Rész, Fej.
1 1| egyház szolgája akarsz lenni. De szegény magyar hazánk több
2 1| borostyánát hozta haza. De azt már nem látta örömmel,
3 1| aki átkot akar mondani.~De csak ennyit mondott:~- Takarodj,
4 1| Nem értem a beszédedet. De ne is szólj hozzám. Nékem
5 1| törekedtem Konstantinápolyból. De az Istennek nem kell az
6 1| háládatos szolgád néked. De ki vagy te, jó keresztyén?
7 1| táncoló dervis vagyok. De mellesleg arra is ráérek,
8 1| poéta mindig korán hal meg. De hallod-e, poéta pajtás,
9 1| keserűsége vala igen nagy, de Isten súlyos csapásokkal
10 1| ilyen kárhozatos dolgokat.~- De kádi uram, hát hol imádjuk
11 1| törvényeiben nem vagyunk járatosak. De szeretünk igazságot tenni
12 1| akik ugyan más-más módon, de csak egy Istent imádtanak.
13 1| Nagy-Boldogasszonynak dervise legyen. De megérdemled, jó Mirjám,
14 1| a dér a szőlő leveleit. De délutánonként még mindig
15 1| Halil dervis vala vendége.~De a két emberséges muzulmánnak
16 1| pápista pap haragudott, de most már a másik, az a sovány
17 1| megszaporodik a család. De az örömből keserűség lett,
18 1| fiú, ám legyen pápista; de ha leány, járjon az anyja
19 1| fogna a jámbor bölcsesség! De épp az a baj, hogy mind
20 1| dolgát is te sütötted ki. De sőt kutya kötelességed kitalálni
21 1| rikácsolta a vékonyabbik.~- De kompeskálja magát az úr! -
22 1| csak annál rosszabb lenne.~De immár nem is volt szükség
23 1| azt a könyvet elolvassa, de én megírom, megírom és kinyomatom,
24 1| uram! Szolgálok kendnek! De tudja meg, hogy példásan
25 1| magakotyvasztotta csirizt, de sőt belekeverem egész perszónáját.
26 1| illedelmes szóval juháztatja: «De apám uram, édes apám uram!...»~
27 1| kötött lova felé indult.~De Rozsály asszony, ölelésre
28 1| kérleléssel engesztelje. De az öreg fölcsattant:~- Vade
29 1| Megyek, - mondta epésen, - de ne féljenek, visszajövök.
30 1| szegény asszonyt a vajúdás. De megyek, apám uram, mégis
31 1| hurcolni őtet ez állapotban. De tégedet egy igével sem tartóztatlak,
32 1| menye világgá bujdosik... De a fiam uramat, aki engemet
33 1| keményet akart mondani. De csak annyit bocsátott ki
34 1| Most már tudom szándékodat. De szembeszállok vele és gátat
35 1| maszat fröccsent szét ott. De nagytiszteletű Sólya Gáspár
36 1| a nagy oltár örökfénye. De mégis, mintha fölötte, mögötte
37 1| megaranyozta az ablakokat. De az udvarra mégis valami
38 1| dörmögte magában Halil dervis. «De Allah és ti egek százhuszonnégyezer
39 2| uram.~- Biz az baj, fiaim. De mi közöm nekem hozzá?~-
40 2| becsületesen értik a mesterségöket. De ím a tegnapi tűzkor kiderült,
41 2| volt, az Isten nyugtassa. De ti, fiaim, akik szaladtatok?
42 2| semmittevés volt a kötelességetek; de nem teljesítettétek becsülettel.
