevetéstől. Másoktól hallottam, hogy valami magazinfelügyelő-féle
516 20| csődületet, mely azt lesi, hogy a sikátorból előbukkanjon
517 20| izgathat. Úgy fogta föl, hogy levelet nem kapni valami
518 20| Ilyenkor érezte igazán, hogy ő az erősebb. Gyönyörködött
519 20| azonban százszorosan éreztem, hogy ez a pirulás kín, mert ez
520 20| Elálmélkodtunk. Eszünkbe se jutott, hogy fölbontsuk leveleinket.
521 20| pillantást vetett rám. Éreztem, hogy fölülkerekedik, fölül akar
522 20| a levelet, bizonyítani, hogy igazat beszél.~Azzal elszaladt
523 20| postaváráskor beszélték a magyarok, hogy a Csapkin Jóska már rég
524 20| tudni. Némelyek azt mondják, hogy egy fiatal comptoirista
525 21| szorgoskodásával nem engedé, hogy jó Asszony-Anyánkkal egybe
526 21| irgalmasságából való ritka miraculum, hogy tizenkét napoknak utánna
527 21| sem, hanem jajgatni kezde, hogy a’ Méltóságos Úr nékie vesztére
528 21| kellete küldeni Hatvanba, hogy még hat pár igavonó barmot
529 21| hányásokkal illeté Apám Uramat, hogy őket illyen perplexitasba
530 21| volna a’ kátyúból. Igy lőn, hogy én mostan derekalj, párna,
531 21| nyoszolyában) és olyan jó traktér, hogy nékem magamnak nem is kell
532 21| tegnap olta úgy zajlik, hogy a’ tsónakosok ötven aranyért
533 21| mondhatom néked, édes Hugotskám, hogy ez inkább tsak a’ pénz kitsalására
534 21| tártának a’ vadak közzé, hogy ne tégyenek egymásban több
535 21| Dámák, hiába kiabálták, hogy ez tsalás; a’ Hetz-mester
536 21| Hetz-mester azt felelte, hogy tessenek elfáradni a délutáni
537 21| Tu devines, ma Chérie, hogy délutánn meg aztat mondja,
538 21| délutánn meg aztat mondja, hogy holnap lészen a nagy massacrirozás.~
539 21| látom: máris azt kérdezed, hogy mi volt a’ Lotti Nénénk
540 21| tisztel, tsókol és azt üzeni, hogy jó egésséget kiván nektek
541 21| magánál tisztelni, mégis jobb, hogy nem indúltatok útnak ebben
542 21| de mindjárt észrevevém, hogy ezt tsak pro forma tselekszi,
543 21| kit akkorának igérének, hogy mind a százhatvan vendég
544 21| készülődésben vala a’ szegény Tante, hogy még ebédre sem marasztala.
545 21| dobáltak felém és kiabáltak, hogy hordjam el magamat, mert
546 21| mostan foga a’ nagy munkába, hogy kontyokat ŕ la jardiničre
547 21| fészkéből. Távoztomban látám, hogy tizenkét inasok viaszkolják
548 21| Ortzy-házbann. Sajnállom, hogy hozzá menék, mert ez a’
549 21| occasióját arra használlá, hogy igen nagyonn megszégyenittse
550 21| ki a’ tsizmámat.» Tudom, hogy Apánk Urunk is kéntelen
551 21| Printzipálissának akartából; de hogy mostan, mikor immár a Frántz
552 21| dolgot Tóni barátommal, hogy előttem fitogassa az ő Aufklärista
553 21| és szégyen szemre látám, hogy a Vorzimmerben szorgalmatosan
554 21| való ruhámat. Szerentse, hogy Schapodlim nem gyűrőde meg
555 21| fogadós tsak nevete és mondá, hogy gyalog hintó illik. Két
556 21| Nénénkhez; és tsudálkozám, hogy a’ térdig érő sárbann fel
557 21| Schleppjét - jaj, beh féltem, hogy szégyen-szemre elbotlok! -
558 21| szede ki gyaloghintómból, hogy Eszláronn Palatinus gyanánt
559 21| akkor Buffándlit kötöze fel, hogy termetéről bizony reá sem
560 21| béfüzé vékony derekatskáját, hogy bizony nem tudom, miképpen
561 21| Atyafi is; nem érének rá, hogy engemet sokat babosgassanak,
562 21| mikor álmélkodva értem, hogy ő nem igazi Uri Ember, hanem
563 21| sem. Én eddig azt tudám, hogy a’ Magyar Skribler mind
564 21| való. Mostan pedig látám, hogy ezen Ifjú tökéletessen comme
565 21| jelessebb ember. Beh kár, hogy nyavalyás; látnivaló, hogy
566 21| hogy nyavalyás; látnivaló, hogy nem húzza soká a’ szegény.
