Rész,  Fej.

 1    1|       eretneket, akinek még a kend is alig dukál!~Hallhatatlan és rettentő
 2    2|               itatta szomjúságában...~Alig hogy fellábadt jó Késő Menyhárt,
 3    4| beleillesztette a láda egy nyílásába. Alig fordított rajta egyet-kettőt,
 4    4|       menekülnöd. A szerájcsúcson túl alig egy ágyúlövésnyire gálya
 5    7|              is úgy elbánt vele, hogy alig tudott fölvánszorogni a
 6    8|             fiú igen halavány volt és alig érthető hangon mondta el
 7   13|               söröskancsó szélével és alig moccan, mikor nagynéha megszólal.
 8   18|               A boldog Marzio azonban alig volt hatodfél éves: a szemináriumban
 9   20|             árva gyerek.~Magyarul már alig tudott. Török, olasz, görög
10   21|         Esprit és tudákosság dolgában alig láttam valaha külömb férfiut
11   21|      tükrökben igazán vakultunk bele. Alig telepedtünk le megszólalt
12   21|              posztóban de a posztóbul alig láttzott ki valami az arany
13   21|      Kananokot akarta tántzba ragadni alig tudták meg szabadítani körmei
14   21|             alá bújt, mint a’ gyík és alig lehetett onnan kiszedni,
15   21|        rátartós, kevély Dámákat és ők alig biccentették rá a’ fejőket.
16   24|              és íme ez a szép legény, alig melegedett itt meg, nem
17   24|               Szórni kezdtem a pénzt. Alig fordult egyet a hold: én
18   24|             melyben az arany volt. De alig oldoztam ki az erszény száját,
19   25|          Különben is gyerekember még: alig huszonnyolc éves. És micsoda