Rész, Fej.
1 1| az Istennek nem kell az én zarándoklatom. A lábamban
2 1| Isten azt is rendelte, hogy én erre jöjjek. Ha nem akarja,
3 1| mondta:~- Zöld szövet az én testemen nem lehet. Mert
4 1| a zöld a próféta színe. Én pedig nem vagyok emir.~-
5 1| testvérek volnánk, mert én is poéta vagyok. Engem ugyan
6 1| azért kérdezek, mert az én időmben a szűfájósokat még
7 1| meglehetős dercésen, kegyelmedet én nem azért hívattam ide,
8 1| szemérmetes? Hallod-é pap, én attól tartok, hogy a ti
9 1| bíró, monda szinte nyögve, én azt hiszem, hogy ennek a
10 1| többet erről a pörös ügyről. Én tanácsot kértem tőled. Te
11 1| is, Boldogasszony, hogy én néked tiszteletet tegyek
12 1| hogy az a derék fiú, az én jóltevőm, az én életem megmentője,
13 1| fiú, az én jóltevőm, az én életem megmentője, meg az
14 1| segíts is rajtuk, bárányom. Én belebolondulok ebbe a galibába.~
15 1| a Boldogasszony, akinek én tisztességet tettem.~ ~
16 1| dolgot megkeserüli, mert én megint a fejéhez vágom a
17 1| a könyvet elolvassa, de én megírom, megírom és kinyomatom,
18 1| boldogtalan ártatlan kis leány, az én unokám. Mert hogy a lelkét
19 1| öregapja, azt nem engedem. Nem én, ha ezzel a két kezemmel
20 1| követi az ő férjét. Ha az én szegény uram bujdosik, vele
21 1| bujdosik, vele bujdosom én is, bátor bizony nem szolgáltunk
22 1| fejét a nagytiszteletű úr. - Én tégedet marasztallak, sőt
23 1| quisque fortunae.~- Már pedig én az urammal megyek, - szólt
24 1| is meg akarod csúfolni az én vén szakálamat, mint ő?
25 1| hiszi, hogy megszökteti az én keresztvizem elől az unokámat?
26 1| készül itten... Hogy az én istentelen fiam ellopja
27 1| Boldogasszony, jó Mirjám! Én vagyok az, Halil, a te dervised!
28 1| derék Kelemen deákot, az én szegény életem megmentőjét,
29 1| eltűnt a homályban.~- Az én unokám és hívem! - kiáltott
30 1| bizony!~- Meg ám!~- Mert én megmutatom...~- Én is megmutatom...~
31 1| Mert én megmutatom...~- Én is megmutatom...~A dervis
32 2| fog ajándékozni nekünk.~- Én nektek házat ajándékozzak?
33 2| micsoda hivatalt adhassak én nektek? Hát az bizonyos,
34 2| a nézése, a beszéde.~Az én Gáspár fiam lassanként oda
35 2| kis bokréta ibolyát! Az az én legkedvesebb virágom. Csakhogy
36 2| amorosus egy fráter, öcsém. Hát én ugyan amiatt nem affligálom
37 2| már protestálok, hogy az én leányom körül clandestine
38 2| egy malomban őröljek, biz én szívesen változtatnék a
39 2| mondja, hogyan beszélhessek én, igaz létemre, másképpen?~
40 2| kengyelfutó te vagy, nem én, szegény katona. A királynak
41 2| Jobban van.~- Akkor hát én elalhatok Isten hírével.~
42 3| efendinek:~- Mehemed efendi, én mostan meghalok. És reád
43 3| mindenemet, amim vagyon. Hát biz én nem vagyok valami gazdag.