43 2| fiaim, - nevetett Mátyás. - De istenuccse, meg vagyok akadva
44 2| tehát érseksége sincsen, de azért igen szép jövedelemmel
45 2| nem egzisztáló méltóság. De csak egy embernek való és
46 2| megélhetne két ember is; de a stallumot még sem lehet
47 2| a két boldogtalan fickó.~De a király már úgyis elég
48 2| dolog ez, felebarátaim! De most következnek a még nagyobb
49 2| Erzsike egyszer így szólott:~- De szeretnék egy kis bokréta
50 2| hogy nyulászni tanítsam. De az ellen már protestálok,
51 2| az ág, lába egy vér volt. De azért csak hajtotta, kergette
52 2| szívesen változtatnék a dolgon; de mikor az emődi leveles láda
53 2| bátran meg lehetett patkolni. De emberséggel általadta a
54 2| útnak indult Buda felé; de mihelyt kiért a város kapuján,
55 2| jóféle füvekkel füstölgették. De hogy nem hagyta ott a fogát
56 2| egyiptomi kígyógyökér; de azt aligha találni széles
57 2| Ide is adja, ha kérik. De hetven óra nagy idő; rövidebb
58 2| Hajnalig elért a Tiszához, de mikor lovát a komp felé
59 3| vasgyúró nem köhögött soha, de annál többet korgott a hasa;
60 3| az is a vakuf tulajdona. De enyim ez a birkabőr, az
61 3| kedvelőinek. Legyen az is a tied. De nem beszélek többet, mert,
62 3| vagyok rosszabb a némánál. De azt mégsem tudom méltóképpen
63 3| beretváláshoz. Szóval szamarak. De azért jeles emberek ám az
64 3| ebbe a szokatlan munkába. De eszébe jutottak az Ezeregy
65 3| ghazelekkel hosszú életében.~De hajh, mindennek vége van,
66 3| mutatják meg semmi halandónak. De az a fene mesterség, amelyet
67 3| ekkor nyolcvanhét esztendős.~De a halálos ágyán oda adta
68 3| kilencszázkilencvenkilencedik is.~De maradt még kettő: Allahé
69 4| az ördög sem veszi meg.~A De arte denasationis című,
70 4| pompásabb udvari bolond. De ötször annyit ér a fazék-ember.
71 4| csak tetszik, még hagyján: de egy kicsit följebb a gyerek,
72 4| nem tudta volna megtenni. De őt igazán arra teremtette
73 4| húsz év járt le fölötte. De a mulatságos és furcsa főképp
74 4| mintha dinnyét cipelne.~De valaki sohasem nevetett
75 4| déli imádság hirdetését is, de az a nagy, fehér fapalota
76 4| drága gyümölcsöket hoznak. De a hús, a kenyér, a dinnye,
77 4| barátod vagyok, bár te... De ne beszéljünk erről. Hírül
78 4| játszani. Lesz módod benne. De ne örülj, ezzel a kockázó
79 4| fel. Nem hittem annak se. De most már én is azt mondom,
80 4| szólt szomorú tréfával. De egyszerre visszahökkent.
81 4| vagyok, hogy megmentselek... De az istenért, bontsd meg
82 4| van itt elrakva egy kevés, de három napja nem ittam egy
83 4| Kettőnket nem bír el az öv se. De ha vihetnél is, mi haszna
84 4| nehezére esik megválnia.~De ha keserves kénytelenség!~
85 5| vagyok, hiszen reggel van. De jól esik hallgatni őket.
86 5| hogyan áll az ujjak dolgában. De ez már mathematika, nehéz
87 5| voco, congrego clerum.» De megzendül a San Marco kétszázmázsás
88 5| eget és a sötétkék tengert, de nem tudom, melyik van a
89 5| nézem őtet. Még nem láttam. De ismerem száznegyven esztendeje.
90 5| mintha egyforma volna. Haj, de ő szép, ő daliás. Magyar
91 5| Illatos habba fullaszt. De a borotvája nem serceg;
92 5| megjelenni Marco Pesaro bálján.~De szépapám megvetően pillant
93 5| Nyugodt, mint aki milliomos. De látszik rajta, hogy a foglalkozása
94 5| elhízott asszony rám mosolyog; de látom, hogy ajka, mely franciául
95 5| érdemjelek sziporkáznak. De jobban szórja a tüzet két
96 5| Komoly, mint egy démon; de egy századrész pillanat
97 5| comte Jean-Jacques Casanova de Seingalt.~A gróf rám néz.