567 21| nékie, zsebembe nyúlván, hogy stante pede praenumerálok
568 21| szinte neheztele és mondá, hogy az a Typographus dolga a’
569 21| vagyok. Etztzer tsak látom, hogy fiadzik az én aranyom; negyedik
570 21| va?» Épp mondani akarom, hogy nem értem, mit parancsol
571 21| megtselekvém s igy lőn, hogy a Pharao nemes Tudománnyában
572 21| tudná méltóképpenn leirni, hogy millyen vala ezen éneklés.
573 21| ollyan keveset evett-ivott, hogy érteni kezdem kartsu voltát -
574 21| Lucie megnevete szörnyen, hogy nem tudom lejteni és szédülök
575 21| Pest várossábann Bihari, hogy magyar tántzot járhassunk,
576 21| mikor arra került a sor, hogy gyaloghintómba üljek, döbbenve
577 21| gyaloghintómba üljek, döbbenve látám, hogy két hordozó Schwab legényem,
578 21| megkótyagosodott az ingyen bortól, hogy nem engemet odább vinni,
579 21| kis Klariszom, ne haragugy hogy ez ollyan tsunya irás és
580 21| persze azt hiszi szegény hogy a’ magam fogalmazása de
581 21| szivem szerint meg mondani, hogy az Isten éltessen édes kis
582 21| ezért irom hanem azért is hogy le irjam neked a’ tennap
583 21| tsak az a külömbség köztünk hogy te az Apátzáknál nevelkedel
584 21| ithon és szeretném tudni hogy miért ne mondhassam el ezeket
585 21| az tsak tiszta szekirozás hogy én ne irhassam le neked
586 21| Elysiummal olyan gyönyörü kert hogy a’ szegény Mária Antoinette
587 21| meg vele a’ nyáron. Tudod hogy a szegény Zbiskónak az a’
588 21| Zbiskónak az a’ malheurje van hogy igen hasonlít a’ Majomhoz
589 21| és örömkönnyeket hullat hogy hosszú időnek utánna az
590 21| A’ bátsi ugy katzagott hogy nyilalást kapott az oldalába
591 21| krampampulival kinálta meg hogy a szegény állat kínnyában
592 21| lehetett onnan leszedni hogy eloltogatták a’ gyertyákat.
593 21| vóltunk hivatalossak a’ bálba hogy el se fértünk mind a’ kastélyba.
594 21| édes lelkem. Gondoljad meg hogy térgyig érő sár volt és
595 21| sikolt mert észre vette hogy az ő béresse voltaképpen
596 21| Anyánk kereken meg monta hogy kövesse meg magát ötsém
597 21| Erre még Lotti kiabált hogy ne. Vissza vigyem hát? mongya
598 21| az utza mind tsupa viz a’ hogy nállunk meg tsupa sár. Mikor
599 21| arany paszománttul. Mongyák hogy a hegedűje igazi Cremonai
600 21| is. Bizony annyit láttam hogy körül sem mertem tekinteni.
601 21| Felpillantok hát látom, hogy Jósa Gyuri Lottival járja
602 21| kiátott. Jósa Gyuri azt monta hogy neki rossz a’ szeme és a’
603 21| illedelmes uri ember nem türhette hogy petreselymet árullyon. Ki
604 21| Eggy mondását megjegyeztem, hogy is van tsak? Kegyed bájkörében
605 21| készültünk Jósika azt monta, hogy most következik a szünóra.