44 3| enyim ez a birkabőr, az én ágyam. Legyen a tied.~(«
45 3| többet, mert, amint mondám, én mostan meghalok, az a dolgom.~
46 3| immár okos Mehemed efendi.~Én, bárányaim, öreg mesemondó
47 3| áhítatosan fülelnek.~Mivel én már ilyen világos beszédű
48 3| vagy, Mehemed efendi. Mert én az erszény rizskásának egy
49 3| gazember vagy, édes fiam. Én ugyanis mindentudó vagyok,
50 3| volt olyan ostoba, mint én ebben a jeles, tanulságos,
51 4| megtörött, fájó érce.~- Én fenséges uram, haragszol
52 4| vígságot. Vétettem valamit? Ó én jó szolga vagyok, uram;
53 4| hát rám te is jó szemmel, én uram? Micsoda új bolondságot
54 4| nevetett a szultán. Bizony én azt hittem, hogy csupa szemfényvesztés,
55 4| hittem annak se. De most már én is azt mondom, hogy kell
56 4| meg tőlem, fenséges uram. Én vagyok a Csömlek Hasszán,
57 4| fejében. A te hív kis szolgád. Én eszeltem ki ezt a furfangot.
58 4| ha átcsapna rajtam. Mert én olyan gyönge kis nyomorék
59 4| sem észre? Majd eljön az én franciám és kiszabadít.
60 4| terhelheted meg magadat az én huszonöt fontommal, ha akarnád
61 4| ha akarnád sem. Mert az én búvóhelyem kulcsa a franciánál
62 5| Velencébe mulatni, amikor én. És összetalálkoztunk.~Haj,
63 5| büszkeségem telik benne, hogy én azt konstatálni tudom. Be
64 5| a szépapám ígyen beszél, én nézem őtet. Még nem láttam.
65 5| fitymálásával méri végig az én pugris gúnyámat. Minden
66 5| Kállay Péter.~Marco Pesaro és én egyet hátralépünk, bókolunk,
67 5| gyémánt gyűrűt. Következik az én bemutatásom. A még mindig
68 5| késnek? Hát mire való az én pénzem? Nem arra, hogy repüljetek?
69 5| szinte üres lett a terem. Én most olyat láttam, mintha
70 5| Mindenek térdet hajtottak. Én meg majd keresztet vetettem
71 5| elnevette magát:~- De hiszen én nem is osztottam még az
72 5| nem tudom mit. Azt hiszem, én is közbe szóltam, hogy a
73 6| érthetően azt beszélte: «Én hím vagyok, te nőstény vagy,
74 7| nem értő vén fráter vagyok én, hogy ezt a dolgot már az
75 7| kiterjeszkedtem a részletekre, de én kuriózumgyűjtő vagyok és
76 7| ez a bábu (azaz hogy csak én nevezem) aranyhajú kisasszonynak.~
77 7| kicsit és megvalljam, hogy én az íróasztalom mellett nem
78 7| gáncsolhatatlan jabotval ült le írni. Én bensőleg helyezkedem parádéba.
79 7| excellenciás asszonyt. Holott én Georges Ohnet úrnak egyik
80 7| alakoskodásomnak véget vet az én győzedelmeskedő bohém őszinteségem.