98 5| a vizsgálat megtörtént. De az a fekete arc ez alatt
99 5| gróf minden szavában hibás, de szédítően gyors és biztos
100 5| kis, vézna öreg ember. De a reá borított merev ércszövet
101 5| most mindjárt áldani fog.~De nini, már itt a dogaressa
102 5| hogy itt a friss scombro. De szinte meghajlott a térdem:
103 5| partner. Két hölgy és Casanova de Seingalt. Mindenfelé pedig
104 5| publikum zúgott. Casanova de Seingalt pedig elnevette
105 5| gróf megkeverte a kártyát. De kisiklott a kezéből az egész
106 5| aztán elnevette magát:~- De hiszen én nem is osztottam
107 5| a fülembe a szépapám. - De az a semmirevaló megcsókolta
108 5| gavallérok láttuk, az nem baj. De te, fiam, mondom, szamár
109 6| vágtatva percegett a hártyán. De minduntalan előregörnyedt
110 6| tizenhatodszor másolja le. De mi az! Ó, ha nem lenne hazudság
111 6| tegzekből alkotta össze Erasmus; de a barbár fegyvereket dús
112 6| sétált a rend nagyjaival. De csak igen halkan beszélgettek,
113 6| mely nehéz és nem édes, de éltető, mint a kemencéből
114 6| egy félelmes kérdés:~- «De milyen volt az a Lalage?»~
115 6| szokott látni az ember. De érezte. Érezte egy arc édes
116 6| melyik a bíborcsiga vére. De mikor megkondult a harang,
117 6| azt mondta, nem szóval, de mindent lebíró, dühös akarattal.~- «
118 6| kezét és feje meghajlott. De pillantása ráesett arra
119 6| adjuvandum me festina!»~... De Kocsárd Bálint deák csak
120 7| magyar fordítását, akár mal de mer báli ruhát öltött, akár
121 7| kiterjeszkedtem a részletekre, de én kuriózumgyűjtő vagyok
122 7| és lakását szintén tudom, de csak a sajtóbírósággal szemben
123 7| harminchat skatulya Chorylopsis de Japon-t.~Az aranyhajú kisasszony
124 7| Ambrus Zoltán mondaná.~Haj de Ambrus Zoltán révén, az
125 7| lett tizenhat esztendős. De csak akkora volt, mint aki
126 7| találta el a kellő likat; de azért a sötét, hűvös, nedves
127 7| ez a jámbor istencsodája. De - minden hasonló rendszerű
128 7| novellában benne van ez a de - a szeme, ez a két sötétkék
129 7| boldogtalan, nyomorék haldokló. De a kis púpos tudta. A mi
130 7| ilyenre vesztegesse a pénzt; de különben is száz, sőt ezer
131 7| általános felelősséget vállalni; de az bizonyos, hogy az enyim,
132 8| sörházban kell vacsorálnia, de azért tele van bölcsességgel
133 8| férfiúnak lenni könnyű, de jó cikkelyt írni nehéz és
134 8| orgánumának csengésével. De azért láttam, hogy ez a
135 8| csak olvasni fogja a világ; de vajjon melyik újság nyomtathatja
136 8| voltál tegnap eléggé őszinte. De én érzem, mit mondtál volna,
137 8| megmaradt két hírmondó. De azért ez a munkálat is igen
138 8| taglejtéseket is gyakorolván.~De hatodik este megint be kellett
139 8| úriember lehetett a vampir. De beszédét a szlankaményi
140 9| volna egy pókhálószálat. De a pókok, akik mindenki mástól
141 9| hősnek! szólt az ezredes. De ki az?~A hős ugyanis fölismerhetetlenné
142 9| megbízhatatlan ember létére, soha, de sohase bírna tisztességesen
143 9| Mert a halálomat várod. De hiába várod, te gonosz.
144 9| elkövetkezett haláláig. De a néni mégsem bízott a gonosz
145 9| legyen. Megkapja az állást, de csak azért, hogy bebizonyítsam,
146 9| jött későn egyszer sem. De a negyvenedik esztendőben
147 10| iszik semmi igazhívő.~- De én füstöt iszom, fiam! magyarázta
148 10| Ali megijedt e biztatásra; de mégis azt mondta:~- Hallgatok,
149 10| elefántokat eltávoztatni onnan. De méltóztatik tudni, hogy
150 10| fél okka dohányt kapta. De vajjon nem mondta meg Bilmez
151 10| dohányos, meghalálozott. De nem szólt, mert hiszen megmondta
152 10| Bilmez Alinak a dolgán.~- De még az se, válaszolt a fekete
153 10| Úgy van, tekintetes úr. De az a nagy feneség van a
154 10| olyan ember nem kell.~- De nekünk sem az égben... Különben
155 10| tudok felelni, szólott. De azt mondhatom, hogy a világon
156 10| Ali nem értette egészen. De homályos, együgyű elméjében
157 10| nagyot vétettek az emberek. De ami megtörtént, az megtörtént.
