Rész,  Fej.

 1    1| Nagytiszteletű Sólya Gáspár uramra szomorú napok virradtak, minekutána
 2    1|     tetejét végképpen lesodorta. A szomorú omladék csonkán, csupaszon
 3    3|           és ismét belépett ebbe a szomorú földi világba.~Nagy örömmel
 4    4|          képe nem volt valami víg; szomorú, nagyszakálas fejet hordozott
 5    4|        Nekem nincsen pénzem, szólt szomorú tréfával. De egyszerre visszahökkent.
 6   10|             se hideg, se meleg; se szomorú, se víg; se jó, se rossz;
 7   10|          Nem volt nekik elég az én szomorú példám? És hánynak szúrják
 8   12|        öreg, se fiatal; se víg, se szomorú; se okos, se ostoba; - de
 9   14|           öltöztetett nagyszakálú, szomorú vitézek, akik e jeles alkalom
10   20|     kalmárok és sovány, rejtelmes, szomorú proletárok. Akik mind beszélnek,
11   20|         Mindezt a nagy magányosság szomorú, buta dölyfösségével mondotta.~
12   22|         kopasz vagyok, mert ezen a szomorú helyen két talentumért sem
13   22|          az ő durva nyelvén lassú, szomorú énekeket.~Vajjon nem mosolyogsz-e
14   24|            hálátlanság csúf dolog. Szomorú vagy s az erszényedben nincs