81 7| bocsánatot kérve, hogy íme én is rá merem emelni a szememet
82 7| gondolok, hogy hátha az én szeretőm lenne a párisi
83 7| vettem magamon észre, hogy én voltaképp az aranyhajú kisasszony
84 7| kis anatómiahallgató, aki én valék. A mókus-utcabeli
85 7| hívták így, mert október 21-én született; a pap választotta
86 8| milyen irígylésreméltó voltam én, míg rossz szokások és még
87 8| märchenhafl-feerisch-kolossal: én megteremtettem magamnak
88 8| érdekes «asszonyom», akihez én, érdekes Náday, oly elképzelhetetlenül
89 8| Egy este csoda történt. Az én jó barátom bejött hozzám
90 8| neki.~- Pajtás, szólt az én jó barátom olyan hangon,
91 8| főnyereményt csinált, pajtás, én kilépek a közélet terére.~
92 8| tudósítást írt a lapnak, az én barátom pedig kommentár
93 8| mondani. Ez a beszéd lesz az én első személyes bemutatkozásom
94 8| udvari ablak már fehéredett, én meg elszívtam minden szivaromat,
95 8| halhatatlanság.~Másnap este az én barátom megint bevonszolt
96 8| tegnap eléggé őszinte. De én érzem, mit mondtál volna,
97 8| kukorékolt lent az udvaron s az én szivarmuniciómból megmaradt
98 8| elsőnél. Ismét összeöleltem az én zseniális barátomat és elmentünk
99 8| dolgozat és igen jeles volt. Én újra ölelkeztem, lelkesedtem,
100 8| Már azt hittem, hogy az én zseniális barátom belenyugodott
101 8| lesz a végtárgyalás. Az én barátom még egyszer, utoljára
102 8| kukorékolt, kokinkínai nyelven. Én pedig megöleltem barátomat,
103 8| fenyegetődzött, most az én barátomhoz fordult:~- A
104 8| tart. Kíván nyilatkozni?~Az én barátom fölállt, félszegen
105 9| sincs itt magára szükség.~- Én nem akarok kimenni, felelt
106 9| lelkipásztor leányába.~- Erzsike, én szeretem önt, mondta egy
107 9| hiába várod, te gonosz. Mert én százezer forint vagyonomat
108 9| volt ennek a halottnak. Én is leszegezem, nehogy holmi
109 10| iszik semmi igazhívő.~- De én füstöt iszom, fiam! magyarázta
110 10| valakinek elmondod, hogy én füstöt iszom, a poklok fenekére
111 10| fekete angyal, mert lám, én ördög vagyok és mégse tudom,
112 10| tudom, mitévők legyünk vele. Én viszem el őt, vagy kegyelmed?~-
113 10| a vendéget:~- Mi vagy?~- Én borostyánkő-esztergályos
114 10| Nem volt nekik elég az én szomorú példám? És hánynak
115 10| szíves engedelmeddel ráérek én arra később is. Mondám neked
116 10| Mondám neked az imént, hogy én huszonegy esztendős koromban
117 10| rövid, harminckét esztendő. Én azt a tizenegy évet kérem
118 10| metempsychose dolgai közé tartozik; én pedig, mint igazhívő létedre
119 10| kérlelhetetlen sors, mely ellen én sem rugódozhatok, arra rendelt
120 10| pokolba kellene jutnod. De én, dohányos létemre, föl tudom
121 11| Kraxelhuber-dialektusban is szólalt meg.~Én most mindjárt beszéltetni
122 11| melyik tudomány érdekli; mert én foglalkozom valamennyivel
123 11| Ellenkezőleg: csekélység. Én mindent tudok. Mindent.
124 11| háromszáz forint jövedelem. Én elengedek minden szubtilitást,
125 13| maga a példás tisztaság. Én még ismertem az érdemes,
126 13| sikerét és népszerüségét, az én lélekbúvárlatom szerint,
127 13| Istenem, kiket nem látok én itt! Valóságos nappali kísértetekkel
128 13| valamit a szüleimnek, amit én nem értettem. Az anyám,
129 13| végigkutattak minden szobát, még az én kis zöldhálós ágyam fiókját
130 13| tágra nyílt, mintha bámulna. Én még jobban sírtam. Apám
131 13| csizmáját viseli. A neve - én is tudom - Chewthewrthewky (
132 14| egyszerre azt mondja az én sápadt jóbarátom:~- Hej,
133 14| rémülve láttam, hogy az én sápadt jóbarátom kabátjának
134 14| szívére mutatott volt. De én - méltóztatik tudni - igen
135 14| szerelmes, sóhajtott az én sápadt jóbarátom.~- Annál
136 14| foglalkozása van, amelyet én nem tűrhetek.~- Mi a patvar?~-
137 14| Az én sápadt jóbarátom felcsattant:~-
138 14| temetésrendező-intézettulajdonos. Én meg gyűlölöm a halált.~Önkéntelenül
139 14| Boldizsár, mélyet sóhajtva. Én megérkeztem. Ma ozsonnára
140 14| szeretne belefeküdni.~Az én sápadt jóbarátom, Boldizsár,
141 14| legalább harminc.~- Nem, nem; én azt az egyet értem, akinek
142 14| különös fajta volt, aminőt én eddig nem tapasztaltam három
143 14| Nevet nem adott neki, de én úgy merném hívni: a halál
144 14| Két héttel azután volt az én sápadt jó barátom temetése.