606 21| tsak most veszem észre, hogy tudákos dologba elegyedek
607 21| ponctuationra se tudok ügyelni de hogy ne sikkasszak el belőle
608 21| tsomó :::,,,;;;!!!??? Mert hogy van azt tudom de azt nem
609 21| tántzoltunk ollyan sokat hogy abban a’ kis tzipellősben
610 21| felgyújtotta a’ granáriumot hogy nekünk világítson. De ennek
611 21| vízi puskákat. Azt hittem hogy a’ bátsi most igazán meg
612 21| kultsárné már ‘sörtölődik, hogy mit tsinálok ollyan soká
613 21| követem, méltóztasson ügyelni, hogy ezen szerető engedelmes
614 21| Asszony Anyámnak szeretetébe, hogy könnyebben fogja nekem meg
615 21| ámbár alázatosan repetálom, hogy a’ viszontagságnak, mellybe
616 21| tisztelettel instálván, hogy nékem stafétával 5 azaz
617 21| ne terheltessék (de úgy, hogy Apám Uram ne tuggyon rúla)
618 21| ollyan perplexitásba vagyok, hogy még Nemesi parolám Becsülete
619 21| minden éjtszaka történik, hogy Tekintetes Józsa György
620 21| utolsó falatnál észre vévé, hogy az ajándék nyúlnak arasznyi
621 21| Párizsban mosott ingeket visel.~Hogy a’ fürdőbe érkezem, semmi
622 21| beszéltek a’ Vendégek, mint hogy amaz Angyal Bandi, a’ híres
623 21| keservesen panaszkodának, hogy ama cégéres Betyár őket
624 21| szobájában estve tíz óra felé.~És hogy ez megeshetik másokkal is,
625 21| is felejtettem mondani: hogy a’ Zsiványok a’ zsebbül
626 21| soha. És igy lőn mégis, hogy oda lett minden vagyonkám,
627 21| Hát nem vettétek észre, hogy milyen vékony hangon szólt
628 21| fizettem meg a’ titkot, hogy a’ Dámák ilyen juxokkal
629 21| nékem mégis ugy látszott, hogy ama V. kontesz, a kit Uram
630 21| Anyám, bizony nem illendő, hogy én ezeket itten leírom és
631 21| itten leírom és megvallom, hogy ezen dologban magam is részt
632 21| kedves Asszony Anyámat, hogy ne hijába várjam amaz 500
633 21| dologba; de mégis azt mondom, hogy jobb ez így, mintha ama
634 21| kedves jó Asszony Anyámat, hogy ezen sajnos vicissitudoimba
635 21| akarám etcer használni, hogy ne éppenséggel hijába legyek
636 21| engedelmeket kérve szabadkozott, hogy nem lehet, mert a’ tehenek
637 22| magamba mélyedek, vizsgálván, hogy mégis melyik óhajtás buzog
638 22| hevesebben, úgy ítélem, hogy legjobban szeretnék Bajaeban
639 22| Igy csak annyit mondok, hogy, mint tudod, az uralkodói
640 22| gyötrelmes köszvényem támada, hogy mint magával jótehetetlen
641 22| mentek Bajae hévforrásaihoz, hogy a Vénus ajándékai után való
642 22| szakácsmesterségről szóló jeles munkáját, hogy a parasztos konyha mellett
643 22| nagyobb legyen a mi éhségünk; hogy Vénus csak azért mosolyog,
644 22| Vénus csak azért mosolyog, hogy itt annál jobban szomorítson
645 22| szemeinket a fényes játékokkal, hogy annál szegényebbnek lássuk
646 22| mosolyogsz-e rajtam, Valerius, hogy levelemben ilyesmire pazarlom
647 22| barátaim, azzal gyötörtök, hogy szerencsés vagyok az asszonyok
648 22| asszonyok körül? Haj, ez a jele, hogy ezen a messze tájékon kevés
649 22| megvan az a nagy érdeme, hogy mihelyt megérkeztek, nem
650 22| tovább, kedves Valerius, hogy napjaim mily unalomban telnek
651 22| átoktól kellene tartanom, hogy itt maradok, míg levelemre
652 22| vasat. Bár attól tartok, hogy addig e kegyes asszonyoknak
653 22| megkopaszodnám. Éleszt a reménység, hogy nem fordul a hold kétszer
