Rész,  Fej.

 1    1|    Petrarca verseit és Balassa Bálint énekeit olvasgatta; ez a
 2    6|       festina!»~... De Kocsárd Bálint deák csak rohant és mire
 3   24|   hangon a tanács.~- Poroszlai Bálint deák, - szólt a bíró - fogjon
 4   24| érdemes bíró uram, - válaszolt Bálint deák - de annak csak a jó
 5   24|      azt a levelet? - kérdezte Bálint deák.~- Az ám, majd mit
 6   24|     fehér papirossal Poroszlai Bálint deák elé toppant és vörös
 7   24| merészel?~- Bíró uram, - szólt Bálint deák, - igaz, hogy én földi
 8   24|    észre sem vette senki, hogy Bálint deák eltűnt a községházából.~
 9   24| kitalálták, nem vala más, mint Bálint deák, a basa intésére elhelyezkedett
10   24|          szakította félbe most Bálint magamagát, - máris sokat
11   24|         te emberfiú, szaporán.~Bálint erre illedelmesen meghajlott
12   24|        úr, - szólt most megint Bálint, - de én bizony egy kicsit
13   24|        te parancsolsz, - monda Bálint deák. - De ne vesd rám,
14   24|   gondom. Beszélj csak tovább.~Bálint erre fejet hajtott és így
15   24|         szakította magát félbe Bálint deák, - nézd már alkonyodik
16   24|      Kövesdről a török csapat.~Bálint deák soká nézte a leáldozó
17   24|   kedves olvasóimat, Poroszlai Bálint geleji nótarus uram és Zsombor