145 15| urak ebbe a dologba avatni? Én ügyeimet jöttem ide elintézni
146 15| legkönnyebben kimondani.~- Én Bogláry Margit vagyok...
147 15| Azért jöttem ide, mert én vagyok a Geédy Aladár unokahúga
148 15| szólt merev hangon, - én erről a tárgyról senkivel
149 15| zokogás fakadt föl:~- Tudom én azt, tudom én azt! De mikor
150 15| föl:~- Tudom én azt, tudom én azt! De mikor az ő életéről
151 15| Kötelessége meghallgatni! Mert én nem hagyom mindnyájunkat
152 15| holnap Aladár ellen. És én meg akarom önt győzni, hogy
153 15| történt ez a dolog, mikor én még kis leány voltam...
154 15| többet fizetnek? Ah, Istenem, én tudom, hogy holnap ezt a
155 15| becsületbíróság, amelyben én ülök». De mint korrekt ember,
156 15| az, igen régen... Mikor én még iskolába jártam... Aladár
157 16| szólt a doktor.~... No én a másikat sem merem kétséggel
158 16| római pápát is...~... De én jobban bizom a másikban...~...
159 16| kend, Koperta; valamint az én substitutus uram ő nagysága
160 17| még se olasz, még se az én olaszom.~Azt hát keresni
161 17| Azt hát keresni kell. És én egész életemet azzal töltöttem
162 17| és stagionekat; hiába, az én olaszom nem volt köztük...
163 17| városban nem akadtam rá az én Pfennig-Magozinbeli ideálomra.
164 17| néztünk egy márványoltárt. Én inkább is csak őt bámultam.
165 17| Gyula úr és végét vetette az én nyugodt, boldog hitetlenségemnek.~
166 17| igazi, az utolsó olasz, az én álmaim olasza.~És végigkóboroltam
167 18| nem terjeszkedek ki; de 1. én az ilyesmihez nem igen értek,
168 18| Történt pedig 1886. május 12-én reggel nyolc órakor, hogy
169 18| hatalmas tüneteket. Május 24-én aztán elkövetkezett Santa
170 18| adat van ebben a munkában. Én, sajnos, keveset értek belőle,
171 18| babonára?... Mert ő liberális. Én is az vagyok és épenséggel
172 18| kápolnájában minden május 24-én letesz egy nagy bokréta
173 18| akármilyen hitetlen is. Én például évek óta keresek
174 18| rongyát stb.~S mialatt az én fekete emberem így deklamált,
175 21| veszedelmes útnak kitegyed. Én ugyan jártam már Béts városábann
176 21| úgymond, «hogyan kerülhetek én valaha Méltóságos Urunk
177 21| avertat, baja talál esni». Én eleinténn csak nevetek,
178 21| kátyúból. Igy lőn, hogy én mostan derekalj, párna,
179 21| kivánhat: tiszta ágy (bátor én nem szívessen fekszem idegen
180 21| Nemes Szirmay Antalt, az én jó Barátomat. Béfüttyenté
181 21| kerül a’ sor. Várakoztam én is, bátor a Monsieur három
182 21| billentének.~Lelkem Hugotskám, én jártam már Bétsbenn is Hof-Ballon
183 21| jobban Ángoly-Országbann sem. Én eddig azt tudám, hogy a’
184 21| ott hagyám sokáig, mert én, tudod Hugotskám, semmi
185 21| tsak látom, hogy fiadzik az én aranyom; negyedik kártyafordulás
186 21| Isten hírével.» Ő mondá, én megtselekvém s igy lőn,
187 21| következe az első minét. Én Lucie kedves Hugómmal járám;