158 10| foglalkozom lélekvándoroltatással. De rajtad valóban akkora igazságtalanság
159 10| individuális léte megszűnt. De Habana szigetén, Manrique
160 10| mint nekünk; ha nem több. De az érzékeknek nincsenek
161 10| kiporozza a bugyogóját. De a javíthatatlan Kovács István
162 10| része volt a dunkliban. De végre mégis huszárhadnagy
163 10| nagy pezsgős firmákkal, de sőt a budapesti bérkocsis-ipartársulattal
164 10| később pedig Hunyady Mór. De hiába, elkövetkezett az
165 10| pokolba kellene jutnod. De én, dohányos létemre, föl
166 11| hallotta; mert siket volt. De ha hallotta volna, sem törődött
167 11| fogom a főtisztelendő urat. De a gyöngébbek mulatsága végett
168 11| szemünk, hogy lássunk. Haj, de mit lát két szem vagy millió
169 11| nevekkel és csoportosításokkal. De az a bogárnemzetség, ha
170 11| ezt ő cselekszi: játék, de ha akadémiai tag cselekszi:
171 11| pohár mellett búslakodik. De aztán hirtelen felrobbant,
172 12| szomorú; se okos, se ostoba; - de azért legfontosabb az emberi
173 12| hasonlatos a billiárdozáshoz. De sokkal magasabb dolog, mert
174 12| Mire a gőzférfiu szerényen, de önérzettel felel:~- Gőzfürdőbe!~
175 12| amely ugyan mindenkié; de ő mégis úgy tekinti, mintha
176 12| medencén, mint egy Neptun. De az igazat megvallva, még
177 12| végig a nedves deszkán. De csakhamar fölriaszja a kötelesség.
178 12| ropog minden porcikája, de azért meg se nyikkan és
179 12| szegény ember szökni akar, de ahova csak a lábát teszi,
180 13| mert sohasem élt hitellel, de egyszersmind le is nézett,
181 13| láttam őket? Nem tudom. De szinte félek tőlük, mint
182 13| szörnyen mulatna ezen a dolgon; de a két szemöldöke között
183 13| fakést, amelyet ő faragott. De éjszakánkint mindig azzal
184 13| tudom - Chewthewrthewky (de eadem) Ignác, a titulusa «
185 13| alkotmány, nyugalomba lépett, de azért nem vonult vissza
186 13| polgár és háztulajdonos. De nagy változás esett rajta.
187 13| Pipponak: Egy pohár rozsólist!» De míg a nyelve pörög és egymásra
188 14| a szívére mutatott volt. De én - méltóztatik tudni -
189 14| tisztesség és becsület. De mégis iszonyú mesterség
190 14| Ülhetett volna ugyan székre is; de tudja Isten, elegánsabb,
191 14| csimbókot kellett rá vetni. De ilyenkor nem mosolygott.~
192 14| begyógyultak. Boldog volt, de napról-napra halaványabb
193 14| sárgult a szegény fiú képe. De azért mindig oly vidám volt,
194 14| iskolát. Nevet nem adott neki, de én úgy merném hívni: a halál
195 14| lüktetve dagadtak ki az erek. De csakhamar megtörülte verejtékes
196 14| szemfödél durva organtin... De akinek szerető és mesteri
197 15| szavába vágott:~- Bocsánat, de nekem az a szokásom, hogy
198 15| kicsit elszégyelte magát, de azért szavait és kalapját
199 15| gondolata fordult volna meg. De Tibold Miklós, mint az igen
200 15| Tudom én azt, tudom én azt! De mikor az ő életéről van
201 15| hogy fölemelje a térdeplőt. De a «tolvaj» szóra szemöldöke
202 15| Hát igenis, feltörte, de az apám engedelmével...
203 15| cselédnek, hogy hallgasson... De hátha az Aladár ellenségei
204 15| becsületbíróság, amelyben én ülök». De mint korrekt ember, még
205 15| nem találta a kulcsot... De az apa engedelmével... Előleges
206 15| A felek egyszer lőttek; de egyikük sem talált.~ ~
207 16| deák delator ismeretesebb, de sokkal újabb elnevezése
208 16| ügyefogyott szamár ember.~De volt neki vörös szeplőkkel
209 16| őt a delator alaptalan, de busásan jövedelmező hírébe.
210 16| sántikál az a gazember.» De ha szemközt találkoztak
211 16| mások még jobban féljenek. De ezt az egyet még sem éri
212 16| szavuk után indul.~Hej, de félt ám nemzetes Koperta
213 16| éhezett a derék férfiu. De hiába, mert nem sikerült
214 16| Mihály nem hallott többet. De ez is elég volt neki. A
215 16| a római pápát is...~... De én jobban bizom a másikban...~...
216 16| másikban...~... Az ereje több, de az meg, hogy úgy mondjam,
217 17| köpönyeg. Egyszerű ruhadarabok; de elrendezések, állásuk a
218 17| kelme, szívet megindító.~De ez még mind csekélység.
