Rész,  Fej.

 1    1| kihallgatván őtet, bölcsen ezt monda nékie:~- Fiam, becsülöm
 2    1|    egész megéledt.~- Köszönöm, monda aztán. Halil dervissel két
 3    1|    homlokáról.~- Érdemes bíró, monda szinte nyögve, én azt hiszem,
 4    1|        hallani ezt a dolgot! - monda a kádi és bosszúsan rántott
 5    3|      és föl sem kele többé. És monda az ő szerelmes pajtásának,
 6    3|      És ekkor igen okos dolgot monda az ostoba Mehemed.~Történt
 7    3|       nékem meg kell halnom, - monda Mehemed efendi és megcselekvé.~
 8    3|    vigyen el tégedet az ördög.~Monda az Úr; és elfogyott az ezredik
 9    4|       Mulass vele, édes öcsém, monda a szultán. Nincs az a furfangos
10   10| elejébe a Bilmez Alit.~- Fiam, monda nékie kegyesen, ellened
11   10|    fiam, szörnyen bajos dolog! monda, akkorát sóhajtva, hogy
12   14|         szinte ünnepies hangon monda:~- Nem az, hanem temetésrendező-intézettulajdonos.
13   15|      háromnegyed nyolckor... - monda az ügyvéd.~- El fogunk jönni
14   24|        és protekciót kérünk! - monda egy hangon a tanács.~- Poroszlai
15   24|  szarka alá.~- Csak az kell? - monda a Binel Juszuf. - Mindjárt
16   24|        Uram, te parancsolsz, - monda Bálint deák. - De ne vesd