188 21| találtassam! Magyar táncz, a’ kit én is emberül járok, nem vala;
189 21| magam fogalmazása de biz én a Briefstellerbül irtam
190 21| voltunk mind tsudálatos volt én ollyat álmomba se láttam
191 21| jól mulattunk ez volt az én első bálom ott volt Jósika
192 21| az Apátzáknál nevelkedel én meg ithon és szeretném tudni
193 21| tsak tiszta szekirozás hogy én ne irhassam le neked a’
194 21| sáros utzán a kastéllyba. Én falusi leány vagyok kedvesem
195 21| mongya Józsa Gyuri annak én tsak örülök, mert vissza
196 21| ott vólt a’ nagy vendégség én azt hittem vannak vagy százezeren
197 21| vólt a palotás tántz és én reád emlékezten édes Klarisz
198 21| mindig te voltál a Dáma én pediglen a Gavallér - keszkenőt
199 21| dologba elegyedek holott biz én nem vagyok mestere az ilyesminek
200 21| kerültem, oka nem egészen én vagyok. Ezért folyamodom
201 21| Birákkal és Jurátusokkal (én nem kártyázok, édes jó Asszony
202 21| követelték a’ pénzt; mert én, méltóztatik tudni édes
203 21| szóljatok, ti szamarak. Én mindezt ama Uri Dámák szobaleányaitól
204 21| bizony nem illendő, hogy én ezeket itten leírom és megvallom,
205 21| szegény ágyakban fekszik az én ennihány forintocskám is.
206 22| különbözősége miatt van, mert most én is fürdőben vagyok, Pannoniának
207 22| viszontagságaival érnek föl az én dolgaim; és le is írnám
208 22| istenasszonynak ez adót. Én ellenben az aquincumi forrásoknál
209 22| engemet, ti hű barátok! Én, aki egykoron a tiburi völgyben
210 22| alatt egy második Lalage, az én Lalagém édes kacaját: én
211 22| én Lalagém édes kacaját: én most itt veszteglek egy
212 22| ilyesmire pazarlom a szót, én, akit ti, barátaim, azzal
213 22| igen közönségesek, legalább én előttem. A parasztság nem
214 22| asszonyoknak kinőne a foga, én pedig végképp megkopaszodnám.
215 23| elmulik, elrepűlünk. Az én esztendeimnek napjai immár
216 23| szerentsénk, édes néném, hogy én voltaképpen mindig tsak
217 23| szeretetből vagyon. Szeretem az én teremtő Uram Istenemet,
218 23| Zágonnak nyájas halmai, a’ hol én pillangókat kergetek, lábamnál
219 23| mormog ottan), mellettem az én jó öreg fejedelmem és eggyügyü
220 23| vasárnapot és a hétköznapokat. És én ennek okáért dítsérem kedet;
221 23| okáért dítsérem kedet; hogy én mikor vagyok keddel, aztat
222 23| szabad a jó embernek és én hiszem, hogy legalább szombaton
223 23| emberek, ha ugyan addig az én leveleimet nem lakják föl
224 23| valamikor külöm-külöm olvassa az én unalmas leveleimet vagy
225 23| étekfogótok már tsak inkább az én kedves néném’ asztala’ fiába
226 23| a’ lakodalmas népség az én leveleimet meg az én úri
227 23| az én leveleimet meg az én úri nevemet őröllye meg
228 23| bujdosó is.~De hallyátok, az én ládátskámat ne illessétek
229 23| jön a’ tolvaj-nép. Mert az én édes néném levelei nem a’