219 17| eddigelé nem igen látott. De az az olasz még se olasz,
220 17| mondták nekem, hogy olaszok. De ezek is csak olyanok voltak,
221 17| vannak igazi olaszok? Haj, de nem volt ő már a gondolás
222 17| voltam többé romantikus.~Haj, de húsz éves koromban megjelent
223 17| Kisfaludy-Társaság tagja is.~De Perotti úr megint csak belevitt
224 17| az egész talián csizmát.~De nem akadtam rá sehol. Hiába
225 17| Abruzzok szirtszakadékaiból is. De az a sziget, az a tündérsziget,
226 17| végigkóboroltam Sziciliát. De becsületemre mondom, nem
227 17| mondják egymás között. De a regényolvasó fiatalok
228 18| kis fickó volt a Marzio. De aztán a sok zsolozsmázás,
229 18| fiú azért ájtatos volt ám; de csak félig babonásan, félig
230 18| már félig pogány volt; de még mindig hitt valami szükséges,
231 18| tündöklő pálya a katonaság; de mégis örül a kardbojtnak,
232 18| szerelmeire nem terjeszkedek ki; de 1. én az ilyesmihez nem
233 18| alkotmánya még nem érzi meg; de a gép már biztosan hírül
234 18| is:~- Quod Deus avertat! De ha elkövetkezik, majd segít
235 18| ágyúval adnának sortüzet, de ügyetlenül, mert a dörgések
236 18| egy fölöttébb bosszantó, de örvendetes dolog. A bolond
237 18| piroslott az éjszakában; de a kráterből nem szökött
238 18| tornyot, templomot, házat. De aztán végkép megnyugodott
239 18| kis tüzet, egy kis füstöt; de hiába jártak. - A lávafolyó
240 18| szidta a vén róka Crispit, de lucidum intervallumaiban
241 19| Imperatoron ilyesmi történhetett - de azért ám kívülről igen férfiasak
242 19| megzsibbasztott egy pillanatra. De aztán dolgozni kezdett az
243 19| gőzszivattyúk, a vasközfalak... De hátha mégis igazán baj van?...
244 19| a fogo szót sem érdemel. De menjünk nézni... mert érdekes.~
245 19| érzése zsibongott bennem. De az igazság hűvös szava csakhamar
246 19| felé fordulva:~- Mais pas de danger, mesdames, je vous...~
247 19| holnap reggel meg fog halni. De még vele vannak az őrök,
248 19| azok is vele vannak még. De akkor válik végtelenné,
249 19| mikor a pisztolyokat töltik. De mikor a segédek félrevonulnak,
250 19| a zaj még mindig valaki. De az egyedülvalóság szörnyű
251 19| senkitől; nem fenyeget semmi, de az egyedüllét érzése mégis
252 19| tünemény minden emberéletben; de aki tapasztalta, nem szégyelli
253 19| mintha kergetne valami. De a józan ész visszatartott:
254 20| Roppant gyönyörűség ez; de nem nagyobb annál, mikor
255 20| óra felé juthatott kézhez.~De a várakozó magyarok kaszinója
256 20| hetenként két levelet a hazából, de mégis mindig eljöttek, legalább
257 20| bár nincs mondanivalójuk, de nyelik az egymás szavát,
258 20| nevették zagyvalék beszédét. De a postaváráson mégis mindig
259 20| Egyszer évődtem vele:~- De bácsi, hát maga igazán sose
260 20| volna levelet?~- Soha!~- No de a fiatalságában, otthon,
261 20| Elkövetkezett három-négy postavárás. De a Jóska nem mutatkozott
262 20| Most hárman vagyunk».~De ez nem bizonyos.~ ~
263 21| Nénénk farsángi múlatságára; de inkább tégy hálákat a mi
264 21| apródszolgálatra rendele föll; de illyen keserves utam még
265 21| tsak menénk valahogyann, de mikor a’ Borsodi fekete
266 21| vala, semhogy leírhatnám. De az igazi haddelhadd Hatvan
267 21| Stiblijeivel vága neki a’ saraknak; de reánk is esteledék már és
268 21| eleinténn csak nevetek, de elméne a’ kedvem a’ tréfától,
269 21| tudták vontatni Hatvanig; de a’ társzekeret ott kelle
270 21| és edény nélkűl vagyok. De hála Istennek, nem kell
271 21| Pest szebb Nyíregyházánál, de nem szebb Debretzennél.