654 23| botsássa meg nékem az Úr Isten, hogy ime ő szent akarattya ellen
655 23| haraguggyon édes néném se, hogy kedet igy vénitem; mert
656 23| már tsakugyan nem járja, hogy száznegyvenkét esztendős
657 23| szerentsénk, édes néném, hogy én voltaképpen mindig tsak
658 23| kit huszonhat esztendeje hogy eltemeténk, szeretem Zágont (
659 23| ennek okáért dítsérem kedet; hogy én mikor vagyok keddel,
660 23| jó embernek és én hiszem, hogy legalább szombaton megtűri
661 23| frántzia, ángoly, deák, olasz, hogy ne is szóllyak a’ diónak,
662 23| fog-e kötve hinni nékik, hogy gróf Petky Eszter vagy Zágoni
663 23| egerek: azt mondom nektek, hogy az étekfogótok már tsak
664 23| jusson néha napján az eszébe, hogy volt ettzer valahol egynémelly
665 23| egérprintzesznek, arra valók azok, hogy majdan álmélkodva és gyönyörűséggel
666 23| kétségeskedni az iránt, hogy éltünk-e mi ketten valaha
667 23| hinni kedről is, rólam is, hogy idelent bujdostunk, szerettük
668 23| magyar. Miért vagyon ez? Mert hogy rövidebb a’ ketek’ karja
669 23| ollyan hosszú az út? Vagy hogy a’ ketek’ saját édes hangja
670 23| tarka álommal szőttes, mivel hogy mi otromba bölts férfiak
671 23| pappiros fehér mezején hogy ellátogasson szerelmes szolgájához.
672 23| Istennek szent rendelése, hogy mi férjfiak e’ kietlen világon
673 23| a’ szépet és a’ jót; és hogy fehér kéz simítsa el a redóket,
674 23| kedet és Madame de Sévignét, hogy ollyan igen gyakran jövének
675 23| előtt, hálálkodván nékie, hogy belevetni méltózott engemet
676 23| része más szeretetben, mint hogy a’ nap süt rá és vékony
677 24| illik, ez levelem rendiben, hogy mivel Gelej községe meg
678 24| eljövendünk Gelej községébe, hogy az engedetlen falvat, miként
679 24| amikhez nem tud. Látszik, hogy idegen földön iskolázott
680 24| secundo: ha eszébe is jutna, hogy a nyakunkra jöjjön, bizony
681 24| uram. - Ki hallott olyant, hogy a magyar ne magyarul korrespondeáljon
682 24| uram.~- No az már igaz, hogy kevés olyan peregrinust
683 24| és a betűvetésen látom, hogy a verset kend írta.~- Biz
684 24| örvendek az alkalomnak, hogy végre elmondhatom, ami a
685 24| leányasszony iránt és mivel sejtem, hogy ő sem vet meg engem: alázattal
686 24| kend? Vagy nem tudja kend, hogy én vagyok ennek a községnek
687 24| legtehetősebb gazdája? És feledi, hogy kend meg csak egy szegény
688 24| Kicsoda kend, micsoda kend, hogy ilyet merészel?~- Bíró uram, -
689 24| szólt Bálint deák, - igaz, hogy én földi javak dolgában
690 24| Lesz különben gondom rá, hogy mielébb új nótárusra tegyünk
691 24| legényfia és azt hozza hírül, hogy az egri basa már Kövesden
692 24| éjnek idején tanakodtak, hogy mi tévők legyenek? Ha most
693 24| gyertya mellett, fülelvén, hogy nem hallatszik-e lódobogás
694 24| Azt észre sem vette senki, hogy Bálint deák eltűnt a községházából.~
695 24| szokatlan sietséggel öltözött, hogy mielőbb reggelihez ülhessen
696 24| hallatszott.~- Mondtam már, hogy várjatok sort! - kiáltott
697 24| ember, aki azt hirdeti, hogy ő mesemondó és szeretne
698 24| uram. És azzal kérkedik, hogy ő különb minden más mesemondónál,
699 24| azt mégis szeretném tudni, hogy micsoda szerzet ez. A mai
700 24| szélét, illedelmesen várta, hogy szóljanak hozzá.~- Ki vagy
701 24| szemügyre vevén őt, láttam, hogy nincs nála semmi könyv.