230 23| kívánom eztet, mert ez az én halhatatlanságom itt e’
231 23| itt e’ földön. Ha ki az én leveleimet olvassa, bizony
232 23| költeményes szülemény-e az én kedves néném meg az ő szerelmes
233 23| édes ösmérősink! Bánom is én, hogyan tudnak ollyan gyönyörűséges
234 23| szerentsés ember vagyok, mert én ihol kilentz esztendővel
235 23| betűz senki, tsak a’ szú meg én. De igen kedvessek valának
236 23| bennünket, ha tsak ír is. Az én Istenem álgya meg keteket,
237 23| igen gyakran jövének el az én kisded könyves házamba,
238 23| miként a’ sóltáros mongya, én már repülök. Könnyen repülök,
239 24| levelünket a budai basához.~- Én írom, érdemes bíró uram, -
240 24| elő a papirost, pennát... Én majd diktálok.~
241 24| megálljon kend, deák uram! Én ezt a virágot meg ezt a
242 24| verset kend írta.~- Biz azt én írtam, bíró uram.~- Hát
243 24| elmondhatom, ami a szívemen van. Én tisztességes szándékkal
244 24| Vagy nem tudja kend, hogy én vagyok ennek a községnek
245 24| dolog. A nótárusunk meghal, én, míg új nótárusunk nem kerül,
246 24| Bálint deák, - igaz, hogy én földi javak dolgában szegény
247 24| harácsolhat el semmi ellenség. Én Pádovában baccalaureus lettem,
248 24| jushoz és...~- Bánom is én, - vágott közbe Zsombor
249 24| hát ne merje a szemét az én leányomra emelni. Lesz különben
250 24| amelyet tavaly méltóztattál az én szegény házamban megkóstolni.~-
251 24| szopogatván egy csirkecombot.~- Én hat ember vagyok, fényes
252 24| történet. Minek csináljak én ostoba meséket, mikor a
253 24| tökéletes ez a meséskönyv. Én, mondom, csak hatszázhatvanhat
254 24| irígylem Seherezádét; mert az én történeteimet mind azoktól
255 24| ezekben gyönyörködik az én szomszédom; de bent nem
256 24| három boltocskát nézte az én emberem és itt talált minduntalan
257 24| meresztettem a szememet; de biz én nem láttam semmit, amin
258 24| emez rövid volt neki.~Az én deres szakálú emberkém mindjobban
259 24| emberkém mindjobban kacagott; én meg haragudtam: hogy mi
260 24| majd eldőlt kacagtában. Én pedig szívesen adtam volna
261 24| kényes lábú ember vagyok én!» mondogatta a vargának.
262 24| most még jobban nevetett. Én meg már két aranyat adtam
263 24| hurcolta kávés zsákját.~Az én szürke emberkém meg ezalatt
264 24| kis öreg barátságosan. - Én azt a véghetetlen nagy emberi
265 24| előnyujtott két falábat.~Én megilletődtem e nyomorékság
266 24| van? Ládd, kedves uram, én nem vagyok kénytelen vásárolni
267 24| sem kell tartanom, mert az én lábbelim nem ázik át soha.
268 24| Ládd uram, ezért nevetem én azokat az embereket, akik
269 24| öreg és megint nevetett. Én pedig nem szánakoztam többé
270 24| igazinál, de azért is, mert én belőlem ezen a réven lett
271 24| narancslevet és hallgasd meg az én históriámat...~(- De nagyságos
272 24| öreg így kezdett mesélni:~- Én szmirnai születésű vagyok.