272 21| szebb Debretzennél is: de oda mostan nem lehet jutni,
273 21| Bölényt három Farkassal; de mondhatom néked, édes Hugotskám,
274 21| lészen a nagy massacrirozás.~De ez tégedet alkalmasint nem
275 21| aranytsipkét tzupfolt; de mindjárt észrevevém, hogy
276 21| Printzipálissának akartából; de hogy mostan, mikor immár
277 21| és Magyar ruhát visel.) De a szegény Nemes Ifjú kéntelen
278 21| Hintómonn akarék menni a’ Bálba, de Herr Kommer, a’ fogadós
279 21| szégyen-szemre elbotlok! - de ez a Luxus a’ Néni házábann
280 21| tudom, miképpen szuszogának; de azért igen kedvessenn, módossan,
281 21| Elpirulék eggy kevéssé, de megemberelem magamat és
282 21| Hof-Discant-Sängereket, de emberségemre mondom, azok
283 21| Apród szolgálatot tévén, de nem ittam; jó, de tsíp és
284 21| tévén, de nem ittam; jó, de tsíp és tán azért jó, mert
285 21| is juték a’ garádicsonn; de mikor arra került a sor,
286 21| nem engemet odább vinni, de a’ maga lábánn állani sem
287 21| találék, a’ ki ez irást viszi; de ki tudja, mi lészen véle
288 21| Mademoiselle Clarisse de ***~ ~
289 21| suis heureuse que le jour de votre fète me fournisse
290 21| me fournisse l’occasion de vous exprimer mes sentiments
291 21| sentiments bien affectueux, et de vous faire parvenir les
292 21| és a’ papiros gyűrődött, de a’ Speizban irom, fázik
293 21| hogy a’ magam fogalmazása de biz én a Briefstellerbül
294 21| szivetském és szeressél engemet.~De eztet nem tsak ezért irom
295 21| vagy fiatalabb énnálam, de okos vagy és tsak az a külömbség
296 21| meglátnák ezt a’ levelet. De az tsak tiszta szekirozás
297 21| neked a’ tennapi bált jaj, de hol is kezdjem tsak!~Tudod
298 21| akkora mint egy Granatéros de azért illedelmes megsüvegeli
299 21| Gyuri meg Brúdert ivott vele de ollyan forró krampampulival
300 21| verni ollyan dühös lett.~Jaj de már a’ közepin járok pedig
301 21| száltunk vis-à-vis van a házuk de azért igen nagy ut onnan
302 21| viselték a Napóleon udvarába de Bétsbe tsak most járja nállunk
303 21| módi. Arany tsillagos rose de Chine mousseline, feljül
304 21| ülésrül szó sem lehetett de hiszen ugy is tsak harmintz
305 21| szeretem a finyáskodást de ez mégis borzasztó volt
306 21| parasztok nem tsak a’ hajukat de a’ ködmönnyüket is disznó’
307 21| musikálta a’ Glockenspiel.~De lelkem mégis szebb ám ennél
308 21| maga meggyszin posztóban de a posztóbul alig láttzott
309 21| Cremonai ezer arany forintot ér de szól is ugy mint ha igazán
310 21| módossan igen tsinossan de az ortzájának az eggyik
311 21| néném nem vett észre semmit de a’ vendégek látták a’ nagy
312 21| Jósika nagy courmacher de a’ magyar beszédét nehezen
313 21| lenne más ejtés szerint? De nini tsak most veszem észre,
314 21| ponctuationra se tudok ügyelni de hogy ne sikkasszak el belőle
315 21| Mert hogy van azt tudom de azt nem tudom hová kell
316 21| kik szüretelni akartak hej de jobb ez tsak Tályán meg
317 21| járni a’ Kállai kettest de nem akadt párja a mit nem
318 21| hogy nekünk világítson. De ennek már fele se volt tréfa
319 21| búza vólt a’ granáriumban. De a bátsi azt mondta most
320 21| a’ fejem az ijedelemtől.~De többet igazán nem irhatok
321 21| küldeni ne terheltessék (de úgy, hogy Apám Uram ne tuggyon
322 21| Becsülete is bele keverődött.~De hagy írom le elejérül ezen
323 21| tengelyt meg lehetett csinálni, de a’ ló lábát nem tudta megigazítani
324 21| ki erre aztat mondaná: de kövesse meg magát az Úr,
325 21| jurátus, se jó Családbéli, de nagyobb Gavallér mindenkinél,
326 21| dicsőség a’ megvallása, de bizony minnyájan rútúl meg
327 21| György Bátyám Uramon is; de csakhamar magához tért,