702 24| Majd azt kezdtem sejteni, hogy tán mögöttünk, a kávéházban
703 24| kacagott; én meg haragudtam: hogy mi van ezen nevetni való?~
704 24| tyúkszememet. Úgy fáj az átkozott, hogy ezer csillagot látok.~A
705 24| szüntelenül úgy kacagott, hogy könnyek potyogtak végig
706 24| ösztökélt a kíváncsiság, hogy nem bírtam magamat tovább
707 24| emberi gyengeséget nevetem, hogy mindenkinek mennyi baja
708 24| mennyi baja van a lábával. Hogy az okos igazhívők bolond
709 24| Roppant nevetségesnek ítélem, hogy az emberek annyit bajlódnak,
710 24| csodálkozva. - Te azt állítod, hogy a láb haszontalan és fölösleges
711 24| nem kell attól tartanom, hogy a kő megüt, a tövis megszúr.
712 24| se kell sokat tünődnöm, hogy mivel törjem föl a diót.
713 24| Micsoda szerencsétlenség?~- Hogy a lábadat elveszítetted.~-
714 24| de annyi időm még van, hogy meghallgassam a falábú ember
715 24| megvakított; és az a gondolat, hogy ez mind az enyim, megbolondított.~
716 24| azon vettem magamat észre, hogy a pénzes szekrény üres. «
717 24| kicsit. De eszembe jutott, hogy van még hitelem. «Sebaj»,
718 24| tapasztalatra jutottam, hogy nincs egyebem égen-földön
719 24| visszautasított, mondván, hogy míg meg nem fizetem az adósságomat,
720 24| volt, és könyörögtem neki, hogy hitelezzen még egyszer.~-
721 24| dolgaidat és most látom, hogy csakugyan akasztófára való
722 24| nevettek és azt mondták, hogy bolond vagyok.~Egész délelőtt
723 24| száját, döbbenve láttam, hogy az aranynak csak hűlt helye
724 24| rád ismertem; megláttam, hogy te vagy a jó korhely Hasszán.
725 24| nincs több pénz. Sejtem, hogy vége a jó dolgodnak s ez
726 24| hát és bizony röstellem, hogy elloptam.~Szemem-szám elállt
727 24| csodálkozástól.~- Ugyan már hogy lophattad volna el, - szóltam, -
728 24| fitymáló hangon. - Azaz, hogy másnak talán nehéz, de nekem
729 24| korodban. Engedd meg hát, hogy ma mi hívjunk meg tégedet
730 24| szörnyű aggodalmamat is, hogy miből élek én meg ezután?
731 24| Ali is. - Ha észrevesszük, hogy nincs talentumod a mesterséghez,
732 24| osztott szét a szolgák között. Hogy a pénzt legott mindeniktől
733 24| heverészünk, hát látjuk, hogy egy magas jegenyére nagy
734 24| fogadjunk, öcsém, száz aranyba, hogy én tüstént lehozom mind
735 24| szarkát nem riasztod el?~- Már hogy riasztanám? Hiszen az a
736 24| riasztanám? Hiszen az a virtus, hogy nagyobb tolvaj legyek a
737 24| csodát is meg tudnád tenni, hogy azt a hat tojást azonmód
738 24| tolvajok királya.~- Azaz, hogy ügyetlen csaló vagy, édes
739 24| méltatlankodva és meg akarta mutatni, hogy nincs az ő harisnyája szárában
740 24| Akkor látta csak elképedve, hogy a mezítelen lábán van a
741 24| mert nem vagyok méltó, hogy tanítványotoknak valljam
742 24| magamat. De különben is látom, hogy ez a dicső mesterség nekem
743 24| adós vagy. No csak ki vele? Hogy veszítette el a lábát az
744 24| és elgondoltam magamban, hogy mégis csak szép mesterség
745 24| kívánság is támadt bennem, hogy ezt a dolgot legott megpróbáljam.
