Rész,  Fej.

 1    1|           folytatván azt, ami már oda írva volt: «Egy hazug szátyár
 2    2|   összeráncolta a homlokát.~- Nem oda Buda! Nekem volt ugyan három
 3    2|         én Gáspár fiam lassanként oda jutott, hogy ezt az Erzsike
 4    3| Lalelisztán.~És minden ghazel alá oda vala írva: «Csinálta a legszegényebb
 5    3|     esztendős.~De a halálos ágyán oda adta keserves könnyeket
 6    4|           a csengő kacagás, mikor oda is bevitte Csömlek Hasszánt
 7    4|         lassan birta szegényt. És oda járulva a fényes nagy úr
 8    5|         repült. Mindenki lenézett oda; ez az idegek ragadványa.
 9   10|   fölszállott; a másik leszállott oda. És mind a kettő tanakodva
10   12|   medencét, víz alatt, háromszor, oda és vissza. A publikum ámul,
11   13|           örök múlt. Ezért szeret oda járni a sok öreg ember,
12   13|        jönnek, miként gyülekeznek oda? A kéményen röpülnek be
13   13|          csak áll a kapu előtt és oda se néz neki. Ottkint új
14   15|            micsoda ügyben kellett oda mennie. Már a vasútnál nagy
15   20|      megjelent. A magyarság vitte oda? Hát van az árva gyereknek
16   21|         szebb Debretzennél is: de oda mostan nem lehet jutni,
17   21|            És igy lőn mégis, hogy oda lett minden vagyonkám, ennihány
18   21|         utána a’ Dámák távozának, oda súgott nekünk: Uraim, ezt
19   22|  sütővasat, amivel gyér fürteimet oda lehessen erőszakolni, ahol
20   24|           virágot is, a verset is oda vágta a pádimentomra, a
21   24|         vargaműhelyben is. Betért oda egy dervis, cipőt venni.
22   24|           a pehely a szellőben és oda megy, ahova akar. Ha pedig
23   25|           sárga homokbuckák mögül oda kéklik a tenger. Minden