328 21| nagy búsan menének aludni. De reggel a’ savanyú vizén
329 21| biccentették rá a’ fejőket. De nékem mégis ugy látszott,
330 21| megint jertek el hozzám. De helyheztessétek magatokat
331 21| dologban magam is részt vettem. De azt hiszem jobb és jó fiúi
332 21| viszontagságos dologba; de mégis azt mondom, hogy jobb
333 21| éppenséggel hijába legyek itten, de a’ fördős legény nagy engedelmeket
334 22| bárcsak nem egyedül elmém, de egész személyem is vele
335 22| Thyrrheni-tenger mellé. De ha magamba mélyedek, vizsgálván,
336 22| megbüntetni a hűtleneket. De az utazás fáradalmaitól
337 22| Megcsapattam a hitvány gondatlant; de mi haszna? Mégis kopasz
338 22| kívánságai szunnyadnak; de pihent erővel ébrednek föl,
339 22| állatviadalokat.~«Egész éjjel esett, de reggel újra kezdődnek a
340 22| volt és így van ez Rómában. De itt Jupiter Pluvius nem
341 22| hasznos szorgalmatosság, de éppenséggel nem mulatságos.~
342 22| esztendejét, nemcsak termetre, de ábrázatra is kedvesek. Hajuk
343 23| immár hetveneggy esztendő, de bizony nem kevés, ha aztat
344 23| nyomorúság és fárattság? De botsássa meg nékem az Úr
345 23| úr és Zay úr is meghala. De mégsem mondom magamat egyedülvalónak,
346 23| keddel, aztat nem tudhatom, de hinni szabad a jó embernek
347 23| nevű szegény bujdosó is.~De hallyátok, az én ládátskámat
348 23| az ő szerelmes öttse is? De ha a ked levelei maradnak
349 23| elébb olvashatám Madame de Sévigné leveleit az egész
350 23| senki, tsak a’ szú meg én. De igen kedvessek valának nékem
351 23| mikor a’ magyar Madame de Sévigné gyakorta lustálkodott
352 23| édes néném, kedet és Madame de Sévignét, hogy ollyan igen
353 23| embernek kopik a’ lába, de nyő a’ szárnya. Pola téti,
354 24| 15 maji anno 1680.~P. S. De ha az az engedetlen falu
355 24| válaszolt Bálint deák - de annak csak a jó Isten a
356 24| korrespondeáljon a törökkel? De hát kend törökül is tud?
357 24| láttam, mint amilyen kend. De szaporán szedje elő a papirost,
358 24| dolgában szegény ember vagyok. De szereztem magamnak tudományt
359 24| Akkor pedig jaj minekünk!~De már erre megszeppent a bíró
360 24| mondá a kis tiszt félénken. De itt jár valami furcsa vándor
361 24| Nincs ugyan sok érkezésem, de azt mégis szeretném tudni,
362 24| hatszázhatvanhat történetet tudok. De ez a hatszázhatvanhat történet
363 24| hatszázhatvanhat történetet tudok, de mégsem irígylem Seherezádét;
364 24| meghallgatom, efendi. Jót mondj, de ne hosszút, mert, mint látod,
365 24| mulatságos történetet olvas; de jobban szemügyre vevén őt,
366 24| gyönyörködik az én szomszédom; de bent nem volt más, csak
367 24| meresztettem a szememet; de biz én nem láttam semmit,
368 24| talált magának való facipőt; de sokallta az árát és nem
369 24| dervis soká alkudozott, de nem bírt megegyezni a vargával
370 24| most már igazán távozott, de csak cammogva, mert a kitaposatlan
371 24| bocsássad meg tolakodásomat, de megvallom, igen nagy hálára
372 24| jószággal, aminő a láb.~- De most már igazán egy kukkot
373 24| megilletődtem e nyomorékság láttára; de szomszédom vígan beszélt
374 24| többé rajta olyan igen. De a kíváncsiság nem hagyott
375 24| százszor többet ér az igazinál, de azért is, mert én belőlem
376 24| az én históriámat...~(- De nagyságos basa úr, - szakította
377 24| Istennek ajánllak és...~- De csak folytasd, - vágott
378 24| Kumurdsi. - Igaz, sietek; de annyi időm még van, hogy
379 24| megszeppentem egy kicsit. De eszembe jutott, hogy van
380 24| portékát kérni kölcsön. De mindenki kereken visszautasított,
381 24| bukott, csalárd kereskedőt. De mi hasznunk belőle, ha száz