746 24| megpróbáljam. Az vitt kisértetbe, hogy Szmirna leggazdagabb ötvösének,
747 24| meghúzódom s mikor észreveszem, hogy bent már mindenki alszik,
748 24| dsinnektől nyertem a hatalmat, hogy a világ legnagyobb tolvaja
749 24| tolvaja lehessek.~- Hát hogy kerültél te össze a dsinnekkel?~-
750 24| zsák gyémántot.~- Aztán hogy jöttél le?~- Ugyancsak a
751 24| mézes kolbászt.~- De hát hogy van az, hogy ezt a holdsugáron
752 24| kolbászt.~- De hát hogy van az, hogy ezt a holdsugáron járást
753 24| kimondhatatlan vágyódás támadt, hogy ezt a csodát én is megcselekedjem.
754 24| mégsem volt a szándékom, hogy ilyen pórul járj. De tudd
755 24| tudd meg, te boldogtalan, hogy mikor a házam födelére másztál,
756 24| tőled. Bizony nem kivántam, hogy így összetörd magadat. Ez
757 24| jótevőmet. Neki köszönöm azt is, hogy megsegített a kárbunkulusszemű
758 24| dolgom volt hajóra kapni, hogy Isztambulba vitorlázzak.
759 24| Mert azt okosan felfogtam, hogy Szmirnában úgy sincs többet
760 24| világhíres mecset felé sietni, hogy hálákat adjak a vízi veszedelmekből
761 24| Egyszerre azt vettem észre, hogy a kis aranykígyó reám mereszti
762 24| fényes szemecske feddőleg, «hogy merted te az ujjadra húzni
763 24| szerint. Vagy elfeledted már, hogy eddig csak azért szakadt
764 24| szívemhez hatott a szava. Hogy pedig kísértetbe ne vihessen
765 24| pedig tartottam a markomat, hogy belepotyogjon a száz arany.~
766 24| aranyamat; azért hazudja, hogy másik gyűrű is volt az erszényben.~
767 24| gyalázatos kajánságát. Éreztem, hogy szeme biztatón és szeretettel
768 24| hozzám, - meg mersz esküdni, hogy az erszényben csak ez az
769 24| és azt sem hihetem rólad, hogy olyan jószágot akarsz magadnak,
770 24| nem a tied. Te azt mondod, hogy a te erszényedben ezer arany
771 24| tied. Tíz esztendeje mult, hogy valaki ilyen veszteségről
772 24| a basa mérgesen. - Azaz, hogy csukasd el a semmirevalókat.
773 24| csukasd el a semmirevalókat. Hogy mernek ide jönni, mikor
774 24| Abdurrahman basa meghagyta nekem, hogy azonnal kérjem el a kardodat
775 24| Megparancsolta azt is, hogy akárhol érlek, kísérjelek
776 24| levelet, amelyben az van, hogy ne a te szavadra hallgassanak
777 24| bizonyosan ki tetszettek találni, hogy ettőlfogva a kevély bíró
778 25| egyszer az jutott az eszébe, hogy monográfiával ajándékozza
779 25| monográfiacsinálás azon kezdődik, hogy össze kell gyűjteni mindent,
780 25| És ilyenkor látszik meg, hogy még a békalencse is igen
781 25| fontos kérdést dönti el, hogy ha Péter és Pál közös tavát
782 25| szorgalmas kispapnak meghagyatik, hogy két év leforgása alatt tanuljon
783 25| lepényt küld. Megesik néha, hogy a bokréta a nagy és a lepény
784 25| a mennyiség.~Ezért lőn, hogy a Grete kisasszony születése
785 25| felé emelte.~- Nem kétlem, hogy azok a szándékok igen tisztességesek, -
786 25| lelkipásztor. - De az is bizonyos, hogy fölöttébb bolondok. Maga
787 25| a hajó!~Először történt, hogy valaki észrevette a bornholmi
788 25| Az történt tudniillik, hogy a leányzó belépett egy pocsolyába.
789 25| élesebb szem megláthatta, hogy valami zöldes csillogás
790 25| botanikai folyóiratban olvasott: hogy a kalocsai érsek a békalencsefélék
791 25| kért a bíboros mecénástól, hogy a nova speciest róla nevezhesse
792 25| melyről különben kisült, hogy nem a békalencsével, hanem
793 25| úr (Berlin) kijelentette, hogy az anyag teljes. A kardinális
794 25| nőttön-nőtt. Elannyira, hogy a nagy tudománypártoló az
795 25| békalencse meg csak várta, várta, hogy mikor készül el az ő monográfiája?