273 24| Alig fordult egyet a hold: én voltam Szmirna leghíresebb
274 24| megint, «a derék kalmárok, az én boldogult apám jó barátai,
275 24| szólt az öreg keményen. - Én immár régtől óta botránkozva
276 24| a kis kellemetlenségért. Én ugyanis (most már halkabban
277 24| Mert tudd meg, jó Hasszán, én vagyok a Hirsziz Juszuf,
278 24| folytatta a Binel Juszuf, az én öcsém, Hirsziz Ali, máskép
279 24| Bingöz, vagyis Ezerszem.~És én színről-színre láttam Kis-Ázsia
280 24| aggodalmamat is, hogy miből élek én meg ezután? Kalmár nem lehetek
281 24| úgyis elkergetünk.~Hát biz én fölcsaptam tolvajinasnak.
282 24| öcsém, száz aranyba, hogy én tüstént lehozom mind a hat
283 24| még nem pipált a világ. Én lelopom a bátyám két lábáról
284 24| mert most már csakugyan én vagyok a tolvajok királya.~-
285 24| köntösének a szélét.~Hát én? Sóbálvánnyá meredtem az
286 24| Isten hozzátok, uraim! Én békességgel megválok tőletek,
287 24| most megint Bálint, - de én bizony egy kicsit hosszú
288 24| megkéstél hivatalodban.~- Az az én gondom. Beszélj csak tovább.~
289 24| ügyesség. Nem szarkákat akarok én meglopni, hanem gondatlan
290 24| kalmárságból gazdagodtam én meg, - szólt az örmény vastag
291 24| Csibukdsián. De tudd meg: én jótevő dsinnektől nyertem
292 24| Ábrahám apánk dsinneket zárt. Én feltörvén a pecsétet, kiszabadítottam
293 24| szerencsém nyitja. Mert én, fiam, a holdsugáron úgy
294 24| holdsugáron.~Ezeket a beszédeket én úgy nyeltem, mint a legédesebb
295 24| hegyezte úgy a fülét, mint én a háztetőn.~- A dolog egyszerű.
296 24| támadt, hogy ezt a csodát én is megcselekedjem. A hold
297 24| emberségesen.~Igy tettem én szert erre a két falábra,
298 24| derék, jámbor örményt, az én jótevőmet. Neki köszönöm
299 24| légy becsületes ember».~Én pedig mentem és első dolgom
300 24| kalmár erszényét. És kérem az én száz aranyamat.~- Derék
301 24| kárbunkulusszemű kígyóra is.~Én pedig tartottam a markomat,
302 24| kettő. Hol a másik? Mert én csak egyet látok. Uram,
303 24| ez a kutyafülű ellopta az én másik drágalátos gyűrűmet!~
304 24| akarja tőlem vitatni az én becsülettel megérdemlett
305 24| az egy gyűrű volt?~- Meg én, kádi uram.~- No hát esküdjél
306 24| kármány a szakálát tépte; én pedig megcsókoltam a bölcs
307 24| ezer arany lett aztán az én boldogságom forrása; de
308 24| mernek ide jönni, mikor én akarok hozzájuk menni?~-
309 24| lakodalomra illenék meghívnom az én kedves olvasóimat, Poroszlai
310 25| Azzal nem szolgálhatok. Én, ha botanikus és mellesleg
311 25| szándékai vannak magának az én legifjabb leányommal?~-
312 25| volt.~A vőlegény tudom is én hányadszor búcsúzott már
313 25| búcsúzott már el s tudom is én hányadszor indult útnak
314 25| Kevés ember tudja ezt. Én azonban tudom. És bánat
315 26| meg nékem gonosznak, de én az első percben azt hittem,
316 26| test különböző részein. Én a könnyzacskókat fegyelmezem.
317 26| művész. - Ezért gondolom én, romlott lelkű fráter, hogy
318 27| tudtam, hogy kicsoda az én öreg szomszédom.~Meglepett,
319 27| idiomák. Vagy legalább az én fülemben jobban csengenek.
320 27| diadalmaskodik bennem. Ez az én zagyva nyelvem igen tökéletes;
321 27| kalandokra vágyó ember voltam én akkor. Ez a világlátott
322 27| akarok ön előtt. Valamikor én is reményektől dobogó szívvel
|