382 24| Segítséget kértem tőlük. De mind a szemem közé nevettek
383 24| melyben az arany volt. De alig oldoztam ki az erszény
384 24| erszényedből azt az aranyat. De aztán rád ismertem; megláttam,
385 24| hogy másnak talán nehéz, de nekem gyermekjáték. Mert
386 24| Mestersége válogatja. De főképen, ami mesterséghez
387 24| lehozom mind a hat tojást.~- De a szarkát nem riasztod el?~-
388 24| Megérdemled a száz aranyat. De a tolvajok királyának vallanálak
389 24| tanítványotoknak valljam magamat. De különben is látom, hogy
390 24| szólt most megint Bálint, - de én bizony egy kicsit hosszú
391 24| szíves jóvoltodat és...~- De csak maradj, - mordult föl
392 24| monda Bálint deák. - De ne vesd rám, ha megkéstél
393 24| válaszolt Csibukdsián. De tudd meg: én jótevő dsinnektől
394 24| legédesebb mézes kolbászt.~- De hát hogy van az, hogy ezt
395 24| hogy ilyen pórul járj. De tudd meg, te boldogtalan,
396 24| szerencsés egy ember vagy. De illik megtudnod: mennyi
397 24| faláb még csak megjárja; de a fakéz, fiam, semmire sem
398 24| belepotyogjon a száz arany.~De az a cudar fekete kármány
399 24| én boldogságom forrása; de mégse lett volna belőlem
400 24| Mert ez egyszer ugyan...~De az ajtóból a szavába vágott
401 24| sehonnai országfutónak. De mivelhogy ezek a följegyzésre
402 25| jogtudományi értekezés De jure lemnae (Utrecht, 1512.),
403 25| vagy tizenöt a világon. De mikor ilyen óriás kutatás
404 25| tehetős gazdának vannak, de leányai a legszegényebb
405 25| forog a világ, mint nálunk. De Grete kisasszony feltünően
406 25| másodéves theologusnak. De, mint mondottam, itt a minőség
407 25| az öreg lelkipásztor. - De az is bizonyos, hogy fölöttébb
408 25| látogatásaival, mert - ritkán igérek, de ha igérek, szavamnak szoktam
409 25| vállán nyugtatta a fejét; de azért mégis megszólalt:~-
410 25| indult útnak Wismar felé; de a leány csak nem vette el
411 25| minden e világos éjszakában. De az élesebb szem megláthatta,
412 25| Friedrich Wilhelm Schunke.~- De mikor jut hát a szegény
413 25| készül el az ő monográfiája? De hiába várta. A mecénás meg
414 26| az ő apai szeretetében. De amellett, hogy egész valója
415 26| bocsásd meg nékem gonosznak, de én az első percben azt hittem,
416 26| tart azzal a gyerekkel. De még egy pillantás meggyőzött,
417 26| mindig megvan a komikum; de nem mosolygunk rajta: a
418 26| többnyire borús napokon.) De ide, a mi kedves kocsmánkba,
419 26| kis pörköltet rizskásával; de azért föllépésében annyi
420 26| ajkához az asztalkendőt! De legott mintha fölvidult
421 26| város, utca, házszám stb.). De térjünk vissza Észak-Németországra...
422 26| még nem is ismertem őt. De aztán egyszerre drámai apa
423 26| megcselekszi a nőstény majom is. De az apa nagy, mély szeretete!
424 27| álomadó italt szívjak magamba; de azért is, mert hazatérés
425 27| ügyet sem vetünk rájuk; de ez a furcsa szerzet mégis
426 27| össze. Nem ismerik egymást, de azért nem idegenek. Ha egy
427 27| Perzsia felé törekszik. De ott nem marad sokáig, mert
428 27| nyelve gyorsan pörgött; de egy-egy kifejezésnél elakadt,
429 27| rokon olasz szóáradatban; de néha angol, német, török
430 27| beszélnem. Francia vagyok, de magam sem tudnám megmondani,
431 27| semmit, amit látni lehet. De már az első utamon az a
432 27| a nap, a felhőkavargás. De csak víz, egyforma víz.
433 27| és nagyobb, mint nálunk; de csakhamar meggyőződtem,
434 27| púpos ökör vagy tigris sem. De az állatvilág még könnyebben
435 27| az emberkéz ügyességének; de egyikök sem elég erős arra,
436 27| iszapputrija két véglet; de megvan közte a folytonos
|