796 26| Bolond, aki azt mondja, hogy az asszonyok a maguk számára
797 26| szeretetében. De amellett, hogy egész valója ott csüggött
798 26| első percben azt hittem, hogy az a gyerek puszta kellék.
799 26| nagyjának végre eszébe jutott, hogy ez is hálás szerep és...
800 26| hullatok az ön jöttén. Azaz, hogy ne hazudjak; gyakorlom a
801 26| én, romlott lelkű fráter, hogy hazánk ama büszkesége is
802 26| egy pillantás meggyőzött, hogy aljas gyanakvó vagyok. Az
803 26| a hazához méltatlannak, hogy néha lebocsátkozzék az igazi
804 26| ősforrásához. És látszott rajta, hogy érzi e tősgyökeres szittya
805 26| ki egyéb kivánságát, mint hogy hozzanak neki egy kis pörköltet
806 26| annyi hazafiság reszketett, hogy még a konzervativ «kereskedők
807 26| alázatosan. - Nem is tudom, hogy fényes nevének örököse van,
808 26| kivánja tisztelt kegyed, hogy részletezzem...~És a nagy
809 26| következésképpen természetes, hogy levelet írt. Ki meri Észak-Németországot
810 26| a Terézvárosban...~- És hogy hívják a kedves kis golyhót? -
811 27| sörházba. Nemcsak azért, hogy egy kis álomadó italt szívjak
812 27| Minden korhely a tanúm, hogy ilyenkor az az egy-két pohár
813 27| asztaloknál, jóleső vígasztalás, hogy íme vannak még becsületes,
814 27| mind az volt az értelme, hogy sörre szomjuhozik a tisztes
815 27| annyi különös figurát látni, hogy végre ügyet sem vetünk rájuk;
816 27| kiváncsiságomat.~Méltóztatik tudni, hogy az éjfélutáni csöndes sörivókat
817 27| megszólal, a másik azt hiszi, hogy rég félbeszakított beszélgetést
818 27| tíz perc múlva már tudtam, hogy kicsoda az én öreg szomszédom.~
819 27| Meglepett, mikor elmondta, hogy redemptorista misszionárius;
820 27| rendelik. Meglehet különben, hogy ismét az ausztráliai szigetekre
821 27| a tömérdek sok szó; azaz hogy jobban mondva: az erősebbek
822 27| egyesül benne... Vettem észre, hogy megbámulta különös ruhámat
823 27| elkábított. Azt hittem, hogy átlépve Európa küszöbét,
824 27| Elfecsérlett idő az.~Tudom, hogy a nagy utazók szeretnek
825 27| kezdte magát.~- Ne higyje, hogy hencegni akarok ön előtt.
826 27| megraboltam az álom óráit, hogy csak ne mulasszak el semmit,
827 27| meggyőződés támadt bennem, hogy a tenger mindenütt egyforma,
828 27| Engem eleinte meglepett, hogy Afrika északi partjai és
829 27| között semmi különbség nincs; hogy a Cordillerák szakasztott
830 27| svájci havasok, kivéve, hogy tenger van a közelökben;
831 27| tenger van a közelökben; hogy Egyiptom fövénye azonegy
832 27| homokzátonyokkal. Lesújtott az igazság, hogy a föld csak föld, a hegy
833 27| volt fölöttem az ég is. Hogy a déli kereszt gyémántokból
834 27| változatlan. Kezdetben csodáltam, hogy a nap, a hold az egyenlítő
835 27| csakhamar meggyőződtem, hogy ez mégis csak a mi régi
836 27| nemsokára érezni kezdi, hogy ez a nagy újság is megszokottá
837 27| állatok? Hát az bizonyos, hogy elbámészkodunk egy kicsit,
838 27| arra az unalmas igazságra, hogy ház csak ház. A velencei
839 27| egyikök sem elég erős arra, hogy kiragadjon bennünket ebből
840 27| Még csak annyit mondott, hogy reggel alkalmasint nagy
1-500 | 501-840 |